hírek

2009. március 23. hétfő

Közlemény

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar-megyei szervezete az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) Bihar-megyei szervezetével közösen péntek délután lakossági fórumot szervezett Nagyváradon a Királyhágómelléki Református Egyházkerület dísztermében az elhíresült „magyar utcanév-mizéria” megbeszélése és feloldása érdekében.

Az eseményt beharangozó sajtótájékoztatón meghívtunk minden váradi érdeklődő polgárt, a civil szervezeteket és pártokat, illetve az érintettség jogán nyomtatott meghívót kapott Biró Rozália alpolgármester asszony, akinek a személyes honlapján, illetve a részben általa is vezetett nagyváradi önkormányzat honlapján látott napvilágot az a minősíthetetlen utcanévjegyzék fordítás, mely nevetség tárgyává tette az utcanevek ügyét.

2009. március 22. vasárnap

Kommunistaellenesség az Európai Parlamentben

Tekintse meg a kapcsolódó galériát is

Egyformán kell elítélni a nácizmust és a kommunizmust, mert mindkettő zsarnoki, gyilkos rendszer – az Európai Parlament (EP) brüsszeli székházában egy múlt heti konferenciának, valamint közmeghallgatásnak volt ez a központi üzenete. A konferenciát Tőkés László EP-képviselő rendezte romániai és bulgáriai előadókkal, akik elsősorban a kommunizmus kisebbségellenes jellegét emelték ki. A közmeghallgatást az Európai Unió cseh elnöksége szervezte, ez a rendezvény általánosan próbálta számba venni a kommunizmus mai megítélését. Mindkét rendezvény azt a célt szolgálta, hogy előkészítsen egy olyan határozatot, melyben a szervezők reményei szerint az EP is elítéli a kommunizmus bűntetteit. A Krónika helyszíni riportja Brüsszelből.

A kezdeményezés egyébként Csehországból indult. Tavaly júniusban egy Prágában tartott konferencia résztvevői fogadtak el nyilatkozatot az európai lelkiismeret és a kommunizmus ügyében. A Prágai nyilatkozatként emlegetett dokumentum aláírói – közöttük Václav Havel volt cseh köztársasági elnök, Vytautas Lansbergis, Litvánia volt államfője, Joachim Gauck, az egykori keletnémet politikai rendőrség, a Stasi levéltárának volt szövetségi biztosa – leszögezték: nincs jövőjük azoknak a társadalmaknak, amelyek elhallgatják a múltat.

A neves politikusok hangsúlyozták, Európa csak akkor lesz egységes, ha képes egységesíteni a történelmét, elismerni, hogy a kommunizmus és a nácizmus közös örökség, és hajlandó őszinte és alapos vitát folytatni a múlt század valamennyi bűntettéről. Az aláírók azt is megemlítették, hogy a „kommunista múlt eltérő értékelése továbbra is Keletre és Nyugatra szakíthatja Európát”. A dokumentum szorgalmazta, hogy a kommunizmus nevében elkövetett bűnöket nyilvánítsák az emberiség ellen elkövetett bűnöknek, amiként a náci bűntettekkel tette a nürnbergi törvényszék, és Európa országaiban vezessenek be olyan törvényeket, amelyek alapján el lehet ítélni a kommunista bűntettek elkövetőit, és kárpótolni lehet a kommunizmus áldozatait. A dokumentum azt is szorgalmazta, hogy a Hitler és Sztálin megegyezését rögzítő Molotov-Ribbentrop paktum aláírásának napját, augusztus 23-át nyilvánítsák Európa-szerte a kommunista totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapjává.

Fókás, énekes konkurencia

A romániai, erdélyi meghívottak számára már az Európai Parlament meglátogatása, a brüsszeli politikai munkával való ismerkedés is élményszámba megy. A látogató minduntalan azt érzi, Brüsszelt mindenki a világ egyik legfontosabb helyszínének tekinti. A szállodánk közelében Sri Lanka-i tamilok demonstráló tömege halad el. A népük elnyomása ellen tüntető több száz fős tömeget a rendőrségi autók, majd úttisztító járművek követik. Tíz perc múlva már egy-egy eldobott szórólap sem emlékeztet a felvonulásra. Az Európai Parlament előtti Luxemburg téren a fókák pusztítása ellen demonstrálnak a környezetvédők. Némelyikük fókának öltözve osztogat szórólapokat, mások a hátukra rögzített számítógép fejük fölötti képernyőjén megjelenő propagandafilmmel próbálják magukra irányítani a figyelmet. Az EP halljain, tanácstermeiben események tucatja zajlik párhuzamosan. Egyik hallban egy tanácskozás vendégei koccintanak pezsgős poharakkal, kicsit tovább énekkar ad elő Schubert dalokat. Nincs is idő megtudni, milyen alkalomból, rohanni kell, mert ha valaki leszakad a csoportról, nehezen jut célba az üveglabirintusban.

Az erdélyi magyar meghívottaknak óhatatlanul is átfut a fején: ilyen konkurencia mellett kellene ráirányítani a Brüsszelben tevékenykedő politikusok figyelmét a kommunizmus örökségével kapcsolatos problémákra, vagy a sajátos kisebbségi kérdésekre. Reménytelennek tűnik a feladat. Szinte meg is lepődünk azon, hogy 60-70 ember is megfordul a Tőkés László által szervezett konferencián, köztük megannyi EP-képviselő. A konferenciateremben nincsen elnöki pulpitus, nincsenek másodrangú résztvevők. Valamennyi szék előtt asztal, mikrofon, amikor a napirend engedi, bárki beleszólhat.

Az is újdonságszámba megy, hogy az előadások idején termosszal a kezében járja körbe a termet a kiszolgáló személyzet. Tetszés szerint kávét vagy teát töltenek mindenkinek. A szomjúságot a valamennyi asztalra kitett ásványvízzel is enyhíteni lehet.

A kommunizmus kisebbségellenessége

Meglepődve állapítja meg az ember, hogy az ülésvezető Szilágyi Zsolt a cseh, bulgáriai török, angol résztvevők közül mindenkit ismer. Kiváló angol nyelvtudása odáig terjed, hogy szójátékokat is megenged magának. Tőkés László sem okoz csalódást. Mintha biztonságosabban beszélne angolul, mint románul. Megnyitóbeszédében a püspök a bukaresti törvényhozásban 2006-ban elfogadott Tismăneanu-jelentés alapján hangsúlyozza, a román kommunista rezsimnek kisebbségellenes jellege is volt. Azt sem hallgatja el, hogy napjainkban is megfigyelhetők a kommunista hatóságok homogenizáló politikájának a következményei.

Csendes László, a Szekuritáte Irattárát Vizsgáló Országos Tanács elnöke a romániai kommunizmus három korszakát különbözteti meg. Megállapítja, míg a kezdeti korszak kisebbségbarátnak tűnt, és a kisebbségek „egyenlőbbek voltak az egyenlőknél”, az utolsó korszak erőteljesen nacionalista, kisebbségellenes jelleget öltött. Schöpflin György fideszes európai parlamenti képviselő egyenesen úgy véli, a kommunizmus nacionalista jellege a Ceauşescu diktatúrában csúcsosodott. Marius Oprea, a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet igazgatója szavait nagy érdeklődés övezi. Oprea elmondja, a régi rendszer politikai rendőrségének tagjai a rendszerváltás után is aktívak maradtak. Raluca Grosescu, a bukaresti intézet kutatója arról beszél, hogy kezdeményezték a Büntető Törvénykönyv kiegészítését az emberiség ellen elkövetett bűnök büntethetőségével. Románia ugyanis még a kommunista időben aláírta azt az ENSZ-határozatot, amely a háborús bűnök és a tömeggyilkosságok mellett az emberiség elleni bűntetteket is elévülhetetlenekké nyilvánította.

Nagy Mihály történész a magyar történelmi egyházak kommunista elnyomásáról tart előadást. Elmondja, a kommunista állam nem akarta megszűntetni az egyházakat, csupán transzmissziós szíjkánt próbálta felhasználni azokat a saját propagandájában. Szerinte az egyházi javak elkobzása erőteljesebben sújtotta a kisebbségi egyházakat, hiszen ezek Erdélyben kiterjedt iskolahálózattal rendelkeztek. Sezgin Myumyun előadásából kiderül, Bulgáriában sem volt ez másképp. A bulgáriai török kisebbség erőszakos asszimilációja érdekében a bolgár kommunista hatalom a török neveket is bolgárosította. Dinu Zamfirescu, a Román Emigráció Intézetének igazgatója előadásában megemlíti, nagy mértékben sikeres volt a kommunista hatóságoknak az „új ember” megteremtésére irányuló igyekezete. Az emberek ugyanis ma is a hatalom gyámkodását várják.

Andrei Oişteanu bukaresti egyetemi tanár, a Társadalmi Dialógus Csoport tagja azt hangsúlyozza, nincs különbség a náci terror és a kommunista terror között. Szerinte a nácizmus kommunisták általi elítélése és a kommunizmus nácik általi elítélése is érvénytelen. E két rendszer ugyanis nem az elnyomó jellege miatt támadta a másikat.

A Krónika kérdésére Schöpflin György úgy véli, még nem megkésett a kommunizmus elítélése. A szemmel láthatóan nagy tekintélynek örvendő professzor-képviselő elmondja, a nácizmus elleni kiterjedt fellépés is csak jó két évtizeddel a háború után indult. A Nürnbergi per csak a csúcsvezetőket érintette. A képviselő azt is megjegyzi, ha az EP-ben nem is sikerül most elfogadtatni erre vonatkozó jelentést, 2011 elején a magyar, második felében pedig a lengyel elnökség következik. Akkor újra neki lehet veselkedni a feladatnak.

 Román akadékoskodás
A brüsszeli kommunistaellenes hangulatot a román delegáció néhány demokrata-liberális párti (PDL) képviselője zavarta meg, akik kifogásolták Tőkés László megállapításait. A püspök Davyth Hicks, a Veszélyeztetett Európai Nyelvek központjának vezetője kérdésére a romániai magyarok jelenlegi helyzetére is kitért, és a román asszimilációs politika továbbéléséről beszélt. A csángómagyarok asszimilációját hozta fel példakén, megemlítvén, hogy az anyanyelvhasználatot a templomban megtagadják, az iskolában korlátozzák. Nicolae Vlad Popa EP-képviselő felemelt hangon jelentette ki: aki ma román asszimilációról beszél, meghamisítja a valóságot. Tőkés László válaszában megerősítette korábbi kijelentéseit. Példaként a székelyföldi ortodox és karhatalmi térhódítást említette. Gál Kinga fideszes képviselő úgy vélte, a régi reflexek továbbélését tükrözi az is, hogy a román hatóságok megpróbálták megakadályozni Sólyom László magyar köztársasági elnök március 15-i romániai látogatását.

Az EU-elnökség ereje

A délutáni közmeghallgatás is azt jelzi, mennyivel nagyobb hangsúlyt kap egy téma, ha azt nem csupán egy képviselő, hanem egy egész ország, ráadásul az Unió soros elnöki tisztségeit betöltő ország veti fel. A több száz férőhelyes tanácsteremben már tíz perccel a kezdés előtt sem lehet ülőhelyet találni. A szervezők pedig táskányi könyvvel, katalógussal ajándékozzák meg a résztvevőket, amelyek mind a csehországi kommunizmus rémtetteit mutatják be. A Tőkés László meghívására jelen lévő egykori temesvári harcostársaknak hevesebben kezd dobogni a szívük, amikor a püspök az ő jelenlétükről is említést tesz beszédében. Olyanok figyelme irányul ugyanis egy pillanatra rájuk, mint Jan Figel szlovák európai biztos, Alexandr Vondra cseh miniszterelnök-helyettes, vagy Alejo Vidal-Quardas EP-alelnök. A bukaresti felszólalók, Marius Oprea és Sorin Ilieşiu beszéde mintha túlzott optimizmust sugallna. Utóbbi azt hangsúlyozza, Románia az egyedüli kelet-európai ország, amelyben a parlament kutatók által összeállított hivatalos jelentésben is elítélte a kommunizmus bűneit. Arra biztatja a többi országok képviselőit, fogadjanak el hasonló jelentést parlamentjeikben.

Alejo Vidal-Quadras EP-alelnök azt hangsúlyozza, hogy az EU alapjául szolgáló német-francia megbékélés sem történhetett volna meg a múlttal való őszinte szembenézés nélkül. A termet átlengő kommunistaellenes hangulat bizakodást gerjeszt a téma elkötelezettjeiben. Az csak később, a folyosóbeszélgetéseken derül ki, hogy szinte valamennyi résztvevő kelet-európai, és jobboldali meggyőződésű. A Nyugat és a keleti baloldal rokonszenvét még nem sikerült megnyerni.

Gazda Árpád
, Krónika,
2009. március 22.
2009-03-23

2009. március 22. vasárnap

Pályázati felhívás

Idén a temesvári események húszéves évfordulójához érkeztünk. 1989 után felnőtt egy új nemzedék, akiknek már történelem mindaz, ami húsz évvel ezelőtt történt. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) pályázatot hirdet azon fiatalok számára, akik 1989 után születtek.

Pályázni az alábbi három kiírás szerint lehet:

1. Temesvárról Európába – esszépályázat az 1989-es események húszéves évfordulójára

Honnan indultunk és hol tartunk most, húsz évvel a romániai forradalom után?

2. Az én kommunizmusom

Húsz évvel a kommunizmus bukása után még mindig nem sikerült azonosítani és feltárni azokat a bűnöket, amelyet az „átkosban” követtek el sokak ellen. Az ügynökkérdés kapcsán elsősorban a politikusok vagy más közéleti személyek körüli leleplezések tarthatnak számot az érdeklődésre, pedig a kommunizmus a „kisemberek nyomorúságára” épült.

A fenti két kiírásra pályázni lehet: bármilyen írásművel, visszaemlékezéssel, dokumentummal, fotóval, archív felvételekkel, hanganyaggal, amely elősegíti a megtisztító emlékezést, egyben mementó is: soha többet!

Külön kategóriát képezne az ún. „oral history” műfaja: kiemelten kezelnénk azon interjúkat, melyeket a pályázó fiatalok idősebb rokonaikkal, ismerőseikkel készítenek, és amelyekben közelmúltunk hétköznapjaira derítenének fényt.

3. Ábel Európában – Azért vagyunk Európában, hogy otthon legyünk benne

A kortárs művészetek – irodalom, film, multimédia, plakát, fotomontázs, karikatúra, rajz stb.– eszköztárának szabad felhasználásával a fenti parafrázisra várunk alkotásokat.

A pályázat nyertesei kiírásonként pénzjutalomban is részesülnek:

I. díj: 300 euró, II. díj: 200 euró, III. díj: 100 euró

A fentiekben meghirdetett pályázatok fővédnöke Tőkés László egykori temesvári lelkipásztor, a forradalmi szikra kipattintója.

A jól sikerült pályaművek kiállítási, bemutatási lehetőséget kapnak a Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő által meghirdetett forradalmi emlékév rendezvényein. A legjobb alkotások szerzői egy brüsszeli látogatáson vehetnek részt, valamint ingyenes részvételi lehetőséget biztosítunk a 20. Bálványosi Szabadegyetemen (2009. július 14-19.), illetve az V. EMI–táborban Gyergyószentmiklóson (2009. augusztus 5-9.).

Pályázni folyamatosan lehet 2009. október 1-ig; a legjobb munkákat közönségszavazásra bocsájtjuk a www.tokeslaszlo.ro, a www.mit.com.ro, a www.magyarifjak.org honlapokon.

Végleges eredményhirdetés: 2009. december 15-én.

A pályázatot az alábbi postai vagy elektronikus címre kérjük elküldeni, ugyanitt további részletekről is érdeklődhet:

Péter Emőke Katalin 
Magyar Ifjúsági Tanács, 400110 Kolozsvár, Wesselényi Miklós / Reg. Ferdinand u. 13/8 vagy mit@mit.com.ro , erdely_mit@yahoo.com, tel.: 0040-264-590718

Korpos Dalma 
Erdélyi Magyar Ifjak, tel.: 0040-743-030628, emi@magyarifjak.org

2009. március 19. csütörtök

Szemben a kommunizmussal

Az 1989-ben, Temesváron elkezdődött romániai népfelkelés közelgő 20. évfordulója alkalmából tartandó emlékév nyitórendezvényét szervezték meg Aradon, szeptember 20-án a belvárosi református templomban.

2009. március 18. szerda

Nyilatkozat

Tekintse meg a kapcsolódó galériát is

A kommunista múlttal való szembenézés tárgyában, az Európai Parlamentben tartott konferencia résztvevői közös nyilatkozatban teszik közzé álláspontjukat és javaslataikat − a következők szerint:

  • Egyetértünk abban, hogy a kommunista múlt, a volt keleti szovjet tömb országainak története Európa történetének a szerves részét képezi. Éppen ezért, az Európai Unió nem térhet ki az elől, hogy közös múltunk eme sötét korszakával szembenézzen. A hiteles történelmi megismerés kontinensük jelene és jövője szempontjából elengedhetetlenül fontos.
  • Meggyőződésünk, hogy a vasfüggöny leomlását követően Európa nyugati országainak megelőző, ignoráns magatartásukkal szakítva, egyértelműen állást kell foglalniuk a totalitárius kommunizmus kérdésében. Erre a legalkalmasabb fórumként az Európai Parlament kínálkozik.
  • Az Európai Közösségnek szakítania kell annak a „kettős mércének” a használatával, mely a nácizmus és a kommunizmus megítélésének ez eltérő voltában nyilvánul meg. Mindkét emberiség-ellenes diktatúra azonos elbírálást érdemel.

Mindezeket szem előtt tartva, az igazságosság és a megbékélés egymást feltételező követelményeiből kiindulva, javasoljuk a következőket:

1. Régi adósságát törlesztve, az Európai Parlament mértékadó határozatban mondjon ítéletet az Isten- és embertelen kommunista diktatúra felett.

2. Az Európai Parlament fogadjon el ajánlást arra nézve, hogy volt kommunista tagországaiban készüljön összesítő jelentés a diktatúra által elkövetett bűntettekről (1), továbbá ezen országok kormányai nyújtsanak erkölcsi elégtételt a kommunizmus áldozatainak (2).

3. Az Európai Parlament szorgalmazza, hogy az érintett tagországok a törvény hatályával részesítsék anyagi kártérítésben a kommunizmus áldozatait, illetve leszármazottaikat.

4. Az Európai Parlament határozati úton szorgalmazza a volt kommunista rezsimek közszereplőinek az átvilágítását és a politikai életből való eltávolítását.

5. Az Európai Parlament tűzze ki a kommunizmus Európai Emléknapját vagy a nácizmus és a kommunizmus Európai Emléknapját − azzal a nemes céllal, hogy eme totalitárius diktatúra/diktatúrák bűntettei az emberiség életében soha többé ne ismétlődhessenek meg.

Brüsszel, 2009. március 18.

2009. március 18. szerda

Nyilatkozat

A legutóbbi parlamenti választások, illetve az elmúlt hetekben a Moldáv Köztársaságban lezajlott tüntetések újból felhívták a figyelmet arra, hogy térségünk országai nehezen tudnak szabadulni a kommunizmus örökségétől. Sajnálatos és aggasztó, hogy a moldáv fiatalok szabadságvágyától vezérelt megmozdulásokat több romániai politikus a területi igények legitimálására próbálja felhasználni.

Ezt a jelenséget az Európai Parlamentben is tapasztalhattuk. Március végén két romániai szocialista európai parlamenti képviselő – Adrian Severin volt külügyminiszter és Victor Boştinaru – olyan meghívót küldött egy úgynevezett történelmi konferenciára, amelyhez egy Moldáviát Romániához annektáló térképet csatoltak. Moldávia Romániához csatolását ábrázoló térkép használata az Európai Parlamentben minden bizonnyal nem a moldáv-román kapcsolatok normalizálásának az érdekét szolgálja…

2009. március 18. szerda

Nyilatkozat

Romániai magyarságunk jelene és jövője szempontjából minden bizonnyal fontos előrelépésnek számít, hogy hosszú ideje tartó szembenállás nyomán, idén – az autonómia közös képviselete, valamint az európai parlamenti választások jó kimenetele érdekében – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak és a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek végre sikerült összefogniuk, és ennek köszönhetően az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot létrehozniuk, valamint közös EP-választási listát állítaniuk.

Az erdélyi Magyar Összefogás viszonylatában különösképpen káros és fájdalmas – egyebek mellett – az a két visszataszító eset, mely városunk, Nagyvárad és Bihar megye közvéleményét háborítja és kedélyállapotát borzolja.

2009. március 18. szerda

Megnyitó beszéd - Tőkés László EP-képviselő

Konferencia
Szembenézés a kommunista múlttal – II.


"Kommunista múlt – Elnyomott közösségek és az európai integráció"

2009. március 18.
Európai Parlament, Brüsszel
ASP5G3

Tekintse meg a kapcsolódó galériát is

Éppen egy esztendeje annak, hogy itt, az Európai Parlamentben sor került első tematikus konferenciánkra a kommunista múlttal való szembenézés tárgyában. Akkor olyan jeles szakemberek és európai képviselők részvételével kerestük közösen a választ a posztkommunista társadalmainkban tovább élő közelmúlt égető kérdéseire, mint Vytautas Landsbergis, Schöpflin György, Tunne Kelam, Renate Weber és Christopher Beazley – akik közül egyeseket ma is körünkben üdvözölhetünk.

Ez alkalommal, velük együtt külön is köszöntöm hazai barátainkat, akikkel röviddel ezelőtt Bukarestben sikerült találkoznunk és egyeztetnünk közösen vállalt küzdelmünk, nevezetesen a Prágai nyilatkozat együttes képviselete tárgyában. Fogadják őszinte köszönetemet és elismerésemet azért, hogy a totalitárius világrendszerek bűntetteinek a vizsgálata és elítélése rendjén a kisebbségi etnikai és vallási közösségek sajátos problémáinak külön is figyelmet szentelnek, és ennek köszönhetően a mostani tanácskozásunk megrendezésében aktív szerepet vállalnak.

Legutóbb, tavaly decemberben és idén februárban, két alkalommal is az Európai Parlament napirendjére került az alapvető emberi jogok, illetve a hagyományos nemzeti kisebbségek kérdése. Sajnos, a Parlament mindkét esetben szűkkeblűen viszonyult ezekhez az egyetemes fontosságú ügyekhez. Az első esetben korlátozó jellegű határozat született, az utóbbi alkalommal pedig az iránta tanúsított általános ellenállásnak tulajdoníthatóan, mégcsak határozathozatalra sem kerülhetett sor a kisebbségi kérdésben.

Ebben az összefüggésben nézve igen fontos előrelépésnek számít, hogy most együtt tesszük vizsgálat tárgyává a kommunista rezsimek által elnyomott kisebbségi közösségek problémakörét, ezen belül is a romániai kisebbségek ellen elkövetett kommunista bűntetteket.

x     x     x

Kisebbségi és egyházi vonatkozásban – szemben a történelem átírásának mindmáig használatos gyakorlatával – ugyancsak rendkívül fontos a múlt valóságának a hiteles feltárása, a nemzeti és a vallási/egyházi kisebbségek elnyomásának a leplezetlen bemutatása. Ezt a továbbiakban a kommunizmus áldozatait megillető erkölcsi és anyagi kártérítésnek kellene követnie, valamint annak, hogy egyszer s mindenkorra véget vessenek a folytatódó történelem-hamisításnak, hasonlóképpen a kisebbségeket sújtó diszkriminációnak és jogfosztásnak. Mindez nagymértékben hozzájárulna a többségi és kisebbségi viszonyok, illetve a többségi és kisebbségi egyházak, valamint az állam és az egyház közötti kapcsolatok tartós rendezéséhez, és szilárd alapját képezhetné egy igazi megbékélésnek.

A közép- és kelet-európai kommunista kormányok mindenféle nemzetiségű, ártatlan emberek millióit gyilkolták meg, másokat pedig súlyosan megkárosítottak azáltal, hogy durván megsértették emberi jogaikat. Az Európai Néppárt 16. kongresszusán (Brüsszel, 2004. február 4-5) elfogadott Határozat két értékelő bekezdése sokatmondóan beszédes a Romániában élő, mintegy kétmilliónyi magyarság vonatkozásában, akik: „etnikai alapon álló üldöztetést szenvedtek" és "vallási alapon álló üldözésben részesültek".

A kommunizmus bűntetteinek a leleplezése, ezen belül pedig a romániai nacionál-kommunista kisebbségellenes politika elítélése tekintetében úttörő jelentőségű a Románia Parlamentje által 2006-ban elfogadott Tismaneanu-jelentés, mely hivatalos formában elsőként ismeri el és tárja fel a kommunista rezsim magyarok ellen elkövetett bűncselekményeit.

A Tismaneanu jelentésre hivatkozva, Traian Băsescu államelnök a romániai kommunizmust "bűnös és törvénytelen rezsimnek" minősítette, az etnikai és vallási kisebbségek üldözését is figyelembe véve, annak nyilvános elítélését sürgette. Márton Áront, az erdélyi magyar Római Katolikus Egyház mártír püspökét a romániai kommunizmus áldozatai közé sorolta. Az etnikai hátrányos megkülönböztetések vonatkozásában, Băsescu elnök kiemelten szólt a zsidók és németek száműzéséről, nem hallgatva el azt a körülményt, hogy a román állam ezen kisebbségek tagjainak tízezreit dollármilliókért árusította ki Németországnak és Izraelnek.

A Jelentés megállapítja hogy: „Noha a kommunizmus áldatlan hatásai Románia valamennyi polgárát nemzetiségre való tekintet nélkül, egyazon módon érintették, néhány területen a kommunista hatóságok politikája különösképpen hátrányosan hatott a magyar kisebbség tagjaira, közösségi létét, illetve hagyományai, nyelvi és kulturális identitása megőrzését veszélyeztetve”.

A Jelentés kisebbségekről szóló fejezete szinte kizárólag a magyar közösséggel foglalkozik. A már említettek mellett, a Jelentés egyik jellemző következtetése az, hogy a kommunista hatóságok tervszerűen törekedtek a magyarság gazdasági erejének megtörésére.

A Jelentés szerint az oktatás kapcsán is azonosítani lehet olyan intézkedéseket, amelyek a magyar iskolai rendszer „fokozatos beszűkítését, sőt megszüntetését célozták.” A Jelentés kiemeli a magyar egyetem beszüntetését, ami "mindmáig erőteljes kihatással van a kollektív köztudatra".

A dokumentum említést tesz továbbá a Neamţ és Bákó megyékben (Moldova) élő "mintegy hatvanezer magyar ajkú Csángó nyelvi identitásának elvesztéséről" is. A csángómagyarok helyzetét tekintve, napjainkban is megfigyelhetők a kommunista hatóságok homogenizáló politikájának drámai következményei.

Az elvetemült román politikai rendőrség, a Securitate, mindig alapos megfigyelés alatt tartotta a vallási közösségeket, mivel a kommunista társadalom lehetséges destabilizáló erőiként tartották számon őket. Ezek számítottak az egyetlen olyan társadalmi struktúrának, amelyeket ideológiai összeférhetetlenségük miatt nem sikerült teljes mértékben a román politikai rendszerbe integrálni.

Hogy gyengítsék az egyházak társadalomra gyakorolt befolyását, és hogy politikai eszközzé alacsonyítsák őket, a kommunisták az elnyomás, a korrupció, valamint az egyházi hierarchiába való beépülés módszereit alkalmazták velük szemben. Intézkedéseik nem csupán az egyházi vezetők eltávolítását célozták, hanem általában a keresztény értelmiségiekre is lesújtottak.

A második, lélekszámát tekintve legnagyobb egyház, a Román Görög Katolikus Egyház felszámolására 1948 őszén került sor. A Román Ortodox Egyház szótlanul nézte, és papi hierarchiája nagyrészt támogatta a rezsimet, de ez a körülmény nem gátolta meg a kormányt abban, hogy az ő templomaikat is bezárja, némely vezetőjét pedig bebörtönözze. A romániai kommunista rendszerben a görög katolikusok üldözése azt is jelentette, hogy megfosztották őket jogaiktól és tulajdonuktól, hat püspöküket pedig meggyilkolták.

Az 1940-es évek végétől Romániában üldözték a lelkipásztorokat és közülük sokat bebörtönöztek. Egyik kirívó példa erre Richard Wurmbrand, a román evangélikus igehirdető esete, aki összesen 14 évet töltött börtönben. Utóbb Megkínozva Krisztusért című emlékiratában emlékezett meg az egyházi üldöztetésekről.

Egy másik eset Gheorghe Calciu-Dumitreasa ortodox pap ügye volt, aki "Az Úr Serege" nevű tiltott mozgalom tagjaként 1963-ban a hírhedt piteşti börtönbe került. Bár 16 év fogságra ítélték, 1973-ban szabad lábra helyezték. 1979-ben Calciu atya szót emelt a Ceuşescu-féle templomrombolások ellen. (Ceauşescu tönkretette Bukarest szívét, a történelmi Ortodox Egyház templomai áldozatául estek megalomániájának.) A Securitate letartóztatta és kegyetlenül megverte, majd újabb tíz év börtönbüntetésre ítélte őt.

A Romániai Magyar Református Egyház mártírjainak névsora is meglehetősen hosszú. Sok más mellett Sas Kálmán érmihályfalvi lelkipásztor esete érdemel említést, akit éppen ezelőtt ötven évvel, az 1956-os magyar forradalom ürügyén indított romániai magyarellenes bosszúhadjárat következményeképpen ítélték halálra. Sírjának helyét ma sem ismerjük, rehabilitálása pedig két évtized után is várat magára.

Romániában és más, volt kommunista államokban az etnikai kisebbségek és a kisebbségi egyházak valójában kétszeresen szenvedtek a kegyetlen ateista önkényuralom elnyomásától. Ezzel kapcsolatban még bőséges adathalmaz vár feldolgozásra. Ez tette szükségessé, hogy húsz esztendővel a kommunista diktatúra bukása után, ez alkalommal kiemelten foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Ide tartozik az a kezdeményezés is, hogy hazai történészek egy csoportja megbízatást kapott egy olyan, önálló jelentés elkészítésére, mely kifejezetten az erdélyi magyarság, valamint a magyar egyházak kommunista elnyomását és üldöztetéseit hivatott számbavenni.

Áldott legyen azoknak emléke, akik életük kockáztatásával vagy feláldozásával álltak ki az igazságért és a szabadságért. Régi adósságunkat törlesztjük, amikor róluk emlékezünk, és – példájukat követve – következetesen harcolunk az őket megillető igazság- és jóvátételért. Európa tartozik nekik és önmagának ezzel.

2009. március 18. szerda

Hogyan békél meg totalitárius örökségével Európa?

Nyilvános meghallgatás az Európai Parlamentben
„Európai konferencia a totalitárius kommunizmus bűneiről: 20 év után”

Európai Parlament, ASP épület 3E2
Brüsszel, 2009. március 18.

 
 Tekintse meg a kapcsolódó galériát is

A Kommunizmus fekete könyvének (1997) bevezetőjében Stéphane Courtois egy igen helyénvaló kérdést tesz fel: A kommunista rendszerek vonatkozásában miért nem történt soha semmi, ami a Nürnbergi perhez fogható? E kérdésre a magyar költő, József Attila szavaival válaszoljunk: „elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani” – de be kell vallani!

Kelet- és közép-európai társadalmainkat és egyházainkat több mint negyven éven át hallgatásra ítélték az állami hatóságok – és gyakran ugyanúgy a nyugati politikai és egyházi testületek is. A legkevesebb, amit most megtehetünk, az az, hogy megszólalunk, és ami még ennél is fontosabb, hogy beszélni hagyjuk azokat, akik még közöttünk vannak, és akiknek szavai hitelesek, mert vállalták azt, amit leírtak és mondottak.

Ellen kell állnunk mindenféle ún. liberális történelmi relativizmus ferdítéseinek, amelyek megpróbálják csökkenteni a kommunizmus borzalmait, a nácizmus, az apartheid rémségeivel vagy akár a nemi megkülönböztetéssel hasonlítva össze, ily módon mindmáig megtagadva egy igazságos per lefolytatását a kommunista diktatúrák központosított gépezete által üldözöttek, megkínzottak és meggyilkoltak millióitól.

Nincs béke igazság és jogosság nélkül – mondjuk Ésaiás prófétával (32, 16-18). Csak az igazság tesz szabaddá bennünket – idézzük János evangéliumát (8, 32). A „hazug békesség”, amelyről Jeremiás (6, 14) beszél, nem alternatíva. Ami a múlt bűneihez való viszonyulást illeti, a Dél-afrikai Köztársaság parlamentje az Igazság és Megbékélés Bizottságának felállításával mutat példát nekünk.

Hallgatásunkkal vagy cselekvésképtelenségünkkel nem szabad a múlt bűneit elkövetők cinkosaivá válnunk; a bűnösökkel és tettestársaikkal, a volt istentelen és embertelen rendszerrel nem szövetkezhetünk. Az általuk üldözöttek szenvedései, áldozataik emléke erkölcsi kötelességünkké teszi a múlt feltárását, és személyi, erkölcsi, politikai és anyagi kártérítésre kötelezi az utókort.

A múltban gyökerező bonyolult viszonyok és nehéz kérdések megfejtése, a régi sebek begyógyítása, a mélyreható társadalmi, nemzeti, politikai és egyházi megbékélés, a volt kommunista országok társadalmának és egyházainak erkölcsi megtisztítása, az 1989-ben kezdődött társadalmi felszabadítás, a rendszerváltás és demokratikus átalakulás folytatása, mi több, az európai béke, biztonság és stabilitás megköveteli, hogy múltunkat rendezzük. Ebben az értelemben a múlttal szembenézni és megbirkózni – korunk "categoricus imperatívusza".

Ennek a szükségszerűségnek és parancsoló igénynek tesz példás formában eleget a Prágai Nyilatkozat, mely – a nácizmushoz hasonlóan – a kommunizmussal való szembenézés ügyét széles körű, európai mozgalommá szélesíti, és azt az Európai Parlament lelkiismeretére helyezi.

Tavaly szeptemberi, első találkozásunk óta a Prágai Nyilatkozat képviseletére vállalkozó EP-kezdeményező csoport nagy utat tett meg. Illesse elismerés ezért Jana Hybaskova képviselőasszonyt és fáradságot nem ismerő, a nemes ügy iránt elkötelezett képviselőtársaimat.

Romániai és magyarországi vonatkozásban elégtétellel számolhatok be arról, hogy az eltelt időszakban mi is teljes odaadással a prágai kezdeményezés mellé állottunk.

Már a legelején benyújtottuk szövegmódosításainkat a Nyilatkozathoz, különös tekintettel az 1956-os magyarországi forradalomra, valamint az 1989-es romániai antikommunista népfelkelésre.

A magyarországi kollegákkal együtt, majd a Kommunizmus Bűntetteit Vizsgáló Intézettel összefogva, magyar és román nyelven is útjára indítottuk a Nyilatkozat támogatására irányuló aláírásgyűjtést.

Február végén a román civil szféra képviselőivel Bukarestben rendeztünk tanácskozást, és létrehoztunk egy koalíciót a Prágai Nyilatkozat támogatására.

Február 25-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján alkalmi konferencia és megemlékezés keretében idéztük fel a keleti diktatúra hőseinek és mártírjainak emlékét.

Múlt év szeptemberében a romániai Aradon és Temesváron rendeztünk konferenciát, illetve megemlékezéseket a Ceaușescu-féle falurombolással szembeni egyházi ellenállás 20. évfordulója alkalmából.

Ugyanakkor – az idevágó Európai Unió-beli tervekkel összhangban – meghirdettük az 1989-es Forradalmi Emlékévet, a kommunizmus-ellenes temesvári felkelés 20. évfordulója alkalmából.

A mostani közmeghallgatást megelőzően, ma délelőtt, itt, az Európai Parlamentben, az 1989-es Emlékév keretében tematikus konferenciát szerveztünk a kommunista múlttal való szembenézés tárgyában, a „Kommunizmus – Elnyomott közösségek és az európai integráció” címen.

Erről a tanácskozásról jövet, román, magyar és bulgáriai barátainkkal és harcostársainkkal együtt szeretettel üdvözöljük a Prágai Nyilatkozatról szóló közmeghallgatás résztvevőit.

Meggyőződésünk, hogy a volt kommunista országok európai integrációja csak akkor és úgy lehet hiteles és teljes, hogyha – a Berlini fallal együtt – azokat a történelmi, társadalmi, ideológiai válaszfalakat is lebontjuk, melyek egymástól továbbra is elválasztanak.

László Tőkés MEP

2009. március 10. kedd

„…össz-Kárpát-medencei magyar akció”

A Fidesz és Tőkés László kölcsönösen részt vesz egymás európai parlamenti kampányában. Erről Orbán Viktor, Fidesz elnöke és Tőkés László romániai magyar EP-listavezető állapodott meg hétfői találkozójukon Budapesten.

Tőkés László a találkozó után tartott sajtótájékoztatón azt mondta: meghívta Orbán Viktort, hogy jöjjön el Erdélybe az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség közös listája mellett kampányolni. A Fidesz elnöke megtiszteltetésnek nevezte a meghívást, és azt kérte, hogy Tőkés László is vegyen részt az itteni kampányban.

összesen: 1431 db | 10 db/oldal

első vissza 129 | 130 | 131 | 132 | 133 | 134 | 135 | 136 | 137 | 138 | 139 következő utolsó

fényképek

Temesvári zarándoklat
10 éves az EMNT
Székelyek Nagy Menetelése
A Magyar Rektori Konferencia plenáris ülése Nagyváradon

videók

Tőkés László évértékelője a Magyar Televízióban, 2016. jan. 1-jén
Tőkés László brüsszeli felszólalása
Tőkés László portré az EuroparlTV-n
Tőkés László I.

ajánlott oldalak

Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
Székely Nemzeti Tanács
EPP képviselőcsoport az Európai Parlamentben
FIDESZ
Fidesz Európa Parlamenti képviselőcsoportja
Orbán Viktor miniszterelnök honlapja
www.tokeslaszlo.eu | © Minden jog fenntartva, 2010