„Az életmentő templom” – Egyház, nemzet és szabadságtudat Tőkés László írásműveiben

Isten szeretetében, Erdély ölelésében. Tőkés László 70. születésnapjára, Méry Ratio / Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány, 2022.

2022 áprilisában töltötte be 70. életévét Tőkés László, a temesvári református templom egykori lelkipásztora, akinek szellemi és fizikai ellenállása a köréje sereglett magyarokkal, románokkal s más nemzetiségűekkel együtt – ma már a világtörténelemben is feljegyzetten – elindította a Ceaușescu kommunista és nacionalista rémuralmát megdöntő 1989-es romániai forradalmat. A zsarnokellenes lázadást az elnyomott népekben fellobbantó bátor személyiséget – aki rövidesen püspökké, majd európai parlamenti képviselővé emelkedett – már első, világszerte köztudottá lett tiltakozó lépései után a 20. század legnagyobb ember- és polgárjogi harcosaival: Martin Luther Kinggel, Alekszander Szolzsenyicinnel, Szaharov akadémikussal, Nelson Mandelával – és az 1956-os forradalmat s szabadságküzdelmet életre hívó és azért életük kockáztatásával is kiálló magyar felkelőkkel – emlegették egy sorban. A romániai forradalom győzelme után személyes találkozásra hívták, számos kitüntető címet átadva számára, az akkori világ meghatározó vezetői, közöttük II. János Pál pápa, George Bush, Brian Mulroney, Habsburg Ottó, Lech Wałęsa, Hans Dietrich Genscher és mások – továbbá megannyi társadalmi szervezet, intézmény, egyetem. A Securitatétól életveszélyesen fenyegetett, majd a Szilágy megyei Menyőben fogságba vetett pap az európai történelmet is meghatározó személyiséggé nőve, később minden cselekvési szintjén: az Európai Parlamentben tett megszólalásaival, az RMDSZ, a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnökeként, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem létrehozásával (az önálló erdélyi–partiumi magyar felsőoktatást helyreállító kezdeményezésével) és számos más tisztségével, valamint egyházi s közéleti munkásságával az új európai történelmi idők égető kihívásaira adott egyértelmű válaszokat. E politikusi s vallásszolgálati cselekedeteit mélyrehatóan tárta fel és elemezte a történettudomány, az egyház, a szociografikus dokumentáció, életútjáról, munkásságáról tíznél jóval több könyv született. (Köztük a Magyar Napló által 2017-ben kiadott Tőkés László breviáriuma, amely kronológiai válogatást ad a tőle származó írásokból s a róla szóló munkákból.) A forradalmár püspök kizárólag saját írásokat tartalmazó tizenöt könyvével tudatosította szellemisége és hite erejét.

Az Isten szeretetében, Erdély ölelésében címet (Meglepetéskötet Tőkés László 70. születésnapjára alcímet) viselő új könyv azonban – az egyházi személyiség, a nemzetvédő politikus, a társadalmi közéletet befolyásoló ember és a gondolkodó legfontosabb megnyilatkozásainak egybegyűjtésével – valamennyi megelőző kiadványnál többet ad. Egy lélek és intellektus természetébe, működésébe, gondolatköreinek világára és ennek alakulási-fejlődési útjára nyit szélesre tárt kaput. A leghitelesebb könyv ezért, amely a belső küldetés felhajtóerőinek mozgásában és a külső történelmi sodrások örvényeinek metszéspontjában, nemegyszer össztüzének fókuszában álló egyházi és történelmi személyiségről s életútjáról mindeddig készülhetett. Tőkés László küldetésének továbbgyűrűző erejéről, példájának sugárzásáról jó ismeretei vannak a magyarországi, a partiumi, az erdélyi, sőt az európai köztudatnak. Ez a nagy könyv ugyanakkor a teljes emberi és történelmi arcot éles fényekbe helyező, átfogó, nem csupán a temesvári forradalomra, hanem a teljes pályára koncentráló, az életutat és ennek összetettségét gazdag spektrumban bemutató alkotás. A sorsutat reprezentatív módon kifejezve jelöli meg az emberi arc vonásait, ad egyszerre a nem mindennapi küldetéstudatot, tetterőt, széles látókört és az egyetemes horizont perspektíváit viselő püspökről portrét.

A kötet meghatározó terjedelmi arányaiban az egyes szám első személyben megfogalmazott levelek, beszédek, értekezések, beadványok, üzenetek, előadások, állásfoglalások, közlemények (Sándor Krisztina műfajmeghatározó összegzésében: „egyházi beszédek, prédikációk, naplórészletek, előadások, állásfoglalások, közlemények – időrendben a hetvenes évektől egészen napjainkig”) átfogó lelki-szellemi topográfiát nyújtanak az emberről és működéséről. S e nagyívűen összetett hitbeli s történelemalakító dokumentumok köré felrajzolódik a romániai, a magyarországi, az európai és az egyetemes történelem ezernyi vonása is. Megjelenik számos szereplője – szenvedője, alakítója, résztvevője – és eseménye. A könyv így szintetikus, egyszerre históriai hitelességű és a személyes érzésekre, léthelyzetekre is rányíló képet ad egy emberi sorsról és egy históriai időszakról; a küzdő lélek és a töretlen hit motivációiról, másokat ösztönző erőiről, tetteiről, a következetes egyházi és nemzeti program nagyszerű képviseletéről. Alapműként értelmezve, egészítve ki, írva tovább, hitelesítve vagy módosítva, avagy tagadva is mindazt, ami Tőkés Lászlóról, az emberről és a lelkészről valaha – akár a méltatásokban, akár a Securitate följegyzéseiben, a besúgók jelentéseiben, akár a küzdőtársak vagy az ellenfelek emlékezéseiben, az újságokban és a könyvekben leíratott.

A példásan megszerkesztett könyvet három bevezető és 18 köszöntés kezdi. Az utóbbiak a magyarországi és a romániai közélet, egyházi lét, politika, tudomány és művészet olyan kiemelkedő képviselőinek kezéből, mint – csupán néhányukat említve – Magyarország miniszterelnöke és korábbi köztársasági elnöke; majd Balog Zoltán, Kató Béla református püspökök; Németh Zsolt, Gál Kinga, Toró T. Tibor, Duray Miklós, Kincses Előd; a románság képviselői közül pedig Emil Constantinescu, volt köztársasági elnök, Gabriel Andreescu és Florian Mihalcea. A bevezető szavakat író Sándor Krisztinának és Szilágyi Zsoltnak – Kóczián Viktória mellett ők a kötet szerkesztői – sorai, valamint a szintén a kötet élén – Csinta Samu tollából – elhelyezett interjú, noha különböző arányokban, de egyaránt az életmű kivételességét és példaszerű erejét emelik ki a születésnapi évforduló alkalmából. S teszik egyszersmind a könyvet kezükbe fogó olvasót az eddigieknél is kíváncsibbá, a részletek iránt fogékonyabbá e nagy pályának mind egyházi, mind nemzeti, mind személyes tárgykörei vonatkozásában. Valamennyi bevezető írás kiemeli, hogy az életmű minden egyes tartományát – és az ezekhez csatolódó összes írott megnyilatkozást – képtelenség egyetlen könyvbe összefoglalni. Ezért e félezer oldalas, mintegy húszlapnyi képmelléklettel, záró rövid önvallomással: életút-kivonattal (Hetvenévesen) és a főbb saját művek bibliográfiájával is ellátott kötet is csupán csak az ormokra – és ezek kontrasztjában gyakran az infernói mélységekre – rávilágító válogatás, vagyis nagyszabású terjedelmében is csupán kristályszerű tömörítése egy sors – a belső, a szellemi tetteken kívül a külső cselekvéseket is többször megidéző, megörökítő, azokra szükségszerűen ráutaló – folyamának. Szilágyi Zsolt a Tőkés László hetvenéves című bevezetőjében, egyszerre szimbolikusan és koncentrálva is a kötet tartalmi-sorskifejező-gondolati dimenzióit „a bizonyos négy K: kereszténység, kisebbségvédelem, kultúra, kommunistaellenesség” fogalmi körébe sűríti a kiadvány tartalmi rendszerét. A három fejezetbe foglalt, összesen 90 írásmű, a bennük rögzített tematikai terepeknek megfelelően, noha „csupán” részeket mutathat fel, de a gyűjteménybe emelt művek a jéghegyek csúcsaihoz hasonlóan messzire fénylenek a válogatás szükségszerűségében is. Az első (Lelkipásztor és forradalmár a diktatúrában), a második (Református püspök és politikus) és a harmadik (Közélet és európai képviselet) fejezet egyaránt az élet- és tevékenységirányok, azaz a nemzeti, a morális, a lelkipásztori, a közéleti küldetés nagyobb területeit és ezek számos irányba szétnyíló vektorait veszik számba, és tükrözik fel azokat a sokszor fagyasztó mélységekből is a jéghegyek csúcsai fölé: a magyarság és Európa tekintete elé.

A papi hivatásban gyökerező történelmi-etikai-politikai hatás intenzitásáról a könyv kiterjedt utalás- és kapcsolatrendszeréből nemzetközi tekintetben is kiemelten idézendők Gabriel Andreescu – Orbán Viktor és Kató Béla írásrészletei mellett a könyv hátlapjára illesztett – gondolatai. Ezek olyan távlatra nyitnak rá, mind a Tőkés László-életmű román fogadtatása, mind a román–magyar történelmi párbeszéd és megbékélés útján, amelyek – részint a katartikus temesvári összefogásra mutatva vissza – a sorokban megnyilatkozó és a Tőkés László törekvéseit mélységeiben megértő progresszivitás példaszerűsége révén kaphatnak számottevő figyelmet. „Ahhoz, hogy új történelmi távlataikat megbecsülhessék, a románoknak »fel kell vállalniuk« Tőkés Lászlót. Aki 1989. december 15-én a szabadság nevében szembeszállt az elnyomással, és szabadságot követelt a saját nevében, a vele azonos nemzetiségűek nevében s nem kevésbé a románok nevében, mindazokéban, akik Romániában éltek.” Íme, az Illyés Gyula-i „példa csodája”, amely áttör az ellentmondásokon, a feszítő történelmi traumákon, az erdélyi ember és a magyar püspök legnagyobb romániai kitüntetését visszavonatók mesterkedésein. S amely példa a szomszédos nemzetekre, Európára és a közös, a keresztény Istenre szögezett tekintettel nem áll meg, nem roskad össze, hanem továbbhalad, működik, hat, embert és hitet formál ma is: új értelmet és új társakat keresve az időben.

A könyv a több ágú tárgyköri-szemléleti húrokat összehangolva lesz a személyes sorskiteljesítés, a kivételes történelemformálás és a legmagasabb szintű egyházi szolgálat legbensőbb vallomása. Nemcsak szintetikus értékösszegzés, dokumentáció, hanem mindezek mellett a sorokból kiolvasható eseményívekből, reflexiótartalmakból összeálló, vázszerűsége ellenére is hiteles, a vallomás és a tanúságtétel alapjain nyugvó autobiográfia is. A gyűjteményben a személyiség lineáris története, egyházi és históriai szerepe, komplex értéktudata – benne a művészeti-irodalmi és tudományos műveltségének gazdag hátországa – egyszerre, egyidejűen nyilatkozik meg. S gerincvonalaként végighúzódik a könyvön az az igen fontos bizonyosság is, hogy nem csupán a temesvári gyülekezet otthona volt, s maradt a történelmi tudatban és a mértékadó emlékezésben azóta is életmentő templom az ottani református egyházépület, hanem a legkisebb falusi imaháztól az óriás katedrálisokig, egytől egyig, mindegyik templom életmentő, amely funkcióit betöltve erkölcsöt, a földön kiteljesíthető küldetést, értéktudatot és szeretetet sugároz. Istennek valamennyi háza ilyen, amely már áll, működik, avagy újonnan épül.

A könyvet nem másutt: a legelőször (1638-ban) Rákóczi Györgytől szorgalmazott, Szenczi Kertész Ábrahámtól Váradon elkezdett, de a török 1660-as támadása, majd a város elfoglalása után, 1661-ben, Kolozsvárott befejezett, első erdélyi teljes kiadású – és Tőkés László püspöksége idején, 2002-ben, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által újra kiadott, hasonmás – Váradi Biblia mellett őrzöm a könyvespolcomon. Benne azzal a számos gondolat, tett és felismerés fölé boltosuló kérdéssel is, hogy: mi történik ma Európával? Milyen lesz a földrész jövője? Benne a magyarság sorsa, múltunk értékeinek tovább örökítése? S e kérdések között a rájuk adott legerősebb válasszal is: „A nyugati világ megelégedne azzal, hogy a testet mentse meg… (…) Csapdába ejtettek bennünket, megelégszünk aprópénzzel, és lemondunk a mindenről, így bomlik fel aztán társadalmi egyensúlyunkkal együtt a kozmikus egyensúly is. (…) Mi a hitből való igazság templomát építjük fel (…) ahol felismeri Isten megvilágosodott népe, hogy eljött az ideje Istenhez jönni, mert (…) a kozmosz légterében imbolygó és tévelygő Föld nagy hajója a semmi űrjébe hullhat, ha Isten megtartó kegyelme nem jön segítségünkre, (…) ha ezt az egész társadalmat nem vezeti a megmaradás révébe!” (Az életmentő templom)

Épüljenek hát tovább a templomok, minél magasabbra, odakint és Tőkés László szellemében – küldetésének nyolcadik s majd további évtizedeiben is!

Jánosi Zoltán

A kötet megjelenését a Nemzeti Együttműködési Alap, a Miniszterelnökség, a Bethlen Gábor Alap támogatta, első kiadását a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács adta közre a Méry Ratio Kiadó gondozásában. Szerkesztették: Dr. Kóczián Viktória, Dr. Sándor Krisztina, Szilágyi Zsolt, 2022.

(E recenzió a Magyar Napló 2023. októberi számában jelent meg a folyóirat főszerkesztőjének tollából.)