Tőkés László: „A kommunizmus áldozatai valójában mi magunk vagyunk”

 A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja megtartását minden év február 25-én a magyar Országgyűlés rendelte el 2000-ben. Négy évre rá felavatták Nagyváradon azt az emléktáblát, amely a Partiumi Keresztény Egyetem Teleki utca 27. szám alatti székházának belső udvarán, az ún. partiumi panteonban található. Tőkés László királyhágómelléki református püspök és Rózsás János egykori Gulag-fogoly leplezte le. Azóta mindig itt hajtanak fejet a váradi magyar polgári-nemzeti oldal képviselői az emléknapon.

A tisztelgők elénekelték a Szózatot, fogadták a püspök áldásmondását, majd felvonultak az egyetem dísztermébe, ahol lakossági találkozóra és filmvetítésre került sor.

Itt Szilágyi Zsolt, az EMNP külügyi és nemzetpolitikai kabinetjének vezetője tartott rövid bevezetőt, majd szólásra kérte a romániai rendszerváltozás emblematikus alakját, Tőkés Lászlót.

Az EMNT elnöke a kommunizmusról mint társadalmi rendszerről csakis az elítélés hangján szólhatott, hiszen a hitleri nemzeti szocializmus mellett a nemzeti kommunizmus tette a legnagyobb károkat Európában, kiváltképpen a Kis-Antant országaiban. Ezenképpen a másfél millió magyar lakta Romániában is, ahol a többségi román nacionálkommunizmus, azaz a Ceaușescu-rezsim a közösségi érdek nevében, hangzatos jóléti lózungok mögött a legmélyebb nacionalista, soviniszta elnyomást honosította meg. Eközben az internacionalista magyar kommunista párt Rákosi és Kádár idejében teljességgel feladta és elárulta a magyar nemzeti érdekeket, kiszolgáltatta a határokon túlra szakadt magyarságot utódállamokbeli elvtársainak. Látván a magyar állam passzivitását, a román, jugoszláv és csehszlovák kommunisták a kommunizmus nevében a legsötétebb nacionalista-soviniszta politikának vetették alá a kisebbségi magyarságot.

Tőkés László rámutatott: a külföldi nyomásra, államfői „megrendelésre” 2007-re elkészült Tismăneanu-jelentés első ízben ismeri el, hogy a „törvénytelen és kriminális” román kommunista rezsim bűncselekményszámba menő asszimilációs és homogenizációs politikát folytatott a magyar nemzeti közösség ellen. „A ’90-es évek elején ezt lepleztem le és neveztem vértelen népirtásnak” – emlékeztetett a püspök.

A továbbiakban a román nemzeti kommunizmus két fő elemére, az erőltetett iparosításra és urbanizációra tért ki, amelyeknek örve alatt megtörtént a nagyobb erdélyi városok elrománosítása. Számos példa és adat bemutatása után a falurombolás ördögi tervét is felidézte, amitől csak „az isteni kegyelem mentett meg minket 1989-ben”. Ám a posztkommunista korban sem lélegezhettünk fel – mutatott rá Tőkés László –, hiszen az, ami modernizáció címén zajlik ma Romániában, különösképpen pedig Erdélyben, a Partiumban és a Bánságban, az az egykori „szisztematizálás” folytatása. A Román Kommunista Párt kongresszusi téziseinek szellemében folyik az etnikailag homogén román nemzetállam és központilag vezérelt „szocialista nemzet” megteremtése, sőt, a fejlődés címszava alatt a városrendezési-rombolási terv is megvalósul apránként, olykor jelentős európai uniós támogatással.

Mi mindannyian a kommunizmus áldozatai és egyben túlélői vagyunk – vélte a püspök –, akik joggal kérjük-követeljük vissza, amit elraboltak tőlünk, és azt, hogy hagyjanak minket élni, lehessünk itthon a hazában.

Révész Máriusz fideszes országgyűlési képviselő meghívottként köszöntötte a fórum részvevőit. Elöljáróban sietett emlékeztetni: kettős mérce érvényesül a világban a szélsőséges ideológiák és diktatúrák megítélése kapcsán, a kommunizmussal szembeni engedékenység megmagyarázhatatlan és felháborító. Ráadásul a kommunista ideológiának a hirdetői, a népnyomorító rendszereknek a fenntartói és haszonélvezői mindmáig köztünk élnek, utódaik pedig nagyon is jól boldogulnak. Sokan átfestették magukat demokratákká és liberálisokká. 1989 után egy ideig meghúzták magukat, de már 1994-ben visszatértek a hatalomba, 2002–2010 között pedig azt is ellopták, ami még megmaradt a nagy kiárusításból. Beszélt a 2004-es „szégyenteljes” népszavazásról, emlékeztetve: a baloldal gátlástalan ellenkampánya dacára mégiscsak többségben voltak a határon túli magyarokért kiálló voksok, még ha a referendum végül sikertelen is volt. Az események érintettjeként és elszenvedőjeként szólt röviden a Gyurcsány-kormány túlkapásairól – az őszödi beszédtől a tévészékház ostromán át a 2006. október 23-i rendőrattakig, amelyben őt is félholtra verték több száz békés megemlékező társával együtt –, s noha ő maga is részt vett az események feltárásában, máig nem sikerült tisztességesen felelősségre vonni a bűnösöket. A baloldal sokadjára rontott rá a nemzetre, de a felbújtók személye ma is csak találgatások tárgya. Akik viszont a támadásokat levezényelték, azokat kitüntették…

Révész Máriusz végül arra hívta fel a figyelmet, hogy nem lenne szabad visszaforgatni a történelem kerekét, és visszaengedni a hatalomba azokat, akik már többször kirabolták és eladósították Magyarországot, akik a határok fölött nemzetegyesítés ellenzői, aki zavaros eszmék és idegen érdekek szolgálatában teszik, amit tesznek. Ezt megakadályozandó kellene majd részt venniük az áprilisi választáson a magyar állampolgároknak, személyesen vagy levélben szavazva.

A fórumot követően a jelenlévők megnézhették az Elk*rtuk (A hazugság ára) című, tavaly bemutatott magyar politikai krimi-filmdrámát, a Vándormozi jóvoltából.