2019. január 27. vasárnap
Send this article Print this article

Szószéki szolgálat az egyetemes imahéten

A Krisztus-hívők egységéért minden év harmadik hetében világszerte megrendezett egyetemes imahét idehaza és nemzetközi viszonylatban is a lehető legszélesebb körben és legnagyobb mértékben közösségbe és egységbe vonja a keresztényeket.



 Az Egyházak Világtanácsa és a Pápai Tanács által kibocsátott felhívás az idei imahét középpontjába az igazságot állította, a következő igei jelmondat szerint: „Az igazságra és csakis az igazságra törekedj…” Károlyi Gáspár bibliájában ez a vezérige Mózes 5. könyvében ekképpen szól: „Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, amelyet az Úr, a te Istened ád néked” (5Móz 16,20).
Tőkés László püspök, európai képviselő ennek az igének az alapján hirdette Isten igéjét január 27-én Nagybányán, a belvárosi református templomban, az egyetemes imahét záró istentiszteletén, a két helybéli református gyülekezet, az óvárosi és az újvárosi közösségében, amelyek a krisztusi egység jegyében, közösen szervezték meg és járták végig az imahét alkalmait. Ennek megfelelően, gyülekezeteik élén jelen voltak az istentiszteleten Bak László és felesége, Major Enikő óvárosi, valamint Tasnádi András Zsolt újvárosi lelkipásztorok.
A 2018-as imaheti igeprogramot az indonéziai keresztények állították össze, akik a 205 milliós ország lakosságának csupán mintegy 10 százalékát teszik ki, és akik számára kisebbségi helyzetükben, az országra jellemző etnikai és vallási megosztottság körülményei kötött valóságos létkérdés a társadalmi igazságosság kivívása és az egység megtalálása.
Igehirdetésében Tőkés László globális válságjelenségként tárta a gyülekezet elé a bűnös emberi világ és emberi élet lesújtó jellemzőjeként megjelenő igazságtalanságot, a kapzsiság, a korrupció, az elnyomás, a hátrányos megkülönböztetés, a kizsákmányolás, az erőszak, a szegényég, az éhség, a környezetrombolás, az emberkereskedelem viszonylatában és formáiban, melyek az emberiséget puszta létében veszélyeztető, világraszóló válságot gerjesztenek. Ezzel szemben Isten a kisemmizettek, a szegények, az elnyomottak oldalán áll, és „igazságot, csakis igazságot” akar. Ezért adta szent Igéjét, ezért küldte el választottait – a bírákat, a királyokat, a prófétákat és az apostolokat –, nem utolsó sorban pedig szent fiát, Jézus Krisztust, aki a kereszthalálban elszenvedett legnagyobb igazságtalanság áldozataként, de egyben a minket megváltó igazság bajnokaként akarja az igaz útra vezérelni és megmenteni a bűnös emberi igazságtalanság kárvallottjait.
Az 5. parancsolat az atyák tiszteletében és hagyományaiban megmaradóknak azt ígéri, hogy hosszú ideig fognak élni azon a földön, amelyet az Úr, az ő Istenük át nékik. Ezzel egybehangzóan, akik az igazságot követik és az igazságban megállanak, azok „öröklik a földet” és maradnak meg szülőföldjükön és Isten adta hazájukban. Általános érvényűen is igaz az, hogy pusztulásra van ítélve az emberiség, az a nép, amely az igazság útjáról letér.
Az igehirdető – európai parlamenti tapasztalatait is megosztva – nyomasztó aktuális kérdésként vetette fel a keresztény Európát és őshonos nemzeteit identitásukban fenyegető migrációs válság problémáját, rámutatva arra, hogy ennek hátterében is legfőképpen a társadalmi, gazdasági igazságtalanság, a hegyetlen elnyomás és a gyilkos háborúskodás, nem utolsó sorban pedig az expanzív politikai iszlám térhódítása áll. Az obskurus bevándorláspárti erők és tömegek pusztító előrenyomulásával szemben Tőkés László az otthon, a szülőhazában való megmaradás és a menekülők hazájukba való visszatérésének bibliai eszményét hirdette – az idegen fogságból hazatérő Izráel történelmi példájának hasonlatosságára. Ennek, az igazságosságon és emberi méltóságon alapuló feltételeit szükséges megteremteni idehaza is, hiszen rögtön Szíriát követően Románia az az ország, melyből a legtöbben vándorolnak ki Nyugat-Európába.
Keresztény egyházainknak hitbeli, evangéliumi hivatása a szabadságharchoz fogható igazságharc – vonta le záró következtetését az igehirdető.
A nagybánya-óvárosi egyházközség lelkipásztora megköszönte a püspök szolgálatát, aki immár az úrasztalától örömét fejezte ki afölött, hogy újra alkalma adódott ellátogatni a bányavidéki közösségbe. Üdvözlő és köszöntő szavaiban arra bátorította a híveket, hogy harcolják meg a hit nemes harcát, haladjanak a Krisztus által kijelölt úton, harcoljanak gyülekezeteinkért, hazánkért. Záró szavaiban Ady Endrére emlékezvén halálának épp aznapra eső 100. évfordulóján a költő utolsó versét olvasta fel a gyülekezetnek („Üdvözlet a győzőnek”), mondván, hogy a győzők azok, akik hisznek Jézus Krisztusban.


www.tokeslaszlo.eu | © Minden jog fenntartva, 2010