Tőkés László levele Markó Bélához
Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
Elnöki Hivatal – Nagyvárad
Romániai Magyar Demokrata Szövetség
Markó Béla elnök úrnak
Bukarest
Tisztelt Elnök úr!
Értetlenkedve olvastam a minap, hogy Ön „nem tekinti prioritásnak” az elmúlt években elkezdett párbeszéd folytatását. Remélem, csak a pillanatnyi hevület mondatta Önnel ezeket a szavakat, és nem gondolta komolyan – hiszen minden felelős közéleti személy számára világosnak kell lennie: a jelen pillanatban vélt vagy valós személyes sérelmeinken felülemelkedve párbeszédre és megegyezésre van a legnagyobb szükségünk.
Az erdélyi magyar politika évek óta mély válságban van. A jelenlegi keretek és az eddigi gyakorlat által előidézett helyzet kiszolgáltatottá és védtelenné teszi közösségünket, függővé az ország politikai konjunktúrájától és a számbeli politikai többség egyoldalú akaratától. Az elmúlt másfél évben lezajlott három választás eredményei egyfelől őszinte számvetésre kell, hogy késztessenek bennünket, másfelől jobb belátásra kell térnie minden, népe-nemzete sorsáért felelősséget vállaló vezetőnek!
A romániai magyar választópolgárok közel kétharmada elfordult a mindezidáig monopolhelyzetben lévő Szövetségtől. Ez világosan mutatja, hogy a szűk pártérdekeken alapuló politika, amely nem a közösségi érdeknek rendeli alá eszköztárát, hanem a hatalomban bármi áron való részvételt célozza, az erdélyi magyar közösségünk számára egyre inkább elfogadhatatlan. A legsúlyosabb ellenérv: nem volt képes a megmaradásunkhoz oly szükséges autonóm intézményrendszert kiharcolni és képviselni.
A 2008-as választási esztendő egy korszak végét jelenti. Egy olyan bő évtized politikájának végét, amely az autonómia képviselete helyett a hatalmi pozíciók számottevő eredmények nélküli elfoglalását jelentette, egy korszakét, amelynek végén az erdélyi magyar közösség kiszolgáltatott, érdekérvényesítő ereje gyenge. Mindezt nem csupán a kritika hangján, hanem a saját, fogyatkozó népe sorsáért aggódó vezetőként mondom.
Ahhoz, hogy a 2009-es esztendő valóban új kezdetet jelentsen, összefogásra van szükségünk. Ennek alapfeltétele viszont a politikum, az egyházaink és a civil szféra pillérein alapuló új társadalmi közmegegyezés, melynek alapjául az 1990-ben, széleskörű konszenzus alapján megfogalmazott programunk – a közösségi autonómiák igénye szolgálhat.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a legrövidebb időn belül tárgyalásokat kezdeményez a politikummal, egyeztet egyházaink elöljáróival, valamint konzultációsorozatra hívja a civil szféra és a média vezetőit, illetve akadémiai közéletünk meghatározó személyiségeit annak érdekében, hogy ezt a folyamatot elindítsuk.
Tudatában annak, hogy a hetven százalékos román kormánypárti nagykoalíció színrelépésével az erdélyi magyarság belpolitikai mozgástere jelentősen szűkült, nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a hiteles erdélyi magyar külpolitikára. Annál is inkább, mert meggyőződésem, hogy a magyar nemzeti érdek iránt elkötelezett, hiteles rendszerváltó politikai és polgári erőknek kárpát-medencei közmegegyezésre és határokon átívelő összefogásra irányuló tárgyalásokat kell kezdeniük – egy egységes magyar érdekvédelem és egy közös nemzetközi politikai érdekképviselet megteremtése érdekében. Az európai integráció folyamatába illeszkedő nemzeti integráció valós kiútnak ígérkezik belsőleg és külsőképpen megosztott magyarságunk sokrétű válságából.
Következésképpen nem csupán az erdélyi magyar politika reformja, de az előttünk álló júniusi európai parlamenti választás is az összefogás imperatívuszát hordozza magában. Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum megalakítása, valamint az európai választásokra egy széles társadalmi egyetértésen és együttműködésen alapuló, reprezentatív erdélyi magyar lista – a magyar összefogás listája – felállítása jó és új kezdetet jelenthet.
Tisztelt Elnök úr!
Javaslom, hogy akár már a jövő héten indítsuk el a tárgyalásokat közös dolgainkról!
Kérem, fogadja jókívánságaimat,
Boldog Új évet kívánok!
Nagyvárad, 2009. január 11.
Tőkés László
az EMNT elnöke,
EP-képviselő