hírek

2009. április 16. csütörtök

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közleménye

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség közötti megegyezés idei aláírásakor Tőkés László elnök, európai parlamenti képviselő – egyebek mellett – azt hangsúlyozta, hogy „nem legyőznünk, hanem megnyernünk kell egymást; szembefeszüléseinknek ugyanis minden esetben csak erdélyi népünk lehet a vesztese, akit szolgálni kötelességünk”.

A februári megegyezés óta, a „Magyar Összefogás” szellemében – a közvetlen választási érdekeket meghaladva – 2009. április 3-án sikerült megalakítani az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot. A kibontakozó együttműködés következő állomásaképpen pedig tegnap, 2009. április 15-én Tőkés László és Markó Béla elnökök Szatmárnémetiben vettek részt azon a megbeszélés-sorozaton, melyet a Református Gimnázium és a Kölcsey Főgimnázium elhelyezése ügyében kialakult konfliktushelyzet megoldása végett az utóbbi iskola Szülőbizottsága kezdeményezett.

A szatmári iskolaügy nem egyedülálló. Az 1989 után lassan beindult és nehézkesen haladó, a nacionalisták és a posztkommunisták által mindvégig hátráltatott jóvátétel és ingatlan-visszaszolgáltatás nyomán ehhez hasonló konfliktusos helyzetek alakultak ki – többek között – a sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégium, a kolozsvári Brassai Sámuel Gimnázium és a marosvásárhelyi Bolyai Líceum esetében, fájdalmas módon szembeállítva egymással helybéli nemzeti és egyházi közösségeinket. Az egykori államosítás kései következményei ilyenképpen a magyarságunkat megosztó belső ellentétekben csapódtak le. Amint Markó Béla is rámutatott: a román állam, amely a kialakult áldatlan helyzetet előidézte, ennek megoldását, minden anyagi-pénzügyi terhével együtt, magyar közösségeinkre hárította át.

Annak tudatában, hogy a magyaroknak nem egymással csatázva, hanem közös iskoláik érdekében összefogva kell a megoldást megtalálniuk – a Királyhágómelléki Református Egyházkerület már 2004-ben, szatmárnémeti iskolaépületei visszaszolgáltatása pillanatában tárgyalásokat indított a helybéli érdekelt felekkel, és egy, a valamennyiük javát szolgáló, konszenzusos megegyezésre törekedett. 2004. szeptember 22-én, ennek eredményeképpen született meg az az Egyetértési Nyilatkozat, mely „a szükségből előnyt kovácsolva” az átalakítások révén "az egész szatmári magyar közoktatás stratégiai szintű megerősítését" tűzte ki célul. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület ennek szellemében emelkedett fölül bármely tulajdonjogi kizárólagosságon, és ajánlotta fel, hogy a rendelkezésére álló – visszaszerzett – épületekben, egy erős magyar oktatási központ keretében, egyaránt helyet találjon magának a több mint 450 éves múltra visszatekintő Református Kollégium, valamint a több mint fél évszázada létrehozott Kölcsey Ferenc Főgimnázium. Az Egyházkerület folyamatos sürgetése ellenére elvesztegetett öt esztendőben nem rajta múlott, hogy önzetlen felajánlásának megvalósulása tovább halasztódik. A rendezés idejében való megtalálásának az elmulasztása sajnos egy olyan egyoldalú indulatkeltő és lejáratási kampánynak is teret nyitott, mely éppen a megoldást kínáló Református Egyházat vette célba, amikor is a szatmári magyar közvéleményt igaztalanul ellene hangolta.

Az elégedetlenkedők vádaskodásaira elégséges egyetlenegy alapvető kérdéssel válaszolni: Emelhet-e valaki is bármely kifogást az ellen, hogy a Református Egyház, az ateista nacionál-kommunista diktatúra közel fél évszázadig tartó jogfosztása nyomán, valamint húsz esztendővel a rendszerváltozás kezdetét (1989) és öt évvel az épületei visszaszolgáltatását (2004) követően, végre saját ősi Scholáját birtokba vegye, és azt jogszerűen és igazságosan Református Gimnáziumának adja át?!

Ezen ügyek és kérdések megbeszélése, a mesterségesen is gerjesztett konfliktusok feloldása és a kialakult helyzet rendezése érdekében utaztak Szatmárnémetibe Tőkés László és Markó Béla, hogy az összes érdekelt és érintett fél részvételével elősegítsék az iskolaügyben való megegyezést. 2009. április 15-én délelőtt, egy szűk körű vezetői megbeszélést követően egy fórum jellegű tanácskozásra került sor, melyen – többekkel együtt – a következők vettek részt: Tolnay István tanügyi előadótanácsos, Máthé Edith jogtanácsos és Sipos Miklós esperes a Református Egyház részéről; Csehi Árpád, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, Ilyés Gyula szatmárnémeti polgármester, Kónya László megyei főtanfelügyelő-helyettes és Erdei D. László parlamenti képviselő, a Kölcsey Főgimnázium Szülőbizottságának elnöke az RMDSZ részéről; továbbá a Református Gimnázium és a Kölcsey Főgimnázium tanári karainak és szülőbizottságainak képviselői, élükön az iskolaigazgatókkal. A megbeszéléseket a Megyei Tanács épületének tanácstermében tartott sajtótájékoztató zárta, melyen Markó Béla és Tőkés László számolt be a kölcsönösen elfogadott megegyezésről.

A végleges megegyezés értelmében Református Egyházunk beleegyezett abba a nemes kompromisszumba, hogy a Kölcsey Főgimnázium ne több lépcsőben költözzön át a számára felajánlott iskolai épületbe, hanem a továbbiakig a főépületben maradva, a 2010/2011-es tanév kezdetén foglalja el új helyét. Ezzel együtt, Szatmárnémeti és Szatmár megye választott RMDSZ-es önkormányzati vezetői vállalták, hogy a költözés időpontjáig – határidőre – elvégeztetik a szükséges épület-felújítási munkálatokat, a lehető legkedvezőbb feltételeket biztosítva ezáltal a Kölcsey számára.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület egyként sajátjának tekinti a felekezeti oktatás és a magyar nyelvű oktatás ügyét. Ennek szellemében, minden esetben történelmi egyházaink és erdélyi nemzeti közösségünk kölcsönös érdekeit szem előtt tartva keresi a közös érdekérvényesítés, valamint az összefogás útját.

Nagyvárad, 2009. április 16.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület
E   l   n   ö   k   s   é   g   e

Csűry IstvánKovács Zoltán
h. püspökfőgondnok
2009. április 10. péntek

Zarándoklat a magyar nyelvért

Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulójának évében – mely Kazinczyi emlékére egyben a Magyar Nyelv Éve is a magyar nyelvterületen, és mindenütt, ahol beszélik e nyelvet –, a Magyar Írószövetség, a Tokaji Írótábor, valamint a Partiumi Magyar Művelődési Céh szervezésében 2009. április 9-én a szervező intézmények képviselői jelképes zarándokutat tettek a magyar nyelv megújítójának szülőhelyétől, a romániai Érsemjéntől a magyarországi Széphalomig, ahol végső álmát alussza. A zarándoklat megszervezésben meghatározó részt vállaltak a történelmi régió Kazinczy életútját meghatározó településeinek önkormányzatainak képviselői is.

A rendezvény védnökségét Tőkés László püspök, Európai Parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, valamint dr. Ódor Ferenc, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke vállalta.

Az út, jelképesen ugyan, Érsemjénből indult, ahonnan Kovács Zoltán, Érmihályfalva polgármestere, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főgondnoka a szülőhelyről hozott magával földet a zarándoklatra.

A Nagyváradról induló partiumi zarándokokhoz Debrecenben csatlakoztak a magyarországi résztvevők, első állomásuk pedig a Hajdú-Bihari Tanács tárgyalóterme volt, ahol Szolláth Tibor, a megyei önkormányzat elnöke köszöntötte a tisztelgőket. Beszédében az utódok felelősségét emelte ki, megemlékezni mindazokról, akik sokat tettek a magyar nyelvért. Mint mondta: „a magyar nyelv mélysége, szépsége büszkeség az azt beszélők számára.” Tőkés László az újkori zarándokok lelki indíttatásait elemezve, elmondta, hogy a zarándoklat tisztelgés Kazinczy Ferenc életműve előtt, akinek „megszenvedett sorsa az idők folyamán példázatossá növekedett.” A Széphalomra vezető út egyik megállója Debrecen, mely régióközpontja a Kazinczy életét meghatározó művelődési központoknak. Az út során, az utazók és fogadó házigazdáik közötti találkozásokban az a szellemi közeg teremtődik újjá, melyet Kazinczy egyszemélyben valósított meg, ezek során pedig tartalmas, határokon átívelő egység valósul meg – mondta. Köszönetét fejezte ki a szervező és meghívó-fogadó intézményeknek, köztük is Rácz Róbertnek és Szolláth Tibornak.

Székelyhídi Ágoston, író, az Erdélyi Szövetség örökös elnöke a Magyar Írószövetség és a Tokaji Írótábor nevében köszöntötte a résztvevőket és házigazdáikat. Emlékeztettet rá, hogy a trianoni szétszakítottság állapotában csupán a magyar nyelv tartotta össze a nemzetet. Kitért továbbá a Tokaji Írótábor 1983-ban történt megalakulására, melyet 1985-ben a szellemi nemzetegyesítés folyamatában az egyetemes magyar irodalom elvének megfogalmazása követett, amely az egyetemes magyar tudományosságának elvén keresztül egyenesen vitt az egyetemes magyar kultúra bizonyossága felé, ezeken keresztül pedig nyilvánvalóvá vált a magyar írástudók felelősségvállalásának szükségessége.

A zarándokok útja ezután Sátoraljaújhelyre vezetett, ahol a Városházán Szamosvölgyi Péter polgármester fogadta és köszöntötte az érkezőket. Üdvözlő beszédében röviden ismertette a város történelmének fontosabb állomásait, kitért a város polgárainak az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban vállalt hősi áldozatára, Kossuth Lajos itt zajlott tevékenységére, de arra is, hogy az 1920-as Trinanoni Diktátum nyomán, az önkényes határmegvonás „eredményeképpen”, a város jelentős területe és mintegy ezer lakosa rekedt a határon túlra. Általános, aktuálpolitikai elemzésében annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a jelen helyzetben Magyarországnak szüksége van arra, hogy az értelmiség a megújulás folyamatának élére álljon, az elvárt lelki megújulás pedig biztosítéka lehet annak, hogy térségünk a világot sújtó gazdasági válságból is kiutat találjon.

Kovács Zoltán Érsemjén és Érmihályfalva üzenetét hozta és tolmácsolta. Beszédében meggyőződését fejezte ki, hogy a széles támogatottságú zarándoklat nem egyéb, mint az értékek megőrzésének útja.

Oláh Tamás, a levéltár igazgatója végigvezette a vendégeket Magyarország egyetlen még működő vármegyei levéltárának termein, ismertette a levéltár alapításának történetét, és a Kazinczy Ferenc itt eltöltött éveit idéző, általa használt íróasztal mellett felelevenítette az egykori levéltárosra vonatkozó emlékeket, egykori dokumentumokat és bejegyzéseket mutatva be.

A megemlékezők következő állomása Széphalom volt, ahol a Magyar Nyelv Múzeumában Fehér József fogadta a zarándokokat. Az éppen egy éve átadott múzeum igazgatója ismertette a múzeumalapítás történetét, megemlítve, hogy Kazinczy Ferenc nyughelye már röviddel halála után nemzeti zarándokhellyé vált. 1847-ben Petőfi Sándor is felkereste a „szép öreg” sírját, és már akkor úgy vélekedett, hogy: „... minden jobb magyar embernek el kellene látogatnia Széphalomra”. A látogatók között különös örömmel üdvözölte Tőkés Lászlót, mint a Kazinczy Társaság tiszteletbeli elnökét.

Tőkés László megelégedéssel állapította meg, hogy kései utódokként követtük Petőfi Sándor százötven éves óhaját, éppen úgy, ahogy Nagyváradról emlékezni mentünk Budapestre Ady Endre sírjához, és tisztelegni Bocskay István nyughelyére, Gyulafehérvárra. Mint „profán szentséget” vagyunk hivatottak őrizni nagyjaink emlékét, ugyanis a keresztény szentség jellege lassan lekopik mindenről, és éppen ezzel magyarázható Európa értékválsága – mondta a püspök. A magyar történelem jellemző aspektusának nevezte, hogy a zarándoklat csak határokon át történhet, reménnyel jegyezte meg ugyanakkor, hogy ez Trianon hatásainak korrekciója is egyben. „Ne tépegessük, hanem ilyképpen gyógyítsuk Trianon sebeit” – mondta a püspök-képviselő. Kazinczy Ferenc 1816-ben íródott Erdélyi leveleinek Előbeszédéből idézve mára is érvényesként idézte a magyar nyelv reformátorának gondolatait, melyben az egykori helyzetre utalva  megállapítja, hogy Magyarország nem ismeri Erdélyt. „Minden magyarnak, mint a mohamedánoknak Mekkába, el kellett volna látogatnia Erdélybe, Felvidékre, Délvidékre, Kárpátaljára, és akkor a 2004. december 5-i, a magyar állampolgárság kiterjesztésére vonatkozó népszavazásnak nem lett volna a magyarság egészére nézve oly szégyenletes eredménye” – vélte Tőkés László. Kazinczy Ferenc sokat kapott Erdélytől, de sokat is adott Erdélynek. Éppen ez a kölcsönösségi viszony jellemzi Magyarország és a határon túli magyarság máig ható egymásrautaltságát – folytatta gondolatait az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Az Európai Unió nyelvhasználati helyzetét elemezve Tőkés László EP-képviselő merőben fonáknak ítélte, hogy míg az Európai Parlamentben minden tagország nyelve használatos, sőt, a walesi  és skót nyelv használatának elfogadása is folyamatban van, egyes kisebbségi-regionális nyelveket, mint a csángó-magyar és makedón, még el sem ismernek. Kazinczy Ferenc – aki több  nyelven is beszélt és fordított – életműve, ha közvetetten is, de máig szóló bizonyíték arra, hogy európai és nemzeti mivoltunk nem áll egymással szemben. Beszéde befejezésében a püspök szeretettel és megbecsüléssel köszöntötte Székelyhídi Ágostont 75. születésnapja alkalmából.

A következőkben dr. Szólya Szabolcs, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkormányzat képviseletében szólt a jelenlévőkhöz. Beszédében megkísérelte feloldani azt az ellentmondást, hogy egy nyelvnek – a magyarnak – múzeumot alapítottak,  hiszen egy élő nyelv nem kerülhet múzeumba – mondta. Elmondása szerint a múzeum nyelvünk kialakulásának történetét, a nyelv emlékeit őrzi, valójában a mindenkori nyelv múzeuma, mely arra serkent, hogy ápoljuk, gondozzuk anyanyelvünket, amint ezt Kazinczy Ferenc is tette.

Tolnai István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tanügyi tanácsosa, világi főjegyző, érmelléki kötődéseire és helyi tapasztalataira utalva elmondta, hogy Kazinczy Ferenc személye az érmellékiek számára megkerülhetetlen. Nyelvünk megőrzésének fontos elemeként említette a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által 1990-ben alapított Sulyok István Református Főiskolát, annak jogutódját, a Partiumi Keresztény Egyetemet, valamint a többi, a KRE által a Partiumban alapított egyházi iskolát. Örömmel állapította meg, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem és testvérintézménye, a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem tantárgyai sorában szerepel a „magyarságtudomány” tantárgya is, amit igen nagy számban hallgatnak az egyetem diákjai.

Mezei Katalin költő, a Tokaji Írótábor kuratóriumának elnöke beszédében párhuzamot vont a költészet és a képzőművészet között, abban az értelemben, hogy amint a szobrász az anyaggal dolgozik, úgy dolgozik a költő a nyelvvel. A nyelv az emberek közötti legfontosabb összekötő kapocs, amelyben mindannyian maradéktalanul egyek vagyunk, „a zarándoklat úgy köti össze Érsemjént és Széphalmot, amint a magyar nyelv összeköti beszélőit” – mondta.

Demeter Szilárd író, a nagyváradi Európai Parlamenti Iroda kommunikációs igazgatójának alkalmi beszédét távollétében Meleg Vilmos színművész olvasta fel. A végzettsége szerint filozófus-író Martin Heidegger gondolataiból kiindulva az európai uniós nyelvi jogokról elmélkedett röviden. Meglátása szerint a „politikai korrektség” elve a nyelv esszenciáját üresíti ki, az eurobürokrata nem „lakozik költőien”.

Székelyhídi Ágoston, a határokon átívelő nemzetegyesítés gondolatkörében emlékeztetett arra, hogy tíz éve alakult meg az Állandó Magyar Értekezlet, mely összefogta a magyarországi és a Magyarország határain túli magyar politikai, közéleti és polgári szervezeteket. Ezzel szemben, egyes politikai erők hathatós ellenkampányának eredményeképpen a magyar választópolgárok 2004. december 5-én nem hagyták jóvá a magyar állampolgárság kiterjesztésének gondolatát, a későbbiekben pedig a magyar kormány megszüntette a MÁÉRT-ot, amint az Illyés Közalapítványt is, ilymódon a magyar nemzeti közösségi intézmények alapításának terve, melyek magyar nemzeti érdekű döntéseket hozzanak, lehetetlenné vált.

Az előadások végeztével az emlékezők koszorúkat helyeztek el Kazinczy Ferenc sírjánál. A koszorúzást megelőzően az emlékhelyen Barabás Zoltán és Serfőző Simon költők a nyelv nagy reformátorára emlékező, saját verseiket szavalták el. A zarándokok és vendéglátóik ezek után az Érsemjénből hozott földből egy-egy marékkal szórtak a koszorúkkal körülvett sírhelyre és kegyelettel tekintették meg az Ybl Miklós által tervezett Kazinczy-mauzóleumot.

A zarándokút következő állomása a Sárospataki Református Kollégium volt, ahol Kazinczy Ferenc mintegy tíz, későbbi életútját döntően meghatározó diákévét töltötte. Az érkezőket Dienes Dénes igazgató köszöntötte, röviden ismertetve a nagyhírű kollégium 475 éves történetét és szellemi hatását.

Hörcsik Richárd, Sárospatak polgármestere, országgyűlési képviselő beszédében kifejtette, hogy Kazinczy Ferenc nyelvújítási munkájában és elkötelezettségében milyen fontos, meghatározó szerepet játszottak a Sárospatakon eltöltött esztendők. Személyes emlékeit idézve azokra a mintegy húsz évvel ezelőtti időkre utalt, amikor Tőkés Lászlót Sárospatak díszpolgárává avatták, valamint arra az emlékezetes istentiszteletre, melyen a zsúfolásig megtelt sárospataki templomban Tőkés László kijelentette: „Márpedig az iskolát vissza kell adni ...!” A polgármester-képviselő szerint ez jelentette az erkölcsi támaszt abban a harcban, melynek eredményeképpen Magyarországon a Sárospataki Református Kollégium került vissza elsőként jogos tulajdonosainak birtokába.

Végezetre beszédet mondott Pintér István, a Partiumi Magyar Művelődési Céh igazgatója, és Cs. Tóth János, a debreceni Méliusz Művelődési Központ igazgatója.

A Tokaji Írótábor meghívására ezek után a Tokajra látogattak a zarándokok, ahol a Millenniumi Emlékparkban megkoszorúzták Károlyi Gáspár emléktábláját. Emlékidéző és tisztelgő útjuk végállomása a tokaji Paulay Ede Színház nemrégen felavatott épülete volt, ahol Májer János, Tokaj polgármestere tartott ismertető előadást a város művelődési életéről, valamint további terveiről.

A zarándoklat majd-minden helyszínén, az előadások között, Meleg Vilmos színművész, a Nagyváradi Szigligeti Társulat művészeti igazgatója Kazinczy Ferenc verseiből és leveleiből adott elő, művészi szintre emelve a megemlékezések hangulatát.

2009. április 10.

Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája

2009. április 8. szerda

Koszovó nem Erdély – EP-képviselők vitája Pristinában

2009. április 7-én délelőtt a közösségi és kisebbségi jogok kérdéskörének és az ezen a téren fennálló helyzetnek a megbeszélésével folytatódott Pristinában az Európai Parlamenti–Koszovói Interparlamentáris Találkozó. Az EP Dél-Kelet-Európai Kapcsolatokért Felelős Delegációjának, valamint a Koszovói Parlamentnek a nevében Doris Pack küldöttségvezető és Jakup Krasniqi házelnök Közös Nyilatkozatot tettek közzé, mely a tárgyalások és a helyzetfelmérő vizsgálatok következtetéseit foglalta össze.

A koszovói kisebbségi közösségek helyzetéről a pristinai Parlament képviselői nyújtottak tájékoztatást – köztük a szerb és a bosnyák kisebbségek küldöttei. Ibrahim Makolli képviselő – egyebek mellett – rámutatott arra, hogy sok szörnyűségre nem került volna sor, hogyha a volt Jugoszláviában, a Milosevics uralma alatt sínylődő Koszovóban az emberi és kisebbségi jogokat biztosították volna. Ezt szem előtt tartva, a demokrácia és az európai integráció útjára lépett Koszovói Köztársaság kisebbségi közösségei helyzetét a pozitív etnikai diszkrimináció és a közösségi önrendelkezés elvei alapján, alkotmányos úton igyekszik rendezni.

Mind a koszovói képviselők, mind az EP-küldöttek egyetértettek abban, hogy a szintén az Európai Unióba igyekvő Szerbiának be kell szüntetnie a Koszovó északi részén élő szerbek manipulálását, illetve az új állami berendezkedéssel szembeni felhasználását. „Az illegális intézmények, vagyis az ún. párhuzamos intézmények működtetése a szerb közösség integrációjának, valamint az Alkotmány életbe léptetésének az egyik legfőbb akadályát képezi; ezenközben pedig Koszovó északi vidéke a szervezett bűnözés gócpontjává válik” – állapította meg Jakup Krasniqi. Ameddig ezen a téren nem történik gyökeres változás, az Ahtisaari-tervnek megfelelő kisebbségügyi rendezés, valamint az albánok és a kisebbségi közösségek közötti megbékélés aligha valósítható meg.

Hozzászólásában Tőkés László mélységes együttérzését fejezte ki a tömeggyilkosságokat, háborús bűntetteket elszenvedett koszovói albán közösség iránt, mely – íme – Szerbia legnépesebb kisebbségéből államalkotó – többségi – nemzetté lépett elő.

Becsey Zsolt EP-képviselő a koszovói albánok és a vajdasági kisebbségek helyzete között vont párhuzamot – egyenlő mérce alkalmazását igényelve valamennyi kisebbség esetében.

Tőkés László nemes „irigységgel” mutatott rá, hogy miközben Koszovó kisebbségeinek „közösségi jogokat” és messzemenő autonómiát biztosítanak – ezzel szemben Romániában és európai szinten kizárólag „a kisebbségekhez tartozó személyek” egyéni jogairól szól a politikai diskurzus. Ennek kapcsán Doris Pack képviselőasszonyt és az EP-küldöttséget felkérte, hogy – a kettős mércét kiiktatva – járjanak közben a kollektív kisebbségi jogok európai elismertetése érdekében. Európai képviselőnk ezzel együtt javasolta egy európai szintű kisebbségi konferencia megszervezését Koszovóban. Ugyanakkor Erdélybe hívta a tanácskozáson résztvevő albán és kisebbségi parlamenti képviselőket, azzal a céllal, hogy egyfelől jelenlétükkel járuljanak hozzá kisebbségi magyar közösségünk sorsának rendezéséhez, másfelől pedig hogy ezáltal segítsék elő Románia álláspontjának megváltoztatását Koszovó függetlenségének elismerése vonatkozásában.

Az EP-delegáció elnökasszonya éles hangon utasította vissza az erdélyi és a koszovói kisebbségi viszonyok párhuzamba állítását. Annak ellenére, hogy európai képviselőnk leszögezte, hogy az erdélyi magyarság nem függetlenségre törekszik, hanem beéri az autonómiával – Doris Pack kikérte, hogy Erdély ügyét „ne keverjük össze” Koszovó helyzetével, mivel ez utóbbi „teljességgel sajátos és egyedi esetnek számít”. Gisela Kallenbach EP-képviselő ezen a ponton maga is fontosnak tartotta közbelépni és az erdélyi magyarság ügye mellett jóhiszeműen kiálló képviselőnknek pártját fogni.

Az eleven vitának és a nyílt probléma-felvetéseknek már-már humoros csattanójaként szolgált Eric Meijer EP-képviselő hozzászólása és egyik albán képviselő erre adott válasza. A delegáció holland tagja amiatt méltatlankodott, hogy – tapasztalata szerint – a koszovói albánok nem szívesen szólalnak meg szerb nyelven. Sabri Hamiti koszovói képviselő az értetlenkedő bírálatra kérdéssel válaszolt. Fordítsuk meg a kérdést – mondotta: „Inkább a koszovói szerbektől kellene megkérdezni, hogy ők miért nem tanulnak meg albánul!” – Ebből a megközelítésből nézve, a koszovói albánok csak elismerést és együttérzést érdemelnek azért, hogy a szerb nacionalizmusnak áldozatul esett, mintegy tizenötezer lelket kitevő veszteségük ellenére a békés rendezés s a megbékélés útját keresik.

Nagyvárad, 2009. április 8.

Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája

2009. április 7. kedd

Az Európai Parlament küldöttsége Koszovóban

2009. április 6–7-én Tőkés László európai képviselő az Európai Parlament Dél-Kelet-Európai Kapcsolatokért Felelős Küldöttségének tagjaként Pristinában részt vett a 2. EP–Koszovói interparlamentáris találkozón. Az EP delegációját Doris Pack elnökasszony vezette. Tagjai között jelen volt Becsey Zsolt magyarországi EP-képviselő. A látogatásnak Koszovó állami függetlensége kikiáltásának első évfordulója kölcsönzött időszerűséget. Ezzel kapcsolatos felszólalásában – tavaly ilyenkor – Tőkés László példa- és precedensértékűnek nevezte az eseményt. Ugyanakkor a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia-Tanács nyílt levéllel fordult a Bukarestben ülésező NATO-szervezethez, egyfajta Ahtisaari-féle rendezést javasolva a kárpát-medencei magyar kisebbségi nemzeti közösségek helyzetének a megoldása érdekében.

Április 6-án, hétfőn az EP-küldöttség sűrű program keretében tett látogatást a koszovói kormány és a parlament vezető beosztású személyiségeinél, valamint az Egyesült Nemzetek és az Európai Unió koszovói misszióinak – UNMIK és EULEX – vezetőinél. Az EP dél-kelet-európai delegációját Hashim Thaci miniszterelnök és Fatmir Sejdin államelnök is fogadta.

A legendás hírű kormányfő jogos elégedettséggel tekintett vissza Koszovó függetlenségének kikiáltására és alkotmányának elfogadására, melyek nyomán az újdonsült albán állam a „normalitás útjára lépett, és megszilárdult”.

Doris Pack delegáció-vezető Koszovó demokratikus jogrendjének és intézményeinek az állapotáról fejtette ki kritikus értékelését.

Az államelnök elégtétellel számolt be az elmúlt esztendő kedvező fejleményeiről. Országa függetlenségét ez ideig 56 állam – köztük a huszonhétből huszonkét EU-tagállam – ismerte el.

A megbeszélések rendjén különleges hangsúly esett a koszovói kisebbségi közösségek helyzetére. Valamennyi albán vezető kitért az Ahtisaari-terv kisebbségpolitikai rendelkezéseire, melyek a rendezés alapjául szolgáltak, s melyeket Koszovó Alkotmányába is belefoglaltak.

Tőkés László európai képviselőnk megszólalásaiban párhuzamot vont a koszovói és az erdélyi helyzet között. Romániai magyar képviselőként rámutatott, hogy a koszovói albánok lélekszámát megközelítő erdélyi magyarság, illetve az új albán állammal szinte azonos nagyságú területen élő székelység nem elszakadni akar Romániától, hanem autonómiája kivívására törekszik. Szkander bég törökellenes küzdelmeinek emlékét felidézve, Hunyadi Jánossal való szövetségéről is szólt – tanúságképpen európai országaink jelenkori szövetségére nézve.

Vonatkozó kérdésére válaszolva Hashim Thaci kormányfő fontos eredményként könyvelte el, hogy Románia részt vállal az Európai Unió EULEX-missziójában, sőt utóbb a koszovói útlevél érvényét is kész volt elismerni.

Európai képviselőnk kihangsúlyozta, hogy országával ellentétben a romániai magyar közösség Koszovó függetlenedését elismeréssel üdvözölte. Válaszában Sejdin elnök abbéli reményét fejezte ki, hogy – „ha nem akar lemaradni az EU vonatáról” – a későbbiekben Románia is el fogja ismerni Koszovót.

Doris Pack képviselőasszony a megbeszélések során egyetértőleg üdvözölte, hogy Tőkés László közbenjárását ígérte az új albán állam Románia általi elismertetése érdekében.

A koszovói látogatás első napjának délutánján az európai és a koszovói parlamentek küldötteinek tanácskozására került sor – Doris Pack delegáció-vezető és Jakub Krasniqi házelnök vezetésével. A parlamentközi vegyesbizottság részletekbe menően vette számba a tagjelölt államnak az európai csatlakozás folyamatában elért eddigi eredményeit. Egyebek mellett vizsgálat tárgyát képezték a következők: az Ahtisaari-féle rendezés gyakorlatba ültetése, az ország demokratizálási folyamatának az előrehaladása, a háborús és emberiségellenes bűnök kivizsgálása és megbüntetése, a kisebbségek jogainak – köztük is elsőrenden a szerb közösség autonómiájának – a biztosítása, a jogállamiság érvényesülése, az igazságszolgáltatás reformja, a korrupció-ellenes harc állása, a társadalmi béke, a biztonság és a regionális stabilitás kialakulása.

A parlament Koszovó állam építésében játszott szerepe tárgyában európai képviselőnk hazai és magyarországi tapasztalatokra hivatkozva mutatott rá a parlamenti demokrácia hagyományainak az öröklött hiányára. „Ezen a téren is egy hajóban evezünk – mondotta –, valamennyiünknek a kommunizmus visszahúzó örökségét, a múltból örökölt társadalmi, erkölcsi válságot kell leküzdenünk.”

A tárgyalófelek elkötelezettségüket fejezték ki Koszovó demokratikus átalakítása és európai csatlakozásának az előmozdítása iránt.

Az interparlamentáris találkozó megbeszélései ma délelőtt a koszovói parlament székhelyén folytatódtak, és egy közös nyilatkozat elfogadásával értek véget. 

Pristina, 2009. április 7.

Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája

2009. április 3. péntek

„…nemzeti minimum kialakításában gondolkodunk…”

Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) alakuló ülésére került sor 2009. április 3-án Kolozsváron. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) év elején kötött megállapodásának értelmében ez a fórum a közös cselekvési tér megteremtését, az erdélyi magyar közösség alapvető problémáinak konszenzusos megoldásait szolgálja.

Az EMEF ünnepélyes megalakulásán az RMDSZ-t Markó Béla szövetségi elnök, Bíró Rozália, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke, Kelemen Hunor ügyvezető elnök, Márton Árpád képviselőházi frakcióvezető, Borbély László képviselő, ügyvezető alelnök, Bodor László, a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke, valamint Szepessy László, az RMDSZ Elnöki Hivatalának igazgatója képviselte. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács delegációját Tőkés László, püspök, EP-képviselő, az EMNT elnöke vezette, tagja volt Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke, Tőkés Lehel és Vadász Szatmári Huba, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) alelnökei, Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke, valamint a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MACISZESZ) képviseletében Varga Zoltán alelnök. Az EMNT felkérését a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nem fogadta el elvi kifogásokra hivatkozva. Izsák Balázs SZNT-elnök szerint a személyi elvű autonómia statútuma és Székelyföld autonómiastatútuma két, egymástól elkülönülő autonómiaforma intézményeit és hatásköreit szabályozza, ezért szerintük nincs szükség a munkacsoportokra. Az alakuló ülésen továbbá részt vett Farkas Csaba, a Magyar Polgári Párt (MPP) alelnöke, viszont tisztázatlan státusban: habár az MPP elnöksége a teljes jogú tagság mellett szavazott, az MPP alapító elnöke, Szász Jenő április 2-i sajtótájékoztatóján a megfigyelői szerepkör mellett döntött.

Az alakuló ülés ünnepi részében a résztvevők egy-egy hozzászólás erejéig üdvözölték az EMEF megalakulását. Tőkés László kifejtette: szakítani kell a „rászedéses” módszerrel, a magyar összefogásnak felül kell írnia a szembenállási helyzetet. Nem szabad elfogadnunk a román politikum és sajtó által kitalált kategorizálást, mely szerint vannak „mérsékeltek” és „szélsőségesek”, amint ez ellen az EMNT folyamatosan tiltakozott is. A közös cselekvés megalapozásához bizalom szükséges, ebben egyetértettek a felek, ezért egyfajta „bizalomerősítő” problémalistát állítottak fel. Ezen szerepel az érsemjéni és makfalvi problémahalmaz kezelése (ezeken a helyeken a választások óta személyi kérdésekig elfajuló konfliktusban áll az MPP és az RMDSZ), a szatmárnémeti Kölcsey Gimnáziumnak a református egyháznak való visszaszolgáltatása miatt kialakult helyzet feloldása, a bákói RMDSZ és a csángómagyarok szövetsége közötti vita rendezése. Tőkés László ugyanakkor szorgalmazta a székelyföldi önkormányzatok tisztségviselőinek összehívását is egy nagygyűlésre, hogy érdemi lépéseket tehessenek egyfajta önkormányzati szövetség megkötésére.

Markó Béla az EMEF megalakulása kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy előzménytelen egy ilyen fórum működtetése, habár a kilencvenes évek elején az RMDSZ is hasonlóképpen működött, emlékeztetett az 1992-es „kerekasztalokra”. Nem kell abban az illúzióban ringatni magunkat, vélte Markó Béla, hogy megszűnnek a nézetkülönbségek, ellenben arra kell törekedni, hogy ne a különbségeket erősítsük, hanem inkább a közös nevezőt kell keresnünk. Az SZNT levelére utalva kijelentette: a közös álláspontok kialakításához jelen kellene lenni, mert nem tervezték az EMEF „levelező tagozatának” a felállítását is. A csángómagyarok ügye viszont fontos, ezért a „csángók és csángók”, vagy ahogyan Kelemen Hunor ügyvezető elnök rámutatott: „csángók vezette RMDSZ és székelyek vezette Moldvai Csángómagyarok Szövetsége” közötti vita rendezésén felül az csángó ügy egészével foglalkozó munkacsoport felállítása is szükséges. Az RMDSZ ugyanakkor elfogadta a meghívást a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) soron következő, május 15-i budapesti ülésére is.

Az EMEF működési szabályzatának összeállításakor a felek megegyeztek abban, hogy a fórum paritásos alapon működik, egyik elnöke Tőkés László, másik elnöke Markó Béla, ugyanakkor nevesítettek két ügyvezetőt is Toró T. Tibor és Kelemen Hunor személyében. Leszögezték: az EMEF-nek egy évben legalább kétszer össze kell ülnie, de igény szerint többször is, emellett állandó szakbizottságokat működtet, amelyeket szintén paritásos alapon állítanak össze, és amelyek a különböző kérdésekben szakértői munka alapján jelentéseket, javaslatokat készítenek. Ezeket a munkadokumentumokat az EMEF konszenzussal fogadja el, és bár a határozatok nem bírnak kötelező érvénnyel, az ajánlás-jelleget épp a sokszínű döntéshozói fórum erősíti.

Ezután a létrehozandó munkacsoportokról egyeztettek. Varga Zoltán, az erdélyi civil szervezetek képviseletében a támogatáspolitika felülvizsgálatát szorgalmazta, Soós Sándor EMI-elnök egy ifjúságpolitikai munkacsoport felállítása mellett érvelt, Márton Árpád képviselőházi frakcióvezető egy gazdasági és egy szociálpolitikai munkacsoport felállítását tartotta szükségesnek. Farkas Csaba a szociálpolitikai munkacsoportot kiegészítését javasolta egészségügyi vonatkozásban is. A kampányterhelésnek kitett szervezetek (RMDSZ, EMNT) képviselői jelezték, hogy az érdemi munka minden szakbizottságban valószínűleg a június 7-i EP-választások után kezdődik el, ellenben fel kell állítani egy prioritási listát, hogy a legfontosabbakat mihamarabb útnak tudják indítani. A közelgő EP-választások miatt elsőrendű fontosságot tulajdonítottak a kül- és nemzetpolitikai munkacsoport megalakításának, hiszen a közös európai keretprogram elkészítése, illetve az Európai Parlamentben képviselendő nemzetpolitikai irányelvek kikristályosítása időszerű feladat. Emellett az autonómia munkacsoport mihamarabbi felállításában határoztak. Az autonómia munkacsoportnak már lehetőleg júniusban elő kell készítenie egy közös autonómia-koncepciót, hogy már az őszi törvényhozási ciklusban képviselni lehessen. A további munkacsoportok felállításáról az ügyvezetők egyeztetnek.

A jó hangulatú alakuló ülés utáni sajtótájékoztatón Markó Béla elnök elmondta, az ülésen az eddigi együttműködést is értékelték „Ez mindenképpen pozitív. Amit a megállapodásban előirányoztunk, azt teljesítettük: legfontosabb, hogy megvan a Magyar Összefogás listája, ezt hétfőn leadjuk a Központi Választási Irodánál, emellett más kérdésekkel is haladunk” – értékelt Markó.

Tőkés László szerint most a cselekvés kell, hogy felváltsa a párbeszédet, ehhez pedig bizalomra van szükség. „Az EMEF megalakulása, a közös választási lista létrejötte azt igazolja, hogy nem csupán választási, konjunkturális meggondolások irányítanak bennünket, hanem az egész magyarságot érintő, fontos kérdésekben való együttműködést tartjuk fontosnak. Egy nemzeti minimum kialakításában gondolkodunk, amely mentén megvalósulhat a magyar összefogás” – összegzett Tőkés László.

Kolozsvár, 2009. április 3. 

 Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája

2009. április 2. csütörtök

Az EP elítélte a kommunizmus bűneit

Az Európai Parlament mai plenáris ülésén került sor az európai lelkiismeretről és totalitarizmusról szóló indítvány szavazására, melynek társszerzői Szájer József, Tőkés László és Schöpflin György voltak. Az indítványt az EP négy képviselőcsoportja – az Európai Néppárt, Zöldek/Európai Szabad Szövetség, a Nemzetek Európájáért Unió csoportja és a Liberálisok – terjesztette elő közös állásfoglalásra irányuló indítványként, míg a Szocialisták ettől lényegesen eltérő saját verziót nyújtottak be. Az EP nagy többséggel hagyta jóvá a közösen előterjesztett indítványt: a képviselők 553 szavazattal, 44 ellenszavazattal és 33 tartózkodással elfogadták.

A szavazást követően a társzerzők örömüket fejezték ki, hogy az Európai Parlamentben, az úgynevezett Prágai Nyilatkozat alapján sikerült a kommunizmus bűntetteinek elítéléséről határozatot elfogadni. Mind a három képviselő egy hosszan tartó út kiindulópontjaként értékelte a döntést. Európának alapvető érdeke és kötelessége, hogy szembenézzen a kommunista diktatúra bűneivel és aktívan segítse a múlt – ma még ismeretlen – tényeinek feltárását. Egy demokratának és európainak nem fogadható el az a tény, hogy még ma is, még ebben a Parlamentben is vannak olyanok, akik számára a kommunista diktatúra bűnei mentegethetők és bocsánatosak. Szájer József, Tőkés László és Schöpflin György szerint a parlamenti határozat egy olyan folyamatot kell, hogy elindítson, amely különböző formában elismeri a kommunizmus áldozatainak szenvedését, és méltó módon képes arra emlékeztetni.

Mint már beszámoltunk róla, a mai szavazást megelőzte a március 25-én tartott parlamenti vita az Európa lelkiismerete és a totalitárius rendszerek tárgyában, melyet Jana Hybaskova cseh EP-képviselő kezdeményezett. E vita alkalmat adott arra, hogy számos képviselő egyértelműen elítélje a kommunizmus bűneit, emlékeztetve arra, hogy méltóan kell megemlékeznünk mind a nácizmus, mind a kommunizmus totalitárius rendszerek áldozatairól. Éppen ezért külön kiemelték, hogy Európának szakítania kell annak a kettős mércének az alkalmazásával, mely a nácizmus és a kommunizmus megítélésének eltérő voltában nyilvánul meg. Ezzel szemben viszont Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetője szerint nem szabad relativizálni a kommunizmus és sztálinizmus bűneit: „A kommunizmus bűneit senki sem mentheti, de aki egyenlőségjelet tesz a nácizmussal, az burkolt antiszemita”, tette hozzá a képviselő.

Ez a mély ellentét éleződött ki a vitát követő és a mai plenárist megelőző EP-frakciók vezetői közötti tárgyalásokon, amely a mai napon a plenárison előterjesztett két eltérő indítványhoz vezetett: a szocialistákéhoz, valamint a több frakció által közösen kidolgozott indítványhoz. Az elsőt leszavazták, míg az utóbbit 553 szavazattal fogadták el.

A mai indítvány célja egyben a 2008. június 3-án cseh kezdeményezésre elfogadott Prágai Nyilatkozat európai elfogadtatása is volt. Jana Hybaskova cseh EP-képviselőasszonyhoz számos EP-képviselő – közöttük Szájer József, Schöpflin György, Tőkés László, Tunne Kelam, Vytautas Landsbergis – csatlakozott, hogy közösen harcoljanak a totalitárius kommunista rendszerek által az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények határozott és egyértelmű elitéléséért. A Nyilatkozat ugyanakkor javasolja egy olyan „európai emlékezet és lelkiismeret intézet” létrehozását, amely a diktatúrák tanulmányozásának európai kutatóintézeteként és a diktatúrák valamennyi áldozatának emléket állító összeurópai múzeumként, emlékhelyként működne.

Tőkés László különösen szívügyének érezte a Prágai Nyilatkozat cselekvő támogatását. Miután az eredeti Nyilatkozathoz fűzött módosító indítványaikat elfogadták, így a Prágai Nyilatkozatba tételesen is belekerületek a magyar és román vonatkozások, munkatársai Szájer József kabinetével közösen magyar és román nyelven is hozzáférhetővé tették a Prágai Nyilatkozat hivatalos fordításait (www.pragainyilatkozat.hu, www.declaratiadelapraga.ro). Továbbá, amint arról tudósítottunk, folyó év február 27-én Tőkés László Bukarestben megszerezte a romániai antikommunisták támogatását is, a Romániai Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézetben (Institutul de Investigare a Crimelor Comunismului în România – IICCR) került sor arra a „koalíciós megegyezésre”, melynek részesei: a házigazda Marius Oprea, az IICCR igazgatója, Csendes László, a Securitate Irattárát Vizsgáló Bizottság (Consiliul Naţional Pentru Studierea Arhivelor Securităţii – CNSAS) vezetőségi testületének elnöke, Dinu Zamfirescu, a román emigráció kérdéseivel foglalkozó Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Országos Intézet (Institutul Național pentru Memoria Exilului Românesc – INMER) elnöke, továbbá a román civil társadalom olyan jeles képviselői, mint Cristian Pîrvulescu, a Pro Democratia Egyesület elnöke, vagy Radu Filipescu és Andrei Oișteanu, a Társadalmi Dialógus Csoport vezetői.

Mellékeljük a ma elfogadott indítványt.

Brüsszel, 2009. április 2. 

 EPP-frakció sajtóosztálya /
Tőkés László EP-képviselő
Sajtóirodája 



Az Európai Parlament állásfoglalása az európai lelkiismeretről és a totalitarizmusról 


Az Európai Parlament,

– tekintettel az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 1948. december 9-i, 260.(III)A. számú, a népirtásról szóló határozatára,

– tekintettel az Európai Uniót létrehozó szerződés 6. és 7. cikkére,

– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

– tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB kerethatározatra1,

– tekintettel az európai lelkiismeretről és a kommunizmusról szóló, 2008. június 3-i prágai nyilatkozatra,

– tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a kommunista totalitárius rendszerek bűnei nemzetközi elítélésének szükségességéről szóló, 2006. január 26-i 1481. számú állásfoglalására,

– tekintettel augusztus 23-nak a sztálinizmus és a nácizmus áldozatainak európai emléknapjává nyilvánításáról szóló, 2008. szeptember 23-án elfogadott nyilatkozatára,

– tekintettel a demokráciáról és az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartásáról szóló számos korábbi állásfoglalására, köztük a második világháború után hatvan évvel Európa jövőjéről szóló 2005. május 12-i állásfoglalására2, a Holodomor áldozatairól való megemlékezésről szóló 2008. október 23. állásfoglalására3, valamint a Szrebrenyicáról szóló 2009. január 15-i állásfoglalására4,

– tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

    A. mivel a történészek egyetértenek abban, hogy a történelmi tényeket teljes mértékben objektív módon nem lehet értelmezni, és hogy objektív történelmi beszámolók nem léteznek; mivel azonban a hivatásos történészek tudományos eszközöket alkalmaznak a múlt tanulmányozására és a részrehajlást a lehető legnagyobb mértékben igyekeznek elkerülni,

    B. mivel egy politikai testületnek vagy politikai pártnak sem kizárólagos joga a történelem értelmezése, továbbá e testületek és pártok nem állíthatják magukról, hogy objektívek,

    C. mivel a történelmi tények hivatalos politikai értelmezését nem szabad valamely parlament többségi határozataival előírni; mivel egy parlament nem hozhat törvényeket a múlt tekintetében,

    D. mivel az európai integrációs folyamat egyik legfőbb célja az alapvető jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásának jövőbeni biztosítása, és mivel az Európai Uniót létrehozó szerződés 6. és 7. cikke e cél elérésére megfelelő mechanizmusokat írt elő,

    E. mivel a történelem félreértelmezése táptalaja lehet a kirekesztő politikának, és így gyűlöletet és rasszizmust szíthat,

    F. mivel Európa tragikus múltjának emlékeit életben kell tartani az áldozatoknak való tiszteletadás, a bűnösök elítélése és az igazságon és megemlékezésen alapuló megbékélés megalapozása érdekében,

    G. mivel az európai integráció kezdettől fogva válasz volt a két világháború és a holokauszthoz vezető náci zsarnokság okozta szenvedésre, illetve a totalitárius és demokráciaellenes kommunista rendszerek közép-kelet-európai terjedésére, és módot adott az Európában tapasztalható mély megosztottság és ellenségeskedés együttműködés és integráció általi leküzdésére, a háború befejezésére és az európai demokrácia megszilárdítására,

    H. mivel az európai integráció folyamata sikeres, és eredményeként olyan Európai Unió született, amely magában foglalja a második világháború végétől az 1990-es évek elejéig kommunista rezsimek uralma alatt élő közép- és kelet-európai országokat, és mivel Görögország, Spanyolország és Portugália korábbi csatlakozása hozzájárult a demokrácia megszilárdításához Dél-Európában,

    I. mivel Európa csak akkor lesz egységes, ha közös véleményt tud kialakítani történelméről, ha közös örökségként tudja elismerni a kommunizmust, a nácizmust és a fasizmust, valamint őszinte és érdemi vitát tud folytatni az elmúlt évszázad valamennyi totalitárius bűnéről,

    J. mivel az újraegyesített Európa 2009-ben ünnepli a közép- és kelet-európai kommunista diktatúrák összeomlásának és a berlini fal leomlásának 20. évfordulóját, ami lehetőséget nyújt a múlt fokozott tudatosítására és a demokratikus polgári kezdeményezések szerepének elismerésére egyaránt, továbbá lendületet ad az összetartozás és a kohézió érzésének erősítéséhez,

    K. mivel fontos emlékezni azokra, akik tevőlegesen ellenálltak a totalitárius uralomnak, és akiknek elszántságuk és az eszményeikhez való hűségük, becsületességük és bátorságuk miatt a totalitárius korszak hőseiként ismertté kell válniuk az európaiak számára,

    L. mivel az áldozatok szempontjából mindegy, hogy melyik rezsim fosztotta meg őket szabadságuktól, kínozta vagy gyilkolta meg őket bármilyen okból,

    1. fejet hajt az európai totalitárius és antidemokratikus rendszerek áldozatai előtt, és tisztelettel adózik mindazoknak, akik a zsarnokság és elnyomás ellen küzdöttek;

    2. ismételten elkötelezi magát egy olyan békés és virágzó Európa mellett, amely az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság értékeire és az emberi jogok tiszteletben tartására épül;

    3. hangsúlyozza a múlt emlékezete megőrzésének fontosságát, mert megemlékezés nélkül nincs megbékélés; ismételten megerősíti, hogy egységesen fellép bárminemű ideológiai háttérből fakadó önkényuralmi rendszer ellen;

    4. emlékeztet arra, hogy Európában a legutolsó emberiség elleni bűntett és népirtás nem olyan régen, 1995 júliusában történt, és hogy állandó éberségre van szükség a demokráciaellenes, idegengyűlölő, önkényes vagy totalitárius eszmék és irányzatok elleni küzdelem érdekében;

    5. hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy Európa jobban tudatában legyen a totalitárius és demokráciaellenes rezsimek által elkövetett bűntetteknek, támogatni kell Európa viharos múltjának dokumentálását, az erről szóló tanúvallomásokat, mert emlékezés nélkül nem létezik megbékélés;

    6. sajnálja, hogy húsz évvel a közép- és kelet-európai totalitárius kommunista rendszerek összeomlása után egyes tagállamokban még mindig jogtalanul korlátozva van a személyes jellegű vagy a tudományos kutatásokhoz szükséges dokumentumokhoz való hozzáférés; hiteles erőfeszítést kér minden tagállam részéről a levéltárak, köztük a korábbi belbiztonsági szolgálatok, titkosrendőrségek és hírszerző ügynökségek irattárai megnyitására;

    7. határozottan és egyértelműen elítéli a totalitárius kommunista rendszerek által az emberiség ellen elkövetett bűncselekményeket és az emberi jogok súlyos megsértéseit; együttérzését, megértését és szenvedéseik elismerését fejezi ki e bűncselekmények áldozatai és családjaik felé;

    8. kijelenti, hogy az európai integráció mint a békesség és megbékélés modellje, Európa népeinek szabad választását jelenti a közös jövő melletti elkötelezettségre, és hogy különösen nagy az Európai Unió felelőssége a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdításában és fenntartásában, az Európai Unió határain belül és kívül egyaránt;

    9. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket az európai történelem tanításának megerősítésére, illetve az európai integráció történelmi teljesítménye és a tragikus múlt, illetve napjaink európai uniós békés és demokratikus társadalmi rendje közötti éles ellentét hangsúlyozására;

    10. úgy véli, hogy a történelmi emlékezet méltó életben tartásához szükség van az európai történelem átértékelésére és a modern Európa valamennyi történelmi vetületének Európa-szerte történő elismerésére;

    11. e tekintetben kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy támogassa és védje meg az olyan civil szervezetek fellépéseit, mint például az Oroszországi Föderációban működő „Memorial”, amely aktívan kutatja és gyűjti a sztálinista idők alatt elkövetett bűnökre vonatkozó dokumentumokat;

    12. ismételten támogatásáról biztosítja a megerősített nemzetközi igazságszolgáltatási rendszert;

    13. felszólít az európai emlékezet és lelkiismeret platformjának létrehozására, amely a totalitárius rendszerek történetére szakosodott nemzeti kutatóintézetek közötti kapcsolatokat és együttműködést támogatná, valamint felszólít a totalitárius rendszerek áldozatai európai dokumentációs központjának/emlékművének létrehozására;

    14. felszólít a jelenlegi megfelelő pénzügyi eszközöknek a fent vázolt kezdeményezések támogatása érdekében történő megerősítésére;

    15. kéri, hogy augusztus 23-át nyilvánítsák valamennyi totalitárius és önkényuralmi rendszer áldozatainak méltósággal és pártatlanul megtartandó európai emléknapjává;

    16. meggyőződése, hogy a kommunista totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekmények nyilvánosságra hozatalának és értékelésének végső célja a megbékélés, amelyet a felelősség elismerése, a bocsánatkérés és az erkölcsi megújulás ösztönzése révén lehet megvalósítani;

    17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Unióval társult országok kormányainak és parlamentjeinek és az Európa Tanács tagállamai kormányainak és parlamentjeinek.


 ------------------------------------------------------

1 HL L 328, 2008.12.6., 55. o.
2 Elfogadott szövegek: P6_TA(2005)0180.
3 Elfogadott szövegek: P6_TA(2008)0523.
4 Elfogadott szövegek: P6_TA(2009)0028.

2009. április 1. szerda

Elfeledte-e a Vajdaságot az Európai Parlament?

Vajdaságról és az ott élő magyarok helyzetéről tartott közmeghallgatást az EP brüsszeli épületében 2009. április 1-jén Becsey Zsolt és Tőkés László európai parlamenti képviselő, „Elfeledte-e a Vajdaságot az Európai Parlament?” címmel. A magyarokat ért atrocitások kivizsgálására 2005-ben küldött európai parlamenti vizsgálóbizottság jelentését annak elkészülte óta nem mutatták be, ez indokolta a fórum megtartását.

Megnyitójában Tőkés László püspök, EP-képviselő elmondta: a dél-kelet-európai országokkal foglalkozó delegáció tagjaként, a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) elnökeként aggódással figyeli a Vajdaságból jövő híreket, ugyanis Jugoszlávia felbomlása óta a vajdasági magyarok helyzete csak romlott. A kommunizmus átkos öröksége még mindig érezteti hatását, és a helyzet hosszú távú rendezése nem képzelhető el, ha ezzel nem tudunk szembenézni.

Tőkés László szorgalmazta, hogy Szerbia uniós csatlakozásának legyen előfeltétele a magyar kérdés rendezése. Megengedhetetlen, hogy a rendőrség nem lép fel a magyarverések ügyében és a tetteseket nem vonják felelősségre. A Magyar Nemzeti Tanács megválasztására vonatkozó törvénytervezetet a Szerb Parlament hét éve halogatja. Az autonómiák széleskörű alkalmazására van szükség, mind a Vajdaság mint régió, mind pedig az ott élő magyar közösség számára. A délszláv válság összes rendezési terve a különböző etnikai közösségek közötti hatalommegosztás, az autonómiák elvére épült; ami jár a térség népeinek, az az ott élő magyarokat is megilleti.

Becsey Zsolt felszólalásában azt mondta: „Nem elég Európában a magyar érdekeket képviselni, hanem Európát is képviselni kell a magyar területeken és Szerbiában”.

Sonja Licht, egy belgrádi jogi alapítvány elnöke elmondta, hogy a történelem során többször volt etnikai tisztogatás a Vajdaságban is. Ennek ellenére a régió egy multietnikus tér maradt, és jelenleg is húsz etnikai csoport él itt együtt. A legnagyobb problémát azonban a jövőben is a romakérdés jelentheti, ha nem kezelik ezt időben. Szorgalmazta, hogy a szerb parlament fogadja el végre a Vajdaság statútumáról szóló törvénytervezetet, amely kulturális autonómiát adna az ott élő népeknek.

Bozóki Antal, az Árgus Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület elnöke áttekintést adott a vajdasági magyarok állapotáról. A helyzet romlik, ugyanis a szerb hatóságok burkolt diszkriminációt alkalmaznak. Sérelmezte, hogy a szerb hatóságok nem minősítik etnikai hátterűnek a magyarellenes atrocitásokat.

Petar Teofilović vajdasági ombudsman ugyanakkor a helyzet enyhe javulásáról beszélt, nem tagadva azt, hogy még mindig sok a tennivaló a kisebbségi jogvédelemben.

Sonia Biserko, a belgrádi Helsinki Bizottság elnöke az általános bizalmatlanságot és a nacionalista csoportok nyomásgyakorlását tartja a bajok kiváltó okának. Két évtizednyi nemzeti radikalizmus után az Európa Tanácshoz és az Unióhoz való közeledés törheti meg az eddigi negatív kurzust.

Süge Zsolt, a szenttamási Emberjogi Központ vezetője fényképekkel és statisztikai adatokkal igazolta: a magyarverések mindmáig napirenden vannak, a bűnösöket nem vonják felelősségre.

Roxana Nicnic, Szerbia brüsszeli nagykövete végül elmondta: Szerbia mindent megtesz azért, hogy az uniós normákat betartsa, a helyzet nem annyira rossz.

A meghallgatás végén Tőkés László kijelentette: „Kívánom, hogy a vajdasági magyarok félelem nélkül élhessenek szülőföldjükön”.

Brüsszel, 2009. április 1.

Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája

2009. március 28. szombat

Az Európai Szabad Szövetség éves közgyűlése

Barcelonában, a katalán fővárosban tartotta 2009. március 27-én az Európai Szabad Szövetség (European Free Alliance) éves közgyűlését.

Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EFA parlamenti frakciója erdélyi tagjának üzenetét Szilágyi Zsolt kabinetfőnök tolmácsolta. Beszámolt arról, hogy az erdélyi magyarok közös listán indulnak az EP-választásokon. A közgyűlés tagjai megdöbbenéssel fogadták azt, hogy Romániában 200.000 aláírás összegyűjtése szükséges ahhoz, hogy a választásokon indulási jogot nyerjen egy lista.

2009. március 26. csütörtök

Európai szembenézés a kommunista múlttal

Amiképpen erről folyamatosan tájékoztatást nyújtottunk, a 2008 júniusában útjára indult Prágai Nyilatkozat európai elfogadtatása céljából európai parlamenti képviselőkből álló kezdeményező csoport alakult, melynek magyar részről Szájer József, Schöpflin György és Tőkés László lettek a tagjai. A csehországi Jana Hybaskova EP-képviselő összehangolásával tevékenykedő ad hoc bizottság kitartó és szívós munkával elérte, hogy az EP-frakciók közreműködésével a totalitárius kommunista múlt kérdése az EP plénuma elé kerüljön. Strasbourgi ülésszakának 2008. március 26-i ülésén az Európai Parlament vitát rendezett az „Európa lelkiismerete és a totalitárius rendszerek” tárgyában, melyet az előzetes tervek szerint határozathozatal követ, az EP április eleji brüsszeli miniplenárisán.

Hozzászólásában Gisela Kallenbach képviselőasszony (Zöldek/EFA EP-frakció) találóan mutatott rá, hogy a mostani közvita révén a kommunizmus megítélésének kérdése húsz év után először kerül az EP napirendjére, és válik ezáltal „európai kérdéssé”. Még ma is, itt az Európai Parlamentben is vannak olyan emberek, akik a kommunizmus idején bűntetteket követtek el – állapította meg a volt Kelet-Németországból származó képviselő –, és „ez megmérgezi közös jövőnket”.

Tunne Kelam észtországi képviselő (EPP-frakció) megütközését fejezte ki, hogy húsz év után a kommunista rezsim elítélése még mindig nem magától értetődő követelmény. Nem is annyira a két 20. századi totalitárius diktatúráról, hanem sokkal inkább azok áldozatairól kell beszélnünk, hiszen „az áldozatok mind egyenrangúak” – mondotta.

Szájer József képviselő, magyar néppárti küldöttségvezető szerint szenvedés és szenvedés, halál és halál között nem tehetünk különbséget. Szégyenteljes, hogy még manapság, az Európai Parlamentben is vannak olyanok, akik a kommunizmus bűneit mentegetik. „Közösítsük ki magunk közül az ilyeneket, a kommunista hazugságok szószólóit – hangzott a magyarországi politikus felszólítása.

Christopher Beazley brit képviselő (EPP-frakció) „iker-bűnözőknek” nevezte Hitlert és Sztálint, akik között csak az a különbség, hogy egyikük elbukta, a másik viszont megnyerte a II. világháborút.

Tabajdi Csaba képviselő, a magyar szocialista küldöttség vezetője azt hangsúlyozta, hogy a hitlerizmus és a sztálinizmus közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, s a Shoa szörnyűségeihez semmi sem hasonlítható. Ugyanakkor József Attila nevezetes verssorát idézve sürgette, hogy: „a múltat be kell vallani”.

Tőkés László európai képviselőnk egészen más értelemben idézte nagy költőnket, arra szólítva fel az Európai Parlamentet, hogy vállaljanak szolidaritást „a fasiszta kommunizmus” áldozataival. (Hozzászólását teljes terjedelmében mellékelve közöljük.)

A balti országok erőteljesen kommunista-ellenes képviselői közül többen is megemlékeztek népeik fiainak tömeges deportálásáról, akiknek egyaránt el kellett szenvedniük a hitleri és a sztálini diktatúra rémtetteit.

Vytautas Landsbergis képviselő (EPP-frakció) azt kifogásolta, hogy míg a jobboldali neonácik elítélésétől hangos Európa – ezenközben a „szovjet nácikról” senki sem beszél.

Az észtországi Kathrin Saks képviselőasszony (Szocialista frakció) rámutatott: míg Hitlernek senki sem merne szobrot emelni, Sztálinnak mindmáig több szobra is hirdeti az emlékét.

Schöpflin György magyar néppárti képviselő frappáns módon világított rá, hogy a posztkommunista baloldalnak is szüksége van a szembenézésre, „egy védhetetlen múltat nem védelmezhet tovább”.

Athanasios Pafilis ultrabaloldali képviselő – egyebek mellett – „a kommunizmus vívmányait” és „a szovjet felszabadító katonák hősiességét” dicsőítette.

A frakción kívüli képviselők közül többen is „az iszlám totalitárius rendszer” elleni fellépést sürgették, elítélve a „Sarija” – az iszlám törvény – halálosztó diktátumát.

Záróbeszédében Ján Figel, az Európai Bizottság oktatási-kulturális biztosa az elhangzott vitát egy most elkezdődött folyamat első – fontos – lépéseként értékelte, és mind az Európai Uniót, mind a tagállamokat arra szólította fel, hogy az eddigieknél többet tegyenek a totalitárius rendszerek vizsgálata és meghaladása érdekében.

A vita minden bizonnyal folytatódik. Jelek szerint azonban, a Szocialista Csoport ellenállása miatt, az áprilisi határozati állásfoglalás veszélyben forog. Csak remélni lehet, hogy a menet közbeni egyeztetések rendjén az EP-frakcióknak sikerülni fog egy kompromisszumos határozati szövegtervezetben megegyezni.

Csak egyetérteni lehet Vytautas Landsbergis volt litván elnökkel, aki szerint a múlt bevallása elengedhetetlenül fontos annak érdekében, hogy Európa erkölcsi hanyatlását feltartóztassuk.

Strasbourg, 2009. március 26.

Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája



HOZZÁSZÓLÁS
az Európa lelkiismerete és a totalitárius rendszerek
tárgyában tartott európai parlamenti vitához

Közhelyszámba menő álláspontnak számít, hogy a jó politika racionális és érzelemmentes. Hogyha így is volna, az Európát fél évszázadon át megosztó Berlini fal leomlásának, a kelet-közép-európai népek felszabadulásának és a Ceauşescu-diktatúra bukásának 20. évfordulóján az Isten- és embertelen kommunizmus korszakára nem tudok és nem lehet hideg tárgyilagossággal visszatekinteni.

Húsz évvel ezelőtt, az erdélyi Temesváron egy kicsiny magyar református gyülekezet fordult szembe a romániai falvak lerombolására készülő, ateista és nacionál-kommunista román rezsimmel – és ebből indult el, majd szélesedett országos méretűvé az az antikommunista, demokratikus népfelkelés, amely a „Kárpátok Géniuszának”, a hírhedt Ceauşecu diktátor-házaspárnak a csúfos bukásához vezetett.

A temesvári románok, magyarok, németek, különböző nemzetiségű és vallású emberek és közösségek lelkesedésére, a zsarnokság elleni bátor kiállására és összefogására nem lehet „hideg fejjel”, szubjektivitás nélkül visszagondolni. Ezzel együtt, nem tetszőleges pártpolitikai opció, hanem mindenek fölött erkölcsi kérdés számunkra a jogfosztó, elnyomó kommunista diktatúra egyértelmű elítélése. Tűrhetetlen és tarthatatlan, hogy húsz évvel a kommunizmus bukása után, a volt szovjet tömb országaiban még mindig várat magára a múlt bevallása, az igazság- és jóvátétel, amit ignoráns és következetlenül engedékeny magatartásukkal – akarva akaratlanul – az Európa szabad felében élő nyugati demokráciák is hallgatólagosan elősegítenek.

Múlt héten román, magyar és bolgár előadók vettek részt azon a közmeghallgatáson, mely – a Prágai Nyilatkozat kapcsán – a kommunizmus bűntetteit tűzte napirendjére. „A kommunista és a fasiszta rezsim, a holokauszt és a gulág között nem lehet különbséget tenni” – hangzott el a tanácskozáson. Az ennek nyomán elfogadott Nyilatkozat pedig így fogalmaz: „Az Európai Közösségnek szakítania kell annak a kettős mércének az alkalmazásával, mely a nácizmus és a kommunizmus megítélésének eltérő voltában nyilvánul meg. Mindkét emberiség-ellenes diktatúra azonos elbírálást érdemel”.

Kérem az Európai Parlamentet, európai képviselőtársaimat: vállaljanak szolidaritást a „fasiszta kommunizmus” (József Attila) áldozataival, és az idézett erkölcsi, történelmi és politikai követelménynek megfelelően segítsék elő a kommunizmus visszahúzó örökségének a leküzdését, az 1989-ben elindult kelet-közép európai rendszerváltozásnak a folytatását, valamint a keleti és nyugati országok európai integrációja útjában álló – múltba gyökerező – akadályoknak az elhárítását. A megosztott Európa – sokszínűségének gazdagságában – csak ezáltal válhat ténylegesen egységessé. Azzá, amiről tegnapi felszólalásában Gordon Brown brit miniszterelnök – a 20. évforduló kapcsán – ekképpen fogalmazott: „Barátaim! Ma már nincs régi Európa, sem új Európa, sem Kelet- és Nyugat-Európa; hanem csak egyetlen egy Európa van, mely a mi közös Otthonunk.” Így legyen!

Strasbourg, 2009. március. 25.

Tőkés László
EP-képviselő

2009. március 23. hétfő

Határokon átívelő közös dolgaink

1. A környezetvédelemnek országhatárokat meghaladó, komoly regionális vonatkozásai vannak. Ki ne emlékezne a nagybányai bányavállalat okozta tragikus természeti katasztrófára, mely 2000-ben a Tisza folyót és annak élővilágát sújtotta. A ciántechnológián alapuló bányakitermelés hasonló veszélye forog fenn a Nyugati Szigethegységben tervezett verespataki arany- és ezüstbánya esetében, melynek megnyitási előkészületeit 1995 óta botrányok sorozata kíséri. Úgy tűnik, hogy a multinacionális vállalatok gátlástalan profitéhsége, valamint hazai csatlósaik zsákmányszerző mohósága ismételten figyelmen kívül hagyná és képes lenne feláldozni mind a természeti környezetet, mind a történelmi örökséget, mind az elszegényedett társadalom elemi érdekeit.

Két évvel ezelőtt a Korodi Attila vezette Környezetvédelmi Minisztérium felfüggesztette a verespataki bányaengedélyezés folyamatát. Úgy tűnik azonban, hogy az új román kormány – a befektetők erőteljes politikai és gazdasági nyomásgyakorlásának engedve – kész volna újból szabad utat engedni az elhíresült bányaberuházásnak.

A tiszai katasztrófaára visszagondolva, a Kárpát-medence természetföldrajzi egységébe tartozó Romániának és Magyarországnak közös érdeke volna a ciántechnológián alapuló bányászat betiltása, a verespataki bányafejlesztés megakadályozása.

Tőkés László mellékelt felszólalásában az Európai Unió intézményeinek védelmét és támogatását kérte Verespatak és a tervbe vett beruházás veszélyeztette társaság számára.


FELSZÓLALÁS

a verespataki bányaterv (Románia) ügyében

Világszerte közismert a Rosia Montana Gold Corporation kanadai-román vegyesvállalatnak az a terve, hogy az erdélyi Verespatakon Európa legnagyobb külszíni aranybányáját hozza létre. Az Európai Parlament már 2004. decemberi határozatában mélységes aggodalmának adott hangot a természeti katasztrófával fenyegető projekttel kapcsolatban. Az ICOMOS (International Council on Monuments and Sites) 2005. évi Közgyűlése viszont az ősi település történelmi örökségét vette védelmébe a bányanyitással járó barbár pusztításokkal szemben.

A botrányok sorozata által kísért vállalkozás annak, a ciántechnológián alapuló kitermelésnek az alkalmazására készül, mely 2000-ben a Tisza folyót teljes hosszában megmérgezte. Az 1995 óta tartó előkészületek Verespatak épített örökségét tönkre tették, lakosságát pedig szociális nyomorba döntötték.

Jelek szerint, a román kormány a beruházás átmeneti tilalmának a feloldására, illetve a bányafejlesztés engedélyezésére készül.

Kérem az Európai Parlamentet, hogy lépjen közbe Verespatak megmentése, valamint páratlan szépségű természeti környezetének a megvédése érdekében. Az Európai Bizottság viszont járuljon hozzá a tönkre tett város és környezete rehabilitációjához, valamint lakosságának megsegítéséhez.

Strasbourg, 2009. március 23.

Tőkés László
EP-képviselő


2. Szintén a „határok légiesülésének” jegyében 2009. március 17-én Antonio de Blasio magyarországi néppárti EP-képviselő volt a házigazdája és szervezője annak a közmeghallgatásnak, melyet az Európai Parlament brüsszeli székházában a kárpát-medencei határmenti együttműködés tárgyában tartottak. A tanácskozás alapgondolata az volt, hogy a határmenti együttműködés miként válhat gazdasági erővé. Ebben a vonatkozásban a Magyarország határain kívül rekedt magyar közösségek igencsak érdekeltek a szoros együttműködésben.

A közmeghallgatás főelőadójaként Antonio Tajani, az Európai Bizottság szállításügyi főbiztosa teljes támogatásáról biztosította a kárpát-medencei határmenti régiókat. A kárpát-medencei összefogás szükségességét tükrözte a meghívott – magyar – előadók névsora, nevezetesen Szájer József EP-képviselő, magyar néppárti delegációvezető, Németh Zsolt országgyűlési képviselő, külügyi bizottsági elnök, Csáky Pál szlovákiai parlamenti képviselő, MKP-elnök, valamint Borbély László RMDSZ-parlamenti képviselő, külügyi bizottsági elnök részvétele. Továbbá előadást tartottak még Katarina Mathemova EB-főtisztviselő és Branko Baricevic, Horvátország EU-nagykövete.

Tőkés László EP-képviselő korreferátumában a határmenti együttműködés sokféle haszna és előnyei számbavételének a rendjén a kisebbségi – magyar – közösségek gazdasági felemelkedésének az esélyeit és ennek az önazonosságuk megőrzésében játszott szerepét vizsgálta.

Strasbourg, 2009. március 23.

Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája

összesen: 1455 db | 10 db/oldal

első vissza 130 | 131 | 132 | 133 | 134 | 135 | 136 | 137 | 138 | 139 | 140 következő utolsó

fényképek

Temesvári zarándoklat
10 éves az EMNT
Székelyek Nagy Menetelése
A Magyar Rektori Konferencia plenáris ülése Nagyváradon

videók

Tőkés László évértékelője a Magyar Televízióban, 2016. jan. 1-jén
Tőkés László brüsszeli felszólalása
Tőkés László portré az EuroparlTV-n
Tőkés László I.

ajánlott oldalak

Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
Székely Nemzeti Tanács
EPP képviselőcsoport az Európai Parlamentben
FIDESZ
Fidesz Európa Parlamenti képviselőcsoportja
Orbán Viktor miniszterelnök honlapja
www.tokeslaszlo.eu | © Minden jog fenntartva, 2010