Vita az EP-ben a kisebbségi jogokról

A magyarság körében nagy megütközést keltettek Traian Băsescu azon kijelentései, melyeket legutóbbi budapesti látogatásakor tett. A román államelnök egy cseppet sem feszélyezte magát, amikor hivatali kollégája, Sólyom László jelenlétében ezekkel a szavakkal utasította rendre a székelyeket: „soha nem lesz autonómia Székelyföldön, mivel Románia szuverén és egységes nemzetállam”. „Románia soha nem fogja elismerni a kisebbségek kollektív jogait” – tette hozzá, majd önelégülten hangsúlyozta ki, hogy: „Románia megfelel a kisebbségekkel való bánásmódra vonatkozó összes európai uniós elvárásnak”.

A román államfő álláspontja a dolgok jelenlegi állása szerint – látszólag – teljes mértékben megfelel az uniós normáknak. Erre nézve elégséges, hogyha az Európai Parlament 2009. január 14-i határozatára utalunk vissza, „az alapvető jogok helyzete” tárgyában. Amiképpen azt hírül adtuk, a nevezett törvény 49. paragrafusából – a román EP-képviselet hathatós közreműködésével – végül is törölték a kisebbségi kollektív jogokra és az autonómia-jogokra vonatkozó megfogalmazásokat. (Jean Marinescu EP-képviselő úr derekas munkát végzett a kisebbségek iránt előítéletesen elfogult elvbarátai körében…)

Tegnap este a késő éjszakába nyúlt az Európai Parlament azon vitája, melyet a Tabajdi Csaba és Michl Ebner társelnökök által vezetett Kisebbségvédelmi Frakcióközi Bizottság kezdeményezésére a hagyományos nemzeti és etnikai, valamint a bevándorló európai kisebbségek védelme tárgyában tartottak. A plenáris közvitának jellemző adaléka, hogy a két legnagyobb EP-frakció, az Európai Néppárt, valamint az Európai Szocialista Csoport támogatása hiányában ebben a kiemelkedően fontos kérdésben határozathozatalra végül is nem kerülhetett sor. Ennek következtében az, egy átfogó EU-kisebbségvédelmi keretegyezmény elfogadására irányuló nemes kezdeményezés újból kudarcot vallott.

A kisebbségügyi vitát Tabajdi Csaba európai képviselő kisebbségek iránt határozottan elkötelezett előterjesztése vezette be. A kisebbségi intergroup vezetője síkra szállt a hagyományos, a bevándorló, az ország nélküli, valamint a cigány kisebbségek ügye mellett. Az őshonos kisebbségi közösségek esetében a többségi és kisebbségi egyetértésen alapuló, az egyes államok integritását tiszteletben tartó önkormányzati rendszer bevezetését tartotta célravezetőnek.

Jaques Barrot EB-főbiztos a túlzott elvárásoknak elébe menve leszögezte, hogy az Európai Uniónak nincs általános hatásköre a kisebbségek védelme ügyében, mivel az a nemzeti kormányok hatáskörébe tartozik. Az Unió hatóköre arra korlátozódik, hogy általános irányelveket fogalmazzon meg – példának okáért a faji diszkrimináció, a soknyelvűség, a kulturális sokszínűség, a cigányok szociális jogai vagy a bevándorlók integrációja (stb.) vonatkozásában.

A bevezető előterjesztések nyomán az EP-frakciók képviselőinek a hivatalos állásfoglalásai, majd az önkéntes felszólalások következtek. Elgondolkoztató és lehangoló, hogy a téma iránt érdeklődők többsége a közvetlenül érintett kisebbségek, illetve többségi „gazdanemzeteik” köréből került ki. A jelentős befolyással rendelkező „nagy” nemzetek és pártok képviselőinek érdektelensége a jogfosztott kisebbségek számára nem sok jót ígér.

A vitában résztvevők aránya híven tükrözi a kárpát-medencei magyarság helyzetének megoldatlan voltát. Magyar részről a következők szólaltak fel: Tabajdi Csaba, mint „témafelelős”, Lévay Katalin, Gáll Kinga, Szent-Iványi István, Tőkés László, Bauer Edith, Sógor Csaba, Harangozó Csaba és Winkler Gyula. Ennél is többen kértek szót a román képviselők sorából – mindösszesen tízen –, azzal a nyilvánvaló kollektív szándékkal, hogy „megvédjék a román mundér becsületét”. Rajtunk kívül, a többi európai kisebbség képviseletében – többek között – a finnországi Henrik Lax, a spanyolországi baszk Miguel Irujo Amezaga, a lettországi orosz Tatjana Zdanoka és a dél-tiroli (Olaszország) osztrák Michl Ebner vettek részt a vitában.

A magyar képviselők általában véve a kisebbségi kollektív jogok, illetve az autonómia ügye mellett foglaltak állást, és egy egységes európai kisebbségvédelmi rendszer bevezetését sürgették. Gál Kinga (FIDESZ) rámutatott, hogy a kisebbségi közösségi problémák pusztán emberi jogi és diszkrimináció-ellenes intézkedésekkel nem rendezhetők – ennél többre van szükség. Szent-Iványi István (SZDSZ) azt javasolta, hogy az alakulófélben lévő bécsi Alapjogi Ügynökség keretében egy tisztségviselő kifejezetten a kisebbségi kérdések intézésére nyerjen megbízatást. Harangozó Csaba (MSZP) szintén az autonómia mellett állott ki, azt hangsúlyozva, hogy „az önrendelkezés joga megilleti a nemzeti kisebbségeket”. Winkler Gyula (RMDSZ) „a többségi és kisebbségi konszenzuson alapuló autonómia-formákat” nevezte a legjobb útnak a kisebbségi kérdés megoldása irányába.

A román felszólalások egészükben véve szakszerűtlenségről, többségi értetlenségről és előítéletes elfogultságról, nem egy esetben pedig kifejezetten rosszindulatról árulkodtak. Dragoş Florin David brassói képviselő azzal érvelt a magyar autonómia ellen, hogy: „hova jutnánk, hogyha az egy milliónyi román munkavállaló autonómiát igényelne magának Spanyolországban?” (sic!). A baptista Nicodin Bulzesc azt kifogásolta, hogy „a kisebbségek nagy zajt csapnak maguk körül” („fac mult zgomot”); márpedig: „a zaj nem tesz jót, a jó pedig nem csap zajt”. Adrian Severin volt román külügyminiszter meghökkentő kijelentése szerint „az Európa Tanács, valamint az Európai Unió kisebbségvédelmi rendszerének megkettőzése káros volna, és konfúziót okozna” (sic!). Egyenesen visszataszítóan hatott a román képviselők többségének arról való ömlengése, hogy Románia „példa- és modellértékű módon” megoldotta a kisebbségi kérdést, és ezen a téren túlszárnyalta Európát. Az egy-két szlovák felszólaló öndicsérete messze elmaradt a románoké mellett…

Összefoglalójában Tabajdi Csaba aláhúzta, hogy „az egyenlő bánásmód elve, illetve a diszkrimináció általános tilalma nem képes ellensúlyozni a kisebbségek által elszenvedett hátrányokat”.

A felszólalásokra adott válaszában Jacques Barrot jogi főbiztos mintegy mentegetőzve ismételgette, hogy az EU kizárólag a diszkrimináció ellenében léphet fel, és nincsenek jogi eszközei a kisebbségi nemzeti közösségek védelmére – „mivel erre nézve a tagállamok nem adtak felhatalmazást”.

Mindent egybevetve, csak remélni lehet, hogy ez az európai parlamenti közvita nem lesz csupán „sok hűhó semmiért”, hanem felkavarja az európai kisebbségpolitika langyos állóvizeit, és elő fogja segíteni az Unió 57 kisebbségi közösséghez tartozó, a tagországok lakosságának kb. 10%-át kitevő, mintegy 50 milliónyi európai polgár – köztük mintegy három millió kisebbségben élő magyar – helyzetének rendezését.

Tőkés László felszólalását mellékelve közöljük.

F e l s z ó l a l á s

a hagyományos nemzeti és etnikai, valamint a bevándorló európai
kisebbségek védelme tárgyában

Elismeréssel és köszönettel üdvözlöm a hagyományos nemzeti és etnikai kisebbségek, valamint az európai bevándorlók védelmének napirendre tűzését.

Fájdalmasnak tartom, hogy kellő frakció-támogatás hiányában mai közvitánk határozathozatal nélkül végződik, és továbbra sem nyílik lehetőség egy EU-kisebbségvédelmi keretegyezmény elfogadására. A volt szovjet kommunista tábor országaiban az elnyomott kisebbségek ügyeinek nemzetközi rendezését az egymás ügyeibe való be nem avatkozás elve alapján utasították el.

Elfogadhatatlannak tartom, hogy ehhez hasonló módon, az Európai Unió is az egyes tagországok önálló hatáskörébe utalja kisebbségeik helyzetének megoldását.

A nacionál-kommunista időkre emlékeztető, diktatórikus álláspontnak és Európától idegen, demokrácia-ellenes megnyilatkozásnak tartom Traian Băsescu román államelnöknek az erdélyi magyarok kollektív jogok és autonómia iránti jogos igényét visszautasító budapesti kijelentéseit.

Az Európai Unió a nemzeti, etnikai és vallási kisebbségeknek is közös „hazája” – éppen ezért intézményes és törvény által szabályozott védelmüket tovább nem halogathatja.

Strasbourg, 2009. február 4.