»
2016. szeptember 19. hétfő
A Németh–Kriza gyűjtemény anyagából nyílt kiállítás Nagyváradon
Szentendre és Sepsiszentgyörgy után Nagyváradon tekinthetik meg az érdeklődők a néhai Németh Géza református lelkész és felesége, Kriza Judit gyűjteményéből összeállított Transzcendencia című kiállítást, amelyet vasárnap, szeptember 18-án délután nyitottak meg a rekonstrukció alatt lévő várban.A Partium egyik legjelentősebb későközépkori és koraújkori műemlékének már felújított C épületében nyitották meg a tárlatot, ez a fejedelmi palota dél-keleti szárnyaként I. Rákóczi György idején épült, s a várban otthont kapott Nagyváradi Város- és Vártörténeti Múzeum egyebek mellett galériaként hasznosítja.
A tegnap megnyílt tárlat a kortárs magyar keresztény szellemiségű művészet 1970-es és 1980-as éveinek terméséből nyújt az egész Kárpát-medencére kiterjedő válogatást, amely teljes egészében a Németh család képzőművészeti magángyűjteményéből állt össze. Sz. Horváth István, a Partiumi Magyar Művelődési Céh igazgatója elmondta, hogy a Körös-parti városba érkezett gazdag anyag teljességgel be sem fért a várgalériába, ezért tucatnyi műalkotás a Partiumi Keresztény Egyetem székházának aulájában tekinthető meg másfél hónapon át. Szepes Hédi művészettörténész, a kiállítás kurátora nyolcvan alkotást tudott kellő tálalásban ajánlani a várbeli tárlat számára, amely ugyanakkor egyfajta ősbemutató is: most először mutatják be együtt Plugor Sándor Stáció I-XIV. című sorozatának mind a tizennégy alkotását.
A tárlatnyitó szép számú közönségét a PMMC igazgatója és Szilágyi Zsolt, a nagyváradi EP-iroda vezetője üdvözölte magyarul és románul, átadva a szót Mile Lajos kolozsvári magyar főkonzulnak, aki köszöntőbeszédében a kiállítást egyfajta kortörténetnek is nevezte. Méltatta a Németh házaspár tevékenységét, emlékeztetve: miután a családfőt egyházi megújító nézetei miatt palástvesztésre ítélték, Géza és Judit a keresztény szellemiségű képzőművészeti alkotások gyűjtésével, az alkotók támogatásával ismételten közösséget épített, értéket gyűjtött és mentett, azzal pedig, hogy ennek az eredményét most mások is megtekinthetik, értéket is teremtett.
Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke kiemelte: azzal, hogy a műveket Szentendre és Sepsiszentgyörgy után Nagyváradon is bemutatják, egyfajta határok feletti művészeti közösség teremtődik meg. Más hasonló példákat említve hívta fel a figyelmet arra, hogy a határok feletti nemzetegyesítés nemes programjának mennyire fontos vonulata a kulturális együttműködés, s azon a belül a magyar alkotóművészet egységének és együvé tartozásának demonstrálása és megélése. A poszttrianoni szétszakadás és szétfejlődés fájdalmas évtizedei után az egyházi és a kulturális reintegrációnak az idejét éljük, jeles elődök és kortársak munkája révén. A Németh család példaértékű gyűjteménye frappánsan képezi le e törekvéseket – szögezte le a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke, aki felidézte néhai szolgatársa lelkipásztori munkásságát is, aki „a református megújulásban hordozta a fáklyát és a keresztet, és a kommunizmus idején a kiszolgáló egyház helyett a szolgáló egyház felé próbálta terelni az anyaszentegyházat”. Emiatt megfosztották hivatalától és palástvesztésre ítélték. Ezen ő maga is átment – utalt a püspök a 20. század végének romániai valóságára, majd több személyes élményét idézte fel az erdélyi gyökerekkel rendelkező s Erdély felé mindig törődéssel forduló Németh családdal kapcsolatban. Külön méltatta az erdélyi menekültek befogadására Németh Géza által alapított budapesti Reménység Szigetét, amely a rendszerváltozást követően – rendhagyó módon – a megújuló KREK egyik önálló egyházközségéve vált.
Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának fideszes elnöke örömét fejezte ki, hogy a kiállítással ők is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ismét „élet költözzön” a felújított váradi várba. Felidézte, hogy a képzőművészeti alkotások egy részét annak idején ki kellett csempészniük a kommunista Romániából, és talán most jött el az ideje, hogy ezek az alkotások visszatérjenek Erdélybe és itt láthatóvá váljanak. A művészetben is olyan fontos dolgok történnek, mint a politikában: a nemzeti integráció e területen is megvalósul. Ugyanakkor elmondta, hogy a kiállított képek korábban sokszor vettek részt istentiszteleteken, voltak az igehirdetés eszközei, és jól jelzik: amikor „keresztény Európáról, keresztény művészetről beszélünk, akkor nem valamiféle vallásos giccsről van szó, hanem erővel tudják megjeleníteni hitünk egységét”.
A Transzcendencia című kiállítást szakmai megnyitóját Somogyi Győző római katolikus teológus, Kossuth-díjas festő, grafikus, a Nemzet Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia tagja vállalta, aki utolsó felszólalóként példás rövidséggel értékelt. Kiemelte: a történelmi, architekturális környezet és a kiállított művek csak erősítik egymást. Az erdélyi koloristákat, a nagybányai iskola hagyományainak folytatóit külön is méltatta, ugyanis a Németh-Kriza gyűjtemény jelentékeny része a magyar alkotóművészet eme nagyszerű vonulatát jeleníti meg.
Az ismerkedéssel, beszélgetéssel és szeretetvendégséggel zárult tárlat létrehozói és támogatói között volt még – a már említetteken kívül – a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft., a Pro Minoritate Alapítvány, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Bethlen Gábor Alap. A megnyitón közreműködött a váradi zenetanárokból álló Énekmondók régizene-együttes.
hírek
2024. november 18. hétfő
Szoboravató beszéd
2024. november 18. hétfő
Tisztelgés P. Kozma Imre előtt
2024. november 17. vasárnap
Nagyváradtól Masikóig, és vissza
2024. november 7. csütörtök
Matematikusból egyetemépítő – in memoriam Kovács Béla
2024. október 28. hétfő
Akik felelősséggel cselekedték a jót
2024. október 25. péntek
„Isten szabadságra teremtett és szabadságra hívott el bennünket”
2024. szeptember 20. péntek
Tanévnyitó a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen
2024. szeptember 16. hétfő
A szeretetről és a hitről egy szomorú temesvári évfordulón
2024. szeptember 11. szerda
Temesvári igehirdetés és megemlékezés vasárnap
2024. szeptember 2. hétfő
Könyv a Szent István-díj történetéről