Hozzászólásában Tőkés László ugyan elismeréssel szólt az EU-nak a közel-keleti államban kialakult humánkatasztrófa enyhítésére irányuló, kimagasló anyagi támogatásáról, mindazáltal ama meggyőződését fejezte ki, hogy nem elégséges helyzetkövető módon az állandósult válságot „kezelni”, hanem mindenekelőtt annak okait kell megszüntetni. Beszéde középpontjába az üldözött keresztények ügyét helyezte. Krisztus követőinek lélekszáma a háború nyolc éve alatt a felére csökkent, és – túlzás nélkül – a teljes kipusztulás veszélye fenyegeti őket.

Bastiaan Belder holland EP-képviselő az Iszlám Állam ellen hősiesen harcoló kurdokkal együtt szintén a keresztények védelmében emelte fel a szavát, akik valóságos népirtásnak vannak kitéve. Hölvényi György fideszes EP-képviselő arról a mintegy hárommilliónyi, Törökországban tartózkodó szíriai menekültről szólt, akik adott időben elindulhatnak Európa irányába. Más képviselők a szír és kurd börtönökben fogva tartott iszlamista harcosok kiszabadulásának veszélyére hívták fel a figyelmet, amennyiben ezek Európa felé vennék útjukat.

A menekültügy vonatkozásában erdélyi képviselőnk a magyar modellre hívta fel a figyelmet, amelyről budapesti látogatásuk során legutóbb a szíriai protestánsok egyházi vezetői, valamint II. Ignác Efrém szír ortodox pátriárka és Mario Zenari szíriai apostoli nuncius is nagy elismeréssel nyilatkoztak. Eszerint Magyarország kézzelfogható erkölcsi és anyagi támogatást nyújt az üldözött keresztények otthonmaradása, illetve hazatelepítése, valamint az ország újjáépítése céljaira, azon meggondolásból, hogy a menekültek kitelepedése nem jelenthet igazi megoldást. A magyar álláspont szerint ugyanis nem a bajt kell Európába „importálni”, hanem a segítséget kell odavinni, ahol baj van.

A migrációt gerjesztő, álhumanista „brüsszelita” és globalista erők igen gyakran az emberi jogokra, a szolidaritásra és a befogadásra hivatkozva szabadítják Európára az igazi menekültekkel együtt a gazdasági bevándorlókat, valamint az üldözöttekkel együtt iszlamista üldözőiket. Tőkés László viszont a menekültek „befogadásán” túlmenően a krisztusi segítségnyújtás keresztényi hivatását tartja előbbre valónak, melyre maga az Úr tanít bennünket: „éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám” (Mt 25,35-36). Igazi szolidaritásunkat azáltal tanúsíthatjuk, hogyha azon „emberi joguk” gyakorlásában segítünk az üldözötteknek, hogy hazájukban, szülőföldjükön békében és biztonságban élhessenek.