„Isten szabadságra teremtett és szabadságra hívott el bennünket”

A nagyváradi Magyar Polgári Egyesület által létrehozott Polgári esték nevű rendezvénysorozat keretében megemlékezést tartottak Bihar megye székvárosában október 23-án késő délután, a magyar nemzeti ünnepen.

Az esemény a nagyváradi városháza tanácstermében vette kezdetét, ahol a magyarországi 1956-os forradalomról és szabadságharcról, valamint az erdélyi ’56-os mozgalmakról és következményeikről tartott egy tömör, érdekfeszítő előadást Bank Barbara történész, a budapesti Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja. Ezt követően csöndes fáklyás felvonulásra került sor a Teleki utcán, a Szent László téri Városházától a Partiumi Keresztény Egyetemig. A megemlékezők a ma már a PKE székházaként szolgáló egykori református kultúrpalota belső udvarán gyűltek össze az ’56-os emléktáblánál, ahol Török Sándor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei elnöke köszöntötte az ünnep alkalmával egybegyűlteket. Majd szólásra kérte Tőkés Lászlót, az EMNT elnökét, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspökét – aki az emléktáblát állíttatta 2006 nyarán.

A püspök rövid, történelmi ívű, igei alapú beszédében egyebek mellett emlékeztetett: ezen nemzeti ünnepünkön büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy a magyar nép története nem más, mint a szabadságharcok története. Nemzetünk és ezzel együtt erdélyi magyar nemzeti közösségünk a jelenben is szabadságharcát vívja Európában és Romániában – a túlerővel szemben, hogy „nagy éjszakájára” végre „hajnal” virradjon. A magyarországi ’56-ot és annak erdélyi hullámveréseit felidézve Tőkés László 1989 szabadító karácsonyát is előtérbe hozta, kiemelve: Isten szabadságra teremtett és szabadságra hívott el bennünket. „Veszedelemre és pusztulásra vezet az Ő hatalmát bitorló és önmagát istenítő emberi kényuralom” – mondta, és Pál apostol intéséből kiindulva kérte: „Ne hátráljunk meg, hanem szálljunk szembe a gonosszal!” Beszédét biztatással zárta: „Ne engedjünk a ’48-ból, se az ’56-ból, ne engedjünk a ’89-ből! Álljatok meg a hitben!”

A Szózat és a Himnusz eléneklésévél keretezett kinti megemlékezés koszorúzással ért véget, ezt követően az emeleti díszteremben Molnár Levente Liszt Ferenc-díjas operaénekes és a Partiumi Keresztény Egyetem magánének szakos hallgatóinak alkalomhoz illő, felemelő, lélekerősítő előadását hallgathatták meg a jelenlévők.

(Csatoljuk a püspök beszédjét.)

Nemzeti ünnepünk: 1956. október 23.

1848-ban Petőfi Sándor ezt írta: „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag, / Te a népek hajnalcsillaga!… / Megvirradt, fölébredett a föld, fut / A hajnaltól a nagy éjszaka.”

Az 1848-as forradalom és szabadságharc örökségeképpen tört ki az 1956-os forradalom, és vívta szabadságharcát a nemzet – amint ezt Faludy György bámulatos tömörséggel versbe öntötte, Petőfi költeményére ráfelelve: „1956, te csillag”, Rákóczi szabadságharcával egészítve ki az előbbi kettőt: „ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc / és ötvenhat: egyszer minden száz évben / talpra állunk kínzóink ellen. Bármi / következik, boldogság, hogy megértem; –”.

1703, 1848, 1956 – írja a Költő –, és ezzel a sor még nem teljes. Mai nemzeti ünnepünkön büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy a magyar nép története nem más, mint a szabadságharcok története. Nemzetünk és ezzel együtt erdélyi magyar nemzeti közösségünk a jelenben is szabadságharcát vívja Európában és Romániában – a túlerővel szemben, hogy „nagy éjszakájára” végre „hajnal” virradjon.

„Hitünk hőseire” emlékezünk ma áldón, „akikre nem volt méltó a világ” – idézem Pál apostolnak a zsidókhoz intézett levelét.

Közülük is kiemelem Mózest, aki végveszélybe jutott népét menekítette ki az egyiptomi fogságból. A szabadító Isten küldötte el, hogy hit által tiltakozzon a Fáraó ellen, és a történelem Urának erejével hit által keljen át a Vörös-tengeren (lásd Zsid 11, 24;29). Hitünk jelenkori hősei is rendületlen hittel szállnak szembe kínzóikkal és zsarnokaikkal: „a márciusi ifjak” Béccsel és a „pesti srácok” isten- és embertelen, idegen és renegát elnyomóikkal.

Az egyiptomi fogság a mi esetünkben egyet jelent az ateista-kommunista zsarnoksággal és azon népnyomorító „ordas eszmék” uralmával, mely manapság is fenyegeti Európát, a nagyvilágot és magyarságunkat. Mi soha nem hódolhatunk meg „a sötétség világbíró hatalmainak” – amint ezt Pál apostol írja (Ef 6,12). Istennek a pusztai vándorlás idején eltévelyedett népe megfeledkezett Szabadítójáról, és bálványimádásra adta a fejét. Letért az Isten útjáról. Aranyborjút készített és azt imádta. Mózes haragjában összetörte az aranyborjút, és visszatérítette népét útjára. A forradalom egyik, talán a legkiemelkedőbb eseménye az volt, amikor Budapest öntudatra ébredt, fellázadt népe hatalmas lelkesedéssel ledöntötte a hatalom bálványának, Sztálinnak a szobrát, határozottan szakítva ezáltal Sztálin és Rákosi Mátyás diktatórikus személyi kultuszával. Ehhez fogható nagy eseménynek mi is tanúi voltunk, amikor Ceauşescu, a román Kondukátor rémuralma hullott a porba.
Isten szabadságra teremtett és szabadságra hívott el bennünket. Veszedelemre és pusztulásra vezet az Ő hatalmát bitorló és önmagát istenítő emberi kényuralom. „Azért a szabadságban, melyre Krisztus minket megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat a szolgaságnak igájával” – int az Apostol (Gal 5,1). Ne hátráljunk meg, hanem szálljunk szembe a gonosszal! Ne engedjünk a ’48-ból, se az ’56-ból, ne engedjünk a ’89-ből! Álljatok meg a hitben!

Kövessétek „a váradi srácok”, a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének példáját! Így legyen!

Tőkés László

Elhangzott Nagyváradon, 2024. október 23-án