2010. május 20. csütörtök
Send this article Print this article

EP-állásfoglalás a pakisztáni vallási kisebbségek védelmében

Az Európai Parlament 2010 májusi, strasbourgi ülésszakának emberi jogokkal, demokráciával és jogállamisággal kapcsolatos állásfoglalásai Thaiföld, Burma és Pakisztán helyzetével foglalkoztak. A Parlament bevett gyakorlata szerint minden plenáris ülésszak alkalmával „menetrendszerűen” és sürgősségi jelleggel tűzik napirendre valamely Unión kívüli ország legégetőbb emberi, kisebbségi, vallási jogi gondjait. Ennek megfelelően – példának okáért – az EP legmagasabb fóruma idén fogadott el határozati állásfoglalást a kínai halálbüntetések, továbbá az egyiptomi és a malajziai keresztényüldözések tárgyában.

Miként az említett ügyek esetében, Tőkés László európai képviselő az európai néppárti frakció tagjai által kezdeményezett, a pakisztáni vallásszabadsággal kapcsolatos állásfoglalási indítványnak is egyik támogatója és társszerzője volt. Ez ügyben való kiállása szervesen beleillik a jogfosztottak, az elnyomottak és az üldözöttek védelmében és érdekében kezdettől fogva vállalt és következetesen folytatott tevékenységébe.





A pakisztáni vallási kisebbségek szabadságára és egyenlőségére vonatkozó indítványhoz valamennyi EP-frakció csatlakozott. Képviselőik együtt fogalmazták meg azt a közös állásfoglalás-tervezetet, melynek szövegegyeztető munkája tegnap fejeződött be, s amelyről a Parlament plénuma ma délután szavazott.

Kedden délután Tőkés László strasbourgi irodájában fogadta Shahbaz Bhatti pakisztáni keresztény politikust, országa kisebbségügyi miniszterét, aki éppen az EU–pakisztáni kapcsolatok keretében látogatott el Strasbourgba, különös tekintettel az EP küszöbön álló politikai állásfoglalására.  A miniszter több európai képviselővel is találkozott, köztük Eija-Riitta Korhola finn néppárti képviselőasszonnyal, a határozati indítvány egyik kezdeményezőjével.

Shahbaz Bhattiról méltán elmondható, hogy nem annyira miniszteri tisztsége, hanem sokkal inkább az emberi jogokért és a vallásszabadságért folytatott példamutató küzdelme révén vált közismertté, melynek elismeréseképpen számos nemzetközi kitüntetésben részesítették, és amelynek köszönhetően a Pakisztáni Néppárt vezette kormányban miniszteri rangot is szerzett. Ő az a mélyen vallásos, elkötelezett keresztény politikus, aki előzőleg a merényletnek áldozatul esett Benazir Butto oldalán harcolt a diktatúra ellen, majd annak bukása után a demokratikus átalakulások útjára lépett Pakisztán – egyik – meghatározó politikusaként száll síkra a kisebbségi és vallásszabadságért, és veszi fel a harcot a muzulmán fundamentalizmussal és fanatizmussal, az elsöprő erejű – többségi – vallási kizárólagossággal, s teszi ezt éppenséggel a muzulmán országok egyikében. Az egész világon eluralkodó terrorizmus viszonyai között Shahbaz Bhatti különösképpen nagy megbecsülésnek örvend világszerte.

Az országa ügyében követségben járó, hitvalló politikus Johan Candelin finn lelkipásztor, a Lutheránusok Világszövetsége jószolgálati nagykövete (am. Goodwill Ambassador) társaságában kereste fel erdélyi képviselőnket. Közel húsz esztendővel ezelőtt szintén Johan Candelin volt az, aki a nagyvárad-olaszi református templom népes gyülekezetében a Pro Fide díjat nyújtotta át Tőkés Lászlónak. Utóbb a pakisztáni miniszter is ugyanebben a kitüntetésben részesült.

Shahbaz Bhatti bemutatkozásakor kihangsúlyozta, hogy nem „politikusnak”, hanem sokkal inkább Krisztus követének tekinti magát. Élete fontosabb állomásait felidézve, a keresztény ellenállás, az egyenjogúságért és a vallásszabadságért folytatott küzdelem főbb eseményeiről nyújtott tájékoztatást, valamint a minisztersége idején elért rendkívüli eredményekről számolt be.

Tudnivaló, hogy a muzulmán többségű Pakisztánnak – a hindukat követő – második legnépesebb kisebbségi közössége a keresztény, melynek 2,8 milliónyi tagja az ország lakosságának 1,6%-át teszi ki. A keresztények mintegy fele része római katolikus, a másik fele pedig protestáns.

A pakisztáni miniszter Isten iránti hálaadással számolt be arról, hogy hivatali ideje elmúlt két évében saját kezdeményezésére létrehozták az Összes Pakisztáni Kisebbség Szövetségét (am. All Pakistan Minorities Alliance), valamint a Vallásközi Harmónia Bizottságát (am. Interfaith Harmony Commitee), melynek területi szervezetei 124 pakisztáni körzetben fejtik ki áldásos tevékenységüket. Ezen túlmenően a kormány augusztus 11-ét a Kisebbségek Napjává nyilvánította, továbbá törvényben írta elő a kisebbségiek 5%-os részesedését az állami és kormányzati tisztségekben.

Tőkés László Johan Candelin romániai és pakisztáni „jószolgálati követségét” a Gondviselés munkájaként értékelte. A maga rendjén beszámolt az üldözött keresztények és kisebbségek védelmében kifejtett tevékenységéről. Ugyanakkor őszinte elismerését juttatta kifejezésre az iránt, hogy az egykori tömegméretű erőszakos cselekmények helyszínén – Pakisztánban – gyökeres változások mennek végbe, aminek egyik legbeszédesebb példája éppen Shahbaz Bhatti minisztersége. Európai képviselőnk végül erdélyi látogatásra hívta meg a pakisztáni kormány, illetve egyháza vezető személyiségét.

Szerdán este Bhatti kisebbségügyi miniszter az Európai Néppárt EP-frakciója meghívásának tett eleget, amikor is munkaülésükön számolt be a pakisztáni politikai, emberi jogi és vallási helyzetről, valamint saját munkájáról.

Bhatti minisztert Korhola képviselőasszony mutatta be, aki elmondta, Shahbaz Bhatti húsz éve kockáztatja életét a kiszolgáltatottak érdekében egy radikális iszlám országban. Ghandi szavait idézve jellemezte a minisztert: „élete az üzenet”. Bhatti beszédében az Unió és Pakisztán közötti együttműködés fontosságát emelte ki a terrorizmus ellen folytatott közös harcban. Továbbá elmondta, húsz éve harcol a vallási tolerancia és az egyenjogúság megvalósításáért. Azoknak, akik hisznek az emberiségben és a békében, össze kell fogniuk, hogy szebbé tegyék a világot – mondotta. Szájer József, a Magyar Néppárti Delegáció vezetője a frakció támogatásáról biztosította a vendéget, és sok szerencsét kívánt a további munkájához. Hozzátette, az Unióban is számos kisebbség él, így a harc közös értékekért folyik.

Az Európai Parlament csütörtöki plenáris ülésén elfogadta azt a közös állásfoglalási indítványt, amelyben – többek között – „súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az istenkáromlással kapcsolatos törvényekkel – amelyek alapján akár halálbüntetés is kiszabható Pakisztánban, és amelyeket gyakran arra használnak, hogy szentesítsék a politikai, faji és vallási kisebbségek cenzúráját, büntetendőnek minősítését, e kisebbségek vád alá helyezését és bizonyos esetekben meggyilkolását – könnyen vissza lehet élni, ami érinti Pakisztán összes polgárát, bármely valláshoz tartozzon is”.

Továbbá „felszólítja Pakisztán kormányát, hogy teljes mértékben és fenntartások nélkül ratifikálja az polgári és politikai jogok 1966-os nemzetközi egyezségokmányát és az a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni 1984-es egyezményt is; úgy véli, hogy a vallásszabadság az ENSZ egyezségokmányában foglalt módon megteremti a megfelelő keretet és referenciát, amelyhez az összes aláírónak tartania kell magát, védelmet biztosítva polgárai számára, hogy szabadon gyakorolhassák vallásukat”, valamint „felszólítja a kormányt, hogy garantálja a kisebbségek alkotmányban és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, különösen annak 18. cikkében lefektetett emberi jogait, amely cikk arról rendelkezik, hogy »mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadsághoz«”.

Az állásfoglalás végén az európai képviselők felszólítják a Tanácsot és a Bizottságot, hogy „ragaszkodjanak ahhoz, hogy Pakisztán kormánya tartsa fenn az Európai Unió és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság közötti együttműködési megállapodásba foglalt demokrácia- és emberi jogi záradékot”; illetve felszólítják a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést az együttműködési megállapodás, valamint a demokrácia- és emberi jogi záradék végrehajtásáról.

Strasbourg, 2010. május 20.

Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája


Az Európai Parlament állásfoglalása
a vallásszabadság pakisztáni helyzetéről

Eija-Riitta Korhola, Mario Mauro, Filip Kaczmarek, Cristian Dan Preda, Bernd Posselt, Tunne Kelam, Anna Záborská, Monica Luisa Macovei, Elena Băsescu, Sari Essayah, Laima Liucija Andrikienė, Lena Kolarska-Bobińska, László Tőkés, Tadeusz Zwiefka, Martin Kastler, Thomas Mann a PPE képviselőcsoport nevében

Véronique De Keyser, Adrian Severin, Hannes Swoboda, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Richard Howitt az S&D képviselőcsoport nevében

Niccolò Rinaldi, Marietje Schaake, Anneli Jäätteenmäki, Ramon Tremosa i Balcells, Marielle De Sarnez, Kristiina Ojuland az ALDE képviselőcsoport nevében

Jean Lambert, Nicole Kiil-Nielsen a Verts/ALE képviselőcsoport nevében

Charles Tannock, Michał Tomasz Kamiński, Adam Bielan, Tomasz Piotr Poręba, Peter van Dalen, Ryszard Antoni Legutko az ECR képviselőcsoport nevében

Fiorello Provera, Oreste Rossi az EFD képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament,

–    tekintettel az emberi jogok és a demokrácia pakisztáni helyzetéről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2007. július 12-i, október 25-i és november 15-i állásfoglalására,

–    tekintettel a vallás és meggyőződés szabadságáról 2009. november 16-án elfogadott tanácsi következtetésekre, amelyek aláhúzták e szabadság fontosságát és a vallási intolerancia elleni fellépés jelentőségét,

–    tekintettel a 2009. június 17-i EU-Pakisztán közös nyilatkozatra, amelyben mindkét fél hangsúlyozza egy olyan hosszú távú, integrált stratégia fontosságát, amely kiterjed a társadalmi-gazdasági fejlődésre és a jogállamiságra, és amely elismeri a terrorizmus elleni küzdelem nem katonai eszközeinek jelentőségét,

–    a 2010. június 4-i, második EU-Pakisztán csúcstalálkozó távlatában,

–    tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában március 25-én kis többséggel elfogadott, „A vallások becsmérlése elleni küzdelem” című határozatra, amelyet Pakisztán több egymást követő évben is előterjesztett az Iszlám Konferencia Szervezete (OIC) nevében,

–    tekintettel Catherine Ashton, az EU főképviselője által 2010. április 4-én a pakisztáni támadások, valamint 2010. április 20-án a 18. alkotmánymódosítás elfogadása kapcsán tett nyilatkozatra,

–    tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikkére,

–    tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

–    tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (5) bekezdése szerint a demokrácia elősegítése és az emberi jogok és a polgári szabadságjogok tiszteletben tartása az Európai Unió alapelvei és alapvető céljai, és azok a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatainak közös alapját képezik,

B.  mivel Pakisztán többségi és államvallása a szunnita iszlám, a kisebbségi vallási és felekezeti csoportokat pedig a keresztények, a hinduk, a szikhek, az ahmadik, a buddhisták, a párszik, a baháik és más, vallási meggyőződéssel nem rendelkező csoportok alkotják;

C.  mivel Pakisztán az egyik kulcsfontosságú ország a terrorizmus és az erőszakos szélsőséges nézetek terjedése elleni küzdelemben,

D.  mivel az ország belső stabilitását és demokratikus intézményeit erősen próbára teszik a szélsőségesek által végrehajtott növekvő számú támadások, amelyek szinte napi rendszerességgel történnek,

E.   mivel a pakisztáni-afganisztáni határ mindkét oldalán működő radikális muszlim erők által jelentett szüntelen fenyegetés minden eddiginél szükségesebbé teszi a Pakisztán gazdaságának és társadalmi fejlődésének támogatását és megszilárdítását célzó, összehangolt nemzetközi erőfeszítéseket,

F.   mivel a kisebbségeknek biztosított egyenlő jogok fontos szerepet kaptak a Pakisztánt megalapító Mohamed Ali Dzsinna elképzeléseiben, ahogyan azt 1947-ben az alkotmányozó nemzetgyűlés előtt elmondott beszédében is kifejezte: „Az, hogy valamely vallás, kaszt vagy felekezet tagja vagy, nem tartozik az államra. (...) Abból az alapelvből indulunk ki, hogy mindannyian polgárok vagyunk, ugyanannak az államnak a polgárai”,

G.  mivel az 1973. évi pakisztáni alkotmány alapjogokra vonatkozó fejezete garantálja a vallási meggyőződés és a vallási intézmények működésének szabadságát (20. cikk), valamennyi állampolgár egyenlőségét (25. cikk), valamint a kisebbségek legitim jogait és érdekeit (26. cikk),

H.  mivel azonban az alkotmány 260. cikke különbséget tesz a muszlimok és a nem muszlimok között, ezáltal lehetővé téve a vallási diszkriminációt,

I.    mivel független ügynökségek jelentései és felmérései szerint a pakisztáni kisebbségek nem rendelkeznek az alapvető polgári szabadságokkal és nem valósul meg az esélyegyenlőség a munkavállalás, az oktatás és a politikai képviselet terén sem,

J.    mivel becslések szerint a pakisztáni nők 85%-a válik családon belüli – fizikai vagy mentális – visszaélés áldozatává, továbbra is súlyos problémát jelentenek a leányok és nők ellen elkövetett erőszakos cselekmények, köztük a nemi erőszak, a családon belüli erőszak és a kényszerházasságok, amelyek részben a saría törvényének tudhatók be,

K.  mivel a pakisztáni kormány 2008 novemberében a kisebbségek szóvivőjének számító Shahbaz Bhattit, pakisztáni parlamenti képviselőt nevezte ki a kisebbségi ügyekért felelős szövetségi miniszternek, ezáltal először emelve kormányszintre e kérdéskör képviseletét,

L.   mivel a 2008 november óta eltelt időszakban a pakisztáni kormány ötszázalékos kvótát állított fel a kisebbségek számára a szövetségi közigazgatásban, elismerte a nem muszlim munkaszüneti napokat, a nemzeti kisebbségek napjának nyilvánította augusztus 11-ét, valamint szenátusi helyeket tartott fenn a kisebbségek képviselete céljára,

M.  mivel 2009. december 25-én Asif Ali Zardari elnök ismételten kijelentette, hogy a Pakisztáni Néppárt garantálja a kisebbségekhez tartozó valamennyi állampolgár egyenlő bánásmódhoz való jogát,

N.  mivel ellentét feszül a pakisztáni kormány vallásszabadság melletti kötelezettségvállalásai és azon vezető szerep között, amit e kormány játszott az Iszlám Konferencia Szervezetén belül „A vallások becsmérlése elleni küzdelem” kérdésének az ENSZ-ben történő napirendre vétele tekintetében,

O.  mivel az istenkáromlással kapcsolatos törvényként ismert, 1982-ben bevezetett jogi rendelkezések aláássák az alkotmány által garantált, vallási és kisebbségi jellegű alapjogokat; mivel istenkáromlás esetén a pakisztáni büntető törvénykönyv 295C. szakasza halálbüntetést vagy életfogytig tartó börtönbüntetést ír elő,

P.   mivel a szélsőséges csoportok és a személyes leszámolásra vágyók visszaélnek az istenkáromlásról szóló törvényekkel, és ez a vallási kisebbségek tagjai, elsősorban az ahmadik, és kisebb mértékben a keresztények, hinduk, szikhek, siíták, buddhisták, párszik és baháik, valamint az igazságtalanságok ellen szót emelni merő kritikus polgárok elleni erőszakos cselekmények számának növekedéséhez vezettek,

Q.  mivel az istenkáromlásról szóló törvények értelmében elítéltek többsége muszlim, de a vallási kisebbségekhez tartozó egyének elleni vádak az egész felekezetük elleni aránytalanul súlyos erőszakot szülhetnek; mivel a Gojra és Korian településeken 2009 nyarán történt, nyolc halálos áldozatot követelő és legalább száz ház lerombolásával járó tömeges keresztényellenes erőszakcselekményeket is istenkáromlás vádja váltotta ki,

R.  mivel 2009-ben 25 nyilvántartott eset kapcsán összesen 76 ember ellen emeltek vádat istenkáromlás miatt, közülük 17 főt a pakisztáni büntető törvénykönyv 295C. szakasza alapján vettek vád alá,

S.   mivel pakisztáni jogászokat és emberi jogi aktivistákat gyakran érnek halálos fenyegetések, és gyakran válnak zaklatás áldozataivá, továbbá az istenkáromlással vádoltakat védő ügyvédek különösen ki vannak téve e kockázatnak, és mivel még a vád alól felmentett személyek is gyakran kénytelenek egész hátralévő életükben bujkálva élni,

T.   mivel Gilani pakisztáni miniszterelnök 2009 augusztusában bejelentette a vallások békés egymás mellett élését akadályozó törvények felülvizsgálatáért és kiigazításáért felelős bizottság létrehozását, nyilatkozatában az istenkáromlásra vonatkozó 1982. és 1986. évi törvényekre utalva; mivel azonban mindeddig nem született javaslat ilyen felülvizsgálatra,

U.  mivel az ahmadi muszlimok Pakisztánban gyakran válnak diszkrimináció és üldözés áldozataivá a pakisztáni büntető törvénykönyv 298. szakaszának ahmadiellenes rendelkezései miatt, aminek legutóbbi példája, hogy maszkot viselő fegyveresek 2010. január 5-én meggyilkoltak egy nyugalmazott ahmadi egyetemi tanárt,

V.  mivel 2010. március 19-én Pandzsáb tartomány Rawalpindi településén egy iszlám szélsőséges csoport élve megégette Arshed Maíst, aki három napos szenvedést követően hunyt el, feleségét pedig megerőszakolták, mert nem akartak áttérni a szunnita hitre,

W. mivel Pakisztán kormánya most készül ratifikálni a polgári és politikai jogok 1966-os nemzetközi egyezségokmányát és a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni 1984-es egyezményt,

1.   üdvözli a vallási kisebbségek érdekében Pakisztán kormánya által 2008 novemberében hozott intézkedéseket, például azt, hogy ötszázalékos kvótát állított fel a kisebbségek számára a szövetségi közigazgatásban, elismerte a nem muszlim munkaszüneti napokat, valamint bevezette a nemzeti kisebbségek napját;

2.   teljes mértékben támogatja a kisebbségi ügyek szövetségi miniszterének arra irányuló erőfeszítéseit, hogy helyi felekezetközi harmóniabizottságok hálózatát hozza létre a párbeszéd elősegítése és a vallási feszültségek enyhítése végett; felszólítja a kormányzás összes többi szintjét, beleértve az államokat is, hogy teljes mértékben támogassák ezen intézkedéseket;

3.   üdvözli, hogy Pakisztán miniszterelnöke elkötelezte magát arra, hogy az Iszlamabad nyomornegyedeiben tengődő kisebbségieknek tulajdonjogot ad;

4.   üdvözli, hogy Pakisztán kormánya vállalkozott arra, hogy a Szenátusban helyeket biztosít a kisebbségek és a kisebbségi csoportok nőtagjai számára biztosított szenátusi képviseletet, és reméli, hogy ezen (önként) vállalt kötelezettségeknek eleget is tesznek;

5.   felhívja Pakisztán kormányát, hogy vizsgálja felül azt a gyakorlatot, hogy polgárainak vallási hovatartozását bevezetik az összes új útlevélbe, ezáltal megakadályozva hátrányos megkülönböztetés minden formáját;

6.   szolidaritását fejezi ki Pakisztán kormányával a terrorizmus és az erőszakos szélsőséges nézetek terjedése elleni küzdelemben;

7.   súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az istenkáromlással kapcsolatos törvényekkel – amelyek alapján akár halálbüntetés is kiszabható Pakisztánban, és amelyeket gyakran arra használnak, hogy szentesítsék a politikai, faji és vallási kisebbségek cenzúráját, büntetendőnek minősítését, e kisebbségek vád alá helyezését és bizonyos esetekben meggyilkolását – könnyen vissza lehet élni, ami érinti Pakisztán összes polgárát, bármely valláshoz tartozzon is;

8.   felszólítja Pakisztán kormányát, hogy alaposan vizsgálja felül az istenkáromlással kapcsolatos törvényeket és jelenlegi alkalmazásukat is, valamint – többek között – a büntető törvénykönyv 295 C szakaszát, amely kötelező halálbüntetést ír elő mindenki számára, akit bűnösnek találtak istenkáromlás bűntettében, és ugyanakkor hajtsák végre a kisebbségi ügyek szövetségi minisztere által javasolt módosításokat;

9.   felszólítja a kormányt, hogy tartsa be 2008-ban tett ígéretét, hogy minden halálbüntetést börtönbüntetésre változtat a halálbüntetés eltörlése felé vezető úton tett első lépésként;

10. emlékeztet a Bizottság ismételt nyilatkozatára, amelyet parlamenti kérdésekre adott válaszként fogalmazott meg, hogy közelről kíséri figyelemmel azt, hogy Pakisztán kormánya miként reagál a tömeges erőszakra, amit Gojrában és Korianban az istenkáromlás vádja váltott ki; felszólítja ugyanakkor a Bizottságot, hogy kérje ki a látható előrehaladás részleteit, különösen a tettesek bíróság elé állításával kapcsolatban;

11. különösen aggódik a Pakisztánban az ahmadi közösség ellen zajló diszkrimináció és vádaskodás miatt, és felszólítja Pakisztán kormányát, hogy helyezze hatályon kívül a pakisztáni büntető törvénykönyv 298. szakaszát, amely súlyosan gátolja e csoport mindennapi életét, továbbá hogy ne bátorítsa az olyan lázító eseményeket, mint „A profétaság vége” konferenciákat Lahore-ban;

12. kéri a pakisztáni hatóságokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a Pakisztáni Legfelsőbb Bíróság ítéletét, amely alapján biztosítaniuk kell az összes, a formai követelményeknek megfelelő szavazónak az új választási jegyzékekbe való felvételét, beleértve az ahmadi muszlimokat is;

13. különösen aggódik a Pakisztán által az ENSZ-ben zajló „A vallás becsmérlése elleni küzdelem” című kampányban betöltött vezető szerep miatt, hangsúlyozva a Tanács 2009. november 16-i következtetéseit, melyek szerint a nemzetközi emberi jogi törvények az egyéneket és egyének csoportjait védelmezik, és hogy e tekintetben a vallások becsmérlése nem emberi jogi fogalom;

14. felszólítja Pakisztán kormányát, hogy teljes mértékben és fenntartások nélkül ratifikálja az polgári és politikai jogok 1966-os nemzetközi egyezségokmányát és az a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni 1984-es egyezményt is; úgy véli, hogy a vallásszabadság az ENSZ egyezségokmányában foglalt módon megteremti a megfelelő keretet és referenciát, amelyhez az összes aláírónak tartania kell magát, védelmet biztosítva polgárai számára, hogy szabadon gyakorolhassák vallásukat;

15. felszólítja a kormányt, hogy garantálja a kisebbségek alkotmányban és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, különösen annak 18. cikkében lefektetett emberi jogait, amely cikk arról rendelkezik, hogy „mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadsághoz”;

16. támogat minden olyan kezdeményezést, amely a közösségek közötti párbeszédet és kölcsönös tiszteletet segíti elő; minden politikai és vallási hatóságot arra hív fel, hogy támogassák a toleranciát, és tegyenek kezdeményezéseket a gyűlölet és az erőszakos extrémizmus ellen;

17. sürgeti a pakisztáni kormányt, hogy hajtsa végre az oktatási rendszer javasolt reformjait, és szabályozza és vizsgálja meg a madraszákat; felkéri a pakisztáni hatóságokat, hogy az Oktatási Minisztérium tanmenettel foglalkozó részlege által jóváhagyott tankönyvekből távolítsanak el minden olyan propagandát, ami a gyűlölködést, a vallási felsőbbrendűséget és a vallás becsmérlését hirdeti;

18. felhívja Pakisztán kormányát, hogy segítse elő az ENSZ-nek a vallás és meggyőződés szabadságával foglalkozó különelőadója, Asma Jahangir pakisztáni látogatását;

19. felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a pakisztáni kisebbségek jogait foglalja bele az elkövetkező csúcstalálkozó napirendjébe, hogy kezdeményezze a diszkrimináló, istenkáromlásra vonatkozó jogszabályok mihamarabbi reformját;

20. felszólítja a Tanácsot, hogy a társadalmi vallási tolerancia ügyét foglalja bele a Pakisztánnal folytatott terrorizmusellenes párbeszédbe, mivel ez az ügy központi jelentőségű a vallási extrémizmus elleni hosszú távú küzdelemben;

21. felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy továbbra is részesítsék anyagi támogatásban az emberi jogi szervezeteket és az emberi jogok védelmezőit, és hogy vázoljanak gyakorlati intézkedéseket az istenkáromlási törvények és más diszkrimináló jogszabályok elleni növekvő pakisztáni polgári mozgalom támogatására;

22. emlékeztet a Bizottság ismételt nyilatkozatára, amelyet parlamenti kérdésekre adott válaszként fogalmazott meg, hogy közelről kíséri figyelemmel, hogy Pakisztán kormánya miként reaglál a keresztényellenes erőszakra Gojrában és Korianban, és felszólítja a Bizottságot, hogy kérje ki a látható előrehaladás részleteit, különösen a tettesek bíróság elé állításával kapcsolatban;

23. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ragaszkodjanak ahhoz, hogy Pakisztán kormánya tartsa fenn az Európai Unió és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság közötti együttműködési megállapodásba foglalt demokrácia- és emberi jogi záradékot; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést az együttműködési megállapodás, valamint a demokrácia- és emberi jogi záradék végrehajtásáról;

24. felszólítja a Tanácsot, hogy támogassa Pakisztán kormányát emberi jogi minisztériuma kialakításában és egy jelentőségteljes, független és hiteles nemzeti emberi jogi bizottság létrehozásában;

25. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Pakisztán kormányának és parlamentjének.



hírek

fényképek

Temesvári zarándoklat
10 éves az EMNT
Székelyek Nagy Menetelése
A Magyar Rektori Konferencia plenáris ülése Nagyváradon

videók

Trianonról és az autonómiáról
TEMESVÁR 31. - Tőkés László, az EMNT elnöke
Tőkés László évértékelője a Magyar Televízióban, 2016. jan. 1-jén
Tőkés László brüsszeli felszólalása

ajánlott oldalak

Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
Székely Nemzeti Tanács
EPP képviselőcsoport az Európai Parlamentben
FIDESZ
Fidesz Európa Parlamenti képviselőcsoportja
Orbán Viktor miniszterelnök honlapja
www.tokeslaszlo.eu | © Minden jog fenntartva, 2010