»
2013. szeptember 20. péntek
Közös tanévnyitó ünnepség
Az Óbudai Egyetem határon túli Kárpát-medencei magyar tannyelvű felsőoktatási intézményekkel közös tanévnyitó ünnepségén az erdélyi felsőoktatási intézmények nevében Tőkés László európai parlamenti képviselő, a Partiumi Keresztény Egyetem elnöke és Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora szólalt fel. Beszédet mondott továbbá Rudas Imre, az Óbudai Egyetem rektora, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, Klinghammer István felsőoktatásért felelős államtitkár és Sándorné Kriszt Éva, a Magyar Rektori Konferencia társelnöke. Alább olvashatják Tőkés László beszédét az ünnepi rendezvényen.Egyetemi tanévnyitó beszéd
Az Óbudai Egyetem, nevezetesen Rudas Imre rektor úr kezdeményezésének köszönhetően, a mai napon egy rendkívüli Kárpát-medencei tanévnyitó ünnepségnek lehetünk részesei.
Miért fontos ez számunkra? Mi ennek a jelentősége?
Mit üzen nekünk a magyarországi akadémiai szféra, a magyar kormány, valamint Erdély és Felvidék, Kárpátalja és Délvidék együttes jelenléte?
Közel száz évvel ezelőtt, 1919. május 12-én Onisifor Ghibu, a magyarellenességéről elhíresült román kormánymegbízott, szuronyos katonák kíséretében, karhatalmi erővel foglalta le és vette birtokba az akkori kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemet. November 3-án már I. Ferdinánd román király jelenlétében nyitották meg az – utóbb róla elnevezett – románra átformált tanintézetet.
Időben ide kell visszakanyarodnunk, hogy a maga teljes mélységében megértsük, miről is szól a Magyar Nemzeti Összetartozásnak ez a rendkívüli ünnepe.
Akkor, a Magyarországtól elszakított részek lakosaival és intézményeivel együtt, felsőoktatási intézményeink is mind földönfutóvá váltak, nagynevű professzoraikat elűzték, védtelen hallgatóikat pedig szélnek eresztették.
A magyar minisztertanács 1921-béli döntése értelmében a kolozsvári egyetemet Szeged, a pozsonyit pedig Pécs fogadta be, selmecbányai főiskolánk viszont Sopronba költözött. Akkor romjaiból kellett újjáépíteni a magyar felsőoktatást. Csonka hazánk azonban nem hagyott magunkra, és mentette, ami menthető: szívén viselte idegenbe szakadt magyarságunk sorsát.
Nagyot ugorva az időben és – idő szűkében – nem térve ki a közbeeső, többé-kevésbé mostoha időszakokra, a külhoni magyar felsőoktatás nacionál-kommunista uralom alatti ínséges évtizedeire: máris ide érkezünk a jelenbe. Az 1989 utáni rendszerváltozás viszontagságos korszakát sem részletezve, végre elmondhatjuk, hogy újból együtt vagyunk, és immár maga a magyar Alaptörvény gondoskodik a sorsunkról, amikor is a külhoni magyar nemzetrészek iránti felelősségvállalást kötelességévé teszi a Hazának.
Ebben az összefüggésben: jelképes erejű a mai tanévnyitó. Felsereglésünk alkalmával újból együtt van a Nemzet és legszebb „virága”: a tanuló Ifjúság.
Isten iránti hálával gondolunk arra, hogy – Illyés Gyula szavaival szólva – a Haza „a magasból” újra földre száll, és a Kárpát-medencei közös „egyetemi térben” valósággá válik.
Tavaly tavasszal az Európai Parlamentben Az európai felsőoktatási rendszerek modernizációjáról szóló jelentés előadója voltam. Azonban: mi értelme van „európai integrációról” beszélnünk mindaddig, amíg a magyar–magyar integráció, ezen belül pedig a magyar egyetemi oktatás integrációja is még oly távolinak tűnik? – fogalmazódott meg bennem akkor a kérdés.
Tudnivaló, hogy az Európai Unióban működő, mintegy 4000 felsőoktatási intézmény közül mindössze 200 szerepel a világ 500 legjobb egyeteme között – és ezek közül is csupán egynéhány kerül ki Kelet- és Közép-Európából. Valahol ezek között tarthatjuk számon magyar egyetemeinket, de még inkább többszörösen hátrányos helyzetből indult, külhoni intézményeinket.
Magam is egy olyan „szerény” erdélyi egyetemi hálózatot képviselek, mely az állami tilalom ellenében – a magyar haza hathatós támogatásával – csupán a múlt század utolsó évtizedében jött létre, és a mostoha európai és kisebbségi létviszonyok között keresi a kibontakozás és a felemelkedés útját.
„Tartsd meg, ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat” – erre buzdítja János apostol a „gazdag szegényeket” (Jel.3,11). A Báthori István és Bethlen Gábor fejedelmek, valamint a zseniális Bolyai János nevéhez kapcsolódó erdélyi egyetemek örökségét igyekszünk folytatni a mostani Partiumi és Sapientia tudományegyetemeken, tudatában annak, hogy a hagyományőrzés önmagában kevés: a nagy múltú Óbuda vagy Pécs mintájára, tovább kell lépnünk, és a bibliai tálentumokról szóló példázat tanítása szerint tovább kell gyarapítanunk öröklött kincseinket. – Ehhez ad indítást példaértékű közös tanévnyitónk a Művészetek Palotájában! Ehhez kérjük és igényeljük testvéri szolidaritásotokat, szakmai segítségeteket és határokat meghaladó együttműködéseteket.
A mai európai kordivat szerint, és – sajnos – rendszerváltó társadalmaink sanyarú kényszerének a következtében is: manapság mindenki a mobilitásra, a munkaerő-vándorlás szabadságára esküszik. Meggyőződésem azonban, hogy nekünk nem a vendégmunkások, nem az elvándorlók útját kell követnünk, hanem itthon kell jobb és „élhetőbb” viszonyokat teremtenünk. Kiváltképpen érvényes ez a külhoni magyarokra, hiszen szülőföldünkön való megmaradásunk egyenesen létkérdés nemzetünk számára.
Mi lesz velünk, ha legjobbjaink, ifjúságunk színe-virága itt hagyja hazáját? Szellemi-társadalmi megújulásunk legfőbb követelménye: a ti helytállásotok – mondom Pálinkás József akadémiai elnök véleményét osztva.
A múlt heti kötcsei találkozón Orbán Viktor miniszterelnök „a válságkezeléstől az országépítésig” terjedő célokat tűzött ki. Ebben a munkás küzdelemben sokszor a kicsiny Dávid módjára kell a hatalmas Góliátokkal megküzdenünk, ehhez viszont „sok parittya kell” – mondotta volt Matolcsy György.
A régi jelszó tudományról és fegyverről szól: Arte et Marte. Hála Istennek, a palesztinok vagy izraeliek módjára, nektek nem kell fegyvert fognotok. Viszont „a tudomány fegyverével”, Isten adta képességeitekkel és tehetségetekkel az ország- és nemzetépítők sorába valamennyien beállhattok.
Juhos Gábor és társai éppen ezekben a napokban futnak maratont – az erdélyi, a székely autonómiáért.
Sastin Marianna tegnapi világbajnoki aranyáról az juthat eszünkbe, hogy sikerrel birkózhatunk meg a helyzetünkkel.
Együttes erővel sokra mehetünk. Erről szól mai együttlétünk.
Számítunk Reátok! Ti is bízhattok bennünk. Így legyen!
Budapest, 2013. szeptember 20.
Tőkés László
a Partiumi Keresztény Egyetem
elnöke hírek
2024. november 18. hétfő
Szoboravató beszéd
2024. november 18. hétfő
Tisztelgés P. Kozma Imre előtt
2024. november 17. vasárnap
Nagyváradtól Masikóig, és vissza
2024. november 7. csütörtök
Matematikusból egyetemépítő – in memoriam Kovács Béla
2024. október 28. hétfő
Akik felelősséggel cselekedték a jót
2024. október 25. péntek
„Isten szabadságra teremtett és szabadságra hívott el bennünket”
2024. szeptember 20. péntek
Tanévnyitó a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen
2024. szeptember 16. hétfő
A szeretetről és a hitről egy szomorú temesvári évfordulón
2024. szeptember 11. szerda
Temesvári igehirdetés és megemlékezés vasárnap
2024. szeptember 2. hétfő
Könyv a Szent István-díj történetéről