A Tőkés László 70 – Isten szeretetében, Erdély ölelésében című könyvről

Békesség Istentől! Üdvözlöm a jelenlévőket és köszönöm a lehetőséget, hogy néhány szót szólhatok az előttünk álló kötetről és a mögötte húzódó gondolatokról.

Azt a feladatot tűztük ki célul jó néhány hónappal ezelőtt, hogy Tőkés László püspök úr, elnök úr írásaiból készüljön egy olyan válogatás, amely valamiképpen összefoglalja, de legalábbis jól láttatja az ő munkásságát az elmúlt évtizedekben. Egy ilyen sokrétű, számos területre kiterjedő teológiai, egyházi, közéleti, politikai hangot válogatással tökéletesen bemutatni – mindannyian tudjuk – lehetetlen. Hiszen amit ki kell hagynunk, az mind nyelvében és tartalmában egyaránt kihagyhatatlan.

Tőkés László a magyar nyelv egyik nagy mestere. Írásait, s elfogultan most különösképpen gondolok teológiai témájú szövegeire, a nyelvhasználat is teszi lélekig hatóvá. Csak egyetlen példát említve Krisztus-hitéről való bizonyságtételéből: „Teljes bizonytalanságomban, megsemmisülésig menő kételyeimben Krisztus »reám veté az ő jobb kezét«, szava olyan volt, mint »sok vizek zúgása« (Jel 1,15): bizonyosságokat mondott.”

Írásai rám, személy szerint, elsődlegesen nyelvi szempontból hatottak. Megfogalmazásainak precíz logikája és esztétikai magassága, a mögöttes tartalom néha csupán finom érzékeltetéséből adódó keresési vágy erősen megragadja az olvasót, hiszen ritka öröm és megelégedés az ilyen olvasmányélmény.

Válogatásunkkal láttatni szerettük volna:

1. a teológus hallgatót és segédlelkészt, aki a formálódás évei alatt elköteleződve az Isten megváltó terve és az ennek a tervnek tárgyául szolgáló, kisebbségben és elnyomásban élő, gondolat- és hitvilágában és hagyományaiban rendkívül gazdag magyarság helyzete iránt kereste azokat az utakat, amelyekkel hasznára lehet annak az emberi közösségnek, amelybe küldetett, s aki számára oly nagy jelentőséggel bírt egyházának forradalmi és mindig megújuló történelemformáló ereje.

2. a lelkipásztort, aki gyülekezeti közösségének – elhivatásából adódóan – a Mindenhatótól jövő lelki táplálékot igyekezett továbbadni, mindezt szorosan illesztve ahhoz kontextushoz, amely őt körülvette. Aki a nevelést az egyik legfontosabb feladatnak tartotta a korban. Olyan témák érdekelték, mint az önvizsgálat, szolgálat, az igazságban való nevelés, a lelki növekedés, az emberi viszonyulás kérdései, az egyéni bűn és a társadalmi bűn, az egyház történelmi szerepvállalása, a theológia iránti éhség, a választás szabadsága, olyan személyek, mint például Medgyes Lajos dési pap-költő. Gondolkodott és írt a karácsony megélésének folklorisztikai, illetve teológiai elemeiről, a református önazonosság kérdéséről globális értelemben, Széchenyi Naplójáról a bűnbánat és gyónás viszonylatában, részletes képet festett egy, a Theologiai Szemle folyóiratban megjelent tanulmányában a kálvinizmusról Romániában, s kritikai helyzetelemzést nyújtott egyházáról az Ellenpontokban.

3. a forradalmárt, aki fiatal emberként mert szembenézni az élet végének hirtelen lehetőségével, de akit e félelemnél erősebben ösztönzött az igazságtalanság elleni harc, s aki felelősséget érzett a totalitárius rendszer áldozataként szenvedő kisebbségi magyar kultúra, iskolarendszer és egyházi élet iránt, és arra nézve, hogy mindezzel kapcsolatban is leomoljanak „a hallgatás falának” kövei.

4. a püspököt, aki püspöki székével egyszerre egy új politikai környezetet is kapott, új távlatokat a társadalom átalakulására nézve, amelyben a református egyháznak is változásra volt elhívása. Visszatekintve, elszakadni igyekezve a múlttól, de az Isten népe életének folyamatosságán munkálkodva a szakadozott, önmagával meghasonlott közösségben. Az önvizsgálat, bűnbánat és megtisztulás jegyében végezte püspöki szolgálatát az egyház demokratikus rendeződését célul tűzve ki, és egy olyan szerepvállalását ezen intézménynek, amely a társadalmi és politikai kérdésekben építőkőként szolgál. Az oktatásra irányuló kiemelt figyelmének eredményei az újonnan elinduló iskolákban látszanak leginkább, munkásságában az önálló erdélyi magyar felsőoktatás helyreállítása érdekében. Teológiai látásában kiemelkedő helyet foglalt el a kisebbségi teológia bibliai, krisztusi megalapozásának hirdetése. Az autóbalesetét követően született kórházi naplója betekintést enged az élet mindennapi eseményeivel és hivatásának kihívásaival küzdő ember, lelkipásztor, egyházszervező püspök belső vívódásaiba. A kisebbségvédelem protestáns megalapozottsága kiindulópontja volt munkásságának e területen, a nemzeti megbékélésért végzett szolgálata pedig egy még magasabb szintre emeli az egyenlőségért vívott harcot.

5. az ökumené és a megbékélés iránt elkötelezett teológust, aki minden teológiai, hagyománybeli különbség ellenére hisz abban, hogy Istennek egy népe van, s ebbe a családba beletartozik minden Krisztust követő ember.

6. a magyar nemzetpolitikában gondolkodó erdélyi politikust, aki elítélve az agresszív többségi nacionalizmust, a védekező kisebbségi öntudat jegyében alkotott, azzal a látással, hogy kisebbségellenes diszkriminációtól és asszimilációtól védeni szükséges a népet, melyben nagy szerep jut az önazonosságot megőrző egyháznak. Ezen témájú írásai az autonómia, az egyéni és kollektív kisebbségi jogok, a nemzeti identitás megőrzése, illetve a határokon átívelő nemzetegyesítés köré szerveződnek.

7. az európai politikust, akinek figyelme olyan igazságtalanságokra és bűnökre irányul, mint a törökországi örmény közösségek megsemmisítése, a moldvai csángók létének törékennyé tétele, a holokauszt, s akinek programja alapját képezi az európai öröklött kulturális és kisebbségi értékek védelme, az anyanyelvhasználat biztosítása, az interkulturális párbeszéd és együttműködés, az európai cigányság hátrányos szociális helyzetének javítása, az értékmentés, az értékőrzés, az autonómia Székelyföld, Partium és más magyarlakta területeket illetően, az európai keresztény és protestáns értékek védelme.

A forrásokat tekintve igyekeztünk felkutatni minden közzétett írást, a református sajtó 1970-es évekbeli anyagaitól kezdve, a napilapokon és a már kiadásra került köteteken át a digitális térben olvasható legfrissebb írásokig, s ebből nyújtani egy olyan válogatást, amely a lehető legszélesebb metszetét adja a megszületett gondolatoknak – Kierkegaardtól az autonómiáig.

Tőkés László írásait – egyben ezt a kötetet is – azért érdemes olvasni, mert egy olyan széles körű ismeretekre irányuló, a világban tapasztalható jelenségek megértésére és megjobbítására törekvő gondolkodást ismerünk meg bennük, amellyel párbeszédre lépni maradandó mérföldkő intellektusunk, lelki életünk tágítása és az abból eredő, e világban való cselekvésünk tekintetében, magyar és nemzetközi viszonylatban egyaránt.

Ezúton is szeretném megköszönni Németh Zsoltnak, Sándor Krisztinának, Szilágyi Zsoltnak és Dénes Lászlónak a közös beszélgetéseket, tervezést és a sok segítséget, amelyet tőlük kaptam e munka során.

Isten éltesse püspök urat és gazdagítson bennünket az ő további munkásságának áldásaival sok-sok éven át!

Kóczián Viktória

Elhangzott a tusnádfürdői könyvbemutatón, 2022. július 23-án.