Az autonómia európai vívmány – a KMAT ülése Budapesten

„Az autonómia európai vívmány és európai érték. Ezt mi sem támasztja alá jobban, mint, hogy Európa büszke a jól működő autonómiájára, hiszen ezek azok az intézmények, amelyeknek a segítségével korábban rendkívül feszült és rendezetlen térségeknek a sorsát sikerült rendezetté tenni, feszültségmentessé tenni és prosperáló övezetté alakítani” – emelte ki Orbán Viktor a Fidesz elnöke a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) ülésén, 2009. május 15-én Budapesten. Amennyiben sikeres és erős nemzetpolitikát akarunk megvalósítani, ahhoz egy erős anyaországra van szükség – mondta a FIDESZ-MPSZ elnöke, aki arra is rámutatott, határainkon belül és kívül mindannyiunk érdeke, hogy lezárjuk az anyaországot legyengítő korszakot. Azt a ciklust, amely felszámolta a nemzetpolitikát, nem védi a kárpát-medencei magyarok érdekeit, sőt nyíltan hátat fordít nekik és a közép-európai térség megerősítésének.

Az egész nemzet, a kárpát-medencei magyarság, valamint az egész közép-európai térség közös érdeke, hogy mielőbb bekövetkezhessen a változás, és a mostani korszakon minél előbb túlléphessünk. Ennek egyik fontos állomása az európai parlamenti választás.

Elmondta, jó esély van Magyarország megerősödésére és a határon túli magyarok ügye ismét fontos kérdéssé válik. Egy olyan politikai korszak megnyitásában bízhatunk, amely szerint nincs határon belüli és kívüli magyar ügy és gazdaságpolitika, hanem egy nagy gazdasági térséggel számol.

A Fidesz elnöke felhívta a figyelmet továbbá, hogy a június 7-i szavazás ma elsőbbséget élvez minden más üggyel szemben. Az ugyanis, hogy miként szerepel hazánk az európai parlamenti választáson, jelentős mértékben meg fogja határozni a magyarok súlyát az európai politikai színtéren.

Tőkés László EP-képviselő, a KMAT elnöke a tanács ülésének kezdetén mondott beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy az eddig alkalmazott „hagyományos módszerrel”, csak a nyilvános közvita szintjéig jutott el a határon túli magyar önrendelkezés ügye az EP-ben, a célként megjelölt „egységes európai kisebbségvédelmi rendszer kimunkálása” nem valósult meg. Ezért szükséges a magyar ügy markáns, egyedi módon való kezelése. „Ha van koszovói és tibeti ügy, akkor létezik magyar ügy is” – fogalmazott Tőkés László, hozzátéve: ha az anyaországban tízmillió magyart megillet az önrendelkezés joga, akkor a korlátozott önrendelkezés joga a határon túli magyarokat magától értetődően megilleti.

A június elején tartandó EP-választásokról szólva Tőkés László az összefogás fontosságát hangsúlyozta, utalva arra, hogy Romániában ezt jórészt sikerült elérni a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) együttműködésével. „A totális egység helyett a plurális összefogásra van szükség” máshol is, és „erre törekszik a KMAT is” – közölte az EP-képviselő.

Németh Zsolt (Fidesz), az Országgyűlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a tanács először ülésezik az Országgyűlés épületében. Reményét fejezte ki, hogy „talán már nincs olyan messze az idő, amikor a KMAT intézményesen és rendszeresen ülésezik” itt. Beszédében azt is hangsúlyozta, hogy „a jövőben nagyon fontos lehet a KMAT és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának együttműködése”.

„Az egész kárpát-medencei magyar összefogásnak a foglalata, ami Erdélyben létrejött, és ha Felvidéken, Erdélyben, Magyarországon ott lesznek az autonómia mellett elkötelezett politikai erők, akkor létrejöhet Brüsszelben egy olyan európai parlamenti képviselet, ami ténylegesen tud tenni az autonómiáért” – hangsúlyozta továbbá Németh Zsolt.

Lakatos András, az RMDSZ ügyvezető alelnöke úgy vélte: „Az autonómiáért meg kell harcolni és ennek elsődleges feltétele az erős érdekképviselet, mind az európai unióban, mind a nemzeti országok parlamentjében, illetve helyhatóságaiban”

Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke európai támogatást és fellépést sürgetett az Ukrajnában „egy éve életbe lépett, nyíltan sovén oktatáspolitika” ellen, amelynek – megfogalmazása szerint – három célpontja van: az ukrajnai orosz, román és magyar kisebbség. Németh Zsolt és Tőkés László, a KMAT elnöke ehhez hozzátette, hogy ebben ügyben közös Románia és Magyarország érdeke, ám a román kormány részéről egyelőre még hiányzik a támogatás.

Magyarországnak a vajdasági magyar autonómia megteremtéséhez kellene kötne Szerbia európai uniós csatlakozásának támogatását – ez Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnökének álláspontja.

A Vajdaság jogállását rendező alapdokumentum, az úgynevezett statútum belgrádi parlamenti elfogadásának halogatása kapcsán Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke kérdésre válaszolva elmondta, hogy ez szerb belpolitikai ügy, a dokumentum az ottani magyarság gondjait nem oldja meg. „Nekünk az a fontos, hogy legyen magyar autonómia” – fogalmazott Ágoston András.

A KMAT-ülés végén a résztevők zárónyilatkozatot fogadtak el, amelyben a határon túli magyarokat sújtó ukrajnai jogsérelmek mellett a Szlovákiában, Szerbiában és Romániában tapasztalható negatív folyamatokra is felhívják a figyelmet. A dokumentumban hangsúlyozzák, hogy a „közösségi autonómiák rendszerének megteremtése” erősíti a közép-európai térség nemzeteinek közös érdekét, a stabil államokat, amelyek „képesek állampolgáraik igényeinek megfelelni”.

Budapest, 2009. május 15.

Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodájának
Hírösszefoglalója

A Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács
2009. május 15-i budapesti ülésének zárónyilatkozata

A Kárpát-Medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) ez évi soros ülésén az egész világot átfogó pénzügyi és gazdasági válság, valamint a Magyarország, Szlovákia, Szlovénia és Románia Európai Uniós csatlakozása óta eltelt időszak tapasztalatainak összefüggésében elemezte a magyarság helyzetét.

A magyar nemzet számára kiemelten fontos, hogy Magyarország és szomszédjai mielőbb túljussanak a világválság okozta gazdasági nehézségeken. Ennek feltétele egy olyan új társadalmi-gazdasági világrend kialakítása, amely a nemzeteken belüli és a nemzetek közötti szolidaritáson, valamint a demokratikus alapértékek és az emberi jogok tiszteletben tartásán alapul.

A számbeli kisebbségben élő magyar nemzeti közösségek jelenleg a válsággal és annak megoldásával kapcsolatos folyamatoknak nem alakítói, hanem elszenvedői. Ez elsősorban annak a következménye, hogy sem a demokrácia kiépülése, sem az Európai Uniós csatlakozás, illetve annak perspektívája nem teremtette meg azokat a struktúrákat, amelyek lehetővé tennék, hogy ezen közösségek érdemi – törvény által szavatolt – döntéshozói és végrehajtói jogosítványokkal rendelkezzenek saját maguk, illetve az általuk is lakott régiók igazgatásában.

A magyar politikai érdekvédelmi szervezetek kormányzati részvétele Romániában, Szlovákiában és Szerbiában néhány éven át lehetővé tett bizonyos korlátozott befolyást a társadalmi folyamatok alakításába, ám a kormányzati részvétel befejeződésével együtt ezek a szerény lehetőségek is megszűntek. Bebizonyosodott, hogy egy kisebbségi nemzeti közösség saját – a pártpolitikai széljárástól független – autonóm intézményrendszer hiányában kiszolgáltatott marad a manapság egyre inkább felerősödő többségi nacionalizmusok által táplált asszimilációs törekvésekkel szemben.

Sajnálatos módon Szlovákiában és Ukrajnában a gazdasági válság ellenére jelenleg is jelentős kormányzati és törvényhozói erőket köt le olyan diszkriminatív jogszabályok előkészítése, illetve alkalmazása, amelyek nyelvi és kisebbségjogi téren tovább rontják a magyarság helyzetét, sértik jog- és esélyegyenlőségét, és akadályozzák a társadalmi-gazdasági folyamatok alakításában való érdemi részvételét. Ha nem is olyan mértékben, de hasonló folyamatok jelei mutatkoznak Szerbiában, ahol nem ritka a magyarok elleni fizikai vagy lelki agresszió, vagy Romániában, ahol a közigazgatási intézmények vezetésének gátlástalan átpolitizálása Erdély több régiójában az etnikai tisztogatásban nyilvánul meg. Horvátországban pedig az alkotmányerejű törvények időnként nem, vagy csak korlátozott mértékben érvényesülnek, anélkül, hogy ennek bárminemű jogi és politikai következményei lennének.

Abból kiindulva, hogy a magyar kisebbségek a többségi államok polgárai, a KMAT résztvevői emlékeztetik az érintett kormányokat a különböző (béke)szerződésekben, nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségükre és felelősségükre annak érdekében, hogy ne csorbuljanak a kisebbségek jövőjét biztosító jogok a teljes és tényleges egyenrangúság alapján.

Ezen negatív jelenségek ellen való eredményes fellépés érdekében új alapokra – a kölcsönös szolidaritás alapjaira – kell helyezni a kisebbségi helyzetű magyar közösségek és Magyarország, illetve a magyarság és az általa lakott országok kapcsolatát.

A KMAT résztvevői szükségesnek látják, hogy a mai Magyarország és szomszédos országokban élő nemzetrészek közötti együttműködés ne a magyarországi belpolitikai megfontolások szerint, hanem a politikai erők párbeszéde és lehetőség szerinti konszenzusa alapján alakuljon. Elvárják, hogy a mindenkori magyar kormány nemzetpolitikája legyen összhangban ezen konszenzussal meghatározott célkitűzésekkel. Továbbá elvárják, hogy a magyar kormány használja ki az összes rendelkezésére álló lehetőséget és eszközt annak érdekében, hogy Szerbia és Ukrajna rendezze a magyar közösségek jogi helyzetét, beleértve az autonómiájuk biztosítását az Európai Unióhoz történő csatlakozásukat megelőzően.

A párbeszéd és a konszenzus kiinduló pontját képezze a szomszédos országok magyar közösségei problémáinak katalógusszerű összegyűjtése, tehát a „magyar kérdés” definiálása. Az együttműködés pedig nyilvánuljon meg a közös jövőtervezésben, a nemzetpolitika irányainak közös meghatározásában, valamint a nemzetközi színtéren történő közös fellépésben egyaránt. Erre az elmúlt években konkrét példát szolgáltattak a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) keretében konszenzussal elfogadott dokumentumok, amelyek azonban csak akkor érik el pozitív nemzetépítő hatásukat, ha a magyar kormány politikájának sarokpontjaivá válnak.

A KMAT résztvevői a KMKF-ben eddig elért eredményeken túlmenően szorgalmazzák, hogy magyar politikai erők nemzetpolitikai konszenzusa vegye figyelembe a szomszédos országokban élő nemzetrészek politikai és társadalmi igényét olyan közösségi autonómiastruktúrák megvalósítására, amilyenek az Európai Unió számos tagállamában működnek.

A KMAT tagjai az európai gyakorlaton alapuló közösségi autonómiák rendszerét alkalmas eszköznek tartják a kisebbségi helyzetű magyar közösségek problémáinak megoldására; megvalósítását a magyar és a vele együtt élő, szomszédos nemzetek szolidaritása stabil alapjának tekintenék.

A KMAT résztvevői ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy az Európai Unió más tagállamaiban működő közösségi autonómiaformák meghonosítása iránti igény jogi korlátozástól és politikai, vagy adminisztratív nyomásgyakorlástól mentes megfogalmazásának lehetősége minden országban a szólásszabadság és a demokrácia egyértelmű mércéjét képzi.

Az elmúlt években az autonómiára irányuló magyar nemzetiségi igény – a gyakori nyomásgyakorlás ellenére – számos dokumentum, állásfoglalás, külpolitikai megnyilvánulás és demonstráció formájában kifejezésre jutott. A társadalmi elvárás kiemelkedő dokumentálása a 2006 decembere és 2008 februárja között Székelyföldön tartott belső népszavazás, amelynek keretében a régió közel 210 000 szavazó korú polgára tett hitet Székelyföld területi autonómiájának szükségessége mellett.

A KMAT résztvevői tudatosítják, hogy a demokratikus társadalmi berendezkedés terén elért vitathatatlan eredmények ellenére a szlovák, a román, a szerb és az ukrán politikai elit és közvélemény ma még nincs felkészülve a nemzetiségi autonómiák rendszerére irányuló magyar javaslat megfogadására. Pedig a demokrácia egyik alapvető ismérve az állam készsége polgárai problémáinak megismerésére és megoldására. A magyarsággal együtt élő, szomszédos nemzetek az EU-csatlakozási folyamat során nyilvánosan megfogalmazott demokratikus elkötelezettsége jó kiindulási alapja lehet a problémákról és a megoldási lehetőségekről – így az autonómiára irányuló magyar javaslatról – való párbeszédnek. Magyar részről fel kell készülni a dialógusban való részvételre, és partnereink irányában kezdeményezni kell az érdemi párbeszéd elindítását.

A közösségi autonómiák rendszerének megteremtése iránti igény összehangolt és határozott képviselete fontos része a magyar nemzetstratégiának, ugyanakkor erősíti a Közép-európai térség nemzeteinek közös érdekét, miszerint csak jól működő, stabil államok képesek állampolgáraik szükségleteinek megfelelni, és aktív részt vállalni a pénzügyi és gazdasági világválság után egy igazságos és működőképes világrend felépítésében.

A KMAT kiemelkedően fontosnak tartja a magyar politikai szervezetek sikeres szereplését az európai parlamenti választásokon. Ezért üdvözöl minden olyan – az erdélyi magyar összefogáshoz hasonló jellegű – megállapodást, amely mind számában, mind hatékonyságában erősíti a magyar jelenlétet az Európai Parlamentben és ennek támogatására szólítja a Kárpát-medence magyar közösségeinek választópolgárait. Ugyanakkor elvárja leendő képviselőitől, hogy jelenlétükkel és kiállásukkal Európai Üggyé átminősülő Magyar Ügyet következetesen és hatékonyan képviseljék az Európai Unió különböző fórumain.

Budapest, 2009.május 15.