Magdó János szerint a Szekuritáté irattárában őrzött Tőkés-dossziét feldolgozó, jól dokumentált, könnyen olvasható, izgalmas „történelmi krimi” bepillantást enged az erdélyi magyarság 1970-1980-as évekbeli életébe és helyzetébe, segíthet annak megértésében, hogy a református egyház embereit, lelkészeit miként lehetett meggyőzni, hogy együttműködjenek a Szekuritátéval, és hogy miként működött a kommunista titkosrendőrség.

   H. Szabó Gyula úgy fogalmazott, hogy az erdélyi magyar közösség még mindig adós a hallgatás falának a lebontásával, a néhány évtizeddel ezelőtti múltjának teljes feltárásával, ennek jegyében jelent meg a kötet. A kiadóigazgató fontos és megkerülhetetlen munkának nevezte Molnár János kötetét, noha a múlt feltárása nagyon nehéz, hiszen az egykori Szekuritáté nem szűnt meg teljesen, elemei és struktúrái ma is tovább működnek. „Ez a negatív Déva vára-jelenség: amit lebontunk estig, felépül reggelre” – fogalmazott.

   Molnár János szerint a könyv azért fontos, mivel tartalmazza Tőkés László olyan korabeli szövegeit is, amelyek eddig ismeretlenek voltak, mivel eredetijük elveszett, így a szerzőnek a Szekuritáté által készített román változatból kellett visszafordítania magyarra. Mint mondta, ezek a szövegek minden bizonnyal részei lesznek az erdélyi magyar politikatörténetnek.

    A szerző szerint azért is fontosak ezek a szövegek, mivel kirajzolódik belőlük az erdélyi magyarság kommunista diktatúrára adott válaszának a Tőkés-féle modellje: míg az erdélyi magyar elit óvatos, sorok közötti, túlélésre játszó választ fogalmazott meg, Tőkés László magáról a valóságról ír, ez pedig közelebb áll az erdélyi magyarság által megélt mindennapokhoz. A Tőkés-modell a korabeli kommunikációs hiányosságok miatt csak az 1980-as évek második felében terjedhetett el valamelyest, amikor temesvári református lelkészként Tőkés beleszőtte prédikációiba üzenetét.

    Molnár azért látta szükségesnek megírni a kötetet, mivel – mint mondta –, Tőkés Lászlót rengeteg aljas támadás érte az utóbbi években, ezekkel szemben pedig „fel kell mutatni, hogy mindannyian emberek vagyunk, vannak hibáink, de vannak olyan dolgok is, amit nem szabad elfelejtenünk”. Hangsúlyozta: Tőkés politikai gondolkodása, céljai ma is ugyanazok, mint évtizedekkel ezelőtt, akkori harca a közösségre kivetítve szabadságharc és autonómiaharc. „Nem sok mai politikus mondhatja el magáról, hogy ma is ugyanaz, aki akkor volt” – fogalmazott Molnár János.

    Tőkés László szerint a kötet amiatt is figyelemre méltó, hogy ilyen rövid formátumban, 250 oldalon pontos keresztmetszetét nyújtja a „krimi-történetnek”, a szerző pedig tömören és találóan válogatta ki a könyv egészébe illő részeket a hatalmas dokumentummennyiségből.

   Az európai parlamenti képviselő elmondta, a könyv számára is izgalmas, mivel más perspektívából, a külső szemlélő megvilágításában mutatja meg azt a történetet, amit ő akkor az események részeseként „a gödör fenekén” élt meg. „Nem csupán azt mutatja meg, hogy velem mi történt, hanem arról is szól, hogy mi történt mindazokkal, akiket a Szekuritáté célba vett, ezért lehet a könyvnek közösségi üzenete” – mondta Tőkés László. Hozzátette: a róla kialakult magányos szabadságharcos-kép csak részben igaz, mivel mindig bátor közösség állt ki mellette: családja, lelkészkollégái, a brassói, a dési, majd a temesvári gyülekezet, ez pedig nagyon sokat jelentett számára.

    „Folytatnunk kell a konfrontációt, amiről ez a kötet szól, mivel sajnos nem beszélhetünk a Szekuritátéról múlt időben. A titkosszolgálat az egész társadalmat aláaknázta. Erdély ebből a szempontból olyan, mint egy balkáni aknamező, nekünk pedig ma is feladatunk az aknaszedés” – fogalmazott Tőkés László. A Románia Csillaga érdemrend visszavonásának ügye is azt jelzi, hogy „a Szekuritáté nyúl utánam” most is – hangsúlyozta.