Az ekkor hatalomra került új politikai és katonai vezetés olyan intézkedéseket rendelt el a hatalom megőrzése céljából, amelyek sok ember halálát, fizikai vagy pszichikai sérülését okozták.

Tőkés László EP-képviselőt, az EMNT elnökét február 20-ára idézték be tanúként a bukaresti katonai főügyészségre, ahol kizárólag az 1989. december 22-e után, az Iliescu-rezsim hatalomra kerülését követően játszott szerepéről kérdezte három ügyész. Az elmúlt évtizedekben Tőkés László következetesen szorgalmazta, hogy induljon be végre az igazságszolgáltatás mind a temesvári népfelkelés, mind az abból kibontakozó forradalom idején elkövetett erőszakos cselekmények, mind pedig az 1990-es bányászjárások és a marosvásárhelyi fekete március ügyében. Közel három évtized alatt csupán a bányászjárások vonatkozásában történt érdemi előrelépés.  

Az EP-képviselő osztja az vizsgálati szervek ama véleményét, miszerint a Ceaușescu házaspár elmenekülése után egy előre elkészített terv alapján zajlott minden intézkedés, amelyeknek az volt a céljuk, hogy az új vezetők legitimálják hatalmukat. A katonai ügyészek kérdései az 1989. december 22. és 30. közötti időszakra vonatkoztak, az ún. Nemzeti Megmentési Front megalakulása és kezdeti ténykedése napjaira, az erőszak ugyanis akkor szedte a legtöbb áldozatot, jóval többet, mint a diktátorok bukásához vezető tüntetések idején. Az NMF vezető testületébe annak idején a kommunista rezsim egyes disszidenseit és a népfölkelés emblematikus alakjait is bevonták, köztük Tőkés Lászlót is, ám ő – mint azt az ügyészek érdeklődésére elmondta – sosem került olyan helyzetbe, hogy bármilyen döntésben érdemben részt vehessen. Meghívásával és alkalmi jelenlétével Ion Iliescu és köre az új hatalom uralmát próbálta legitimálni. „Az NMF vezetőtanácsa jószerével látszattevékenységet folytatott, az operatív döntésekért Iliescu és társai a felelősek, lényegében ők vezették akkor az országot. Én magam is túlságosan jóhiszemű voltam, egyenesen népszerűsítettem a forradalmi kormány és Iliescuék tevékenységét” – fejtette ki Tőkés László a kezdeti lelkesedés közhangulatának jellemzéseképpen.

Az ügyészek a továbbiakban arra voltak kíváncsiak, hogy mikor változott ez a viszonyulás. „Doinea Cornea 1990. januári lemondása után kezdtek kiszorítani engemet is a Nemzeti Megmentési Front Tanácsából. Véglegesen akkor lettem kegyvesztett, amikor a marosvásárhelyi fekete március eseményeinek hátterét lelepleztem akkori amerikai körutam idején, amikor George W. Bush elnökkel is alkalmam nyílt találkozni. Emiatt aztán Iliescu bedobta a magyar szeparatizmus vádját” – mondta a volt püspök.

Kincses Előd, az EP-képviselő ügyvédje a maga rendjén üdvözölte, hogy 27 év után végre újrakezdték a nyomozást, és reményét fejezte ki, hogy bányászjárás esetéhez hasonlóan ez ügyben is vádemelésre kerül sor Iliescu és tettestársai ellen. „Sajnálatos módon a román nyelvű média egyáltalán nem mutatott érdeklődést ezzel a kérdéssel kapcsolatban, pedig az igazság kiderítése a december 22. utáni áldozatokkal kapcsolatban nemcsak a magyarok az ügye, hanem  minden román állampolgáré” – mondta a jogi képviselő. Tőkés László hozzátette: előbb-utóbb a fekete március felelőseinek kiderítése és elszámoltatása is meg kell történjen, hiszen a korabeli kép feltárása  csak így válhat teljessé. A marosvásárhelyi magyarellenes pogromkísérlet ugyanis egyenes folytatása volt annak a polgárháborús hangulatkeltésnek, pszichológiai és médiaháborúnak, amelyet a posztkommunista hatalom 1989 decemberében elindított pozíciójának megszilárdítása végett.