Az autonómiát csak magyar összefogással érhetjük el

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács üzenete az RMDSZ 20. születésnapján

Húszéves az RMDSZ – hirdeti plakát, meghívó, színpadi díszlet. Ünnepel a párt. Mi közünk hozzá? – gondolják sokan, a hallgatag és közömbös többség. Nem a mi ünnepünk – állapítják meg rezignáltan a csalódottak.

Érthető  a vegyes érzés - a helyes azonban mégsem ez. Mert nem a „párt ünnepe” ez, hanem mindazoké, akik húsz évvel ezelőtt bíztak a Magyar Demokrata Szövetségben. Sokan voltunk akkor. A kezdeti krónikák hatszázezer tagot jegyeznek, az első választási megmérettetés statisztikája pedig több mint egymillió szavazatot mutat. Az ő ünnepük tehát ez a mai emlékezés. Vagyis a miénk. Akik húsz esztendővel ezelőtt egy minden erdélyi magyart befogadó, erejét sokszínűségéből merítő és a magyar szolidaritásra épülő érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezet létrehozására szövetkeztünk, annak felépítésén, működtetésén fáradoztunk – a „nem vagyunk egyformák, de összetartozunk” jegyében.

A tudásháromszög és a kisebbségi kérdés

Amint az köztudott, Brüsszelben ezen a héten, 2010. január 11–14. között került sor az Európai Parlament szakbizottságaiban a 26 európai biztosjelölt meghallgatására. Január 14-én, csütörtökön Androulla Vassiliou jelöltet hallgatta meg a Kulturális és Oktatási Bizottság, akinek az oktatási, kulturális, többnyelvűségi és ifjúsági tárcát szánja José Manuel Barroso az Európai Bizottságban.

Említésre méltó, hogy a többnyelvűség kérdése – amelyet eddig külön biztosi tisztségben a román Leonard Orban felügyelt – ide került, tehát kisebbségi szempontból megnőtt ennek a biztosi területnek a súlya. Szintén ide kapcsolódik, hogy a Tőkés László EP-képviselő által is kezdeményezett új kisebbségügyi tárca helyett – mely önmagában végül is nem jött létre – az Európai Bizottság a kérdéskört az igazságügyi és alapjogi biztos hatáskörébe utalta át, ami ugyancsak előrelépést jelent a kisebbségi jogok érvényesítése terén.

A spanyol elnökség és az emberi- és kisebbségi jogok

Az Európai Parlament Emberi Jogi Bizottságának (DROI) mai napirendjén a január 1-jével hivatalba lépett spanyol EU-elnökséggel folytatott eszmecsere szerepelt, a demokrácia és az emberi jogok területén követendő programjáról.

Az emberi jogi célkitűzések részét képezik az egymást követő spanyol, belga és magyar elnökségek 18 hónapra szóló átfogó programjának, melynek bevezetőjében – egyebek mellett – ez olvasható: az elnökségek „fokozottan együttműködnek majd az Európai Parlamenttel, amelynek szerepét a Lisszaboni Szerződés nagy mértékben megnövelte”.

„Európaizálni” Kuba ügyét

Az Európai Parlament brüsszeli központjában 2010. január 13-án Jerzy Buzek EP-elnöke védnökségével Kuba jövője, az emberi jogok, valamint az Európai Unió Kuba irányában követendő politikája tárgyában rendezett politikai szemináriumot a varsói Lech Walesa Intézet.

Az Intézet névadójának nevében Jaroslaw Walesa európai képviselő – a volt lengyel államfő fia – köszöntötte a népes közönséget. A tanácskozás levezető elnökeként Jacek Saryusz-Wolski lengyel EP-képviselő tartott megnyitó beszédet, és mutatta be az ügy iránt elkötelezett, többségükben spanyol és kubai előadókat.

„Nem vagyunk a meghátrálás emberei…” – ünnepi istentisztelet a marosvásárhelyi vártemplomban

Ötvös József esperes és a marosvásárhelyi reformátusok meghívására a húsz évvel ezelőtti istentisztelet emlékére 2010. január 10-én ismét Tőkés László püspök, EP-képviselő hirdetett igét a marosvásárhelyi Vártemplomban. A volt temesvári lelkipásztort az egyházközség vegyeskara a „Psalmus” kórusművel köszöntötte.

„Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid. 10, 38-39.) – hangzott az ige. Tőkés László ennek kapcsán, miután kegyelettel megemlékezett az áldozatokról, a húsz évvel ezelőtti örömről és a szabadság megtapasztalásáról elevenítette fel emlékeit – ami akkor történt, az hiteles és valóságos volt, jelentette ki. 1989 decembere a vég és kezdet is volt egyben, az embertelen kommunista diktatúra vége, és a demokrácia kezdete – a kérdés az, hogy melyiket hangsúlyozzuk ilyen ünnepi alkalmakkor? Mire emlékezünk? Az emlékezés önmagában semmit sem ér, mondta az erdélyi magyarok európai képviselője, ha nem eredményez cselekvést, ha nem jelenti a múltunkkal való őszinte szembenézést, akkor öncélúvá válik. Márpedig az emlékezésnek erőt kell adnia a jelenünkre és a jövőnkre nézvést is.

A magyar összefogás közös célokért való összehangolt cselekvést jelent

^{– az EMNT bővített elnökségi ülésének határozatai –}

Szombaton, 2010. január 9-én Marosvásárhelyen tartotta idei első – bővített – ülését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Elnöksége.

Az Elnökség meghallgatta az EMNT küldöttségének beszámolóját az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) január 8-i tanácskozásáról, értékelte az EMEF működését és vitát folyatott a 2008 tavaszán elkezdett Erdélyi Magyar Összefogás politikájának hatékonyságáról. Ezzel kapcsolatban az Elnökség álláspontja a következő:

Zarándoklat Menyőbe

Menyői zarándoklattal zárult vasárnap, 2009. december 27-én az 1989-es események 20. évfordulójára szervezett Forradalmi Emlékév.

Közismert, hogy Tőkés Lászlót Temesvárról ebbe a szilágysági kis faluba „helyezte át” egykori, az államhatalmat kiszolgáló püspöke, Papp László. És ide hurcolta őt és feleségét, Tőkés Edithet a Szekuritáté 1989. december 17-én, hogy a napokon át tartó kihallgatások után itt, a karhatalom által elzárt faluban érje őket az örömhír: megbukott a kommunista rezsim.

Ahogy Molnár Kálmán nyugalmazott esperes megfogalmazta: ekképp vált Menyő egy hatalmas „nem”-ből (ti. Tőkés László nem engedelmeskedett a püspöki jogtalan határozatnak, és nem volt hajlandó elfogadni a menyői állomáshelyet) hatalmas „igenné”.

Ünnepi Nyilatkozat

Karácsony, Óév és Újesztendő alkalmából, a Temesvári Népfelkelés 20. évfordulóján

Krisztus Urunk születésének szent ünnepén Isten iránti hálaadással emlékezünk meg 1989 adventi váradalmainak csodálatos beteljesüléséről és Megváltó Karácsonyáról: az ateista-kommunista diktatúra „egyiptomi fogságából” való szabadulásunkról.

Az 1989-es Emlékév keretében a Vég és a Kezdet polaritásában vettük számba a szolgaság lerázásának, valamint a szabadság kivívásának kezdetét jelentő egykori felkelésünk eseményeit.

Tőkés László nyilatkozata

A romániai elnökválasztás, valamint az új romániai kormány megalakítása tárgyában az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) álláspontja a következő:

• A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) immár negyedízben követ el megbocsáthatatlan hibát a romániai választások/szavazások terén, amikor is a 2004-es államelnök-választást (1) és a Traian Băsescu államfő leváltására irányuló referendumot (2007) (2) követően, ez év végén Mircea Geoană posztkommunista pártvezető melletti (3), illetve a parlamenti reform elleni (4) szavazásra szólította fel az erdélyi magyarságot.
  
• A novemberi, főképpen pedig a decemberi szavazások rendjén Markó Béla és Kelemen Hunor pártszövetsége csúfos vereséget szenvedett. Előző politikai kudarcaikat tetézve, az RMDSZ alól szinte egész szavazóbázisuk kicsúszott. A magyar szavazóknak több mint fele nem is vett részt a választáson/szavazáson; a maradék választók/szavazók több mint fele pedig a pártszervezet opciójával ellentétesen szavazott.