Imádság a Kommunizmus Globális Múzeuma felavatása alkalmából

Felséges Istenünk! Mennyei Atyánk!
 
Szent Igédben Te azt ígérted, hogy: „Felhozod a Te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogosságodat, miként a delet” (Zsolt. 37,6).

A világban tapasztalható rengeteg igazságtalanság és nyomasztó jogtalanság láttán gyakran elkeseredünk, és reményünket vesztve, elcsüggedünk.

Kicsiny Dávidként hogyan is szállhatnánk szembe a túlerővel, a világ Góliátjaival?

Tőkés László Washingtonban

Abból az alkalomból, hogy az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa által létrehozott, A Kommunizmus Áldozatainak Emlékhelye Alapítvány a Truman-Reagan Szabadságéremmel tüntetik ki, Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő a rangos díj átvételére 2009. június 14-én Washingtonba utazott.

Az utazás kapcsán az amerikai Magyar Emberjogi Alapítvány (HHRF), valamint a Amerikai Magyar Koalició (HAC) szervezésében európai parlamenti képviselőnk sűrű politikai programnak tett eleget. Június 15-én, hétfőn a Fehér Házban, a Nemzetbiztonsági Tanács hivatalában vett részt találkozókon.

Tőkés László beszéde a XXIII. Fidesz-kongresszuson

Húsz évvel a rendszerváltozás kezdete után és hét évvel a szűk esztendők kezdetét követően megújuló lendülettel haladunk előre, és jó hírekkel jöhetünk odaátról, hiszen három helyet nyertünk el. Nemes irigységgel tekintünk az MSZP-re, mert ők eggyel többet nyertek el. Mi nem tudtuk megvalósítani, hogy legyen négy – ám ez nem Orbán Viktor Elnök Úron és munkatársain múlott, ők eljöttek Erdélybe segíteni nekünk, de vannak Erdélyben, akik inkább Vadim Tudorék malmára hajtották a vizet, mert úgy érezték, hogy mi nem vagyunk eléggé magyarok. Úgyhogy végül is csak a kilenc százalékát tudtuk megszerezni a szavazatoknak, kilenc százalékban vettünk részt a magyarok részéről a szavazáson. Ez messze meghaladja számarányunkat, tehát a politikai súlyunk, hogy így fogalmazzak, meghaladja az erdélyi magyarság számbeli súlyát.

Hölgyeim és Uraim!

Megvalósítottuk tervünket. Azzal indultunk neki idén a választásoknak, hogy egységes kárpát-medencei magyar képviselet létrehozására törekszünk, és így tekintünk a felvidékiekre, az erdélyiekre, az anyaországiakra. Együttvéve a néppárti küldöttek száma 19, de hogyha a magyar képviselőket számoljuk össze, akkor huszonheten vagyunk a Kárpát-medencéből, ezzel már lehet valamit kezdeni. És a szlovák parlament rendkívüli figyelme, melyet Orbán Viktor iránt tanúsított, az ő kijelentése iránt, az csak a Sólyom László iránt tanúsított román figyelemhez fogható még, amikor Erdélyben tett látogatást nemzeti ünnepünkön. Ez a szomszédos közfigyelem is rávilágít arra, hogy milyen fontos számunkra a kárpát-medencei magyar nemzetközi, európai parlamenti képviselet megvalósítása.

Köszönjük Orbán Viktornak, hogy beavatkozott a határon túli magyarok ügyeibe – mert egyebek mellett ezzel vádolták. Ezzel vádoltak már a kommunizmus idején is minden nemzeti elkötelezettségű magyar politikust, hogyha érdeklődést mutatott a határon túli magyarok iránt: beavatkoznak Románia politikájába, ahogyan Ceausescu mondta, vagyis „Románia belügyeibe való be nem avatkozás” szelleme még most is ott kísért. Sőt, ezelőtt két évvel még Erdélyben is, a magyar oldalon is kikérték, hogy ne avatkozzon be a Fidesz az erdélyi magyar politikába. Hála Istennek, ezen már túl vagyunk, mert mindenki beláthatja, hogy nekünk a Szabó Dezső által megfogalmazott elv alapján, mely szerint minden magyar felelős minden magyarért, nemcsak lehetőségünk, hanem ez a kötelességünk.

Egyenesen kötelességünk beavatkozni egymás dolgaiba, egymás sorsába, és végképp szakítanunk kell azzal a kommunizmus idejebéli be nem avatkozási politikával, amely bennünket odahaza magunkra hagyott. Odahaza „bozgorok” voltunk, hazátlanoknak számítottunk, ideát románoknak tituláltak nemegyszer. Végre el kell érkeznie annak az időnek, amikor – akárhol is élnénk – mindenütt nemzeti méltóságunk tudatával teljes magyarokként élünk és tartozunk össze.

Hölgyeim és Uraim!

Az a kedvezőtlen európai tapasztalat is ide kapcsolódik, amellyel nagyon sokszor találkozunk: a mi ügyeinkre, a határon túli magyarság dolgában azt mondják, hogy ez a tagországok belügyei közé tartozik. Annál is fájdalmasabb ez a minősítés, mert annak előtte a másik oldalról hallottuk ezt, azóta pedig nem egyszer európai oldalról is ezzel igyekeznek lerázni egy-egy közérdekű európai kérdésnek számító magyar ügyet. Rosszul esik, amikor a magyarságról, a határon túli magyarságról szinte hallani sem lehet Európában. Annál is inkább, mert hallunk a cigánykérdésről, hallunk az árva gyermekekről, a bevándorlókról, a homoszexuálisok jogairól – egyébként nagyon helyesen –, de a magyarokról senki nem beszél. Tegyem hozzá: nem beszél addig, amíg mi nem tárjuk Európa elé a határon túli magyarság ügyeit, és éppen ezért is van szükség a közös magyar képviselet létrehozására és megerősítésére. Egy erős Európában reménykedünk, mely érvényesíteni tudja az emberi jogokat, a kisebbségi jogokat a tagországokban, egy erős Magyarországban reménykedünk, amely érvényesíteni tudja erejét és akaratát a határon túli részeken, és amely valóban európai üggyé tudja avatni az egész nemzet ügyét – hogy erős, egy legyen a nemzet, hogy a magyar ügy határokon innen és túl érvényesülni tudjon nemzetközi szinten. Ezt kívánjuk, erre van szükségünk Felvidéken és Erdélyben, de erre van szüksége Szerbiának, Délvidéknek, Ukrajnának, Ukrajnában élő közösségünknek, Kárpátaljának, hiszen most, ameddig ők kívül rekednek az Európai Unión, az ő védelmükben és képviseletükben nekünk kell eljárnunk.

Örvendünk, hogy újból beigazolódott, hogy Erdély nem a románoké, hanem Erdély azoké, akik lakják. Ilyenképpen Erdély a magyaroké is – mondom a rendszerváltozás temesvári kezdeteinek a 20. évfordulóján, amikor összefonódik egymással Nagy Imre mártír miniszterelnök és vértanútársai temetésének az emléke és Orbán Viktor akkor elhangzott beszéde. Bizony, a posztkommunista megszállókat is már egyszer s mindenkorra ki kellene utasítani a politikából és a közéletből, amint tette azt Orbán Viktor a szovjet csapatokkal. A berlini fal leomlása, a soproni határzár lebontása, a Páneurópai Piknik évfordulója – minden valamennyi egykori esemény azoknak a falaknak a lebontását sürgetik, amelyek elválasztanak bennünket egymástól. Valójában ’89-ben vált lehetővé a trianoni határok békés lebontásának az elkezdése. Ebben hátráltatnak bennünket azóta is – abban az egymásra találásban, amely olyan példás formában valósult meg ezelőtt húsz évvel.

Hölgyeim és Uraim!

Bennünket az I. világháború után elszakítottak egymástól. A II. világháborúban végképp leszakadtunk, illetve kitaszítottak Európából. Így aztán az Európai Uniónak nagy a nemzetpolitikai tétje. Az Európai Unióhoz való csatlakozásnak nagy a nemzetpolitikai súlya. Ha semmi más haszna nem volna, akkor már ez önmagában is megérné, mert a világháborúkat követő békerendszerek és diktátumok korrekciója válik lehetővé az európai egyesülés folyamatában. Ilyen értelemben akár eurotranszilvanizmusról is beszélhetünk, Transzilvánia visszatér Európába, visszatalálunk egymáshoz – a trianoni határok feletti nemzetegyesítés valósul meg, az európai integráció keretében a magyar integráció.

Köszönjük a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek a XXIII. kongresszusán, hogy ennek a politikának az élharcosa, megtestesítője, és hogy ez a politika, ez a nemzetpolitika egyesít bennünket.

Nemrég egy kápolnát avattak Doberdóban, és eszembe jutott a közismert katonadalnak, népdalnak az a sora, hogy:

„Csillagos ég, merre van a magyar hazám,
Merre sirat engem az édesanyám…”

Igen, hazátlanoknak érezhettük magunkat hosszú ideig, és ez még mindig nem a múlté, mert– amint Pelczné Gáll Ildikó mondotta imént – nemcsak a jelenünket, a múltunkat és a jövőnket, hanem a magyarságunkat, a hovatartozásunkat, az identitásunkat is nagymértékben felélték és meggyengítették. A határokon átívelő nemzetegyesítés és az önrendelkezés, az autonómia kivívása – ez a két politikai célkitűzés, mely a nemzeti önrendelkezést valósítja meg határon innen és túl. És igen, ki kell mondanunk, hogy a politikai rendszerváltozással együtt szükségünk van a nemzeti, a nemzetpolitikai rendszerváltozásra is. Eddig a kommunisták ellen hadakoztunk és hadakozunk mind a mai napig. Az ő utódaikkal szemben most viszont egy nemzetpolitikai rendszerváltozásra van szükségünk, amely az egész nemzet összefogásában, felszabadulásában és önrendelkezésének a kivívásában valósulhat meg. Igen, ez az év a változás éve, és a változás éve lehet minden határon túli részeken. A határon túliak képviselőinek a jelenléte is ezt a változást jelenítheti meg: hogy végre húsz éve után egyenesbe kerüljünk. És abból a hatodik koporsóból feltámadjon előre eltemetett múltunk, hogyha már megbűnhődtük nemcsak a múltat, hanem a jövendőt is. Ezt kívánom, a magyar feltámadást, azt kívánom, hogy legyen ez az év a változás, a felemelkedés, a kibontakozás éve egész magyarságunk számára.

Tőkés László: Nemzetpolitikai rendszerváltásra van szükség

Legyen ez az év a felemelkedés, a változás és a kibontakozás éve az egész magyarság számára – mondta Tőkés László püspök, EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, aki a Kárpát-medencei magyarok közös európai képviseletét szorgalmazta a Fidesz XXIII., tisztújító kongresszusán szombaton Budapesten.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Nyilatkozata

Az európai parlamenti választásokon elért eredmény, a 2007-ben megszerzett három képviselői hely megtartása a Románia számára kettővel kevesebb helyet biztosító EP-képviselet arányai között az erdélyi magyarok közös sikere.

Sajnálatos, hogy a Magyar Összefogás listájáért végzett közös munka mellett az ellenérdekelt csoportok aknamunkája is eredményesnek mondható. A negyedik hely megszerzése azért hiúsult meg, mert többen – nyíltan vagy burkoltan – a választásoktól való távolmaradásra buzdították az erdélyi magyar szavazókat.

Az Erdélyi Magyar Választókhoz

Tisztelt Honfitársaim!

Kedves Testvéreim!

Hajdanán háborúkban és csatákban dőltek el a küzdelmek. Istennek hála, manapság nem kell a csatatérre küldeni fiainkat, – hogy vérüket ontsák – békés küzdelmeink tétje viszont épp olyan nagy, mint egykoron volt a háborúké.

Szilágyi Zsolt is szavazott

Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alelnöke, a Magyar Összefogás Listájának negyedik helyén szerepelő politikus vasárnap, 2009. június 7-én déli 12 órakor szavazott Nagyváradon. Vele tartott felesége, Ágnes, és másfél éves kisfia, Márton, aki, Szilágyi megfogalmazása szerint, már most tanulja a demokráciát.

Tőkés László voksolt

Tőkés László püspök, EP-képviselő, a Magyar Összefogás Listájának vezetője vasárnap, 2009. június 7-én reggel fél nyolc után pár perccel Szilágyi Zsolt EMNT-alelnök kíséretében a nagyváradi 112-es szavazókörzetben járult a szavazóurna elé. Szavazatának leadása után az újságíróknak nyilatkozott: „Természetesen a magyar képviselet erősítését tartottam szem előtt – jelentette ki.

Felhívás

Nyolcvankilenc esztendővel ezelőtt, az I. világháborúban győztes hatalmak mesterségesen megvont határokkal választották el egymástól az egyes magyar nemzetrészeket.

Húsz éve annak, hogy a rendszerváltoztató temesvári felkelés, valamint a Berlini Fal leomlása nyomán kezdetét vehette a trianoni határok lebontása és a határok fölötti békés nemzetegyesítés. Ennek a folyamatnak szolgál természetes keretéül az Európai Unió. A szabad nemzetek Európájában az országhatárok többé nem elválasztják egymástól az egyes népeket – hanem jelképessé válnak.

Felhívás

Románia elnökének, Traian Băsescu úrnak,
Románia miniszterelnökének, Emil Boc úrnak,
Románia főügyészének, Laura Codruţa Kövesi asszonynak.

Ezekben a napokban lesz húsz éve annak, hogy kiprovokálták a marosvásárhelyi fekete márciusi etnikai konfliktusokat.

A civil társadalom, az erőszak áldozatai és a sajtó többszöri sürgetése ellenére az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekről az igazságot ma sem ismerjük, ahogy nem ismerjük a teljes igazságot az 1989. decemberi forradalomról sem és az azt követő bányászjárásokról sem, mivel az igazságszolgáltatás a mai napig nem volt hajlandó feltárni az akkori történéseket.

A közlemúltig titkosított dossziék újranyitásával a hazai közvélemény bizakodni kezdett az 1989. decemberi forradalommal és a bányászjárásokkal kapcsolatos vizsgálatok kimenetelét illetően.

Ugyanez nem mondható el az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekkel kapcsolatos ügyiratokról. A helyi lakosság megfélemlítésére és megveretésére Marosvásárhelyre hozott görgényvölgyi lakosok felbujtóiról, a beutaztatás szervezőiről egy szót sem lehet hallani.

A tények fel nem tárása és a bűnösök meg nem nevezése miatt – húsz év után is – közösségünkre igazságtalanul rásütik a kollektív bűnösség fájdalmas bélyegét és ez egy demokratikus társadalomban elfogadhatatlan.

Ez a helyzet összeegyeztethetetlen az országunk által az Európai Uniós csatlakozáskor tett vállalásokkal, a romániai kommunista diktatúrát elemző elnöki bizottság jelentésével, valamint a jelentés bemutatásakor történt elnöki és parlamenti állásfoglalásokkal.

Az igazság kiderítéséért és a törvény előtti egyenlőség követelményének megfelelően azonnal újra kell kezdeni az 1990. március 19.-20.-i marosvásárhelyi konfliktus megszervezői elleni nyomozati eljárást.

Kérjük:

1. azoknak az azonosítását, akik eldöntötték és megszervezték a felfegyverzett parasztok Marosvásárhelyre való beszállítását,
2. azoknak az azonosítását, akik megszervezték a népi miliciákat és a székelykocsárdi állomásig szállították azokat a bányászokat, akiket a marosvásárhelyi polgárok ellen akartak bevetni,
3. azoknak az azonosítását, akik Zalatnán és a Mócok földjének más helyiségeiben mozgósítottak azért, hogy az ottani lakosságot Marosvásárhelyre szállítsák.

Kérjük, hogy a hatályos törvényeknek megfelelően mindazokat büntessék meg, akik 1990. március 19-én értelmi szerzői voltak az RMDSZ, NPKD és NLP székházai megtámadásának és feldúlásának, az ezeket védő marosvásárhelyi polgárok súlyos bántalmazásának, illetve akik egy napra rá, március 20-án megszervezték a Marosvásárhely főterén békésen tüntető polgári lakosság elleni erőszakos megnyilvánulásokat. (A legkirívóbb Sütő András közismert Herder és Kossuth díjasnak írónak, a Román Írószövetség tagjának az esete).

Az 1990. március 19-20.-i marosvásárhelyi cselekmények rendkívül súlyosak, a tettesek eltitkolása jogilag és erkölcsileg egyaránt elítélendő. Ezek a cselekedetek a Büntető törvénykönyv 357. szakaszának a hatálya alá esnek, ezért az elkövetők meg nem büntetése a román igazságszolgáltatás szégyenfoltja.

1990 gyászos emlékű fekete márciusa komolyan rombolta Románia nemzetközi hírnevét és semmissé tette az ország – az 1989-es Decemberi Forradalom győzelme által szerzett – hitelét. Azoknak a sötét manipulációknak sorát nyitotta meg, amelyeket az Egyetem téri tüntetők 1990. június 13-15.-i szétverése, az egymást követő bányászjárások jelentettek. Az 1990. márciusi marosvásárhelyi események késleltették az ország demokratizálódását, EU és NATO csatlakozásunkat, súlyosan veszélyeztették a belbiztonságot, a Magyarországgal való jószomszédi viszonyt és megmérgezték a román-magyar együttélést, a véres balkáni konfliktusoknak az előestéjén.

Városunk tisztánlátó és előre látó polgárainak érdeme az, hogy az 1990. márciusi események nem fajultak el.

Tiszteletünk azoké a nőké és férfiaké, fiataloké és időseké, magyaroké, románoké és cigányoké, a különböző nyelvűeké és hitüké, akik azokban a zavaros napokban kezet adtak egymásnak, azért, hogy megmentsék mindnyájunk békéét és becsületét.

Figyelembe véve azt a szerves kapcsolatot, amelyik a diktátor házaspárnak a politikai színpadról való eltűnése előtti rezsim bűntettei és azoknak elkövetői és az 1990 december 22.- ét követő  polgári és halálos áldozatok között fennáll, felkérjük Önöket, hogy intézkedjenek azért, hogy kiegészüljön a Kommunizmus Bűneit Feltáró és a Román Emigráció Emlékét Ápoló Intézet hatásköre. A kommunizmus bűneinek kivizsgálása mellett szükségesnek látszik az azt követő posztkommunista korszak, különösen az 1990. január-februári „munkás” tüntetések, az etnikum közi konfliktusok (Régen – 1990. február, Szatmárnémeti és Marosvásárhely – 1990. március) és a bányászjárások történetének a feltárása.

Felhívjuk a figyelmet a totalitárius kommunista rendszerek egykori tisztségviselőinek glorifikálását elítélő 2009. december 5-9.-i Európai Néppárti Kongresszus határozatára is.

Szükségünk van az igazságra! Igazság nélkül nem létezhet jogállamiság, tolerancia, kölcsönös bizalom és megbékélés!

A nyilatkozat a 2010. március 19.-én Marosvásárhelyen rendezett Igazság és Tolerancia Menet részvevői nevében került kihirdetésre. A menetet az 1990. március 19-20.-i tragikus események húszadik évfordulója alkalmából tartottuk meg.