Hálaadó istentisztelet a felvidéki Szepsiben

Ünnepi hálaadó istentisztelet keretében emlékeztek meg 2025. január 19-án a Kassához közeli Szepsi (mai hivatalos szlovák nevén Moldava nad Bodvou) református templomában a Bódva-völgyi falvak 1989-es segélyakciójáról.

Immár hagyománya van ennek a legalább ötévenkénti ünnepélyes megemlékezésnek, bár Szepsiben máskor is, rendre felidézik, hogy 35 évvel ezelőtt, a temesvári népfölkelés kitörésének napjaiban a térségből hét teherautónyi segélyt gyűjtöttek össze és juttattak el erdélyi nemzettársaik megsegítésére az itteni magyar reformátusok. Gábor Lajos szepsi lelkipásztor kezdeményezésére és irányításával történt mindez, aki bár 2015-ben nyugalomba vonult, most is ott volt és szolgált a megemlékezésen.

Ezúttal is Tőkés Lászlót, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspökét, a romániai forradalom és rendszerváltozás emblematikus alakját, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alapító elnökét hívták meg a szepsiek igét hirdetni a kerek évfordulón.

Előfohásszal és köszöntéssel a parókus lelkész, Molnár Árpád szolgált, majd elhangzott az aznapi lekció: „Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok. De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok; És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.” (Mt 20,25-28)

A meghívott illusztris igehirdető Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele 2. részének a 4-től a 11-ik terjedő versei alapján prédikált az ünneplő, hálaadó gyülekezetnek: „Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” Tőkés László ezeknek alapján érdekfeszítő történeti és egyháztörténeti eszmefuttatással világított rá hatalom és szolgálat viszonyára, megállapítva: Jézus élete és földi pályafutása követendő példa számunkra, hogy miként töltsük be hivatásunkat: szolgálatunkat. Hiszen ő maga egyenesen és félreérthetetlenül utasította el az uralmat, a hatalmat és a dicsőséget. Hatalom helyett szolgálat – ez a mindenkor követendő keresztényi magatartás és életvitel.

Igehirdetését a püspök következő mementóval zárta: „A mai napon nem lehet nem emlékezni arra a rendkívüli szolgálatra, melyet a szepsi gyülekezet, a Bódva-menti magyarok, szlovákok és németek, reformátusok, római és görögkatolikusok vállaltak és végeztek erdélyi testvéreik megsegítésében. Mi, Temesváron egy olyan »pogány« nacionálkommunista, ateista diktatúra ellen lázadtunk fel, mely gúzsba kötötte testünket-lelkünket. Ezt a rezsimet Ti is megszenvedtétek, hiszen a csehszlovákiai hatalom itt is »lebénította, tartaléklángra állította és a templom falai közé szorította az egyház tevékenységét« – olvassuk az egyházatok rövid történetében. Egyházainkban a »szolgáló egyház« helyét a hatalmat kiszolgáló egyház vette át. És ebben a már-már elviselhetetlen állapotban köszöntött reánk a »bársonyos forradalom«, minálunk pedig a vérvörösen kivívott szabadság. Nem feledjük, és most is hálatelt szívvel idézem fel, hogy a Bódva-mente népe meghallotta nemzettestvérei segélykiáltását – és példás módon a segítségünkre siettek. A Gábor Lajos és a Köteles-fivérek vezette önkéntes csapat meg sem várva az év végét, fegyverek ropogása közepette érkezett hozzánk Kolozsvárra, hogy testvéri szeretetének és szolgálatának áldásaiban részesítsen bennünket. 1956 óta nem volt példája oly mérvű nemzeti összefogásnak és szolidaritásnak, mint 1989 utókarácsonyán. És aztán Mikó Jenő püspök jóvoltából és a lelkipásztorok révén a test táplálékát kiegészítve megérkeztek az ajándék bibliák. Immár 35 éve annak, hogy Isten szabadító és gondviselő kegyelmének csodáját felidézhetjük. Erdélyi Géza püspök úrnak köszönhetően Királyhágómelléki Református Egyházkerületünk azóta a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházzal testvéri szövetségre lépett. Ennek kötelékében adok ma hálát Istennek, és mondok köszönetet testvéri szolgálatáért a nemes és szent Szepsi Gyülekezetnek.”

A zenés és verses momentumokkal gazdagított istentisztelet után a hívek és a lelkipásztorok megkoszorúzták a szepsi református templom déli bejáratánál álló, a szeretetszolgálatnak emléket állító, 2004-ben avatott kopjafát. A benti és kinti ünnepélyes pillanatokat végigkísérték az igei köszöntések, fohászok, áldásmondások és a himnuszéneklések.