Tisztelt Elnök Úr!

Tisztelt és szeretett ünneplő Gyülekezet!

A hely szellemében szólva mindenekelőtt a házigazda Székely Mikó Kollégiumnak küldöm „harcos üdvözletemet”, melynek vezető testületében annak idején Tőkés nagyapám is munkálkodott, s amelynek padjait a Trianon utáni időszakban drága Édesapám is koptatta.

Neves sepsiszentgyörgyi scholánk teljes nevéből rendszerint kimarad a „református” jelző. Ez a kifelejtés közvetett módon arra vall, hogy sokan már nem is igen vannak tudatában annak, hogy rangos egyházi iskoláink, egészében véve pedig a felekezeti oktatás mit is jelentett Erdély életében.

A Székely Mikó Református Kollégium megtartó örökségének mához szóló történelmi üzenetével köszöntöm a létrejöttének negyedszázados évfordulóját ünneplő erdélyi magyar pedagógusszövetséget. Az 1989-es fordulatot követően Alapítóinak lelkét ugyanaz a nemes buzgalom és ügyszeretet töltötte el, mint egykori kollégiumaink és gimnáziumaink anyaegyházait, azoknak népét és pásztorait. Feledhetetlen számomra az a lelkesedés, amely a Ceauşescu-diktatúra bukása nyomán új reményre ébredt és a cselekvés mezejére lépett erdélyi magyarságunkat a nemzet ügye, a templom és az iskola, az iskola és a templom mellé állította. Történelmi magyar egyházaink is élen jártak iskolaügyünk képviseletében és felkarolásában. Az RMPSZ pedig a magyar élet legszélesebb pászmáját és egyik legnehezebb hivatását felvállalva, utóbb pedig a társadalmi visszarendeződés mostoha körülményeivel is szembe találva magát, a napi politikán több-kevesebb sikerrel felülemelkedve, állta és vívta „ama nemes harcát”.

Az eltelt huszonöt esztendő közös tanulsága egyházaink és magyar oktatásunk számára, hogy a félig véghezvitt dolgok, a szépítőleg kompromisszumoknak nevezett meghátrálások nem hozhatnak megoldást gondjainkra. Félbemaradt vagy tévútra térített rendszerváltozásunkhoz hasonlóan egyházaink és oktatásügyünk sem állhatnak igazán talpra és nem teljesedhetnek ki, hogyha nem rendelkezhetünk velük, hogyha nem vívhatjuk ki intézményes autonómiánkat. Ebben az értelemben akár egyfajta szellemi központjává és szakmai irányítójává, önrendelkezésünk tekintélyes intézményévé válhatna az RMPSZ az önálló romániai magyar oktatásnak.

Tisztelt Elnök Úr! Engedje meg, hogy nagyra becsült tevékenységük eme áldásos jubileumán őszinte elismerésemet fejezzem ki eddig elvégzett munkájukért, melyet nagyobbrészt jeles elődjének, Lászlófy Pál tanár úrnak a neve fémjelzett. Az alkalomhoz illően ezúton jelentem be, hogy érdemei elismeréseképpen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kós Károly-díjjal tünteti ki a Szövetség tiszteletbeli elnökét.

Nemzeti közösségünk jelenlegi, többszörösen hátrányos helyzetében, az iskoláinkért, gyermekeinkért és ifjúságunkért végzett áldozatos munkájuk és folytatódó küzdelmük körülményei között azt kívánom, hogy az előttünk álló időben – Isten segítségével – sikerre vigyék negyedszázaddal ezelőtt kitűzött céljaikat és terveiket.