2013. május 3. péntek
Send this article Print this article

Cinkosságban a hatalommal – Egyházpolitikáról Tőkés László püspökkel, EP-képviselővel

Erkölcsi szempontból elfogadhatatlan és elítélendőnek tartja Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő, hogy utódja, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke, Csűry István az RMDSZ-t nevezte ki egyháza „természetes szövetségének”. „Azokat az embereket, akik bizonyíthatóan meglopták az egyházat” – nyomatékosít. Tőkés.



– Újabb kanyarokhoz érkezett az egyház, a papok politikai-közéleti szerepvállalásának örökösen vitatott kérdése. Míg az Erdélyi Református Egyházkerület a lelkészi szolgálati keretekből való időleges kilépés feltétele mellett engedélyezi papjainak a nyílt szerepvállalást, addig a Királyhágó-mellék  egyértelműen az RMDSZ-t nevezte meg „természetes szövetségeseként”. A hazai protestáns egyházak legismertebb politikusaként ön hogyan kezeli ezt a kérdést?
– Hogyha kezdetben nem is, immár teljes mértékben egyetértek az erdélyi egyházkerület nemrég megválasztott püspöke, Kató Béla által is szorgalmazott, előbbi állásponttal. Vele együtt vallom, hogy lelkészeknek nemcsak lelki szolgálatot kell végezniük, hanem a gyülekezeti tagok széles körű szolgálatát vállalniuk kell. Úgy érzem, a probléma leginkább az ún. népegyház és a hitvalló egyház közötti különbségben ragadható meg. A népegyház keretében a bölcsőtől a koporsóig terjedően, az egész közösségre kiterjed Istennek igénye, míg az úgynevezett hitvalló egyház megelégszik egy bizonyos „célközönséggel” – úgymond – az üdvözülők seregével. Ezzel korlátozza az egyház mozgásterét, mintegy kivonja a társadalomból ezt a kiváltságosnak tekinthető „célközösséget”. A kommunizmusnak tulajdoníthatóan támadottságunkban, kiszolgáltatottságunkban Erdélyben az egyházi közösség gyakorlatilag egybeesett a polgári közösséggel – csodálkoznak is ezért rajtunk az egész világon –, s ettől ma sem szabad eltekintenünk.
– Ez ugyanakkor egybeesni látszik az egyházi szolgák közéleti szerepvállasának logikájával is...
– Nekem egyenesen meggyőződésem, hogy egybe kell esnie. Ha helye van a diakóniai támogatásnak, a szociális vagy gyógyszersegélynek és – általában – a szeretetszolgálatnak, akkor közéleti, politikai, nemzeti téren miért ne lehetnénk népünk szolgálatára? Ezt én kezdetben talán ösztönösen műveltem, hiszen már Désen ezért függesztettek fel a lelkészi szolgálatból. Temesváron is a gondviselés munkáját látom abban, hogy a „kicsiny” Dávid – egy nagyváros kis gyülekezete – egy egész országért jótállott. De aztán elérkezett a tudatos szerepvállalás korszaka is, amit, úgy érzem, az általam vezetett Királyhágó-melléki püspökség jól csinált. Most viszont hajlok arra, hogy az erdélyi egyházkerület által megfogalmazott – óvatos és körültekintő – álláspontnak adjak igazat. Mert amíg jól megy a politikai szerepvállalás, addig nincs baj, de ha túlságosan szélesre tárjuk az ajtót, előreláthatatlan veszélyek támadnak, s egykönnyen elveszítjük az ellenőrzést a kialakuló helyzet fölött.
– De ki tudná előrelátni, megjelölni, hogy hol húzódik e tekintetben a határ?
– Ne feledjük: a kiindulópont annak idején az volt, hogy az államstruktúra pluralista megjelenítője lesz az RMDSZ, amely magában foglalja a teljes demokratikus politikai spektrumot, megtestesíti az egész romániai magyarságot. Egy rövid „hőskorszakot” követően azonban bekövetkezett a pártosodás, képtelenek voltunk megfelelően kezelni az emberek politikai különbözőségeit, a magyarság politikai sokszínűségét. Mentségünkre szolgáljon, hogy kezdetben abból a később tévesnek bizonyuló előfeltevésből indultunk ki, hogy a nemzeti érdek mindenkit egyformán összekapcsol. A valóság azonban meghaladta eszményien jóhiszemű elképzeléseinket, megjelentek a különböző külső és belső hatások, sőt – amire egyáltalán nem számítottunk – működésbe lépett a titkosszolgálati múlt feszítő ereje.
– De miért éppen az ön „felségterületén”, a Partiumban a legnagyobbak ezek a feszültségek?
– Ennek ábrázolásához talán nem mellékes egy kis történelmi összefoglaló. Kezdetben a négy katolikus és négy protestáns püspökség részvételével összehoztuk a Magyar Történelmi Egyházak Állandó Értekezletét. Felsorakoztunk egymás mellett az ingatlanügyekben, az oktatásügyi kérdésekben, politikai természetű állásfoglalásokat tettünk közzé, az egyházi vezetők RMDSZ-üléseken vettek részt (stb.). Az RMDSZ pártosodásának előrehaladtával azonban egyre inkább értékét s értelmét veszítette ez az együttműködés, egyre megosztottabbak lettünk s egyszercsak azon vettem észre magam, hogy szinte egyedül maradtam ebben a jeles társaságban, s fokozatosan megbomlott a kezdetben szilárdan működő egyházi-közéleti szövetség. Az egyre bonyolultabbá váló, „huzatos” politikai közegben egyre gyengült az RMDSZ–egyházi egyetértés, a Szövetség 1996-os kormányra lépése után pedig az egyházak már nem érezhették hivatásuknak, hogy szorosan vett pártpolitikai – és nem nemzetpolitikai – kérdésekben megnyilatkozzanak. De egy másfajta változás is lezajlott ugyanakkor. Egyre inkább kiütköztek a püspökök és az egyházak felfogása közötti különbségek. A kevésbé politikai alkatú egyházfőknek egyszerűen elegük lett az egészből, mások pedig az RMDSZ uszályába kerültek. Az sem használt az ügynek, hogy az RMDSZ mind rámenősebben próbálta a saját befolyása alá vonni és érdekei szolgálatába állítani egyházainkat. Utóbb már attól sem riadt vissza, hogy presbitériumainkba a saját embereit ültesse. Nemrégen például Varga Attila parlamenti képviselőt ejtőernyőzték be a királyhágó-melléki egyházkerület főgondnoki székébe, Kovács Zoltán volt főgondnokot pedig mind az Egyházkerület éléről, mind a Bihar megyei RMDSZ révén betöltött érmihályfalvi polgármesteri tisztségéből eltávolították… Ezzel egy időben jónéhány erre kapható egyházi emberünket is RMDSZ-tisztségekbe halászták be. (A legkirívóbb a Brassai Zsombor hírhedt esete.)
– Mi magyarázza az egyre könnyebb befolyásolhatóságot? A lelkészek gyenge közéleti felkészültsége? A személyes, illetve gyülekezeti egzisztenciális problémák?
– Elsősorban az a nép- és nemzetszolgálati hagyomány gyengült meg, amely különösképpen Trianon után jellemezte az erdélyi egyházakat. Ugyanakkor a nacionál-kommunizmus évtizedei sem múltak el nyom nélkül, sőt, mint egy „sárkányfogvetemény”, ennek a gyászos korszaknak a pusztító hatása később „ért be”. Erre nem számítottunk, sőt, idealista módon figyelmen kívül hagytuk, hogy annak idején, az „egyiptomi fogságból” való szabadulás után még negyven évnek kellett eltelnie, míg eljutottak az „ígéret földjére”. Az egypártrendszer idejéből fájdalmas politikai szubkulturáltságot örököltünk, amit még súlyosbított a titkosszolgálati múlt öröksége. Amikor a püspökségről leköszöntem, a kilenc esperesem közül öten, továbbá több egyházkerületi vezető is érintett volt a titkosszolgálati múlt vonatkozásában. Ennyire fertőzött volt a közeg. És ez csak a jéghegy csúcsa. Márpedig igen gyakran a titkosszolgálati múlt továbbható, visszahúzó öröksége határozza meg a többségi román hatalomhoz való viszonyunkat, az egymással szembeni bizalmatlanságunkat és egyházpolitikánkat. És – megítélésem szerint – a királyhágó-melléki egyházkerület gyökeres politikai, magatartásbeli irányváltoztatásának az egyik legfőbb okát is ebben kell keresni...
– A folyamat ismeretében mégis mi „verte ki a biztosítékot” önnél éppen most, amikor Csűry István püspök tárgyalásra hívta az RMDSZ helyi és országos képviselőit?
– Már a 2007-es címzetes püspöki időszakomtól érzékelnem kellett az RMDSZ-es befolyás erősödését, végleges leköszönésem után pedig egyre egyértelműbbé vált a pályaváltás. Olyan megosztó ügyek kísértenek vissza, mint a Seres-féle Szilágy megyei RMDSZ botrányos egyházromboló ténykedése a Zilahi Református Wesselényi Kollégium rovására. Hasonló volt az érmindszenti Ady-központ létrehozására elnyert 320 millió forintnak a Bihari RMDSZ-maffia általi eltérítése, vagy a szatmárnémeti református kollégium visszaszolgáltatása körüli ellentétek – hogy a gencsi földpanamáról ne is beszéljek. Ezek után aztán már egyenesen anakronisztikus, hogy a királyhágó-melléki püspök-utódom és volt harcostársaim olyanokkal lépjenek „szövetségre” (sic!), akik bizonyítottan megkárosították és meglopták az egyházat. Utódom azt a bihari RMDSZ-t nevezi „természetes szövetségnek”, amely az egyházat csak szavazatgyűjtésre használta, egy évtizede folyamatos ellen-kampányt folytatott ellenünk, s amellyel több ügyben is élet-halál harcot kényszerültünk vívni. Ezekkel az emberekkel szűri össze a levet, vállal cinkos szövetséget féltve szeretett Egyházam – ami nem csupán egyházi, lelkipásztori szempontból, hanem az elemi emberi erkölcs alapján is teljességgel elfogadhatatlan. Temesvár (1989) és Szatmárnémeti (2003) másra kötelez bennünket! 

Csinta Samu, Erdélyi Napló

hírek

fényképek

Temesvári zarándoklat
10 éves az EMNT
Székelyek Nagy Menetelése
A Magyar Rektori Konferencia plenáris ülése Nagyváradon

videók

Trianonról és az autonómiáról
TEMESVÁR 31. - Tőkés László, az EMNT elnöke
Tőkés László évértékelője a Magyar Televízióban, 2016. jan. 1-jén
Tőkés László brüsszeli felszólalása

ajánlott oldalak

Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
Székely Nemzeti Tanács
EPP képviselőcsoport az Európai Parlamentben
FIDESZ
Fidesz Európa Parlamenti képviselőcsoportja
Orbán Viktor miniszterelnök honlapja
www.tokeslaszlo.eu | © Minden jog fenntartva, 2010