hírek

2009. április 3. péntek

„…nemzeti minimum kialakításában gondolkodunk…”

Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) alakuló ülésére került sor 2009. április 3-án Kolozsváron. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) év elején kötött megállapodásának értelmében ez a fórum a közös cselekvési tér megteremtését, az erdélyi magyar közösség alapvető problémáinak konszenzusos megoldásait szolgálja.

Az EMEF ünnepélyes megalakulásán az RMDSZ-t Markó Béla szövetségi elnök, Bíró Rozália, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke, Kelemen Hunor ügyvezető elnök, Márton Árpád képviselőházi frakcióvezető, Borbély László képviselő, ügyvezető alelnök, Bodor László, a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke, valamint Szepessy László, az RMDSZ Elnöki Hivatalának igazgatója képviselte. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács delegációját Tőkés László, püspök, EP-képviselő, az EMNT elnöke vezette, tagja volt Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke, Tőkés Lehel és Vadász Szatmári Huba, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) alelnökei, Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke, valamint a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MACISZESZ) képviseletében Varga Zoltán alelnök. Az EMNT felkérését a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nem fogadta el elvi kifogásokra hivatkozva. Izsák Balázs SZNT-elnök szerint a személyi elvű autonómia statútuma és Székelyföld autonómiastatútuma két, egymástól elkülönülő autonómiaforma intézményeit és hatásköreit szabályozza, ezért szerintük nincs szükség a munkacsoportokra. Az alakuló ülésen továbbá részt vett Farkas Csaba, a Magyar Polgári Párt (MPP) alelnöke, viszont tisztázatlan státusban: habár az MPP elnöksége a teljes jogú tagság mellett szavazott, az MPP alapító elnöke, Szász Jenő április 2-i sajtótájékoztatóján a megfigyelői szerepkör mellett döntött.

Az alakuló ülés ünnepi részében a résztvevők egy-egy hozzászólás erejéig üdvözölték az EMEF megalakulását. Tőkés László kifejtette: szakítani kell a „rászedéses” módszerrel, a magyar összefogásnak felül kell írnia a szembenállási helyzetet. Nem szabad elfogadnunk a román politikum és sajtó által kitalált kategorizálást, mely szerint vannak „mérsékeltek” és „szélsőségesek”, amint ez ellen az EMNT folyamatosan tiltakozott is. A közös cselekvés megalapozásához bizalom szükséges, ebben egyetértettek a felek, ezért egyfajta „bizalomerősítő” problémalistát állítottak fel. Ezen szerepel az érsemjéni és makfalvi problémahalmaz kezelése (ezeken a helyeken a választások óta személyi kérdésekig elfajuló konfliktusban áll az MPP és az RMDSZ), a szatmárnémeti Kölcsey Gimnáziumnak a református egyháznak való visszaszolgáltatása miatt kialakult helyzet feloldása, a bákói RMDSZ és a csángómagyarok szövetsége közötti vita rendezése. Tőkés László ugyanakkor szorgalmazta a székelyföldi önkormányzatok tisztségviselőinek összehívását is egy nagygyűlésre, hogy érdemi lépéseket tehessenek egyfajta önkormányzati szövetség megkötésére.

Markó Béla az EMEF megalakulása kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy előzménytelen egy ilyen fórum működtetése, habár a kilencvenes évek elején az RMDSZ is hasonlóképpen működött, emlékeztetett az 1992-es „kerekasztalokra”. Nem kell abban az illúzióban ringatni magunkat, vélte Markó Béla, hogy megszűnnek a nézetkülönbségek, ellenben arra kell törekedni, hogy ne a különbségeket erősítsük, hanem inkább a közös nevezőt kell keresnünk. Az SZNT levelére utalva kijelentette: a közös álláspontok kialakításához jelen kellene lenni, mert nem tervezték az EMEF „levelező tagozatának” a felállítását is. A csángómagyarok ügye viszont fontos, ezért a „csángók és csángók”, vagy ahogyan Kelemen Hunor ügyvezető elnök rámutatott: „csángók vezette RMDSZ és székelyek vezette Moldvai Csángómagyarok Szövetsége” közötti vita rendezésén felül az csángó ügy egészével foglalkozó munkacsoport felállítása is szükséges. Az RMDSZ ugyanakkor elfogadta a meghívást a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) soron következő, május 15-i budapesti ülésére is.

Az EMEF működési szabályzatának összeállításakor a felek megegyeztek abban, hogy a fórum paritásos alapon működik, egyik elnöke Tőkés László, másik elnöke Markó Béla, ugyanakkor nevesítettek két ügyvezetőt is Toró T. Tibor és Kelemen Hunor személyében. Leszögezték: az EMEF-nek egy évben legalább kétszer össze kell ülnie, de igény szerint többször is, emellett állandó szakbizottságokat működtet, amelyeket szintén paritásos alapon állítanak össze, és amelyek a különböző kérdésekben szakértői munka alapján jelentéseket, javaslatokat készítenek. Ezeket a munkadokumentumokat az EMEF konszenzussal fogadja el, és bár a határozatok nem bírnak kötelező érvénnyel, az ajánlás-jelleget épp a sokszínű döntéshozói fórum erősíti.

Ezután a létrehozandó munkacsoportokról egyeztettek. Varga Zoltán, az erdélyi civil szervezetek képviseletében a támogatáspolitika felülvizsgálatát szorgalmazta, Soós Sándor EMI-elnök egy ifjúságpolitikai munkacsoport felállítása mellett érvelt, Márton Árpád képviselőházi frakcióvezető egy gazdasági és egy szociálpolitikai munkacsoport felállítását tartotta szükségesnek. Farkas Csaba a szociálpolitikai munkacsoportot kiegészítését javasolta egészségügyi vonatkozásban is. A kampányterhelésnek kitett szervezetek (RMDSZ, EMNT) képviselői jelezték, hogy az érdemi munka minden szakbizottságban valószínűleg a június 7-i EP-választások után kezdődik el, ellenben fel kell állítani egy prioritási listát, hogy a legfontosabbakat mihamarabb útnak tudják indítani. A közelgő EP-választások miatt elsőrendű fontosságot tulajdonítottak a kül- és nemzetpolitikai munkacsoport megalakításának, hiszen a közös európai keretprogram elkészítése, illetve az Európai Parlamentben képviselendő nemzetpolitikai irányelvek kikristályosítása időszerű feladat. Emellett az autonómia munkacsoport mihamarabbi felállításában határoztak. Az autonómia munkacsoportnak már lehetőleg júniusban elő kell készítenie egy közös autonómia-koncepciót, hogy már az őszi törvényhozási ciklusban képviselni lehessen. A további munkacsoportok felállításáról az ügyvezetők egyeztetnek.

A jó hangulatú alakuló ülés utáni sajtótájékoztatón Markó Béla elnök elmondta, az ülésen az eddigi együttműködést is értékelték „Ez mindenképpen pozitív. Amit a megállapodásban előirányoztunk, azt teljesítettük: legfontosabb, hogy megvan a Magyar Összefogás listája, ezt hétfőn leadjuk a Központi Választási Irodánál, emellett más kérdésekkel is haladunk” – értékelt Markó.

Tőkés László szerint most a cselekvés kell, hogy felváltsa a párbeszédet, ehhez pedig bizalomra van szükség. „Az EMEF megalakulása, a közös választási lista létrejötte azt igazolja, hogy nem csupán választási, konjunkturális meggondolások irányítanak bennünket, hanem az egész magyarságot érintő, fontos kérdésekben való együttműködést tartjuk fontosnak. Egy nemzeti minimum kialakításában gondolkodunk, amely mentén megvalósulhat a magyar összefogás” – összegzett Tőkés László.

Kolozsvár, 2009. április 3. 

 Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája

2009. április 2. csütörtök

Az EP elítélte a kommunizmus bűneit

Az Európai Parlament mai plenáris ülésén került sor az európai lelkiismeretről és totalitarizmusról szóló indítvány szavazására, melynek társszerzői Szájer József, Tőkés László és Schöpflin György voltak. Az indítványt az EP négy képviselőcsoportja – az Európai Néppárt, Zöldek/Európai Szabad Szövetség, a Nemzetek Európájáért Unió csoportja és a Liberálisok – terjesztette elő közös állásfoglalásra irányuló indítványként, míg a Szocialisták ettől lényegesen eltérő saját verziót nyújtottak be. Az EP nagy többséggel hagyta jóvá a közösen előterjesztett indítványt: a képviselők 553 szavazattal, 44 ellenszavazattal és 33 tartózkodással elfogadták.

A szavazást követően a társzerzők örömüket fejezték ki, hogy az Európai Parlamentben, az úgynevezett Prágai Nyilatkozat alapján sikerült a kommunizmus bűntetteinek elítéléséről határozatot elfogadni. Mind a három képviselő egy hosszan tartó út kiindulópontjaként értékelte a döntést. Európának alapvető érdeke és kötelessége, hogy szembenézzen a kommunista diktatúra bűneivel és aktívan segítse a múlt – ma még ismeretlen – tényeinek feltárását. Egy demokratának és európainak nem fogadható el az a tény, hogy még ma is, még ebben a Parlamentben is vannak olyanok, akik számára a kommunista diktatúra bűnei mentegethetők és bocsánatosak. Szájer József, Tőkés László és Schöpflin György szerint a parlamenti határozat egy olyan folyamatot kell, hogy elindítson, amely különböző formában elismeri a kommunizmus áldozatainak szenvedését, és méltó módon képes arra emlékeztetni.

Mint már beszámoltunk róla, a mai szavazást megelőzte a március 25-én tartott parlamenti vita az Európa lelkiismerete és a totalitárius rendszerek tárgyában, melyet Jana Hybaskova cseh EP-képviselő kezdeményezett. E vita alkalmat adott arra, hogy számos képviselő egyértelműen elítélje a kommunizmus bűneit, emlékeztetve arra, hogy méltóan kell megemlékeznünk mind a nácizmus, mind a kommunizmus totalitárius rendszerek áldozatairól. Éppen ezért külön kiemelték, hogy Európának szakítania kell annak a kettős mércének az alkalmazásával, mely a nácizmus és a kommunizmus megítélésének eltérő voltában nyilvánul meg. Ezzel szemben viszont Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetője szerint nem szabad relativizálni a kommunizmus és sztálinizmus bűneit: „A kommunizmus bűneit senki sem mentheti, de aki egyenlőségjelet tesz a nácizmussal, az burkolt antiszemita”, tette hozzá a képviselő.

Ez a mély ellentét éleződött ki a vitát követő és a mai plenárist megelőző EP-frakciók vezetői közötti tárgyalásokon, amely a mai napon a plenárison előterjesztett két eltérő indítványhoz vezetett: a szocialistákéhoz, valamint a több frakció által közösen kidolgozott indítványhoz. Az elsőt leszavazták, míg az utóbbit 553 szavazattal fogadták el.

A mai indítvány célja egyben a 2008. június 3-án cseh kezdeményezésre elfogadott Prágai Nyilatkozat európai elfogadtatása is volt. Jana Hybaskova cseh EP-képviselőasszonyhoz számos EP-képviselő – közöttük Szájer József, Schöpflin György, Tőkés László, Tunne Kelam, Vytautas Landsbergis – csatlakozott, hogy közösen harcoljanak a totalitárius kommunista rendszerek által az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények határozott és egyértelmű elitéléséért. A Nyilatkozat ugyanakkor javasolja egy olyan „európai emlékezet és lelkiismeret intézet” létrehozását, amely a diktatúrák tanulmányozásának európai kutatóintézeteként és a diktatúrák valamennyi áldozatának emléket állító összeurópai múzeumként, emlékhelyként működne.

Tőkés László különösen szívügyének érezte a Prágai Nyilatkozat cselekvő támogatását. Miután az eredeti Nyilatkozathoz fűzött módosító indítványaikat elfogadták, így a Prágai Nyilatkozatba tételesen is belekerületek a magyar és román vonatkozások, munkatársai Szájer József kabinetével közösen magyar és román nyelven is hozzáférhetővé tették a Prágai Nyilatkozat hivatalos fordításait (www.pragainyilatkozat.hu, www.declaratiadelapraga.ro). Továbbá, amint arról tudósítottunk, folyó év február 27-én Tőkés László Bukarestben megszerezte a romániai antikommunisták támogatását is, a Romániai Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézetben (Institutul de Investigare a Crimelor Comunismului în România – IICCR) került sor arra a „koalíciós megegyezésre”, melynek részesei: a házigazda Marius Oprea, az IICCR igazgatója, Csendes László, a Securitate Irattárát Vizsgáló Bizottság (Consiliul Naţional Pentru Studierea Arhivelor Securităţii – CNSAS) vezetőségi testületének elnöke, Dinu Zamfirescu, a román emigráció kérdéseivel foglalkozó Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Országos Intézet (Institutul Național pentru Memoria Exilului Românesc – INMER) elnöke, továbbá a román civil társadalom olyan jeles képviselői, mint Cristian Pîrvulescu, a Pro Democratia Egyesület elnöke, vagy Radu Filipescu és Andrei Oișteanu, a Társadalmi Dialógus Csoport vezetői.

Mellékeljük a ma elfogadott indítványt.

Brüsszel, 2009. április 2. 

 EPP-frakció sajtóosztálya /
Tőkés László EP-képviselő
Sajtóirodája 



Az Európai Parlament állásfoglalása az európai lelkiismeretről és a totalitarizmusról 


Az Európai Parlament,

– tekintettel az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 1948. december 9-i, 260.(III)A. számú, a népirtásról szóló határozatára,

– tekintettel az Európai Uniót létrehozó szerződés 6. és 7. cikkére,

– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

– tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB kerethatározatra1,

– tekintettel az európai lelkiismeretről és a kommunizmusról szóló, 2008. június 3-i prágai nyilatkozatra,

– tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a kommunista totalitárius rendszerek bűnei nemzetközi elítélésének szükségességéről szóló, 2006. január 26-i 1481. számú állásfoglalására,

– tekintettel augusztus 23-nak a sztálinizmus és a nácizmus áldozatainak európai emléknapjává nyilvánításáról szóló, 2008. szeptember 23-án elfogadott nyilatkozatára,

– tekintettel a demokráciáról és az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartásáról szóló számos korábbi állásfoglalására, köztük a második világháború után hatvan évvel Európa jövőjéről szóló 2005. május 12-i állásfoglalására2, a Holodomor áldozatairól való megemlékezésről szóló 2008. október 23. állásfoglalására3, valamint a Szrebrenyicáról szóló 2009. január 15-i állásfoglalására4,

– tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

    A. mivel a történészek egyetértenek abban, hogy a történelmi tényeket teljes mértékben objektív módon nem lehet értelmezni, és hogy objektív történelmi beszámolók nem léteznek; mivel azonban a hivatásos történészek tudományos eszközöket alkalmaznak a múlt tanulmányozására és a részrehajlást a lehető legnagyobb mértékben igyekeznek elkerülni,

    B. mivel egy politikai testületnek vagy politikai pártnak sem kizárólagos joga a történelem értelmezése, továbbá e testületek és pártok nem állíthatják magukról, hogy objektívek,

    C. mivel a történelmi tények hivatalos politikai értelmezését nem szabad valamely parlament többségi határozataival előírni; mivel egy parlament nem hozhat törvényeket a múlt tekintetében,

    D. mivel az európai integrációs folyamat egyik legfőbb célja az alapvető jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásának jövőbeni biztosítása, és mivel az Európai Uniót létrehozó szerződés 6. és 7. cikke e cél elérésére megfelelő mechanizmusokat írt elő,

    E. mivel a történelem félreértelmezése táptalaja lehet a kirekesztő politikának, és így gyűlöletet és rasszizmust szíthat,

    F. mivel Európa tragikus múltjának emlékeit életben kell tartani az áldozatoknak való tiszteletadás, a bűnösök elítélése és az igazságon és megemlékezésen alapuló megbékélés megalapozása érdekében,

    G. mivel az európai integráció kezdettől fogva válasz volt a két világháború és a holokauszthoz vezető náci zsarnokság okozta szenvedésre, illetve a totalitárius és demokráciaellenes kommunista rendszerek közép-kelet-európai terjedésére, és módot adott az Európában tapasztalható mély megosztottság és ellenségeskedés együttműködés és integráció általi leküzdésére, a háború befejezésére és az európai demokrácia megszilárdítására,

    H. mivel az európai integráció folyamata sikeres, és eredményeként olyan Európai Unió született, amely magában foglalja a második világháború végétől az 1990-es évek elejéig kommunista rezsimek uralma alatt élő közép- és kelet-európai országokat, és mivel Görögország, Spanyolország és Portugália korábbi csatlakozása hozzájárult a demokrácia megszilárdításához Dél-Európában,

    I. mivel Európa csak akkor lesz egységes, ha közös véleményt tud kialakítani történelméről, ha közös örökségként tudja elismerni a kommunizmust, a nácizmust és a fasizmust, valamint őszinte és érdemi vitát tud folytatni az elmúlt évszázad valamennyi totalitárius bűnéről,

    J. mivel az újraegyesített Európa 2009-ben ünnepli a közép- és kelet-európai kommunista diktatúrák összeomlásának és a berlini fal leomlásának 20. évfordulóját, ami lehetőséget nyújt a múlt fokozott tudatosítására és a demokratikus polgári kezdeményezések szerepének elismerésére egyaránt, továbbá lendületet ad az összetartozás és a kohézió érzésének erősítéséhez,

    K. mivel fontos emlékezni azokra, akik tevőlegesen ellenálltak a totalitárius uralomnak, és akiknek elszántságuk és az eszményeikhez való hűségük, becsületességük és bátorságuk miatt a totalitárius korszak hőseiként ismertté kell válniuk az európaiak számára,

    L. mivel az áldozatok szempontjából mindegy, hogy melyik rezsim fosztotta meg őket szabadságuktól, kínozta vagy gyilkolta meg őket bármilyen okból,

    1. fejet hajt az európai totalitárius és antidemokratikus rendszerek áldozatai előtt, és tisztelettel adózik mindazoknak, akik a zsarnokság és elnyomás ellen küzdöttek;

    2. ismételten elkötelezi magát egy olyan békés és virágzó Európa mellett, amely az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság értékeire és az emberi jogok tiszteletben tartására épül;

    3. hangsúlyozza a múlt emlékezete megőrzésének fontosságát, mert megemlékezés nélkül nincs megbékélés; ismételten megerősíti, hogy egységesen fellép bárminemű ideológiai háttérből fakadó önkényuralmi rendszer ellen;

    4. emlékeztet arra, hogy Európában a legutolsó emberiség elleni bűntett és népirtás nem olyan régen, 1995 júliusában történt, és hogy állandó éberségre van szükség a demokráciaellenes, idegengyűlölő, önkényes vagy totalitárius eszmék és irányzatok elleni küzdelem érdekében;

    5. hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy Európa jobban tudatában legyen a totalitárius és demokráciaellenes rezsimek által elkövetett bűntetteknek, támogatni kell Európa viharos múltjának dokumentálását, az erről szóló tanúvallomásokat, mert emlékezés nélkül nem létezik megbékélés;

    6. sajnálja, hogy húsz évvel a közép- és kelet-európai totalitárius kommunista rendszerek összeomlása után egyes tagállamokban még mindig jogtalanul korlátozva van a személyes jellegű vagy a tudományos kutatásokhoz szükséges dokumentumokhoz való hozzáférés; hiteles erőfeszítést kér minden tagállam részéről a levéltárak, köztük a korábbi belbiztonsági szolgálatok, titkosrendőrségek és hírszerző ügynökségek irattárai megnyitására;

    7. határozottan és egyértelműen elítéli a totalitárius kommunista rendszerek által az emberiség ellen elkövetett bűncselekményeket és az emberi jogok súlyos megsértéseit; együttérzését, megértését és szenvedéseik elismerését fejezi ki e bűncselekmények áldozatai és családjaik felé;

    8. kijelenti, hogy az európai integráció mint a békesség és megbékélés modellje, Európa népeinek szabad választását jelenti a közös jövő melletti elkötelezettségre, és hogy különösen nagy az Európai Unió felelőssége a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdításában és fenntartásában, az Európai Unió határain belül és kívül egyaránt;

    9. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket az európai történelem tanításának megerősítésére, illetve az európai integráció történelmi teljesítménye és a tragikus múlt, illetve napjaink európai uniós békés és demokratikus társadalmi rendje közötti éles ellentét hangsúlyozására;

    10. úgy véli, hogy a történelmi emlékezet méltó életben tartásához szükség van az európai történelem átértékelésére és a modern Európa valamennyi történelmi vetületének Európa-szerte történő elismerésére;

    11. e tekintetben kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy támogassa és védje meg az olyan civil szervezetek fellépéseit, mint például az Oroszországi Föderációban működő „Memorial”, amely aktívan kutatja és gyűjti a sztálinista idők alatt elkövetett bűnökre vonatkozó dokumentumokat;

    12. ismételten támogatásáról biztosítja a megerősített nemzetközi igazságszolgáltatási rendszert;

    13. felszólít az európai emlékezet és lelkiismeret platformjának létrehozására, amely a totalitárius rendszerek történetére szakosodott nemzeti kutatóintézetek közötti kapcsolatokat és együttműködést támogatná, valamint felszólít a totalitárius rendszerek áldozatai európai dokumentációs központjának/emlékművének létrehozására;

    14. felszólít a jelenlegi megfelelő pénzügyi eszközöknek a fent vázolt kezdeményezések támogatása érdekében történő megerősítésére;

    15. kéri, hogy augusztus 23-át nyilvánítsák valamennyi totalitárius és önkényuralmi rendszer áldozatainak méltósággal és pártatlanul megtartandó európai emléknapjává;

    16. meggyőződése, hogy a kommunista totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekmények nyilvánosságra hozatalának és értékelésének végső célja a megbékélés, amelyet a felelősség elismerése, a bocsánatkérés és az erkölcsi megújulás ösztönzése révén lehet megvalósítani;

    17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Unióval társult országok kormányainak és parlamentjeinek és az Európa Tanács tagállamai kormányainak és parlamentjeinek.


 ------------------------------------------------------

1 HL L 328, 2008.12.6., 55. o.
2 Elfogadott szövegek: P6_TA(2005)0180.
3 Elfogadott szövegek: P6_TA(2008)0523.
4 Elfogadott szövegek: P6_TA(2009)0028.

2009. április 1. szerda

Elfeledte-e a Vajdaságot az Európai Parlament?

Vajdaságról és az ott élő magyarok helyzetéről tartott közmeghallgatást az EP brüsszeli épületében 2009. április 1-jén Becsey Zsolt és Tőkés László európai parlamenti képviselő, „Elfeledte-e a Vajdaságot az Európai Parlament?” címmel. A magyarokat ért atrocitások kivizsgálására 2005-ben küldött európai parlamenti vizsgálóbizottság jelentését annak elkészülte óta nem mutatták be, ez indokolta a fórum megtartását.

Megnyitójában Tőkés László püspök, EP-képviselő elmondta: a dél-kelet-európai országokkal foglalkozó delegáció tagjaként, a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) elnökeként aggódással figyeli a Vajdaságból jövő híreket, ugyanis Jugoszlávia felbomlása óta a vajdasági magyarok helyzete csak romlott. A kommunizmus átkos öröksége még mindig érezteti hatását, és a helyzet hosszú távú rendezése nem képzelhető el, ha ezzel nem tudunk szembenézni.

Tőkés László szorgalmazta, hogy Szerbia uniós csatlakozásának legyen előfeltétele a magyar kérdés rendezése. Megengedhetetlen, hogy a rendőrség nem lép fel a magyarverések ügyében és a tetteseket nem vonják felelősségre. A Magyar Nemzeti Tanács megválasztására vonatkozó törvénytervezetet a Szerb Parlament hét éve halogatja. Az autonómiák széleskörű alkalmazására van szükség, mind a Vajdaság mint régió, mind pedig az ott élő magyar közösség számára. A délszláv válság összes rendezési terve a különböző etnikai közösségek közötti hatalommegosztás, az autonómiák elvére épült; ami jár a térség népeinek, az az ott élő magyarokat is megilleti.

Becsey Zsolt felszólalásában azt mondta: „Nem elég Európában a magyar érdekeket képviselni, hanem Európát is képviselni kell a magyar területeken és Szerbiában”.

Sonja Licht, egy belgrádi jogi alapítvány elnöke elmondta, hogy a történelem során többször volt etnikai tisztogatás a Vajdaságban is. Ennek ellenére a régió egy multietnikus tér maradt, és jelenleg is húsz etnikai csoport él itt együtt. A legnagyobb problémát azonban a jövőben is a romakérdés jelentheti, ha nem kezelik ezt időben. Szorgalmazta, hogy a szerb parlament fogadja el végre a Vajdaság statútumáról szóló törvénytervezetet, amely kulturális autonómiát adna az ott élő népeknek.

Bozóki Antal, az Árgus Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület elnöke áttekintést adott a vajdasági magyarok állapotáról. A helyzet romlik, ugyanis a szerb hatóságok burkolt diszkriminációt alkalmaznak. Sérelmezte, hogy a szerb hatóságok nem minősítik etnikai hátterűnek a magyarellenes atrocitásokat.

Petar Teofilović vajdasági ombudsman ugyanakkor a helyzet enyhe javulásáról beszélt, nem tagadva azt, hogy még mindig sok a tennivaló a kisebbségi jogvédelemben.

Sonia Biserko, a belgrádi Helsinki Bizottság elnöke az általános bizalmatlanságot és a nacionalista csoportok nyomásgyakorlását tartja a bajok kiváltó okának. Két évtizednyi nemzeti radikalizmus után az Európa Tanácshoz és az Unióhoz való közeledés törheti meg az eddigi negatív kurzust.

Süge Zsolt, a szenttamási Emberjogi Központ vezetője fényképekkel és statisztikai adatokkal igazolta: a magyarverések mindmáig napirenden vannak, a bűnösöket nem vonják felelősségre.

Roxana Nicnic, Szerbia brüsszeli nagykövete végül elmondta: Szerbia mindent megtesz azért, hogy az uniós normákat betartsa, a helyzet nem annyira rossz.

A meghallgatás végén Tőkés László kijelentette: „Kívánom, hogy a vajdasági magyarok félelem nélkül élhessenek szülőföldjükön”.

Brüsszel, 2009. április 1.

Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája

2009. március 28. szombat

Az Európai Szabad Szövetség éves közgyűlése

Barcelonában, a katalán fővárosban tartotta 2009. március 27-én az Európai Szabad Szövetség (European Free Alliance) éves közgyűlését.

Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EFA parlamenti frakciója erdélyi tagjának üzenetét Szilágyi Zsolt kabinetfőnök tolmácsolta. Beszámolt arról, hogy az erdélyi magyarok közös listán indulnak az EP-választásokon. A közgyűlés tagjai megdöbbenéssel fogadták azt, hogy Romániában 200.000 aláírás összegyűjtése szükséges ahhoz, hogy a választásokon indulási jogot nyerjen egy lista.

2009. március 26. csütörtök

Európai szembenézés a kommunista múlttal

Amiképpen erről folyamatosan tájékoztatást nyújtottunk, a 2008 júniusában útjára indult Prágai Nyilatkozat európai elfogadtatása céljából európai parlamenti képviselőkből álló kezdeményező csoport alakult, melynek magyar részről Szájer József, Schöpflin György és Tőkés László lettek a tagjai. A csehországi Jana Hybaskova EP-képviselő összehangolásával tevékenykedő ad hoc bizottság kitartó és szívós munkával elérte, hogy az EP-frakciók közreműködésével a totalitárius kommunista múlt kérdése az EP plénuma elé kerüljön. Strasbourgi ülésszakának 2008. március 26-i ülésén az Európai Parlament vitát rendezett az „Európa lelkiismerete és a totalitárius rendszerek” tárgyában, melyet az előzetes tervek szerint határozathozatal követ, az EP április eleji brüsszeli miniplenárisán.

Hozzászólásában Gisela Kallenbach képviselőasszony (Zöldek/EFA EP-frakció) találóan mutatott rá, hogy a mostani közvita révén a kommunizmus megítélésének kérdése húsz év után először kerül az EP napirendjére, és válik ezáltal „európai kérdéssé”. Még ma is, itt az Európai Parlamentben is vannak olyan emberek, akik a kommunizmus idején bűntetteket követtek el – állapította meg a volt Kelet-Németországból származó képviselő –, és „ez megmérgezi közös jövőnket”.

Tunne Kelam észtországi képviselő (EPP-frakció) megütközését fejezte ki, hogy húsz év után a kommunista rezsim elítélése még mindig nem magától értetődő követelmény. Nem is annyira a két 20. századi totalitárius diktatúráról, hanem sokkal inkább azok áldozatairól kell beszélnünk, hiszen „az áldozatok mind egyenrangúak” – mondotta.

Szájer József képviselő, magyar néppárti küldöttségvezető szerint szenvedés és szenvedés, halál és halál között nem tehetünk különbséget. Szégyenteljes, hogy még manapság, az Európai Parlamentben is vannak olyanok, akik a kommunizmus bűneit mentegetik. „Közösítsük ki magunk közül az ilyeneket, a kommunista hazugságok szószólóit – hangzott a magyarországi politikus felszólítása.

Christopher Beazley brit képviselő (EPP-frakció) „iker-bűnözőknek” nevezte Hitlert és Sztálint, akik között csak az a különbség, hogy egyikük elbukta, a másik viszont megnyerte a II. világháborút.

Tabajdi Csaba képviselő, a magyar szocialista küldöttség vezetője azt hangsúlyozta, hogy a hitlerizmus és a sztálinizmus közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, s a Shoa szörnyűségeihez semmi sem hasonlítható. Ugyanakkor József Attila nevezetes verssorát idézve sürgette, hogy: „a múltat be kell vallani”.

Tőkés László európai képviselőnk egészen más értelemben idézte nagy költőnket, arra szólítva fel az Európai Parlamentet, hogy vállaljanak szolidaritást „a fasiszta kommunizmus” áldozataival. (Hozzászólását teljes terjedelmében mellékelve közöljük.)

A balti országok erőteljesen kommunista-ellenes képviselői közül többen is megemlékeztek népeik fiainak tömeges deportálásáról, akiknek egyaránt el kellett szenvedniük a hitleri és a sztálini diktatúra rémtetteit.

Vytautas Landsbergis képviselő (EPP-frakció) azt kifogásolta, hogy míg a jobboldali neonácik elítélésétől hangos Európa – ezenközben a „szovjet nácikról” senki sem beszél.

Az észtországi Kathrin Saks képviselőasszony (Szocialista frakció) rámutatott: míg Hitlernek senki sem merne szobrot emelni, Sztálinnak mindmáig több szobra is hirdeti az emlékét.

Schöpflin György magyar néppárti képviselő frappáns módon világított rá, hogy a posztkommunista baloldalnak is szüksége van a szembenézésre, „egy védhetetlen múltat nem védelmezhet tovább”.

Athanasios Pafilis ultrabaloldali képviselő – egyebek mellett – „a kommunizmus vívmányait” és „a szovjet felszabadító katonák hősiességét” dicsőítette.

A frakción kívüli képviselők közül többen is „az iszlám totalitárius rendszer” elleni fellépést sürgették, elítélve a „Sarija” – az iszlám törvény – halálosztó diktátumát.

Záróbeszédében Ján Figel, az Európai Bizottság oktatási-kulturális biztosa az elhangzott vitát egy most elkezdődött folyamat első – fontos – lépéseként értékelte, és mind az Európai Uniót, mind a tagállamokat arra szólította fel, hogy az eddigieknél többet tegyenek a totalitárius rendszerek vizsgálata és meghaladása érdekében.

A vita minden bizonnyal folytatódik. Jelek szerint azonban, a Szocialista Csoport ellenállása miatt, az áprilisi határozati állásfoglalás veszélyben forog. Csak remélni lehet, hogy a menet közbeni egyeztetések rendjén az EP-frakcióknak sikerülni fog egy kompromisszumos határozati szövegtervezetben megegyezni.

Csak egyetérteni lehet Vytautas Landsbergis volt litván elnökkel, aki szerint a múlt bevallása elengedhetetlenül fontos annak érdekében, hogy Európa erkölcsi hanyatlását feltartóztassuk.

Strasbourg, 2009. március 26.

Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája



HOZZÁSZÓLÁS
az Európa lelkiismerete és a totalitárius rendszerek
tárgyában tartott európai parlamenti vitához

Közhelyszámba menő álláspontnak számít, hogy a jó politika racionális és érzelemmentes. Hogyha így is volna, az Európát fél évszázadon át megosztó Berlini fal leomlásának, a kelet-közép-európai népek felszabadulásának és a Ceauşescu-diktatúra bukásának 20. évfordulóján az Isten- és embertelen kommunizmus korszakára nem tudok és nem lehet hideg tárgyilagossággal visszatekinteni.

Húsz évvel ezelőtt, az erdélyi Temesváron egy kicsiny magyar református gyülekezet fordult szembe a romániai falvak lerombolására készülő, ateista és nacionál-kommunista román rezsimmel – és ebből indult el, majd szélesedett országos méretűvé az az antikommunista, demokratikus népfelkelés, amely a „Kárpátok Géniuszának”, a hírhedt Ceauşecu diktátor-házaspárnak a csúfos bukásához vezetett.

A temesvári románok, magyarok, németek, különböző nemzetiségű és vallású emberek és közösségek lelkesedésére, a zsarnokság elleni bátor kiállására és összefogására nem lehet „hideg fejjel”, szubjektivitás nélkül visszagondolni. Ezzel együtt, nem tetszőleges pártpolitikai opció, hanem mindenek fölött erkölcsi kérdés számunkra a jogfosztó, elnyomó kommunista diktatúra egyértelmű elítélése. Tűrhetetlen és tarthatatlan, hogy húsz évvel a kommunizmus bukása után, a volt szovjet tömb országaiban még mindig várat magára a múlt bevallása, az igazság- és jóvátétel, amit ignoráns és következetlenül engedékeny magatartásukkal – akarva akaratlanul – az Európa szabad felében élő nyugati demokráciák is hallgatólagosan elősegítenek.

Múlt héten román, magyar és bolgár előadók vettek részt azon a közmeghallgatáson, mely – a Prágai Nyilatkozat kapcsán – a kommunizmus bűntetteit tűzte napirendjére. „A kommunista és a fasiszta rezsim, a holokauszt és a gulág között nem lehet különbséget tenni” – hangzott el a tanácskozáson. Az ennek nyomán elfogadott Nyilatkozat pedig így fogalmaz: „Az Európai Közösségnek szakítania kell annak a kettős mércének az alkalmazásával, mely a nácizmus és a kommunizmus megítélésének eltérő voltában nyilvánul meg. Mindkét emberiség-ellenes diktatúra azonos elbírálást érdemel”.

Kérem az Európai Parlamentet, európai képviselőtársaimat: vállaljanak szolidaritást a „fasiszta kommunizmus” (József Attila) áldozataival, és az idézett erkölcsi, történelmi és politikai követelménynek megfelelően segítsék elő a kommunizmus visszahúzó örökségének a leküzdését, az 1989-ben elindult kelet-közép európai rendszerváltozásnak a folytatását, valamint a keleti és nyugati országok európai integrációja útjában álló – múltba gyökerező – akadályoknak az elhárítását. A megosztott Európa – sokszínűségének gazdagságában – csak ezáltal válhat ténylegesen egységessé. Azzá, amiről tegnapi felszólalásában Gordon Brown brit miniszterelnök – a 20. évforduló kapcsán – ekképpen fogalmazott: „Barátaim! Ma már nincs régi Európa, sem új Európa, sem Kelet- és Nyugat-Európa; hanem csak egyetlen egy Európa van, mely a mi közös Otthonunk.” Így legyen!

Strasbourg, 2009. március. 25.

Tőkés László
EP-képviselő

2009. március 23. hétfő

Határokon átívelő közös dolgaink

1. A környezetvédelemnek országhatárokat meghaladó, komoly regionális vonatkozásai vannak. Ki ne emlékezne a nagybányai bányavállalat okozta tragikus természeti katasztrófára, mely 2000-ben a Tisza folyót és annak élővilágát sújtotta. A ciántechnológián alapuló bányakitermelés hasonló veszélye forog fenn a Nyugati Szigethegységben tervezett verespataki arany- és ezüstbánya esetében, melynek megnyitási előkészületeit 1995 óta botrányok sorozata kíséri. Úgy tűnik, hogy a multinacionális vállalatok gátlástalan profitéhsége, valamint hazai csatlósaik zsákmányszerző mohósága ismételten figyelmen kívül hagyná és képes lenne feláldozni mind a természeti környezetet, mind a történelmi örökséget, mind az elszegényedett társadalom elemi érdekeit.

Két évvel ezelőtt a Korodi Attila vezette Környezetvédelmi Minisztérium felfüggesztette a verespataki bányaengedélyezés folyamatát. Úgy tűnik azonban, hogy az új román kormány – a befektetők erőteljes politikai és gazdasági nyomásgyakorlásának engedve – kész volna újból szabad utat engedni az elhíresült bányaberuházásnak.

A tiszai katasztrófaára visszagondolva, a Kárpát-medence természetföldrajzi egységébe tartozó Romániának és Magyarországnak közös érdeke volna a ciántechnológián alapuló bányászat betiltása, a verespataki bányafejlesztés megakadályozása.

Tőkés László mellékelt felszólalásában az Európai Unió intézményeinek védelmét és támogatását kérte Verespatak és a tervbe vett beruházás veszélyeztette társaság számára.


FELSZÓLALÁS

a verespataki bányaterv (Románia) ügyében

Világszerte közismert a Rosia Montana Gold Corporation kanadai-román vegyesvállalatnak az a terve, hogy az erdélyi Verespatakon Európa legnagyobb külszíni aranybányáját hozza létre. Az Európai Parlament már 2004. decemberi határozatában mélységes aggodalmának adott hangot a természeti katasztrófával fenyegető projekttel kapcsolatban. Az ICOMOS (International Council on Monuments and Sites) 2005. évi Közgyűlése viszont az ősi település történelmi örökségét vette védelmébe a bányanyitással járó barbár pusztításokkal szemben.

A botrányok sorozata által kísért vállalkozás annak, a ciántechnológián alapuló kitermelésnek az alkalmazására készül, mely 2000-ben a Tisza folyót teljes hosszában megmérgezte. Az 1995 óta tartó előkészületek Verespatak épített örökségét tönkre tették, lakosságát pedig szociális nyomorba döntötték.

Jelek szerint, a román kormány a beruházás átmeneti tilalmának a feloldására, illetve a bányafejlesztés engedélyezésére készül.

Kérem az Európai Parlamentet, hogy lépjen közbe Verespatak megmentése, valamint páratlan szépségű természeti környezetének a megvédése érdekében. Az Európai Bizottság viszont járuljon hozzá a tönkre tett város és környezete rehabilitációjához, valamint lakosságának megsegítéséhez.

Strasbourg, 2009. március 23.

Tőkés László
EP-képviselő


2. Szintén a „határok légiesülésének” jegyében 2009. március 17-én Antonio de Blasio magyarországi néppárti EP-képviselő volt a házigazdája és szervezője annak a közmeghallgatásnak, melyet az Európai Parlament brüsszeli székházában a kárpát-medencei határmenti együttműködés tárgyában tartottak. A tanácskozás alapgondolata az volt, hogy a határmenti együttműködés miként válhat gazdasági erővé. Ebben a vonatkozásban a Magyarország határain kívül rekedt magyar közösségek igencsak érdekeltek a szoros együttműködésben.

A közmeghallgatás főelőadójaként Antonio Tajani, az Európai Bizottság szállításügyi főbiztosa teljes támogatásáról biztosította a kárpát-medencei határmenti régiókat. A kárpát-medencei összefogás szükségességét tükrözte a meghívott – magyar – előadók névsora, nevezetesen Szájer József EP-képviselő, magyar néppárti delegációvezető, Németh Zsolt országgyűlési képviselő, külügyi bizottsági elnök, Csáky Pál szlovákiai parlamenti képviselő, MKP-elnök, valamint Borbély László RMDSZ-parlamenti képviselő, külügyi bizottsági elnök részvétele. Továbbá előadást tartottak még Katarina Mathemova EB-főtisztviselő és Branko Baricevic, Horvátország EU-nagykövete.

Tőkés László EP-képviselő korreferátumában a határmenti együttműködés sokféle haszna és előnyei számbavételének a rendjén a kisebbségi – magyar – közösségek gazdasági felemelkedésének az esélyeit és ennek az önazonosságuk megőrzésében játszott szerepét vizsgálta.

Strasbourg, 2009. március 23.

Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája

2009. március 23. hétfő

Közlemény

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak (EMNT) a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) kötött belső koalíciós Megállapodása értelmében az EMNT az európai parlamenti választásokra felállítandó Magyar Összefogás Listáján a lehetséges 43 hely egynegyedére, számszerűen 11 helyre jogosult.

Az EMNT az erdélyi magyarság sokszínűségét megjelenítő listát állított össze, hogy közösségünk lehető legszélesebb köre hallathassa hangját, szólhasson közös európai jövőnkről.

2009. március 23. hétfő

Közlemény

Nemrégiben egy biharországi poétánk publicisztikájában holmi bukaresti „dramaturgok”, „titkosszolgálatok”, valamint Orbán Viktor és „csörtető uszálya” nyakába varrja az erdélyi Magyar Összefogást, mint „történelmi léptékű baklövést”. Az általam egyébként nagyrabecsült költő szerencsére nem antiszemita, viszont a Bukarest-Budapest tengelyű összeesküvés „kikerekítésén” minősíthetetlen hangnemben „fáradoznak” különféle önjelölt prókátorok, gyalázkodó levelekkel bombázva elektronikus postaládáinkat. Mindeközben székelyföldi testvéreink pártos szűkkeblűségükben nemhogy egy Székely Önkormányzati Nagygyűlést, de még egy közös megyei tanácsülést sem képesek tető alá hozni. Hogy a zűrzavar teljes legyen, a polgári-nemzeti oldal jeles publicistái első indulatukban elkövetett veretes szövegekben vonnak le sommás következtetéseket – félinformációkra, csúsztatásokra és hamis állításokra alapozva.

2009. március 23. hétfő

Közlemény

Barosso a Néppárt rendkívüli frakcióülésén 

Az Európai Parlament politikai csoportjainak munkahetén, a jövő  heti elnökválasztásra való előkészület részeként, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság leköszönő elnöke és egyben mostani elnökjelöltje a fontosabb és népesebb EP-frakciók üléseire látogatott el, választási programját népszerűsítendő. Elsőként, 2009. szeptember 8-án saját politikai „családja”, az Európai Néppárt rendkívüli frakcióülésén ismertette a következő ötéves időszakra szóló terveit, majd a képviselők kérdéseire válaszolt.

2009. március 23. hétfő

Közlemény

Az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülése keretében, január 21-én, csütörtökön sürgősségi eljárásban került sor arra, a keresztény közösségeket nemrégiben ért támadások tárgyában tartott vitára, melyet az egyiptomi koptokat sújtó erőszakos cselekmények, valamint a malajziai keresztények hátrányos megkülönböztetése váltott ki.

Amint erről korábban is rendszeresen beszámoltunk, az emberi és kisebbségi jogok védelme, valamint a keresztény szolidaritás jegyében, Tőkés László EP-képviselő korábbi és jelen mandátuma során már több ízben is felemelte szavát a keresztényeküldözése ellen, az Európai Közösség határozott fellépését kérve érdekükben. Ennek megfelelően, 2008 novemberében a vallásifanatizmus áldozatait vette védelmébe; 2009 októberében az indiai, bangladesi, afganisztáni, pakisztáni és törökországi kisebbségi keresztények védelmében fejezte ki tiltakozását; 2009 novemberében pedig az EP Emberi Jogi Bizottságában (DROI) fordult írásbeli kérdéssel az Európai Bizottsághoz (EB) indiai hitsorsosaink zaklatása, üldözése és a lakóhelyükről elűzött több tízezer menekült ügyében.

összesen: 1421 db | 10 db/oldal

első vissza 127 | 128 | 129 | 130 | 131 | 132 | 133 | 134 | 135 | 136 | 137 következő utolsó

fényképek

Temesvári zarándoklat
10 éves az EMNT
Székelyek Nagy Menetelése
A Magyar Rektori Konferencia plenáris ülése Nagyváradon

videók

Tőkés László évértékelője a Magyar Televízióban, 2016. jan. 1-jén
Tőkés László brüsszeli felszólalása
Tőkés László portré az EuroparlTV-n
Tőkés László I.

ajánlott oldalak

Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
Székely Nemzeti Tanács
EPP képviselőcsoport az Európai Parlamentben
FIDESZ
Fidesz Európa Parlamenti képviselőcsoportja
Orbán Viktor miniszterelnök honlapja
www.tokeslaszlo.eu | © Minden jog fenntartva, 2010