2011. október 31. hétfő
Send this article Print this article

Zárult a Jubileumi Rákóczi Évek rendezvénysorozat

A Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) jubileuma alkalmából nyolc évvel ezelőtt Tőkés László, akkori királyhágómelléki püspök kezdeményezésére hirdették meg a Jubileumi Rákóczi Évek (2003-2011) elnevezésű rendezvénysorozatot.



   A szabadságharc hőseinek emléke előtt tisztelgő jubileumi időszak zárásaképpen 2011. október 30-án, a vasárnap délelőtt istentisztelettel egybekötött ünnepségre került sor a nagyvárad-újvárosi református templomban. Igét hirdetett Tőkés László várad-olaszi lelkipásztor, az Európai Parlament alelnöke.
   „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek” – hangzott el az Apostolok Cselekedeteiről szóló bibliai könyvből vett ige alapján (5,29) a prédikáció központi gondolata. A Reformáció emléknapjáról való megemlékezés jegyében a Jubileumi Rákóczi Évek záróeseményeként hirdettük meg a mai napot – kezdte igehirdetését Tőkés László, majd hozzáfűzte, hogy a két évforduló között csak látszólagos ellentmondás van. A római katolikus hiten lévő erdélyi fejedelem nevével fémjelzett szabadságharc és a reformáció kezdetének évfordulója közötti ellentét feloldódik II. Rákóczi Ferenc életében és hitében, valamint az Isten igéjében, fogalmazott a lelkipásztor. Az idézett igeszakaszból az Isten akarata iránti föltétlen engedelmesség olvasható ki. Ez a magatartás jellemezte egykor a szabadságharc vezetőjét, mint ahogy az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseit vagy Szacsvay Imre 1848–49-es vértanút is, akikre ebben a hónapban – a „Magyar Október” idején – emlékeztünk. Az igehirdető kifejtette: azokban a kritikus élethelyzetekben, amikor kihívások elé sodor bennünket az élet, és nem tudjuk, kire hallgassunk, az Ige ad választ, azáltal, hogy a legfőbb isteni értékek, az igazság és a szabadság iránti hűségre biztat bennünket. II. Rákóczi Ferenc, amikor a szabadságharc élére állt, a lelkiismeretére hallgatott: nem a körülmények kényszerítő erejének, hanem Istennek engedett. Közel ötszáz esztendővel ezelőtt ugyanezt tette Luther Márton, amikor a birodalmi gyűlés előtt rendíthetetlen hittel állott ki meggyőződése mellett: „Itt állok, másként nem tehetek”. A Nagyságos Fejedelem nagy reformátoraink szellemében vallotta: „Nem a monostorok és a pusztaságok mentenek meg bennünket, hanem Jézus Krisztus kegyelme: bármely állapotunkban megmenekülhetünk vele, egyikben sem menekülhetünk meg nélküle” (idézet Rákóczi fejedelem Vallomásaiból). „Soli Deo Gloria”, „Egyedül Istené a dicsőség” – zárta beszédét az igehirdető.
Istentisztelet és úrvacsoraosztás után Mostis Gergő, a Partiumi Magyar Művelődési Céh igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd Sándor Lajos várad-újvárosi lelkipásztor olvasott fel részleteket Rákóczi Ferenc Vallomásaiból. Tamás Edit, a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumának igazgatója Gondolatok a Rákóczi-szabadság 300. évfordulóján címmel tartott előadást.A történész arra hívta fel a figyelmet, hogy fontos tényezők merülnek feledésbe a Rákóczi-család, illetve II. Rákóczi Ferenc történelmi szerepét illetően. „A szabadságharc a magyarság önazonosságának fontos eleme, ezért annak vezetőjére ne csak akkor emlékezzünk, amikor évfordulója van” – hangsúlyozta a történész.
   Végezetül Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke ismertette a nyolcéves keretprogram főbb eseményeit. Megtudhattuk, hogy a Jubileumi Rákóczi Évek keretében 11 tudományos ülést, illetve 60 történelmi előadást tartottak, hét kirándulást szerveztek, emléktáblát és kopjafát is állítottak, továbbá négy kötetet jelentettek meg. A megemlékezés végén Tőkés László mondott köszönetet mindazoknak, akik szerepet vállaltak a program megvalósításában, majd a Himnusz eléneklésével zárult az ünnepély.
2011. október 30.


www.tokeslaszlo.eu | © Minden jog fenntartva, 2010