Tőkés László beszéde a Schuman-díj átvételekor

„Megtiszteltetésnek és kiváltságnak érzem, hogy átvehetem a Robert Schuman-díjat, éppen ma, amikor a kegyetlen kommunista diktatúra romániai bukásának huszadik évfordulójára emlékezünk, arra, hogy a nép összefogása megdöntötte a rendszert.

Kivételes jelentőséggel bír az a körülmény, hogy a forradalom éppen Temesváron tört ki, egy olyan városban, ahol mintegy tíz nemzeti közösség és ugyanannyi vallási felekezet él együtt a kölcsönös megértés és tisztelet szellemében.

Annak dacára, hogy a Ceauşescu-rezsim egymás ellen fordította azokat, akik különböztek egymástól, különösképpen pedig a románokat a magyarok ellen, és a második világháború óta németellenes érzelmeket szított, 1989. december 15-én a város egész közössége csatlakozott a templomunkat körülvevő magyarokhoz és két napon át (december 15-én és 16-án) hajnaltól késő estig a szolidaritás élő láncát vonta templomunk köré, elűzve ekként a Securitate embereit, akik hónapok óta zaklatták és terrorizálták családomat és egyházközségünk tagjait.

Mindmáig úgy érzem és hiszem, hogy csoda történt Temesváron. Köszönettel tartozom az Úrnak, amiért csodálatos módon lépett fel oldalunkon egyenlőtlen harcunkban, miképpen egykoron, amikor Dávid került szembe Góliáttal.

A nemzetiségileg és vallásilag sokféle közösség tagjai a közös ellenség, a »Kárpátok Géniusza« ellen egyesítették erőiket. Az akkori események varázslatos légkörét – »Temesvár szellemét« – az egység a sokféleségben szellemiségének előfutáraként tartjuk számon, melyben mindannyian hiszünk a mai Európában.

Néhány óra leforgása alatt templomom az ország első szabad „területévé” vált, ahogyan december 20-án Temesvár is Románia első szabad városa lett. Néhány napon belül a felkelés átterjedt az egész országra, és december 22-én Bukarest is a diktátor ellen fordult, akinek menekülnie kellett. Ily módon hét nap alatt megdőlt az utolsó sztálinista diktatúra, a dominó-effektus részeként teljesítve ki a berlini fal leomlását. Románia szabaddá vált.

Temesvár népe, azé a városé, ahol 1989-ben a magyar református egyház lelkészeként szolgáltam, bátran fellázadt az elnyomás, emberi méltóságuk és alapvető jogaik oly sok éve tartó lábbal tiprása ellen. Sokan életüket vesztették azért, hogy mi ma demokratikus társadalmat építhessünk.

Ahogyan Tunne Kelam képivselőtársam szokta mondani: a kommunizmus tartópillérei a félelem és az erőszak. Mi, Temesváron nem a magunk erejéből voltunk bátrak: az Úr és a hit segítségével sikerült legyőznünk félelmünket. Ahogyan akkoriban mondtuk, áttörtük „a hallgatás falát”, amely a félelem légkörét övezte.

Ajánlom ezt a díjat a hősök és mártírok emlékének, mert áldozatukkal a demokrácián, a törvény uralmán és az emberi jogok tiszteletben tartásán alapuló egyesült Európához járultak hozzá, amelyben ma élünk.”

Köszönettel tartozom Istennek és Egyházamnak, amiért mellettem álltak. Ugyancsak köszönettel tartozom családomnak, feleségemnek és tágabb családomnak, protestáns családból származó hét testvéremnek éppúgy, mint szüleimnek, teológus professzor édesapámnak. Támogatásuk nélkül nem lettünk volna képesek felkelni a kisebbségellenes nacionálkommunista zsarnokság ellen. Engedjék meg, hogy végezetül felidézzem Robert Schuman emlékét és példáját, a hit emberéét, aki – társaival egyetemben – egyként hirdette a demokratikus és a keresztény értékeket, és akinek alapvető szerepe volt Franciaország és Németország háború utáni megbékélésében. A közép-kelet-európai régióban további erőfeszítéseket kell tennünk a hagyományos román-magyar szembenállás megfékezéséért. Ezen a téren mutat nekünk példát Robert Schuman, az európai egység egyik atyja. És ebben az értelemben kell Temesvár hősies példájának lényegét és üzenetét tekintenünk.

Strasbourg, 2009. december 17.

1989–2009. Húsz év szabadság

A román néppárti delegáció Strasbourgban, 2009. december 14–16 között „1989–2009. Húsz év szabadság” című rendezvénysorozattal tisztelgett a romániai rendszerváltozás 20. évfordulója előtt. A megmelékezés december 14-én Ştefan Bertalan, Florin Mitroi és Ion Grigorescu művészek „Self-Punisher” [Önsanyargatás] című kiállításának megnyitójával vette kezdetét, amely kiállításra az alkotók a „kommunista érából” válogattak fényképeket, vázlatokat, illetve egyébb műalkotásokat.

December 16-én 14 órától Cristian Mungiu Arany Pálma-díjas román rendező „Emlékek az aranykorból” című filmjét vetítették le az Európai Parlament strastbourgi épületében. A román újhullám kiemelkedő egyénisége producerként és íróként jegyzi a filmet, a szegmensek egyikét is ő rendezte, a többit pedig Răzvan Mărculescu, Constantin Popescu, Ioana Uricaru és Hanno Höfer. Összesen hat, változóan kedves, abszurd, groteszk, szomorú, de egyformán izgalmas szelet látható az úgynevezett aranykorszakból ebben az alkotásban.

16 órától vette kezdetét az az ünnepélyes megemlékezés, amelynek díszvendége Jerzy Buzek, az Európai Parlament lengyel elnöke volt. A Szolidaritás-mozgalom alapítója beszédében külön köszöntötte Tőkés László EP-képviselőt az 1989. december 16-i temesvári események 20. évfordulóján. Az Európai Parlament elnöke úgy fogalmazott: „1980-ban, Gdanszkban az én nemzedékem harcolni kezdett a szabadságért. Tudtuk, hogy minden napunk az utolsó lehet. Nem volt könnyű, de meg kellett tenni, mert ez volt a kötelességünk. Nem magunkért, hanem a gyermekeinkért, és a gyermekeink gyermekeiért. Akárcsak Budapest, majd Prága, Berlin, Szófia, Temesvár és Bukarest népe, azt hittük, kevesen vagyunk, és kudarcra ítéltettünk. De lassacskán ráébredtünk, hogy sokan vagyunk, és úgy rendeltetett, hogy megnyissuk százmilliós közösségünk börtönét. A legelső szlogenek, amelyeket a tömeg Temesváron és Bukarestben skandált, ezek voltak: »Ne féljetek! A kommunizmus megbukik!« És úgy történt.” Beszéde végén Jerzy Buzek az Európai Unió jövőjét tekintve kifejezte abbéli reményét, hogy „az eljövendő nemzedékeknek nem kell megélniük azt, amin nekünk keresztül kellett mennünk. Emlékeznünk kell, értük és magunkért, hogy a képek, amelyeket itt láthatunk, ne ismétlődjenek meg soha többé Európában.”

Tőkés László EP-képviselő beszédében kiemelte: „Számunkra, románok, lengyelek, csehek, magyarok, szlovének számára gyilkos rendszer volt a kommunizmus. És nem csupán azért, mert embereket gyilkoltak meg, hanem azért is, mert a rendszer megpróbálta megölni a reményt és a szabadságot is. Ez tökéletesen szemlélteti, hogyan működött a rendszer, és miért volt emberellenes a kommunizmus. Minden parancsuralmi rendszer az emberi lét és az emberi méltóság ellen irányul. A kommunizmust és a nácizmust egyformán kell kezelni. A nácizmus bukását a nürnbergi per követte, a kommunizmus bukása nem végződött a rendszer valódi nemzetközi elítélésével.” A volt temesvári lelkipásztor Strasbourgban is összefoglalta az előző nap, Temesváron közzétett politikai nyilatkozatának lényegét: „Javaslom egy Európai Büntetőbíróság felállítását, hogy ítéletet hozzon a kommunizmusban elkövetett bűntettek ellen. Nevezzük a »nürnbergi per« analógiájára »temesvári pernek«. Ez lehetővé tenné a kommunista rezsim idején elkövetett emberiség elleni bűntettek törvényes kivizsgálását és a nemzetközi jogszabályoknak megfelelő ítélethozatalt.” Tőkés emlékeztetett: számos volt kommunista országban él egyfajta nosztalgia az átkos rendszer iránt, ami viszont figyelemfelkeltőbb, hogy a helyi hatóságok hallgatólagosan vagy aktívan támogatják is ezt, és példaként hozta fel Nicolae Ceauşescu diktátornak és tömeggyilkos tábornokának, Ştefan Guşănak állítandó szobrokat. „Ha nem büntetjük meg a kommunista gyilkosokat, ha nem ítéljük el a kommunizmust, az lassanként visszatér. Akárcsak a nácizmus.” – mondta a püspök.

Tőkés László arra is felhívta a figyelmet, hogy számos volt kommunista országban még mindig nem rehabilitálták és nem kárpótolták az áldozatokat, valamint hogy a nemzetközi jog még mindig nem képes kezelni a posztkommunizmusnak, ennek az európai jelenségnek a következményeit.

A megemlékezésre a romániai EP-képviselők meghívták a magyar, bolgár és cseh delegációvezetőket is, mintegy jelképesen „összefogva” a volt szovjet tömb rendszerváltoztató országainak európai képviselőivel. Így Cristian Preda román néppárti képviselő mint főszervező, valamint Horia Roman Patapievici, a Román Kulturális Intézet igazgatója mellett szót kapott Zuzana Roithová, a cseh delgáció, Szájer József, a magyar delegáció és Andrey Kovatchev, a bulgáriai delegáció vezetője is.

Jerzy Buzek és Tőkés László beszédeinek szövegeit mellékeljük.

Strasbourg, 2009. december 16.

Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája

Jerzy Buzek professzor megnyitó beszéde

"1989-2009, 20 év szabadság"
Az ENP romániai küldöttségének szervezésében
Strasbourg, 2009. december 16.

Jó napot kívánok!

Kedves Kollégák! Kedves Barátaim!

Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek, és köszönthetem Önöket ezen, a román nemzet számára oly fontos napon, december 16-án, hiszen húsz éve éppen ezen a napon kezdődött el a romániai forradalom.

Azon a napon tiltakozás robbant ki Temesváron, amiét a kormányzat ki akarta lakoltatni Tőkés László lelkipásztort, kollégánkat, akit ma körünkben üdvözölhetünk.

Hívei összegyűltek otthona körül, hogy megvédjék a zaklatástól és a kilakoltatástól. Sok járókelő csatlakozott hozzájuk spontánul, Temesvár népe ekképpen a román forradalom szikrájává vált. A rákövetkező napokban más városok lakosai is szembeszálltak a hatalmon lévő legzsarnokibb kommunista rendszerek egyikével.

Egyik oldalon a nép, a másikon a rezsim teljes ereje. A letartóztatások, a verések, a gyilkosságok sem bátortalanították el az embereket, és nem oltották ki szabadságvágyukat.

Több mint ezer embert gyilkoltak meg. Majd’ négyezret összevertek. De a nép győzött!

1980-ban, Gdanszkban az én nemzedékem harcolni kezdett a szabadságért. Tudtuk, hogy minden napunk az utolsó lehet. Nem volt könnyű, de meg kellett tenni, mert ez volt a kötelességünk. Nem magunkért, hanem a gyermekeinkért, és a gyermekeink gyermekeiért.

Akárcsak Budapest, majd Prága, Berlin, Szófia, Temesvár és Bukarest népe, azt hittük, kevesen vagyunk, és kudarcra ítéltettünk.

De lassacskán ráébredtünk, hogy sokan vagyunk, és úgy rendeltetett, hogy megnyissuk százmilliós közösségünk börtönét. A legelső szlogenek, amelyeket a tömeg Temesváron és Bukarestben skandált, ezek voltak: „Ne féljetek! A kommunizmus megbukik!” És úgy történt.

Ma adtuk át a Gondolkodás Szabadságáért Saharov-díjat a Memorial elnevezésű orosz emberi jogi szervezetnek. Nem tudom, büszkének vagy szomorúnak kellene lenni, amiért a díj húsz év elteltével tér vissza Oroszországba.

Az Európai Unió megadja nekünk a reményt, hogy az eljövendő nemzedékeknek nem kell megélniük azt, amin nekünk keresztül kellett mennünk. Emlékeznünk kell, értük és magunkért, hogy a képek, amelyeket itt láthatunk, ne ismétlődjenek meg soha többé Európában.

Tőkés László beszéde

"1989-2009, 20 év szabadság"
Az ENP romániai küldöttségének szervezésében
Strasbourg, 2009. december 16.

Ma ünnepeljük a kommunista rendszer bukását Romániában.

Számunkra, románok, lengyelek, csehek, magyarok, szlovének számára gyilkos rendszer volt a kommunizmus. És nem csupán azért, mert embereket gyilkoltak meg, hanem azért is, mert a rendszer megpróbálta megölni a reményt és a szabadságot is. Ez tökéletesen szemlélteti, hogyan működött a rendszer, és miért volt emberellenes a kommunizmus.

Minden parancsuralmi rendszer az emberi lét és az emberi méltóság ellen irányul. A kommunizmust és a nácizmust egyformán kell kezelni. A nácizmus bukását a nürnbergi per követte, a kommunizmus bukása nem végződött a rendszer valódi nemzetközi elítélésével.

Ennek okán javaslom egy Európai Büntetőbíróság felállítását, hogy ítéletet hozzon a kommunizmusban elkövetett bűntettek ellen. Nevezzük a „nürnbergi per” analógiájára „temesvári pernek”. Ez lehetővé tenné a kommunista rezsim idején elkövetett emberiség elleni bűntettek törvényes kivizsgálását és a nemzetközi jogszabályoknak megfelelő ítélethozatalt. Csatolom a 2009. december 15-én, az 1989-es forradalom huszadik évfordulója alkalmából Temesvárott tartott megemlékezésen kelt politikai nyilatkozatot egy nemzetközi büntetőjogi rendszer megalakításáról a kommunizmus bűneinek vizsgálata érdekében.

Számos volt kommunista országban a hatóságok hallgatólagosan vagy cselekvően támogatják a kommunista rendszer iránti nosztalgiát. Szomorú, hogy Romániában kezdeményezték, hogy szobrot emeljenek az egykori diktátornak, Nicolae Ceauşescunak, és Ştefan Guşă tábornoknak, aki húsz esztendővel ezelőtt parancsba adta, hogy a hadsereg a tömegbe lőjön. Mindkét kezdeményezést támogatja a helyi önkormányzat. Helyhatósági választásokon megválasztott tanácstagok szavazták meg e szobrok felállítását. Ezért fogadtam nagy örömmel az Európai Néppárt (ENP) múlt heti bonni nyilatkozatát, amely elítéli az említett jelenséget.

Ha nem büntetjük meg a kommunista gyilkosokat, ha nem ítéljük el a kommunizmust, az lassanként visszatér. Akárcsak a nácizmus.

Számos volt kommunista országban még mindig nem rehabilitálták és nem kárpótolták az áldozatokat. A nemzetközi jog még mindig nem képes kezelni a posztkommunizmusnak, ennek az európai jelenségnek a következményeit.

Kedves barátaim, kedves kollégák!

A posztkommunizmus nem csupán a mi országainkat érinti, hatással van egész Európára. Átmenetben él Európa és az Európai Unió.

Együtt kell harcolnunk, hiszen közösek a céljaink! Ha összefogunk, Isten segedelmével győzedelmeskedhetünk.

Ezzel szolgáltatunk igazságot a millióknak, akik a diktatúrákban sínylődtek.

Európa képes megtenni ezt, Európának meg kell tennie ezt!

Végezetül engedjék meg, hogy megidézzem II. János Pál pápa emlékét és megvilágosító példáját. Őszentsége fontos szerepet játszott országa felszabadításában, a parancsuralmi diktatúra összeomlásában, aminthogy hozzájárult az Európát kettéosztó berlini fal ledöntéséhez is. Wojtyla atya harca a hit harca volt az Istent nem ismerő gyűlölet embertelen rémuralma ellen. A harcnak ugyanez a fajtája jellemezte Temesvár népét húsz évvel ezelőtt, amikor megtörte a hallgatás és a félelem falát, és ezzel kirobbantotta az 1989-es forradalmat azon a megváltó karácsonyon. „Ne féljetek!” – mondotta Krisztussal II. János Pál pápa, és Jerikó falai lehullottak, Európa elnyomott népe szabaddá lett.

A Tiananmen téri mészárlásra is emlékezve a huszadik évfordulón, folytassuk egyetemes harcunkat bátran és összetartóan mindaddig, amíg a kínai nagy Fal is leomlik, és minden elnyomott nép szabaddá lesz.

A kelet-közép-európai rendszerváltás győzelmének huszadik évfordulóján kövessük annak szellemét!

Strasbourg, 2009. december 16.

Tőkés László
EP-képviselő

A forradalmi események mozgatórugói

Temesváron a Belvárosi Református Templom Újvárossy Ernő gyülekezeti termében szerdán este bemutatták Mandics Györgynek az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent A manipulált forradalom című könyvét. Dr. Bárányi Ferenc író történelmi riport-regényként mutatta be az izgalmas, kriminek is beillő kötetet, amely bevilágít az 1989-es decemberi események mindmáig homályba burkolózó kulisszái mögé. A forradalmi események egyik résztvevője, Balaton Zoltán tanár azt kérte számon a szerzőtől, hogy nem hangsúlyozta ki eléggé a könyvben a Tőkés László körül erős közösséggé szerveződött református gyülekezet szerepét. „Engem nem a történelmi eseményeknek az egyes személyek sorsára kifejtett hatása érdekelt, hanem a forradalmi események mozgatórugóira, a történelmi folyamatok alakulására szerettem volna rávilágítani” – mondta Mandics György. A manipulált forradalom szerzője húsz év után először tárta a nyilvánosság elé: ő maga is részt vett ’89 decembere előtt a Ion Iliescu-féle szervezkedésben, amelynek célja Ceauşescu hatalmának a megdöntése volt. Az Újvárossy Ernő gyülekezeti teremben lezajlott izgalmas beszélgetés során a temesvári forradalom rejtélyeinek nagy részére kaptunk elfogadható magyarázatot, amelyek úgy tűnik, húsz év után is személyes érdekeket sértenek és ezért nem engedik nyilvánosságra hozatalukat.

Pataki Zoltán, Nyugati Jelen, 2009. december 17.

Felelevenítették a rendszerellenes tüntetés kezdeteit

Több, mint száz fős, zömmel a ’89-es forradalmi események résztvevőiből álló tömeg gyűlt össze december 16-án este a belvárosi református templompalota épülete előtt, ahol mintegy visszaforgatva az idő kerekét, felelevenítették a húsz évvel ezelőtti forró pillanatokat.

A református parókia előtt „élő láncot” alkotva Ceauşescu- és rendszerellenes jelszavakat kiáltoztak, de az Egységet is éltették! Az emberek gyertyát gyújtva énekeltek és imádkoztak, majd a Mária térre vonultak, ahol annak idején a tüntetők a villamosok megállításával indították el a diktátor bukásához vezető eseménysorozatot. A tömeg közé vegyült Emil Constantinescu volt államfő, Gheorghe Ciuhandu polgármester és a bukaresti Teodor Mărieş, a December 21. szervezet vezetője is, aki nemrég éhségsztrájkolt a forradalom igazságának kiderítése érdekében. Időközben megérkezett a Mozgó Villamos Múzeum, egy korabeli, Temesváron gyártott villamoskocsi, amelyet kívülről a forradalom képeivel tapétáztak ki. A forradalmárok – húsz év után immár némi rendőri segítséggel – feltartóztatták, majd hatalmukba kerítették a korabeli villamost, még az áramszedőjét is lehúzták, mint annak idején. A rendszerellenes tüntetés felelevenítése a Győzelem (volt Opera) téren folytatódott, de a tiltakozók az aktuálpolitikáról sem feledkeztek meg: Iliescu, ne feledd, börtön jár neked! Hol vannak a terroristák? – Miniszterek lettek belőlük! Kár a kiontott vérért!

December 17-én, csütörtökön, a 89-es „fekete vasárnap” évfordulóján gyászmisékkel és a forradalmi események helyszínein a kegyelet virágainak elhelyezésével emlékeztek meg a temesváriak a 118 halálos áldozatot követelő sortüzek áldozatairól.

Pataki Zoltán, Nyugati Jelen, 2009. december 17.

Barack Obama amerikai elnök is üdvözölte Tőkés Lászlót a forradalom évfordulóján

Rendkívüli üléssel tisztelgett tegnap a temesvári önkormányzat az 1989-ben kirobbant forradalom emléke előtt. Az eseményen Gheorghe Ciuhandu polgármester arra hívta fel a figyelmet, hogy Románia az egyetlen kelet-európai ország, amely véráldozattal vívta ki szabadságát, Emil Constantinescu exállamfő pedig arról beszélt: Temesvár adta vissza a román nép önbecsülését. Constantinescu szerint egyébként a forradalom eszméit a bukaresti „filokommunistáknak” sikerült kisiklatniuk. Tegnap szabadtéri megemlékezést is tartottak a népfelkelés kezdetét jelentő Mária téri eseményekről, és felavatták a Mozgó Villamos-Múzeumot.

Nem voltam magányos harcos – jelentette ki Tőkés László az 1989-es rendszerváltáshoz vezető temesvári felkelés huszadik évfordulója tiszteletére szervezett emlékhét kedd esti gálaműsorán. A Temesvári Operában rendezett ünnepségen a romániai forradalom főszereplője megköszönte családjának és valamennyi, két évtizeddel ezelőtt mellette álló embernek a bátor, önzetlen kiállást, egyúttal románul és magyarul is áldást kért az akkor elesett temesvári hősök emlékére.

Az európai parlamenti képviselő közölte: elvárja az újraválasztott Traian Băsescu államfőtől, hogy második mandátuma idején folytatása is legyen a kommunizmus rémtetteinek elítélése alapjául szolgáló Tismăneanu-jelentés elfogadásának. Mint arról beszámoltunk, a forradalomban játszott kulcsszerepéért Băsescu a legmagasabb állami kitüntetés, a Románia Csillaga lovagkeresztjét adományozta Tőkésnek. Eckstein-Kovács Péter, az elnök kisebbségügyi tanácsosa az érdemrend átadásakor közölte: az államfő külön kérése volt, hogy a kitüntetést december 15-én, a bánsági városban kaphassa meg Tőkés László. „Az évforduló jelentőségét Traian Băsescu meglátása szerint is az adja, amit a rendezvénysorozat során többen említettek: a forradalom Temesváron tört ki, mégpedig azért, mert a város lakói, magyarok és románok egy emberként álltak az akkori református lelkipásztor mellé, amikor a Szekuritáte el akarta őt hurcolni a parókiáról.

Ezt az érdemet Temesvártól nem lehet elvitatni, éppen ezért december 15. a szolidaritás napja” – tolmácsolta Băsescu üzenetét Eckstein. Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet Sólyom László levelét olvasta fel, amelyben a köztársasági elnök azt hangsúlyozta, hogy a demokrácia az akkori forradalmárok elképzeléseivel ellentétben nem kapu, amelyen csak át kell lépni, hanem út, amelyen haladni kell.

„Bár a magyarság az ellenség szerepét kapta Ceauşescu rezsimjében, december közepén a multikulturális városban, Temesváron már nem volt kérdés a közös harc; ezt kell folytatnunk az akkori események szellemében. Az 1956-os magyar, illetve az 1989-es román lyukas zászló ugyanannak a megtisztulásnak a jelképe” – üzente Sólyom László, aki szerint a magyarság összetartozásának úgy kell kifejeződnie, hogy egyaránt vessen számot a valóságos helyzettel, a magyarság többközpontúvá válásával, az egyes nemzetrészek önálló fejlődésével, az EU lehetőségeivel, ugyanakkor megmaradjon a nemzet egysége.

Ugyancsak levélben üdvözölte Tőkés Lászlót a temesvári forradalom évfordulója alkalmából Barack Obama is, felidézve: két évtizeddel ezelőtt romániaiak tízezrei fogtak össze és álltak ki határozottan a szabadság és az egyenlőség mellett. Az amerikai elnök úgy fogalmazott: amikor oly nagy szükség volt a változásra, az akkori események szereplői segítettek kikövezni a remény útját, és Románia történelmében új fejezet nyílhatott.

Obama üdvözölte mindazokat, akiknek bátorsága hozzájárult ahhoz, hogy az emberek szerte a világon szabadon élhessenek. Lech Walesa volt lengyel államfő már személyesen szólította szolidaritásra a Kárpát-medence népeit a temesvári gálán. A politikus úgy vélekedett, 1989-ben támogatást kért és kapott is a szomszédos országoktól, de sajnos azóta ez az erény mintha kikopott volna az emberekből. Mindjárt hozzátette: a mai nap ünnep, amikor nem siránkozni, hanem örülni kell.

„Legyetek aktívak! Soha egyetlen generációnak sem volt még ennyi lehetősége a változtatásra, mint nekünk, és a most elkövetett hibákat gyermekeink nem bocsátják meg soha” – szólt Walesa intelme. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a temesvári események kapcsán megjegyezte: a jó gyorsabban terjed, mint a rossz, 1989-ben emiatt sikerült a nyugati városból az egész országra kiterjedő forradalmat indítani. A gálaműsort megelőző nemzetközi fórumon egyébként Tőkés László politikai szándéknyilatkozatot tett közzé a kommunizmus bűneit kivizsgáló nemzetközi büntetőjogi rendszer kialakítása érdekében.

„Azt kérjük az Európai Uniótól mint ötszázmillió polgár intézményes képviselőjétől, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetségénél (ENSZ) indítsa be a megfelelő eljárásokat egy olyan nemzetközi büntetőjogi rendszer kialakításának érdekében, mely lehetővé tenné a kommunizmus ideje alatt elkövetett bűnök, emberiségellenes cselekmények törvényes kivizsgálását és elítélését a nemzetközi jog normáinak megfelelően” – szerepel a dokumentumban, amely szerint a kommunizmus „temesvári peréhez” az érintett államok erre szakosodott intézményei szolgáltatnának bizonyítékokat, ahol ezen intézmények már léteznek.

Azon országokban, melyek nem rendelkeznek hasonló intézményekkel, az ENSZ égisze alatt hoznák létre illetékes intézményeiket, illetve a megfelelő kivizsgálási szerveket, ugyanakkor a létrehozandó törvényszék anyagi, területi és időbeli kompetenciáját, valamint a használt szakkifejezések meghatározását az említett intézmény alapdokumentumai tartalmaznák, melyek a törvényszék által hozott döntések jogi alapját is szolgáltatnák.

Nagy Orsolya, Krónika, 2009. december 17.

Sólyom László köztársasági elnök üzenete a „Küzdelem és építés – Temesvár, 1989 – Húszéves a rendszerváltás”emlékév ünnepi gálaestjére

Temesvár, 2009. december 15.

Tisztelt Ünneplő Közönség!

1989-ben a kommunizmustól való megszabadulás közel hozta egymáshoz Kelet-Közép-Európa népeit és országait. Figyeltük egymás küzdelmét, módszereit és eredményeit. S bár utólag minden nemzet talál kivetnivalót saját átalakulásának forgatókönyvében – okolva sietséget, vagy éppen a lassú kompromisszumot – a legfontosabb mégis, hogy mindez megtörtént.

Már a falurombolás elleni tiltakozások során, és később a temesvári református gyülekezet iránti aggodalomban, majd a forradalom félelmeiben és örömeiben együtt volt az egész magyarság, és mint 1956-ban is, együtt voltunk a szabadságot akaró románokkal és németekkel is. 1987-ben a brassói munkásfelkelés leveréséről még kevesen tudtak. Ám Tőkés László harcát már döbbenten figyelték az anyaországi magyarok és sokan mások szerte a világban. Aztán 1989 decemberében azonnal megindultak Magyarországról a segélyszállító teherautók, s a jóság, az önzetlen adakozás és a feltétel nélküli összefogás megannyi példája mutatkozott meg. Döntően nem nagyszabású, sokmilliós programok, hanem az őszinte, közvetlen emberiesség megnyilvánulásai.

Tőkés püspök úr nemrégiben egy visszaemlékezésen arról szólt, hogy húsz esztendővel ezelőtt úgy hitték: a demokrácia egy kapu, amin csak át kell lépni az új világba. Aztán világossá vált, hogy sokkal inkább úthoz hasonlít. Ezen az úton haladni, a megnyert szabadsággal élni kell.

Vajon helyesen éltünk-e vele? Ceauşescu diktatúrája a félelemre és a megosztásra épített. Az általános félelmet a forradalom elűzte, bátorságot öntött a szívekbe. A hadsereg is hamar átállt a felkelők oldalára. A megosztás azonban erősnek bizonyult. A diktatúra a magyaroknak az ellenség szerepét szánta. Megtapasztalhattuk, hogy ennek kárát sokkal nehezebb orvosolni, mint a félelmet. Pedig 1989 igazolta, hogy a romániai magyarság szülőföldjéért áldozatra kész közösség. Akkor és ott, a forradalom pillanataiban, románok és magyarok közös küzdelmében ez nem is volt kérdés.

Ha a megnyert szabadsággal élni kell, ennek része a Romániában élő magyar nemzetrész viszonyának újra-meghatározása mind a többségi nemzethez, mind a magyarság egészéhez és az anyaországhoz. Jelképes értelme is lehet annak, hogy a forradalom éppen Temesvárott, ebben a soknemzetiségű és sokvallású városban robbant ki, és az összefogás példáját adta. Erre a továbbiakban is támaszkodni kellene. A magyarság összetartozásának pedig úgy kell kifejeződnie, hogy egyaránt vessen számot a valóságos helyzettel, a magyarság több-központúvá válásával, az egyes nemzetrészek önálló fejlődésével és felelősségével, továbbá az Európai Unió lehetőségeivel, s ugyanakkor a nemzet egysége megőrzésével.

A kulturális nemzet koncepciója ehhez ad segítséget. A kulturális értelemben vett nemzet a magyarság mint nyelvi, történelmi és kulturális közösség egységét és fenntartását jelenti. Ez, közösségünk fenntartása a legfontosabb, hiszen a nemzet alapja a megegyezés, a vágy és a közös akarat arra, hogy együtt folytassuk gazdag örökségünket. A kulturális nemzet olyan egységet képez, amely tagjainak állampolgárságától független, s nem áll ellentmondásban avval, hogy emellett ki-ki integrálódjék saját államába, és annak társadalmába. Az Európai Unió nemcsak gazdasági, hanem érték- és jogközösség is. Olyan alapelvei, mint a szubszidiaritás és a decentralizáció, különösen is a kisebbségben élő nemzetrészek javára fordíthatók. Végül is az Uniónak nemcsak államok, hanem kulturális nemzetek és a régiók uniójává is kell válnia.

Tisztelt Ünneplő Közönség!

Húsz esztendő távlata talán már elegendő arra, hogy különösen megbecsüljük az együtt megvívott forradalom értékét. Az 1956-os magyar és az 1989-es román lyukas zászló: ugyanaz a megtisztulás. A húsz évvel ezelőtt történtekre emlékezés talán meghozza végre a rehabilitációt azoknak a magyaroknak és románoknak is, akik 1956-ban a forradalom melletti kiállásukért szenvedtek súlyos börtönt és üldöztetést. Remélem, hogy az évforduló, az ünnepélyes megemlékezések sora segít nemcsak a múlt minél teljesebb feltárásában, de tanulságainak megértésben is.

Sólyom László

James A. Baker levele Tőkés Lászlóhoz

James A. Baker, III
One Shell Plaza, 910 Louisiana
Houston, Texas



Tőkés László EP-képviselő
Brüsszel



Főtiszteletű Tőkés Úr!

Megtisztelt a meghívásuk, és meleg baráti üdvözletemet küldöm Önnek és mindazoknak, akik Temesváron e nagy jelentőségű eseménynek megemlékezésére gyülekeztek. Húsz évvel ezelőtt a kommunizmus nem bukhatott volna meg Romániában az Önök zsarnoksággal szembeni rendületlen ellenszegülése nélkül. Jól emlékszem az 1989-es karácsonyi látogatásomra, amikor Ön a szabadságot, az igazságot és magyar közössége jogait bátran védve az elképzelhetetlent valósította meg.

Talán Lech Walesa fejezte ki érzelmeimet legjobban, amikor az Ön szabadság melletti merész kiállásáról úgy fogalmazott az 1989 decembere utolsó hetében keltezett levelében: „őszintén csodálom azt, amit Önnek a diktatúra terrorja ellenére sikerült elérnie. A börtön falai sem tudják majd elrejteni azt a világ szemei elől, ami nemes és jó.”

Igazi kiváltság volt számomra az, hogy személyesen találkozhattam Önnel csupán néhány héttel szabadulása után Bukarestben, majd rá két hónapra a Fehér Házban, ahol George H.W. Bush és jómagam a demokrácia és a jogállamiság felőli támogatásunkról biztosíthattuk.

Azóta az Ön iránti csodálatom csak gyarapodott, püspökként, majd EP-képviselőként a tolerancia és az egymásra figyelés érdekében elért eredményei miatt, amely elengedhetetlen a Temesvári Forradalom törekvéseinek megvalósulásához.

Fényes, reményteljes és békés jövőt kívánok az 1989-es romániai forradalom hőseinek.

A legjobbakat kívánva,

Őszinte tisztelettel,

James A. Baker, III

2009. december 11.

Orbán Viktor Tőkés Lászlót köszöntő beszéde

2009. december 15.

Orbán Viktor Tőkés Lászlót köszöntő beszéde a "Temesvár ostroma" című gálaesten hangzott el 2009. december 15-én, Temesváron (Timişoara).

Kedves Püspök Úr, kedves László!

Kérlek, engedd meg, hogy gratuláljak az előbb megkapott magas kitüntetéshez. Írtam egy rövid köszöntőt, engedd meg, hogy ezt most elmondhassam neked.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Temesváriak, Excellenciás Urak!

Ha valakinek, nekünk, magyaroknak volt alkalmunk megtapasztalni, hogy a szabadság csak azoké, akik elég erősek és bátrak, hogy kiálljanak érte. Ez az igazság húsz évvel ezelőtt, a maga legnemesebb egyszerűségében és teljességében magasodott elénk, amikor egy magyar református lelkész, Tőkés László egymagában mutatta föl, sőt testesítette meg mindannyiunk számára, románok, magyarok és az egész világ számára. Egyetlen ember, pusztán a benne élő hittel és alázattal felfegyverkezve, egymaga szállt szembe, szó szerint rettenthetetlenül a teljes Ceauşescu-rezsimmel, annak titkosszolgálatával és fegyveres apparátusával. Tőkés László ezzel megmutatta Közép-Európának és az egész világnak, hogy egyetlen ember is erősebb lehet egy egész elnyomó rendszernél, ha a szabadság és az igazság nevében cselekszik. Ez az erő változtatta meg egész Közép-Európát, ez az erő volt közös bennünk, a rendszerváltoztatók közösségében, amikor ki-ki a maga országában kiállt a hatalommal szemben, hogy kimondja, amit a nemzete üzent: elég volt, menjetek!

Tőkés László azt is bebizonyította, hogy a szabadságért való bátor kiállás ereje összefogást teremt, összefűzi a különféle nemzetiségűeket, és gyorsabban terjed, mint a tűz vagy bármilyen ragályos járvány. A jó gyorsabban terjed a rossznál. Magyarok és románok egyre többen jöttek, és együtt védték élőláncban a magyar lelkészt. A lyukas román zászló ekkor vált szeretett szimbólummá Magyarországon is: a Temesvárral való szolidaritás jelképévé. Az egész világ fejet hajtott Tőkés László példája előtt. Személye a szabadság és a testvériség élő szimbólumává vált.

A húsz évvel ezelőtti eseményekre emlékezve kívánom magunknak, magyaroknak, románoknak, közép-európaiaknak, hogy Tőkés László hatalmas hite és lelki ereje segítsen minket tovább az előttünk álló komoly kihívások és erőpróbák során. Tőkés Lászlónak pedig azt kívánom, mindig érezze a feléje áradó hálánkat, tiszteletünket, és szeretetünket!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

orbanviktor.hu