Zarándoklat a magyar nyelvért

Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulójának évében – mely Kazinczyi emlékére egyben a Magyar Nyelv Éve is a magyar nyelvterületen, és mindenütt, ahol beszélik e nyelvet –, a Magyar Írószövetség, a Tokaji Írótábor, valamint a Partiumi Magyar Művelődési Céh szervezésében 2009. április 9-én a szervező intézmények képviselői jelképes zarándokutat tettek a magyar nyelv megújítójának szülőhelyétől, a romániai Érsemjéntől a magyarországi Széphalomig, ahol végső álmát alussza. A zarándoklat megszervezésben meghatározó részt vállaltak a történelmi régió Kazinczy életútját meghatározó településeinek önkormányzatainak képviselői is.

A rendezvény védnökségét Tőkés László püspök, Európai Parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, valamint dr. Ódor Ferenc, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke vállalta.

Az út, jelképesen ugyan, Érsemjénből indult, ahonnan Kovács Zoltán, Érmihályfalva polgármestere, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főgondnoka a szülőhelyről hozott magával földet a zarándoklatra.

A Nagyváradról induló partiumi zarándokokhoz Debrecenben csatlakoztak a magyarországi résztvevők, első állomásuk pedig a Hajdú-Bihari Tanács tárgyalóterme volt, ahol Szolláth Tibor, a megyei önkormányzat elnöke köszöntötte a tisztelgőket. Beszédében az utódok felelősségét emelte ki, megemlékezni mindazokról, akik sokat tettek a magyar nyelvért. Mint mondta: „a magyar nyelv mélysége, szépsége büszkeség az azt beszélők számára.” Tőkés László az újkori zarándokok lelki indíttatásait elemezve, elmondta, hogy a zarándoklat tisztelgés Kazinczy Ferenc életműve előtt, akinek „megszenvedett sorsa az idők folyamán példázatossá növekedett.” A Széphalomra vezető út egyik megállója Debrecen, mely régióközpontja a Kazinczy életét meghatározó művelődési központoknak. Az út során, az utazók és fogadó házigazdáik közötti találkozásokban az a szellemi közeg teremtődik újjá, melyet Kazinczy egyszemélyben valósított meg, ezek során pedig tartalmas, határokon átívelő egység valósul meg – mondta. Köszönetét fejezte ki a szervező és meghívó-fogadó intézményeknek, köztük is Rácz Róbertnek és Szolláth Tibornak.

Székelyhídi Ágoston, író, az Erdélyi Szövetség örökös elnöke a Magyar Írószövetség és a Tokaji Írótábor nevében köszöntötte a résztvevőket és házigazdáikat. Emlékeztettet rá, hogy a trianoni szétszakítottság állapotában csupán a magyar nyelv tartotta össze a nemzetet. Kitért továbbá a Tokaji Írótábor 1983-ban történt megalakulására, melyet 1985-ben a szellemi nemzetegyesítés folyamatában az egyetemes magyar irodalom elvének megfogalmazása követett, amely az egyetemes magyar tudományosságának elvén keresztül egyenesen vitt az egyetemes magyar kultúra bizonyossága felé, ezeken keresztül pedig nyilvánvalóvá vált a magyar írástudók felelősségvállalásának szükségessége.

A zarándokok útja ezután Sátoraljaújhelyre vezetett, ahol a Városházán Szamosvölgyi Péter polgármester fogadta és köszöntötte az érkezőket. Üdvözlő beszédében röviden ismertette a város történelmének fontosabb állomásait, kitért a város polgárainak az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban vállalt hősi áldozatára, Kossuth Lajos itt zajlott tevékenységére, de arra is, hogy az 1920-as Trinanoni Diktátum nyomán, az önkényes határmegvonás „eredményeképpen”, a város jelentős területe és mintegy ezer lakosa rekedt a határon túlra. Általános, aktuálpolitikai elemzésében annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a jelen helyzetben Magyarországnak szüksége van arra, hogy az értelmiség a megújulás folyamatának élére álljon, az elvárt lelki megújulás pedig biztosítéka lehet annak, hogy térségünk a világot sújtó gazdasági válságból is kiutat találjon.

Kovács Zoltán Érsemjén és Érmihályfalva üzenetét hozta és tolmácsolta. Beszédében meggyőződését fejezte ki, hogy a széles támogatottságú zarándoklat nem egyéb, mint az értékek megőrzésének útja.

Oláh Tamás, a levéltár igazgatója végigvezette a vendégeket Magyarország egyetlen még működő vármegyei levéltárának termein, ismertette a levéltár alapításának történetét, és a Kazinczy Ferenc itt eltöltött éveit idéző, általa használt íróasztal mellett felelevenítette az egykori levéltárosra vonatkozó emlékeket, egykori dokumentumokat és bejegyzéseket mutatva be.

A megemlékezők következő állomása Széphalom volt, ahol a Magyar Nyelv Múzeumában Fehér József fogadta a zarándokokat. Az éppen egy éve átadott múzeum igazgatója ismertette a múzeumalapítás történetét, megemlítve, hogy Kazinczy Ferenc nyughelye már röviddel halála után nemzeti zarándokhellyé vált. 1847-ben Petőfi Sándor is felkereste a „szép öreg” sírját, és már akkor úgy vélekedett, hogy: „... minden jobb magyar embernek el kellene látogatnia Széphalomra”. A látogatók között különös örömmel üdvözölte Tőkés Lászlót, mint a Kazinczy Társaság tiszteletbeli elnökét.

Tőkés László megelégedéssel állapította meg, hogy kései utódokként követtük Petőfi Sándor százötven éves óhaját, éppen úgy, ahogy Nagyváradról emlékezni mentünk Budapestre Ady Endre sírjához, és tisztelegni Bocskay István nyughelyére, Gyulafehérvárra. Mint „profán szentséget” vagyunk hivatottak őrizni nagyjaink emlékét, ugyanis a keresztény szentség jellege lassan lekopik mindenről, és éppen ezzel magyarázható Európa értékválsága – mondta a püspök. A magyar történelem jellemző aspektusának nevezte, hogy a zarándoklat csak határokon át történhet, reménnyel jegyezte meg ugyanakkor, hogy ez Trianon hatásainak korrekciója is egyben. „Ne tépegessük, hanem ilyképpen gyógyítsuk Trianon sebeit” – mondta a püspök-képviselő. Kazinczy Ferenc 1816-ben íródott Erdélyi leveleinek Előbeszédéből idézve mára is érvényesként idézte a magyar nyelv reformátorának gondolatait, melyben az egykori helyzetre utalva megállapítja, hogy Magyarország nem ismeri Erdélyt. „Minden magyarnak, mint a mohamedánoknak Mekkába, el kellett volna látogatnia Erdélybe, Felvidékre, Délvidékre, Kárpátaljára, és akkor a 2004. december 5-i, a magyar állampolgárság kiterjesztésére vonatkozó népszavazásnak nem lett volna a magyarság egészére nézve oly szégyenletes eredménye” – vélte Tőkés László. Kazinczy Ferenc sokat kapott Erdélytől, de sokat is adott Erdélynek. Éppen ez a kölcsönösségi viszony jellemzi Magyarország és a határon túli magyarság máig ható egymásrautaltságát – folytatta gondolatait az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Az Európai Unió nyelvhasználati helyzetét elemezve Tőkés László EP-képviselő merőben fonáknak ítélte, hogy míg az Európai Parlamentben minden tagország nyelve használatos, sőt, a walesi és skót nyelv használatának elfogadása is folyamatban van, egyes kisebbségi-regionális nyelveket, mint a csángó-magyar és makedón, még el sem ismernek. Kazinczy Ferenc – aki több nyelven is beszélt és fordított – életműve, ha közvetetten is, de máig szóló bizonyíték arra, hogy európai és nemzeti mivoltunk nem áll egymással szemben. Beszéde befejezésében a püspök szeretettel és megbecsüléssel köszöntötte Székelyhídi Ágostont 75. születésnapja alkalmából.

A következőkben dr. Szólya Szabolcs, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkormányzat képviseletében szólt a jelenlévőkhöz. Beszédében megkísérelte feloldani azt az ellentmondást, hogy egy nyelvnek – a magyarnak – múzeumot alapítottak, hiszen egy élő nyelv nem kerülhet múzeumba – mondta. Elmondása szerint a múzeum nyelvünk kialakulásának történetét, a nyelv emlékeit őrzi, valójában a mindenkori nyelv múzeuma, mely arra serkent, hogy ápoljuk, gondozzuk anyanyelvünket, amint ezt Kazinczy Ferenc is tette.

Tolnai István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tanügyi tanácsosa, világi főjegyző, érmelléki kötődéseire és helyi tapasztalataira utalva elmondta, hogy Kazinczy Ferenc személye az érmellékiek számára megkerülhetetlen. Nyelvünk megőrzésének fontos elemeként említette a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által 1990-ben alapított Sulyok István Református Főiskolát, annak jogutódját, a Partiumi Keresztény Egyetemet, valamint a többi, a KRE által a Partiumban alapított egyházi iskolát. Örömmel állapította meg, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem és testvérintézménye, a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem tantárgyai sorában szerepel a „magyarságtudomány” tantárgya is, amit igen nagy számban hallgatnak az egyetem diákjai.

Mezei Katalin költő, a Tokaji Írótábor kuratóriumának elnöke beszédében párhuzamot vont a költészet és a képzőművészet között, abban az értelemben, hogy amint a szobrász az anyaggal dolgozik, úgy dolgozik a költő a nyelvvel. A nyelv az emberek közötti legfontosabb összekötő kapocs, amelyben mindannyian maradéktalanul egyek vagyunk, „a zarándoklat úgy köti össze Érsemjént és Széphalmot, amint a magyar nyelv összeköti beszélőit” – mondta.

Demeter Szilárd író, a nagyváradi Európai Parlamenti Iroda kommunikációs igazgatójának alkalmi beszédét távollétében Meleg Vilmos színművész olvasta fel. A végzettsége szerint filozófus-író Martin Heidegger gondolataiból kiindulva az európai uniós nyelvi jogokról elmélkedett röviden. Meglátása szerint a „politikai korrektség” elve a nyelv esszenciáját üresíti ki, az eurobürokrata nem „lakozik költőien”.

Székelyhídi Ágoston, a határokon átívelő nemzetegyesítés gondolatkörében emlékeztetett arra, hogy tíz éve alakult meg az Állandó Magyar Értekezlet, mely összefogta a magyarországi és a Magyarország határain túli magyar politikai, közéleti és polgári szervezeteket. Ezzel szemben, egyes politikai erők hathatós ellenkampányának eredményeképpen a magyar választópolgárok 2004. december 5-én nem hagyták jóvá a magyar állampolgárság kiterjesztésének gondolatát, a későbbiekben pedig a magyar kormány megszüntette a MÁÉRT-ot, amint az Illyés Közalapítványt is, ilymódon a magyar nemzeti közösségi intézmények alapításának terve, melyek magyar nemzeti érdekű döntéseket hozzanak, lehetetlenné vált.

Az előadások végeztével az emlékezők koszorúkat helyeztek el Kazinczy Ferenc sírjánál. A koszorúzást megelőzően az emlékhelyen Barabás Zoltán és Serfőző Simon költők a nyelv nagy reformátorára emlékező, saját verseiket szavalták el. A zarándokok és vendéglátóik ezek után az Érsemjénből hozott földből egy-egy marékkal szórtak a koszorúkkal körülvett sírhelyre és kegyelettel tekintették meg az Ybl Miklós által tervezett Kazinczy-mauzóleumot.

A zarándokút következő állomása a Sárospataki Református Kollégium volt, ahol Kazinczy Ferenc mintegy tíz, későbbi életútját döntően meghatározó diákévét töltötte. Az érkezőket Dienes Dénes igazgató köszöntötte, röviden ismertetve a nagyhírű kollégium 475 éves történetét és szellemi hatását.

Hörcsik Richárd, Sárospatak polgármestere, országgyűlési képviselő beszédében kifejtette, hogy Kazinczy Ferenc nyelvújítási munkájában és elkötelezettségében milyen fontos, meghatározó szerepet játszottak a Sárospatakon eltöltött esztendők. Személyes emlékeit idézve azokra a mintegy húsz évvel ezelőtti időkre utalt, amikor Tőkés Lászlót Sárospatak díszpolgárává avatták, valamint arra az emlékezetes istentiszteletre, melyen a zsúfolásig megtelt sárospataki templomban Tőkés László kijelentette: „Márpedig az iskolát vissza kell adni ...!” A polgármester-képviselő szerint ez jelentette az erkölcsi támaszt abban a harcban, melynek eredményeképpen Magyarországon a Sárospataki Református Kollégium került vissza elsőként jogos tulajdonosainak birtokába.

Végezetre beszédet mondott Pintér István, a Partiumi Magyar Művelődési Céh igazgatója, és Cs. Tóth János, a debreceni Méliusz Művelődési Központ igazgatója.

A Tokaji Írótábor meghívására ezek után a Tokajra látogattak a zarándokok, ahol a Millenniumi Emlékparkban megkoszorúzták Károlyi Gáspár emléktábláját. Emlékidéző és tisztelgő útjuk végállomása a tokaji Paulay Ede Színház nemrégen felavatott épülete volt, ahol Májer János, Tokaj polgármestere tartott ismertető előadást a város művelődési életéről, valamint további terveiről.

A zarándoklat majd-minden helyszínén, az előadások között, Meleg Vilmos színművész, a Nagyváradi Szigligeti Társulat művészeti igazgatója Kazinczy Ferenc verseiből és leveleiből adott elő, művészi szintre emelve a megemlékezések hangulatát.

2009. április 10.