hírek
„Jövő csak igazságra építhető” - A közös múlt, közös jövő – otthon, Európában nemzetközi konferencia zárónyilatkozata
Tegnap, 2010. március 19-én, a Marosvásárhelyi Fekete Március tragikus eseményeinek huszadik évfordulója alkalmából az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Pro Europa Liga az Igazság és Tolerancia Menetére hívta a város polgárait. A résztvevők a Románia elnökéhez, miniszterelnökéhez és főügyészéhez intézett felhívásban kérték a Fekete Március értelmi szerzőinek és megszervezőinek megnevezését és felelősségre vonását.
Az Igazság Fáklyás Menete
Mintegy másfélezren gyűltek össze a marosvásárhelyi Kultúrpalota előtt 2010. március 19-én, pénteken este, hogy a húsz évvel ezelőtti marosvásárhelyi Fekete Márciusra emlékezve részt vegyenek az Igazság Fáklyás Menetén. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), Tőkés László EP-képviselő irodája és a Pro Europa Liga (PEL) által szervezett megmozduláson Kincses Előd ügyvéd, egykori marosvásárhelyi vezető magyarul, míg Smaranda Enache, a PEL társelnöke románul olvasta fel a szervezők Felhívását, amelyet Traian Băsescu államfőhöz, Emil Boc miniszterelnökhöz és Laura Codruţa Kövesi főügyészhez intéztek.
A húsz éve történt marosvásárhelyi pogromkísérlet kapcsán a Felhívás szövegezői rámutatnak: a civil társadalom, az erőszak áldozatai és a sajtó többszöri sürgetése ellenére az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekről az igazságot ma sem ismerjük, ahogy nem ismerjük a teljes igazságot az 1989. decemberi forradalomról sem és az azt követő bányászjárásokról sem, mivel az igazságszolgáltatás a mai napig nem volt hajlandó feltárni az akkori történéseket. Mint megfogalmazzák: a tények fel nem tárása és a bűnösök meg nem nevezése miatt – húsz év után is – a magyar közösségre igazságtalanul rásütik a kollektív bűnösség fájdalmas bélyegét és ez egy demokratikus társadalomban elfogadhatatlan. Épp ezért a Felhívás támogatói kérik azoknak az azonosítását, akik eldöntötték és megszervezték a felfegyverzett parasztok Marosvásárhelyre való beszállítását, akik megszervezték a népi milíciákat és a székelykocsárdi állomásig szállították azokat a bányászokat, akiket a marosvásárhelyi polgárok ellen akartak bevetni, valamint azoknak az azonosítását, akik Zalatnán és a Mócok földjének más helyiségeiben mozgósítottak azért, hogy az ottani lakosságot Marosvásárhelyre szállítsák.
„Kérjük, hogy a hatályos törvényeknek megfelelően mindazokat büntessék meg, akik 1990. március 19-én értelmi szerzői voltak az RMDSZ, NKDP és NLP székházai megtámadásának és feldúlásának, az ezeket védő marosvásárhelyi polgárok súlyos bántalmazásának, illetve akik egy napra rá, március 20-án megszervezték a Marosvásárhely főterén békésen tüntető polgári lakosság elleni erőszakos megnyilvánulásokat” – áll a dokumentumban.
A Felhívás felolvasása után a fáklyásmenet résztvevői – jelentős karhatalmi biztosítás mellett – a volt RMDSZ-székházhoz vonultak, ahol Tőkés László püspök románul, illetve Kecskés Csaba marosvásárhelyi unitárius esperes magyarul mondta el a Miatyánkot. Az emlékezők innen Sütő András és Jakabffy Attila sírjához vonultak, és a kegyelet gyertyái mellett nemzeti imáinkkal tisztelegtek a marosvásárhelyi hősök előtt.
Közös múlt, közös jövő
A Szeretet Márciusa elnevezésű rendezvénysorozat másnapján délelőtt 10 órától kezdődött a „Közös múlt, közös jövő – otthon, Európában” című konferencia, amelyen házigazdaként Kali István, a maros-megyei EMNT elnöke köszöntötte a Deus Providebit Tanulmányi Ház konferenciatermét zsúfolásig megtöltő résztvevőket.
Tőkés László EP-képviselő, a rendezvénysorozat kezdeményezőjeként megnyitó előadásában abbéli reményét fogalmazta meg, hogy „emlékezésünk békévé oldja a múltat”. Mint mondta: a közös rendezvény a megbékélést szolgálja, ilyen értelemben köszönetet mondott a PEL-nek és kiemelten Smaranda Enache emberjogi harcosnak, valamint Kincses Előd „egykori és jelenlegi ügyvédjének”, hiszen szomorú aktualitás, mutatott rá Tőkés, hogy a marosvásárhelyi bíróságokon Kincses Előd képviseli a Ștefan Gusă tömeggyilkos tábornok szobrának felállítását megakadályozni kívánó keresetüket. Az EMNT elnöke ugyanakkor hiányérzetének is hangot adott, amiért az RMDSZ nem vállalt közösséget ebben a rendezvénysorozatban. Elismeréssel említette a Bernády György Alapítvány által készíttetett tizenkét órás dokumentumfilmet, amely érdemben hozzájárul a múltfeltáráshoz, talán sikerül leépíteni az épp húsz évvel ezelőtt erőszakolt sztereotípiákat, jelentette ki az egykori temesvári lelkipásztor, mint ahogyan a román közszolgálati televízióban sugárzott háromrészes filmsorozat is ezt a célt szolgálja.
Ugyanakkor nem hallgathatjuk el azokat a megnyilvánulásokat sem, amelyek a román szélsőségek köreiből indulnak, és a magyar veszély újbóli feljátszásával gyakorlatilag az önigazolást keresnek. A püspök ezzel a szombatra, épp március 20-ra tervezett maroshévízi román nagygyűlésre utalt, és amint megfogalmazta: a szeparatizmus vádját már megint azért veszik elő, hogy az egységes székelyföldi régió tervét ellehetetlenítsék.
1989, Temesvár: a hiteles forradalmat jelenítette meg – jelentette ki az erdélyi EP-képviselő. Ezzel szemben – „Temesvár szellemével” ellentétesen – 1990 márciusának Marovásárhelyét „Ceuşescu kísértete” járta be. Temesvár szolidaritáson, tolerancián és szereteten alapuló összefogását a gyűlöletre és a mondvacsinált ellenségképre alapozott „ellenforradalom” törte meg.
A biztató kezdet – Temesváron a bűnösök elleni per, a Temesvári Kiáltvány, a Nemzeti Megmentési Front kisebbségbarát nyilatkozata stb. – után a rendszerváltozást eltérítették, mondta a püspök. A gyűlölet forgatókönyve a marosvásárhelyi Fekete Márciusba torkollott: nem interetnikai konfliktusról kell beszélnünk, hangsúlyozta Tőkés, hiszen nem egy szimmetrikus viszonyról volt szó: inkább agresszorokról és áldozatokról van szó. Mindezt azért tervezte meg a volt kommunista nómenklatúra, hogy visszatérhessen a hatalomba a Szekuritáté, berendezkedtek a posztkommunista erők, elindultak az első „szabad” parlamenti választáson – végezetül a kommunistáknak és a titkosszolgálatnak sikerült átmentenie a hatalmukat. Ma, Marosvásárhelyen nem egyedi megemlékezést tartunk, hívta fel a figyelmet az EMNT elnöke, hanem az egész térségünket sújtó, a volt szovjet tömb országaiban két évtizede tartó visszarendeződés ellen, a posztkommunista struktúrák továbbélése ellen tiltakozunk.
A rendszerváltozást folytatnunk kell, szögezte le Tőkés László, az 1989-ben elkezdődött folyamat eredeti szellemében harcoljunk a jóvátételért, azonosítsuk a bűntettek elkövetőit, vonjuk felelősségre őket. Nemzetközi példák egész sora mutatja, hogy bő két évtized után immár Európa is képes szembenézni a kommunizmus örökségével, az Európa Tanács, az Európai Parlament, az Európai Néppárt elítélték a bűnös rendszert, illetve a volt kommunista blokk országainak múltfeltáró intézetei képviselőinek prágai tanácskozásán még egy nemzetközi büntetőbíróság felállításának igénye is megfogalmazódott. De a nemzeti kormányoknak is megvan a saját felelősségük a kommunista múlttal való őszinte szembenézés tárgykörében – ezt a cél kívánja szolgálni a konferencia is, zárta beszédét Tőkés László.
Smaranda Enache köszöntő beszédében többek között felvillantotta Kincses Előd és az ő közös sorsát: 1990 márciusa után mindkettőjüket közellenségnek kiáltották ki, őt munkahelyéről is eltávolították, illetve megakadályozták, hogy mindketten elinduljanak a rákövetkező parlamenti választáson. A PEL társelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy mennyire fontos a civilszféra hozzájárulása a múltfeltáráshoz: ezért szervezték a fáklyásmenetet, és ezért is nagy öröm, hogy a konferencián a magyarok mellett részt vesznek román és zsidó történészek is. Az emberjogi harcos rámutatott: a nemzeti kisebbségek jogaiért, külön tekintettel a magyar közösségre továbbra is ki kell állni, mert az erdélyi magyarságot történelmi múltja miatt ez megilleti, másfelől a kisebbségek ezt igénylik is.
Kincses Előd köszöntőjét azzal a kérdéssel indította: eljutottunk-e a Fekete Márciustól a Szeretet Márciusáig? Az egykori marosvásárhelyi vezető szerint a szeretet márciusa még vágyálom, előíró jellegű jövőkép, akárcsak a tízparancsolat. Épp azért, mert a román és magyar közösség a maga két külön világát építi, számára nagyon disszonánsnak tűnik, jelentette ki az ügyvéd, hogy RMDSZ nem vett részt a fáklyás felvonuláson, mint ahogyan a román pártok sem. „Annak idején nem UDMR-ét alapítottunk, hanem RMDSZ-t, és szeretnénk, ha így is viselkedne” – mondta az egykori marosvásárhelyi hős, akit a fekete március után emigrációba kényszerített az akkori román hatalom.
A megnyitó előadások után Korpos Dalma, Tőkés László kolozsvári irodájának vezetője felolvasta Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövetének levelét, Gróh Gáspár, Mádl Ferenc kabinetvezetője az egykori köztársasági elnök üzenetét tolmácsolta. Király Károly egykori erdélyi magyar politikus is levelet intézett a résztvevőkhöz, amelyben egyebek mellett ezt írta: „A márciusi események nem spontán, nem román-magyar ellentétekből születtek, hanem mesterségesen táplált, szervezett és kirobbantott hatalmi, kormányzati eszközökkel támogatott, tragikus események voltak. Emlékeinkből kitörölni nem szabad, a múltat megváltoztatni nem lehet. De ha kellő tisztelettel és alázattal viszonyulunk hozzá, útravalóul adhatjuk a levont tanulságokat gyermekeink és unokáink részére.”
Ezután az EMNT által meghirdetett „Családom fekete márciusa” című, esszé- vagy interjú-pályázat nyerteseinek adta át a díjakat Farkas Márta zsűrielnök. A középiskolás diákok és egyetemi hallgatók által beküldött pályaművek közül III. helyet Kusztos Dávid, a marosvásárhelyi Református Kollégium IX. osztályos tanulója, a II. díjat Dénes Hunor Levente, volt Bolyais diák, II. éves joghallgató, ezzel egyenértékű különdíjat Simon Alíz Tímea, a Művészeti Líceum tanulója, míg a fődíjat Szabó Dániel, II. éves egyetemi hallgató nyerte el.
A marosvásárhelyi magyarok mellett harcoló, emiatt igazságtalanul bebörtönzött és üldözött magyarok és magyar-cigányok helytállásukért nemrégiben a Terror Házában megkapták a Petőfi emléklapot – a konferencián pedig Bajnai Gordon miniszterelnök levélben értesítette őket, hogy a Kisebbségekért Díjat adományoz nekik, miután jogszabály-módosítással azt külhoniakra is kiterjeszti. A díjakat Balog Zoltán, a Fidesz országgyűlési képviselője, a Magyar Országgyűlés Emberjogi Bizottságának elnöke és Schmidt Mária, a Terror Házának igazgatónője adta át Lőrincz Józsefnek, Szilágyi Józsefnek, Sütő Józsefnek. Puczi Béla érdemeit post mortem ismerhetjük csak el, az ő díját felesége, Puczi Mária vette át. További posztumusz elismerésben részesült: Szilveszteri Kis Péter és Tóth Árpád – hozzátartozóik annyi sérelmet és megaláztatást szenvedtek el 1990 márciusa utáni két évtizedben, hogy sem a budapesti díjátadóra, sem Marosvásárhelyre nem jöttek el, nevükben Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános vette át a díjat.
Az ünnepélyes díjátadókat követően két tömbbe csoportosítva került sor a konferencia előadásaira. Balog Zoltán a teológiában ismert „helyettes elégtétel” fogalmából indult ki. Helyettes elégtételről akkor beszélünk, amikor nekünk kellene valamiért helytállnunk, felelősséget vállalnunk – de nem tesszük, viszont van valaki, aki ezt helyettünk megteszi. A fideszes politikus rámutatott: Közép-Kelet-Európában ez gyakorta előfordul, és nagy dolog, hogy vannak olyanok, akik képesek erre. A marosvásárhelyi roma hősök példáját azért tartotta fontosnak, mert a roma-probléma egész Európa számára egyre akutabbá válik, és a rengeteg – politikai manipuláció eszközeként felhasznált – negatív példa mellett szükségünk van a pozitív példák felmutatására. Ez a mi felelősségünk, jelentette ki Balog, ezeket a példákat kell mindig szembeállítanunk azokkal, akik minket akarnak szembeállítani.
Az első előadássorozatban felszólalt Wiliam Totoc, berlini újságíró, számtalan tanulmány és könyv szerzője, aki az „Egy fiatal harcos portréja” című filmet esettanulmányként bemutatva a feléledő román szélsőséges mozgalmakról beszélt, elítélve a múlt misztifikálását és a nacionálkommunizmus meghosszabbítását.
Matuska Márton délvidéki újságíró arról a „csodáról” beszélt, hogy Trianon után 90 évvel egy magyar ember felszólalhat a szerb parlamentben, Boros Zoltán televíziós szakember a Marosvásárhelyen húsz évvel ezelőtt létrejött, mesterségesen táplált „tömeges pszichózis” rejtelmét boncolgatta. A média felelősségét hangsúlyozta Éhn József, a Társaság a Kárpát-Medencei Magyarságért elnöke is. Dr. Ábrám Zoltán, a marosvásárhelyi események résztvevőjeként emlékeit elevenítette fel, és rámutatott: „Húsz év eltelt, és ma már egészséges összegzést végezve szükség szerint önkritikusnak kell lennünk. További kérdéseket kell feltennünk magunknak. Miért fogyunk napról napra, és miért csökken a magyar emberek közötti szolidaritás? Miért nem tudunk olyan értékrendet teremteni a sorainkban, amely a krisztusi szeretetre épül? […] Miért nem tanultunk eleget 1990 fekete márciusából?”
Hozzászólásában Tófalvi Zoltán történész a hiteles adatok nyilvánosságra hozatala mellet érvelt, míg Mircea Suhăreanu a Pro Europa Liga részéről Marosvásárhely fokozatos elrománosítása mellett tanúskodott.
A konferencia második paneljét Schmidt Mária történész előadása vezette fel, aki párhuzamot vont a 2006. őszén történt budapesti eseményekkel. A Terror Háza vezetője véleménye szerint 2006-ban is a hatalom provokálta az embereket. Tanulságként megfogalmazta, hogy a provokációt mindig és mindenkor le kell leplezni. A történész at kérte Traian Băsescu államfőtől, hogy tegye meg azokat a gesztusokat, amelyekkel a Fekete Március sebeit be lehetne gyógyítani.
Gabriel Andreescu bukaresti emberjogi harcos felhívta a figyelmet arra, hogy a tragédián túl léteznek olyan momentumok, amelyekről nem beszéltünk eddig. 1990 márciusa után a magyar kérdés olyan szinten tevődött fel, amelyhez az addigi kurzuson szocializálódott román értelmiségek nem szoktak hozzá.. A központosító, homogenizáló államszemlélet addig nem engedte meg, hogy a kisebbségi kérdést érdemben feltegyék, mutatott rá a szakember. A zsidók nélküli antiszemitizmus kérdését leválasztva a problémakörről, Andreescu szerint a kisebbségek mai napig egyfajta provokációt jelentenek a többségi, homogén nemzetben gondolkodók számára. A másfélmilliós magyar közösségnek saját kultúrája van, érvelt a kisebbségi kérdésekkel foglalkozó professzor, teremtő módon járulnak hozzá az ország életéhez. Ezért a jövő nagy tétje a magyar régiók létrejötte lesz.
Balog Zoltán rövidre fogott előadásában a konferencia mottójaként választott tételt boncolgatta, mely szerint a jövő csak igazságra épülhet. A politikus kijelentette: nem a történelmi igazságról van szó, hanem az egyetemes emberi és a kisebbségi jogok alapján levezethető igazságról, a demokratikus jogállam igazságáról. Az emberjogi bizottság elnöke kijelentette: fundamentális kérdésekben nem lehet engedni. Még azokban sem, amelyek nem népszerűek a saját körünkben: mert ha ezekben engedünk, erkölcsi jogainkat veszítjük el, hitelességünket és legitimitásunkat. Az erőszak a gyávák eszköze, mondta Balog, és sajátosan közép-kelet-európai történet az, amikor a társadalmi békét a polgároknak kell megvédeniük az államhatalommal szemben. Végezetül megosztotta azt a spirituális tapasztalatát, mely szerint végső soron mindig az igazság győz a jogbitorlókkal szemben.
Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnöke arról beszélt, hogy az elszakadt részeknek figyelniük kell egymásra, mert tapasztalataink kiegészítik egymást. Ugyanakkor a nemzeti integráció mellett tett hitet, a magyar kormány nem hagyhatja a határon túli magyar közösségeket. A határmódosítás nélküli politikai integráció két pillére: az autonómia és kettős állampolgárság – fogalmazta meg a délvidéki politikus.
Mikola István volt egészségügyi miniszter előadásában rákérdezett: valóban a szeretet márciusa lett a gyűlölet márciusából? Rámutatott: mindkettő aktív emberi érzés – be kell vetni magunkat annak az érdekében, hogy valóban belülről fakadóan tudjuk megélni. Kijelentette: erős anyaországra lenne szükség. A magyar nemzet befogadó, erős nemzet volt, a honfoglaló magyarok ilyen nemzetet alkottak meg, Szent István királyunk ezt teremtette meg. Ehhez képest, hívta fel a figyelmet a volt miniszter, a legfrissebb kutatások szerint a magyar népesség 53 százaléka anómiás (az anómia az az állapot, amikor egy társadalomban megszűnnek vagy felborulnak a normák, a szabályok, az emberek elvesztik a fogódzóikat, gyökértelenekké válnak). Őket nehéz mozgatni, de annál könnyebb manipulálni. A gazdasági válságon túl morális válságban van Magyarország, következésképpen erkölcsi erő és önvizsgálat szükséges. Mindez a békés egymás mellett éléshez is elengedhetetlen – hangsúlyozta a fideszes politikus.
A konferenciát Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke zárta. A résztvevők Zárónyilatkozatot fogadtak el, amelyben megerősítették: a Fekete Március véres eseményei nem a két nemzeti közösség – a román és a magyar – közötti szembenállás következménye, hanem a hatalmukat és befolyásukat veszélyeztetve érző posztkommunista erők restaurációs kísérlete, melyet etnikai konfliktus gerjesztésével próbáltak leplezni és igazolni. A Marosvásárhelyi Fekete Március és az azt követő, hasonló forgatókönyv szerint zajló események – különösképpen az ún. bányászjárások – kimutatható módon késleltették a demokratikus átalakulást, Románia euroatlanti integrációját, és mindmáig érzékelhető módon hosszú időre megmérgezték a román-magyar viszonyt. A résztevők külön kitértek arra is, hogy Marosvásárhely önkormányzati elöljáróinak felelőssége és a romániai igazságszolgáltatás újabb szégyene, hogy a kommunista rezsim ellen felkelő temesváriakba lövető Ștefan Guşă tábornok szobrának felállítása engedélyt kapott, miközben az Európai Néppárt Kongresszusa határozottan elítélte a kommunista rendszerek egykori tisztségviselőinek dicsőítését. Abbéli meggyőződésüknek is hangot adtak, hogy „a jövő, Marosvásárhely, Erdély, Románia, és az egész Kárpát-medence országainak jövője csakis az igazságra épülhet. Nemzeti közösségeink közös jövője érdekében tehát igazság- és jóvátételt követelünk, a társadalmi igazságosság és a demokratikus jogrend maradéktalan érvényesítését”.
Marosvásárhely, 2010. március 20.
Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája
A Fekete Márciusról az EP-ben
Az 1990 márciusában történt marosvásárhelyi tragikus események emlékét felidéző rendezvénysorozat keretében 2010. március 17-én, szerdán Tőkés László EP-képviselő irodája szervezett konferenciát a „Fekete Március” tárgykörében, az Európai Parlament brüsszeli épületében.
A krími tatárok jogairól
1. 2010. március 17-én, Leonidas Donskis litván EP-képviselő támogatásával, valamint a Képviselet Nélküli Nemzetek és Népek Szervezetének (UNPO) együttműködésével nagy érdeklődés övezte, nyilvános közmeghallgatásra került sor az Európai Parlamentben a jogfosztott krími tatárok ügyében, Mustafa Dzsemilev ellenzéki tatár vezető, a Krími Tatár Nép Végrehajtó Testületének („Mejlis”) elnöke részvételével. A Mejlis a tatárok parlamentjeként működő Kurultáj alárendeltségébe tartozik, sokat szenvedett, jeles vezetője pedig egyben az ukrán parlamentnek is a képviselője.
Dzsemilev és az általa vezetett küldöttség a délután folyamán látogatást tett Tőkés László erdélyi képviselőnél, és tájékoztatást nyújtott az elnökválasztás utáni ukrajnai helyzetről, valamint nemzeti közössége állapotáról.
Ne engedjünk a ’48-ból és ’89-ből - Tőkés László szolgálatai a nemzeti ünnepen
Tőkés László EP-képviselő az 1848-as forradalom és szabadságharc 162. évfordulóján két napon keresztül négy helyszínen tette tiszteletét: 2010. március 14-én Budapesten és Miskolcon ünnepelt együtt az anyaországi magyarokkal, március 15-én Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön hajtott fejet a ’48-as hősök és Gábor Áron „hazatért” ágyúja előtt.
Az átvilágításról
A Securitate tisztjeinek (136), illetve a tartótisztek, valamint kollaboránsaik és – közös – megfigyeltjeik együttes névjegyzékének (40) a nyilvánosságra hozatala, továbbá a Temesvári Kiáltvány 8. pontja érvényesítésének Bihar megyére tekintő kísérlete nagy felzúdulást keltett egyházi és közéletünk egyes köreiben.
Egyebek mellett igen feltűnő az az összefonódás, mely – ebben a vonatkozásban – a bihari/nagyváradi RMDSZ és a református egyház szolgáinak egy része között mutatkozik. Különösképpen kirívó, hogy a CE-Szövetség megszólaló képviselői – közvetve vagy közvetlenül – rendre a titkosszolgálati múlt átvilágítása ellenében szólalnak meg. A volt besúgók iránti cinkos viszonyulásukat rendszerint a bűnbánat–bűnbocsánat keresztény elvével igazolják, fájdalmas módon megfeledkezvén a besúgás, illetve a Securitate kárvallottjairól és áldozatairól: a meghurcolt személyekről és családjaikról, az üldözöttek, a bebörtönzöttek – nem egyszer kivégzettek – ezreiről, a kommunizmus áldozatairól. Ugyanakkor a tönkretett társadalmi közbizalom és féltve szeretett Anyaszentegyházunk tönkretétele sem számít nekik. Azt is feledik egyben, hogy II. János Pál pápa merénylőjének ugyan megbocsátott, Ali Agcának azonban mindemellett törvényes börtönbüntetését le kellett töltenie. – Ez a fajta szemforgató ignorancia nem más, mint erkölcstelen bűnpártolás, mely hitünk tanításával semmiképpen sem egyeztethető össze.
Az említett egyházi és rmdsz-es körök természetellenes együttállása és zajos közfelháborodása – mutatis mutandis – nagy mértékben emlékeztethet bennünket az SZDSZ és az MSZP áldatlan frigyére, melyet egyébként – éppen mostanság – méltóképpen megítél a nemzet, és majdan a történelem.
Tőkés László volt temesvári lelkipásztor meg van győződve arról, hogy Anyaszentegyházunkban a becsületes, a titkosszolgálati kollaborációnak ellenállott lelkészek és nem-lelkészi szolgák száma a címeres besúgók számát messze felülhaladja. Arra nézve sincsen kétsége, hogy Egyházunk megítélésében a híveket a volt informátorok személye és ügynökösködése nem téveszti meg – hiszen igencsak szeretik az igazságot, másfelől pedig az Anyaszentegyház hit- és társadalomépítő, valamint nemzetmegtartó szerepének messzemenően tudatában vannak.
A titkosszolgálati átvilágítás újabb adalékaként tesszük közzé azokat az információkat, melyek az elvetemült Stelian nevű besúgó dr. Bartha Tibor ortopéd főorvossal való azonosságát kétségen kívüli módon bizonyítják. Az általa terjesztett CNSAS-bizonylat feltételezhetően hamisítvány. A bizonylat tartalma kapcsán viszont azt is szükséges tisztázni, hogy: (1) önmagában a hálózati iratcsomó hiánya még nem bizonyítja valakinek az ártatlanságát, sőt (2) joggal feltételezhető, hogy ezekben az esetekben fedezett ügynökökkel lehet dolgunk. A mellékelt „áldozati” névsorból egyébként kitűnik, hogy Stelian valóságos „ökumenikus” ügynökként fejtette ki gyalázatos tevékenységét.
A volt szekustisztek kilétének felfedése kapcsán Tőkés László meglepetésének ad hangot a tapasztalható felháborodás láttán. Eddig azért bírálták, mert – úgymond – „csak” az informátorokat leplezte le. Most viszont a tartótisztek névsorának nyilvánosságra hozataláért is hasonló támadások érik. Reméli, hogy bár Sass Kálmán rehabilitációjának az előmozdítása fog az egyházi közvéleményben osztatlan egyetértéssel találkozni.
Európai képviselőnk ezúton is javasolja és szorgalmazza, hogy az igazságtétel és a belső egyházi megtisztulás érdekében a volt kollaborátorok:
– Kérjék ki és tegyék közzé szekus-dossziéikat.
– Ők maguk leplezzék le egykori tartótisztjeiket.
– Hozzák nyilvánosságra azok nevét, akikről jelentettek.
– Az előbbiek értelmében – és több, idevágó egyházi körlevél felszólításának megfelelően – jelentkezzenek az illetékes egyházkerületi hatóságnál.
Végezetre Tőkés László, az RMDSZ-szel szövetséges EMNT elnöke felemeli a szavát az ellen, hogy a Királyhágómelléktől elorozott – nagyváradi – ún. Ady Endre Kulturális Központot a kultúrától idegen párttevékenység folytatására használják. Ez lánglelkű Költőnk, Ady Endre nevét árnyékolja be.
Hasonlóképpen visszautasítja a Szacsvay Imre Akadémia elnevezésű intézmény létrehozását. RMDSZ-es aktivisták képzése ebben az intézetben az érettünk életét áldozó Szacsvay Imre nevét kompromittálná. Március idusán a bihari RMDSZ indítványa ünneprontó és kegyeletsértő.
Nagyvárad, 2010. március 12.
Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája
Note informative, note de analiză şi rapoarte ale Securităţii ...
Note informative, note de analiză şi rapoarte ale Securităţii
din dosarele de urmărire informativă (DUI)
a membrilor familiei TŐKÉS (dr. Tőkés István, Tőkés László, Tőkés Eszter, Tőkés Zsolt şi Tőkés Erzsébet)
prin care informatorul "STELIAN" poate fi deconspirat şi identificat cu
dr. Bartha Tibor
I. Note informative întocmite înainte de căsătoria dintre dr. Bartha Tibor cu Tőkés Eszter
În perioada 03.06.1985–05.10.1985 informatorul „STELIAN” a întocmit un număr de 7 note informative, fiecare dintre ele prezentând aspecte interne din familia Tőkés precum şi despre persoane cu care aceştia au venit în contact, dintre care 11 persoane cunoscute.
II. Note informative despre nunta lui dr. Bartha Tibor cu Tőkés Eszter (6 octombrie 1985)
1. Notă informativă dată de informatorul "STELIAN" – 6 noiembrie 1985
Col. Oprea Florian
Nr. 0018/06 11 1985
"STELIAN" raporteză despre cele petrecute la propria lui nuntă cu Tőkés Eszter, enumerându-i pe cei prezenţi şi pe cei invitaţi.
Informatorul primeşte sarcina să găsească materialul şi să raporteze imedit, când află că vor să-l scoată din ţară. | Sarcini: |
2. Notă informativă dată de informatorul "BARTA " – 27 decembrie 1985
Col. Ungvari Iosif alezredes
Dos. Nr. 21986/00135
„BARTA” informează securitatea despre nunta ce a avut loc în familia Tőkés.
| MĂSURI: |
III. Note informative după 6 octombrie 1985
1. Notă informativă dată de "STELIAN" – 1 aprilie 1986
Col. Oprea Florian
Nr.0031/01. 04. 1986
„STELIAN” raporteză despre o lucare mai amplă ce va fi intocmită de Tőkés László
| „Sursa „STELIAN” m-a informat cu următoarele: În ziua de 1 aprilie a fost ziua de naştere al lui Tokes Laszlo. A servit masa împreună cu familia, fiind prezent şi sursa” Notă: |
2. Scrisoarea lui Tőkés László către (Barta) Tibor din 28 aprilie 1986
„Dragă Tibor!
Îţi trimit lucrarea în care am cuprins-o şi pe a ta cu privire la orgi (instrument muzical – n.n.).
Aş fi mulţumit dacă ai citi şi în punctele corăspunzătoare – eventual – ai completa cu noi date, cu obrervaţiile tale, etc...”
3. Notă informativă dată de "STELIAN" – 17 octombrie 1986
Col. Oprea Florian
Nr.34/17 X 1986
„STELIAN”, respectând ordinele ofiţerului de legătură se interesează de la Tőkés Eszter de pliantul „Biroului maghiar de presă din Ardeal” raporteză locul în care aste ascuns pliantul, îl sustrage şi-l duce la Securitate pentru a fi fotocopiat, iar apoi îl pune la loc. Raportează ofiţerului de legătură că a aflat de două materiale redactate de Tőkés László şi predate lui Eszter pentru a fi scoase din ţară. Informatorul a intrat în posesia materialelor, le-a dus la Securitate. Raportează că Tőkés László | „În ziua de 17 oct. 1986 sursa »STELIAN« mi-a relatat următoarele:
|
4. Notă informativă dată de "STELIAN" – 2 aprilie 1987
Col. Oprea Florian
Nr.70/02.04.1987
„STELIAN” raportează despre cele discutate în seara zilei precedente cu Tőkés Eszter | Sarcini: |
5. Notă informativă dată de "STELIAN" – 9 noiembrie 1986
Col. Oprea Florian
Nr. 0056/04.03.1989
„STELIAN” raportează că a fost invitat în Ungaria pentru 2-3 concerte de orgă. | „Sursa este un organist renumit” |
6. Notă informativă dată de "STELIAN" – 11 noiembrie 1988
Col. Oprea Florian
Nr. 160/04.03.1989
„STELIAN” raportează despre venirea în ţară a unor cetăţeni străini pentru a cunoaşte situaţia medicală din România. | «„STELIAN” fiind medic» |
7. Adresă către MINISTERUL DE INTERNE – INSPECTORATUL JUDEŞEAN CLUJ
Nr. 102/SF/0015343
1988. XI.11.
Pe baza informaţiilor primite de la informatorul „STELIAN” colonelul Oprea Florian raportează superiorilor de sosirea în România a doi cetăţeni străini: | „În discuţiile purtate cu sursa, cea în cauză, încercînd să-şi verifice informaţiile obţinute anterior, printr-o persoană autorizată, („STELIAN” fiind medic, n.n.) a pus o serie de întrebări cu caracter vădit tendenţios: dacă sînt discriminări naţionale, la internările în spitale, dacă nou născuţii femeilor maghiare sînt trataţi aparte, dacă în spitale sînt medicamente (...) suficiente, (...). Sursa a dat răspunsuri adecvate, determinînd-o pe interlocutoare să-şi schimbe opiniile eronate formate anterior.” |
8. Notă informativă dată de "STELIAN" – 27 decembrie 1988
Col. Oprea Florian
Nr. 00126/27.12.1988
| „În ziua de 20.12.1988., la familia Tőkés István, s-a serbat aniversarea a 70 de ani de la naşterea numitei Tőkés Elisabeta. Au fost de faţă toţi copiii, nurorile, ginerii, în total 19 persoane. ... Sursa a reuşit să surprindă un fragment din discuţie...” |
9. Notă informativă dată de "STELIAN" – 4 martie 1989
Col. Oprea Florian
Nr. 160/04.03.1989
„STELIAN” raporteză despre scrisoarea lui Tőkés László adresată Alianţei Mondiale Reformate. Ofiţerul de legătură propune punerea sub urmărire al lui | „În ziua de 03.03. a.c.în jurul orei 19.20 sursa a intrat în posesia unui material, întocmit de TOKES LASZLO, adresat Alianţei Mondiale Reformate din Geneva, pe care vi l-a predat. La material era un bileţel întocmit de TOKES LASZLO pe o coală ¼ ministerială, scris cu cerneală neagră, care conţine următoarele:... ” „ Sursa menţionează că, după obţinerea semnăturilor, TOKES ESTERA urmează să restituie materialele fratelui său.”
|
10. Notă informativă dată de "STELIAN" – 6 mai 1989
Col. Oprea Florian
Nr. 165/06.05.1989
„Informatorul primeşte ordin să facă rost de samizatul »Strigăt de ajutor«. | „Notă: |
11. Notă informativă dată de "STELIAN" – 24 iunie 1989.
Col. Oprea Florian ezredes
Nr. 00168/24.06.1989
Informatorul raportează despre lucrarea lui Tőkés István în care tratează situaţia bisericii reformate din România în perioada 1945-1989
„STELIAN” a intrat în posesia lucrării şi l-a dus la securitate pentru fotocopiere
| „Sursa mi-a furnizat următoarele informaţii: Notă: |
12. Notă informativă dată de "STELIAN" – 15 octombrie 1989.
Col. Oprea Florian
15.10.1989
Informatorul raportează despre cele discutate cu propria-i soţie.
| „Sursa » STELIAN« a relatat următoarele: Discutînd cu soţia, acesta i-a relatat că zilele trecute a fost la CSEKE EVA. Acesta a fost să ridice de la ESZTERA un pachet adus de cineva din Ungaria ce conţinea lapte praf şi cîteva bucăţi de ciocolată. CSEKE EVA i-a spus că săptămîna trecută s-a întîlnit întîmplător cu DOINA CORNEA la poştă şi au schimbat cîteva cuvinte. DOINA CORNEA i-a spus că vrea să discute mai mult timp cu ea. CSEKE EVA a arătat că nu sînt condiţii pe stradă şi urmează să se întîlnească zilele următoare fără a preciza locul şi data întîlnirii.” Sarcini: |
13. Notă informativă dată de "STELIAN" – 3 noiembrie 1989.
Col. Oprea Florian
Nr. 206/03.11.1989
„STELIAN” furnizează înformaţii pe care le are de la Tőkés Eszter. Aminteşte de un APEL redactat de Tőkés István şi care a fost semnat de intelectuali din Transilvania. Apelul circulă în trei exemplare, fiind semnat – după cum ştie informatorul – de 27 de persoane, nu ştie însă nominal de cine anume.
Tőkés Zsolt ar dori să se ducă la Timişoara, şi – avînd încredere deplină în informator – îl roagă să-l însoţească
| „De altfel, în ziua de 12 noiembrie a.c. TOKES ZSOLT se va duce la Timişoara, tot la rugămintea familiei. Acesta a manifestat multă teamă şi a zis că el nu se duce decît împreună cu sursa »STELIAN «, şi în acest sens urmează să perfecteze plecarea. Desigur ar urma să se întîlnească cu sursa la TEIUŞ şi de acolo să găsească un tren cu care să ajungă la Timişoara şi să inducă în eroare Miliţia pentru a nu fi intorşi.”
Notă: |
14. Notă informativă dată de "STELIAN" – 21 noiembrie 1989.
Col. Oprea Fl.
Nr. 211/21.XI.1989
Nota informativă se referă la următoarele aspecte: „STELIAN” informează organele de securitate că asupra lui Tőkés Eszter este un material care conţine răspunsurile lui Tőkés László la întrebări puse de o persoană necunoscută. Informatorul promite că încă în ziua respectivă face rost de document, şi îl aduce la securitate pentru fotocopiere.
| (...) (...) |
15. Notă informativă dată de "STELIAN" – 24 noiembrie 1989.
Col. Oprea Fl.
Nr. 00313/24 nov.1989
La numai o oră după discuţia cu propria soţie „STELIAN” deja raportează ofiţerului de legătură. | „ Cu ocazia întîlnirii din seara acestei zile sursa »STELIAN« a furnizat următoarele informaţii: |
Kimutatás dr. Tőkés István, Tőkés László, Tőkés Eszter, Tőkés Zsolt és Tőkés Erzsébet megfigyelési dossziéjaiban ...
Kimutatás dr. Tőkés István, Tőkés László, Tőkés Eszter, Tőkés Zsolt és Tőkés Erzsébet megfigyelési dossziéjaiban "STELIAN" informátor által jelentett/megfigyelt „reprezentatív“ személyekről/személyiségekről
|
|
A Kollektív Emlékezet Virtuális Gyűjteménye
FELHÍVÁS
„Mert most tükör által homályosan látunk,
akkor pedig színről színre”
(1Kor.13,12)
Mai napig nem sikerült kielégítő módon feltárnunk a Szekuritáté archívumában őrzött dokumentumokat, már amennyihez hozzájuthattunk. Pedig rólunk van szó az ott őrzött lapokon: álmainkról, vágyainkról, terveinkről, véleményünkről, kapcsolatainkról – és bűneinkről számoltak be a kommunista diktatúra titkosrendőreinek ellenségeink, barátaink, családtagjaink.
Jogunk van tudni, ki kit súgott be, mint ahogyan azt is jogunk van tudni, kik és hogyan szolgálták a Diktátort – látnunk kell tehát a rendszert is.
„Három napig magyar”
„Három napig magyar” – legtömörebben így lehet összefoglalni mindazt, ami az 1990 „Fekete Márciusa” miatt börtönbe zárt marosmenti cigányokkal történt. Ezt az életérzést Puczi Béla egykori elítélt fogalmazta meg egy vele készült interjú-kötetben. Ezt idézte Budapesten Schmidt Mária főigazgató a Terror Háza és a Polgári Kultúráért Alapítvány által közösen alapított Petőfi Emléklap a Helytállásért díjátadóján, 2010. március 11-én.
A megemlékezéssel egybekötött ünnepséget tízperces film vezette be, amelyben megrázó képsorokkal idézték fel a húsz évvel ezelőtt Marosvásárhelyen történteket. A nagyszámú érdeklődő annak is tanúja lehetett, amint Sütő András megverve, fél szemét elveszítve is a szülőföldön való maradás mellett tesz hitet: „ha lehet”.
fényképek
videók
ajánlott oldalak
