Nyilakozat a parlamenti választások tárgyában

NYILATKOZAT

Ady Endre születésének évfordulóján az érmindszenti zarándoklat résztvevői arról győződhettek meg, hogy ha lehet, a Költő szülőfalujának helyzete ma rosszabb, mint 131 évvel ezelőtt volt. Akik viszont a székelység helyzetéről szóló, legújabb felmérés adataival találkoznak, szintén azt látják, hogy Székelyföld gazdasági lemaradottságán az utóbbi, mintegy két évtizedben sem sikerült változtatni, s az országos átlagnál itt jóval nagyobb a szegénység. Szórvány- és tömbmagyarságunk elszomorító állapota híven tükröződik ebben a két mintaesetben. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség választási sikerpropagandájával éles ellentétben álló helyzet a magyar politikai képviseletet kisajátító szervezet két évtizedes regnálásának a képét is híven tükrözi. Erdélyi magyarságunk helyzete változásért kiált. Ugyanez mondható el az egész országról – az 1989-ben elkezdődött rendszerváltozás viszonylatában.

Mindezek ellenére a küszöbön álló országos választások politikai színterén tovább folyik a versenypártok – köztük az RMDSZ – tülekedése a koncért, a hatalomért. A magyar „érdekszervezet” képtelen a változásra, a megújulásra, az összefogásra. Nemzeti érdekeink képviseletét a szűkkeblű pártérdekek javára rendre szem elől téveszti, és egész politikáját, mostani választási korteshadjáratát a hatalomhoz – az újbóli kormányrajutáshoz – való görcsös ragaszkodás jellemzi. Ebben a tekintetben is mementóul szolgál a Neptun-gate 15. évfordulója.

A parlamenti választások továbbra is az RMDSZ hatalmi egyeduralmának, illetve romániai magyar totalitárius egypártrendszerünknek az átmentéséről szólnak. Ebből a szempontból – a demokratikus jogállamiság útján – még a román politikum is megelőz bennünket.

Ez az oka annak, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a polgári erők minden igyekezete ellenére sem tavaly ősszel, sem idén nyáron nem valósulhatott meg az erdélyi magyar nemzeti összefogás, és a tárgyaló felek között nem jöhetett létre a választásokra tekintő megegyezés.

Egészében véve ezeket az állapotokat tükrözi a folyamatban lévő választási kampány. A hatalmát és egyeduralmát átmenteni akaró RMDSZ-nomenklatúra nem válogat az eszközökben. Beszédes jellemvonásai és kirívó példái ennek: a hamis siker- és egységpropaganda; a Nyakó–Újhelyi-féle gátlástalan szavazatszerző ellenségképfestés; egyházaink pártpolitikai célokra való szentségtelen felhasználása, illetve azok kormánypénzekből való „megvásárlásának” nemtelen eszközei; a hazai magyar sajtó monopóliumának birtoklása; vagy az olyanfajta botrányos esetek egész sora, mint például a sorozatos ravatalozó-avatások és halottasház-alapkőletételek alkalmai, melyeken az RMDSZ magas rangú tisztségviselői a „magyar jövő” morbid meghirdetésével próbálnak még több szavazatot begyűjteni.

Az RMDSZ választási kampánya mostanra már egy „Megéneklünk, RMDSZ!” fesztivitás-sorozattá alakult át – a Cântarea României mintájára. Ebben az összefüggésben még Reményik Sándor versének parafrázisa is idetalál, ti. az RMDSZ-propaganda a mohó szavazatszerzés céljából még „a Templomot és az Iskolát sem hagyja” – nem kíméli. Ez utóbbi, vagyis a magyar tanintézetek átpolitizálása maholnap már-már a „politikai pedofília” szintjét is eléri.

A versenypárti, önreklámozó „hazugságbeszéd” politikai diskurzusában mint mindig, most is elsikkad a lényeg, a magyar képviselet tulajdonképpeni tétje: –egyebekkel együtt – Trianon gyógyítása és a nacionál-kommunizmus utáni jóvátétel; elszegényedett népünk, a bérből és fizetésből élők, falvaink és parasztjaink siralmas helyzete; az asszimiláltak és a kivándoroltak sorsa; a kulturális, tanügyi, önkormányzati és területi autonómia ügye; magyar történelmi egyházaink hátrányos megkülönböztetése; Székelyföld és Erdély más magyar vidékei és települései románosításának a folytatódása, vagy éppenséggel az önálló magyar felsőoktatás és a Parlament asztalán elfektetett kisebbségi törvénytervezet akut kérdése.

Az ilyenképp körvonalazódó körülmények, az utóbb bevezetett egyéni szavazókörzetes választási rendszer keretei, és az RMDSZ által reánk kényszerített, antidemokratikus egypártrendszer korlátai között nem marad más lehetőségünk, mint az, hogy élve a lelkiismereti szabadság és a korlátozottan szabad választás jogával: megválasszuk azokat az emberileg, erkölcsileg és politikailag hiteles parlamenti képviselő- és szenátorjelölteket, akikben megbízhatunk – legyenek azok akár az RMDSZ színeiben, akár függetlenként induló jelöltek.

Ennek kapcsán tisztán kell látnunk, hogy nem mindenki, aki magyar, hiteles jelölt, másfelől pedig, hogy az RMDSZ-jelöltség önmagában nem hitelesíti – nem legitimálja – a magyar jelölteket. Ennek megfelelően, az RMDSZ által sulykolt, hamis pártegység sem igazolhatja olyan hitelét vesztett, levitézlett, korrupt, érdemtelenül futtatott pártkatonák megválasztását, akik az erdélyi magyarság jelenlegi helyzetének és az RMDSZ elhibázott politikájának a kialakulásáért – elsőrenden – felelősek.

Ne szavazzunk vakon a „Pártra”! Egy népes, de felhígult képviseletnél jobb egy kisebb, de minőségi parlamenti jelenlét.

Nem igaz az, hogy: „A független jelöltekre leadott szavazatok elvesznek” – amint ezt az RMDSZ-propaganda állítja. Inkább szavazzunk a hiteles független, mint a hitelüket vesztett RMDSZ-jelöltekre. Ezt a szabad és demokratikus jogunkat maga a törvény biztosítja.

Emlékeztetésképpen: gondoljunk az RMDSZ által félresiklatott 2004-es államelnökválasztásra (1), valamint a Băsescu elnök menesztésére kiírt, RMDSZ által elhibázott népszavazásra (2) – pozitív példaként pedig a Magyar polgári Párt által idén elért székelyföldi helyhatósági eredményekre (1), nem utolsó sorban pedig a tavaly novemberi európai parlamenti választásokra (2).