NEMZETI ÖSSZEFOGÁSSAL – AZ AUTONÓMIÁÉRT

Elnöki beszámoló és programbeszéd az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Küldöttgyűlésén, elhangzott Sepsiszentgyörgyön, 2022. május 7-én.

Tisztelt Küldöttek! Hölgyeim és uraim! Kedves Bajtársaim!

Legutóbbi küldöttgyűlésünket 2019. október 26-án, Csíkszeredában tartottuk. A külső körülmények kedvezőtlen alakulása miatt kétévenkénti tanácskozásunk idénre halasztódott.

A két küldöttgyűlés közötti időszak számbavétele rendjén mindenekelőtt – a teljesség igénye nélkül – azok emlékének adózzunk, akik már nem lehetnek közöttünk, akik időközben eltávoztak „a minden élők útján”. Gyászoljuk őket és áldón emlékezünk Ferencz Attila kézdiszéki, valamint Brassai Csaba gyergyószéki elnökökre; továbbá Szőcs Géza ellenzéki költőre, első kisebbségi törvényünk szerzőjére, a jobb sorsra érdemes RMDSZ volt vezető emberére, szenátorára és kitaszítottjára; Dobai István nemzetközi jogászra, az Erdély ügyében megfogalmazott ENSZ-memorandum börtönt szenvedett írójára, az Erdélyi Református Egyházkerület volt főgondnokára; Király Károly volt szenátorra, a Ceaușescu-rezsimmel szembeni ellenállás kimagasló alakjára; valamint Balázs Sándor író-filozófusra, a Bolyai Társaság volt elnökére, az autonómiaügy elkötelezett harcosára. Utóbbi két kiválóságunkat Autonómiatanácsunk a Kós Károly-díjjal tüntette ki. Emlékük legyen áldott, örökségük maradandó!

Küldöttgyűlésünk jelszavául Szabó Dezsőnek, a magyar igazság szenvedélyes keresőjének egyik kötetcímét választottuk: „Egyenes úton”. „Taníts meg engem a te utadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt” – ekképpen fohászkodtunk és ezen a bibliai „keskeny” úton igyekszünk megmaradni a zsoltáros Dávid királlyal együtt a veszedelem idején, korunk, kisebbségi létünk és szorongatott helyzetünk kihívásai és próbatételei közepette (Zsolt 27,11). „Akik elhagyták az egyenes utat, eltévelyedtek” – figyelmeztet Péter apostol (2 Pt 2,15).

Az elmúlt mintegy két és fél évre a váratlanul reánk törő koronavírus-járvány vetette rá sötét árnyékát. Jól kiolvasható ez a beszédemhez csatolt, elnöki, közéleti tevékenységemet összefoglaló eseménynaptáramból is. 2019 még az 1989-es forradalmi rendszerváltozás 30. évfordulójának a sűrű programjával volt teli. A 2020. esztendő azonban szinte teljesen eseménytelen: mondhatni, még a helyhatósági és a parlamenti választások is karantén-viszonyok között zajlottak. A szorító társadalmi-egészségügyi tilalmak közepette tettük, amit kellett és amit lehetett.

Amióta az Európai Parlamentből visszavonultam és az egyházi szolgálatból nyugdíjba mentem, nyilvános-közemberi-politikai tevékenységem többé-kevésbé az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács körére korlátozódott. Elnöki irodám volt európai parlamenti hivatalom helyén és folytonosságában Nagyváradon, a püspökség, az egyetem és a demokráciaközpont szomszédságában működik, Szilágyi Zsolt és Török Sándor irányításával, szoros kapcsolatban a dr. Sándor Krisztina ügyvezető elnök és Juhász Péter gazdasági igazgató vezette kolozsvári EMNT-központtal, az Erdélyi Magyar Néppárttal való partneri együttműködés jegyében. Önmagában vett elnöki, illetve elnöki irodai munkánk bőséges módon kiegészül előző tisztségeimből és munkaköreimből fakadó többlettevékenységeinkkel, a közszereplői mivoltomból következő feladatokkal és kötelességekkel. A fontosabb alkalmak, rendezvények, események, szolgálatok, találkozók fellelhetők a mellékelt eseménynaptárban, illetve irodánk honlapján. A sűrű napi adminisztráció viszont láthatatlan marad.

Említésre méltó az eltelt időszakból, hogy a kialakult járványhelyzet miatt a tusnádfürdői nyári szabadegyetemek és diáktáborok rendre elmaradtak. Helyettük rendezte meg a Pro Minoritate Alapítvány egy hajókirándulás keretében a „Tusványost a Dunán” 2020-ban, majd Sátoraljaújhelyen kerítettünk sort a Kárpát-medencei Nyári Szabadegyetemre, 2021 júliusában.

Tavaly viszonylag eleven volt a kapcsolat anyaországi stratégiai partnerünkkel és támogatónkkal, a Fidesz–MPSZ-szel (Fidesz-kongresszus, évértékelő beszéd, kötcsei találkozó stb.)

Szintén a koronavírus-járványnak tulajdonítható, hogy a Trianon centenáriumára várható és tervezett rendezvények jobbára elmaradtak. Mindazáltal elégtétellel tudatom, hogy a Trianonhoz vezető történelmi eseményekről szóló 2018. és 2019. évi Kárpát-medencei konferenciákat magukba foglaló kötetek Trianon 100 Konferenciák címen, a Kárpát-medencei Autonómiatanács kiadásában, Bedő Árpád titkár szerkesztésében a minap megjelentek.

Örvendetes fejleményként üdvözölhetjük ártatlanul szenvedő székely politikai foglyaink, Beke István és Szőcs Zoltán végre valahára való szabadon bocsátását. Én magam – mint európai képviselő – és az EMNT is minden lehetőt megtettünk volt ennek érdekében. Ugyanez mondható el a tíz éve megalakult, Csóti György által vezetett Kisebbségi Jogvédő Intézetről, személy szerint pedig Lomnici Zoltánról, az Emberi Méltóság Tanácsának elnökéről és Kulcsár-Terza József parlamenti képviselőről. Nem úgy a bukaresti RMDSZ-ről, amely valójában sorsukra hagyta értünk börtönt viselt testvéreinket.

A 2019-es küldöttgyűlésünkön kiemelt hangsúly esett közösségi önrendelkezésünk ügyére, az erdélyi magyar kisebbségi lét több vetületében, úgymint: integrált autonómiaformák elérése, a magyarság társnemzeti státuszának biztosítása, tanügyi autonómia, a történelmi régiókra vonatkozó európai polgári kezdeményezés támogatása, új magyar összefogás, román–magyar kapcsolatok és a kölcsönös megegyezésre való törekvés.

Hálaérzéssel állapíthatjuk meg, hogy széleskörű nemzetközi összefogással, nem utolsósorban pedig a magyar nemzeti erők közreműködésének köszönhetően, végül is az előírt számot meghaladva sikerült összegyűjteni a szükséges aláírásokat a történelmi régiókra vonatkozó európai polgári kezdeményezéshez. Csak remélni merjük, hogy a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése nem jut a FUEN és az RMDSZ kisebbségvédelmi polgári kezdeményezésének sorsára.

Nagy figyelemmel követtük nyomon az Európa Tanács tavalyi magyar elnökségének munkáját és azon központi törekvését, hogy az európai fórumokon mostohán kezelt nemzeti kisebbségvédelmet helyezze a figyelem középpontjába. Külön is illesse köszönet ezért a körünkben jelen lévő Szili Katalin autonómiaügyi miniszterelnöki megbízott asszonyt, valamint Kalmár Ferenc szomszédságpolitikáért felelős miniszeri biztos urat, akik az ún. Strasbourgi nyilatkozat egyik legfontosabb alapelveként a kollektív jogok elismerését jelölték meg.

Az új magyar összefogás igényét és szükségét a leghatározottabban Csomortányi István, az EMNP elnöke fogalmazta meg. Az erdélyi magyar és a székely nemzeti tanácsok ebben a tekintetben kezdettől fogva élen járnak. Olyannyira, hogy 2018 októberében, Marosvásárhelyen közös küldöttgyűlésen emlékeztünk meg Tanácsaink történelmi elődeinek száz évvel ezelőtti megalakulásáról és egyeztünk meg közös autonómiaharcunk folytatásában. Izsák Balázs elnök úrral és az SZNT-vel együttműködésünk azóta is töretlen.

Szintén az új egység irányába mutat az, a 2018 januárjában elfogadott, hárompárti autonómianyilatkozat, melyben az EMNP, az RMDSZ és az MPP – akkori – elnökei egyöntetűen támogatásukról biztosították a közösségi önrendelkezés ügyét. Szili Katalin asszony közvetítő szerepe ebben külön is említést érdemel. Csak azt sajnálhatjuk, hogy a megegyezés „cselekvési terve” végül is elsikkadt. Idén ősszel azonban, a Kolozsvári nyilatkozat 30. évfordulóján újabb jó alkalom kínálkozik az autonómia ügyének együttes felkarolására.

Ugyancsak kedvező fejlemény az összefogás terén a Csomortányi István és Mezei János elnök urak céltudatos törekvésével létrehozott pártfúzió, mely az EMNP-t és a Magyar Polgári Pártot az Erdélyi Magyar Szövetségben egyesítette. Úgy tűnik, kimondottan háttérhatalmi politikai okai vannak annak, hogy a román törvényhatóságok hosszú ideje rendre elszabotálják az EMSZ hivatalos bejegyzését.

Újabb előrelépést jelentett az egység irányába az RMDSZ és az EMSZ közötti Megállapodás az erdélyi magyar közöség országos ügyeinek összehangolt képviselete és a parlamenti választásokon való együttműködés érdekében, melyet a felek 2020 novemberében írtak alá. Ennek köszönhetően a decemberi parlamenti választások alkalmával Zakariás Zoltán és Kulcsár-Terza József személyében két EMSZ-jelölt jutott be a román képviselőházba. Milyen kár, hogy ugyanerre az együttműködésre a 2019-es európai parlamenti választásokon az RMDSZ nem volt hajlandó, s emiatt erdélyi magyarságunk három helyett csak két képviselőt juttathatott be az európai törvényhozásba.

Az RMDSZ és az EMSZ parlamenti frakcióinak összefogásával komoly lehetőség mutatkozik egy kisebbségi törvénytervezet benyújtására Románia parlamentjében – annál is inkább, mivel az eredeti kormányprogramban is szerepel egy ilyen jogszabály elfogadására vonatkozó előirányzat. Az EMNT Választmánya tavaly májusi ülésén azzal a meghagyással élt, hogy parlamenti képviseletünk „az autonómia iránti elkötelezettséggel” érvényesítse törvényhozói szándékát. Ezzel együtt megbízást adtunk egy szakértői csoportnak a kisebbségi törvénytervezet kidolgozására. (Erről a későbbiekben Toró T. Tibor ügyvezető elnök fog előterjesztést tenni.)

Az erdélyi magyarság politikai céljainak az elérése szempontjából a belkörű összefogáshoz hasonló fontossággal bír a román–magyar / magyar–román párbeszéd és megegyezés. Könnyű belátni ugyanis, hogy a román fél, a román államhatalom beleegyezése nélkül nem valósítható meg a magyar közösségi önrendelkezés. És akkor még az ügy nemzetközi hátteréről és támogatásáról nem is beszéltünk…

A nemzeti kommunizmus jogfosztó állapotából igen hosszú út vezet a megbékélésig és a megegyezésig. Ezért tartjuk elengedhetetlenül fontosnak, hogy román támogatókat szerezzünk autonómiatörekvéseinkhez, hogy Temesvár forradalmi öröksége szellemében építsük és erősítsük a román–magyar szolidaritást, hogy a demokratikus képviselet és párbeszéd elve alapján létrehívjunk egy országos szintű, reprezentatív román–magyar kerekasztalt a magyarság ügyének intézményes rendezése végett. Ennek a politikai szándéknak az érvényesítését az idők folyamán – kormányban vagy kormányon kívül – rendre elmulasztotta az RMDSZ. Az EMNT erejéhez mérten folyamatosan élteti a román–magyar konferenciák hagyományát, ami különösképpen Sándor Krisztina ügyvezető elnök érdeme. És erről szól 2018-ban elfogadott Közös román–magyar centenáriumi nyilatkozatunk is – Gabriel Andreescu professzor közreműködésével –, amelynek román aláírói is támogatják a magyarok kulturális és területi autonómiatörekvéseit.

A végére hagytam, de mindenek elébe való az össznemzeti magyar összefogásnak az a ragyogó sikere, mely az április 3-i országgyűlési választásokon született, és amely akár „a holdról is, de Brüsszelből minden bizonnyal jól látható”. Egy kis lelkes túlzással, méltán állíthatjuk, hogy a külhoni magyarok imponálóan nagy számú szavazata által a Magyar Országgyűlés Nemzetgyűléssé lépett elő. A külhoni magyarság hálával tartozik Orbán Viktor nemzeti kormányának a határokon átívelő nemzetegyesítés eme fényes győzelméért, háláját pedig cselekvő hozzájárulásával juttatja kifejezésre. A törvénytelen migráció, a sorsszerű koronavírus-járvány, az áldatlan ukrajnai háború és az európai dimenzióba lépett, általános magyarellenesség körülményei között magyar hazánk és kormányunk biztosan számíthat az elszakított nemzetrészek föltétlen támogatására.

A maga helyén és erejéhez mérten ezt bizonyította az erdélyi magyar nemzeti oldal, nevezetesen az EMNT demokráciaközpontjainak hálózata. A legutóbbi küldöttgyűlés óta eltelt időszakban legfőbb feladatunknak tartottuk a honosítás fokozott mértékben való folytatását, ezzel együtt és még inkább pedig a közelgő választásokra néző regisztrációt, a szavazójogosultak mozgósítását, nem utolsósorban pedig a levélszavazatok maradéktalan begyűjtését.

Húsvét előtt Szijjártó Péter külügyminiszter úr Kolozsváron fesztív módon mondott köszönetet a begyűlt szavazatokért az RMDSZ vezérkarának. Ugyanezt folytatta Délvidéken. Csalódással vettük tudomásul, hogy a mi erőnk fölötti munkánkat kettős mércével mérte. Pedig egyedül a demokráciaközpontjaink által összesített mintegy 70 ezer levélszavazat felülmúlta a vajdaságiak hatvanezernyi szavazatát. Ennél azonban százszorta fontosabb számunkra a nemzeti-polgári oldal kétharmados győzelme, mely békét, biztonságot és az elszakított nemzetrészek megerősödését jelenti a Kárpát-medencében. Szívünkből szól ugyanis Frank Füredi professzor, amikor azt mondja, hogy a választások alkalmával a magyarság arról döntött, hogy sorsáról ne külső hatalmak határozzanak, hanem egy olyan társadalomban éljen, amelynek értékrendjét az ő általa választott kormány szabja meg és képviselje.

Tisztelt Küldöttgyűlés! Tisztelt Küldöttek!

Egy nemrégen tartott könyvbemutató alkalmával Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr az elmúlt tizenkét év nemzetpolitikáját „sikertörténetnek” minősítette. Amit a magyar nemzetpolitika elért, az világszerte is egyedülálló – tette hozzá Potápi Árpád államtitkár. Anélkül, hogy tagadnánk a magyar nemzetpolitika valós érdemeit és áldásait, „sikertörténetről” beszélni – enyhén szólva – túlzás. Ahogyan mondani szokás: mindennek megvan a színe és fonákja. Autonómia nélkül beolvadás vár az erdélyi magyarságra – fogalmazza meg a rideg valóságot Kalmár Ferenc. Lelkendezésre nincsen okunk. Bőven elég számunkra az RMDSZ több évtizede tartó, szavazatszerző sikerpropagandája. Határon túli magyarságunk helyzete egészében véve kritikus. Lélekszáma száz esztendő alatt hárommillióról kettő alá apadt. Kárpátaljai közösségünk válságos állapota híven jelzi túlélési esélyeinket. Nem győzelmi ünnepre kell harangozni, hanem a vészharangot kell megkongatni. Segélycsomagjaink növekvő garmadáját könyörtelenül szétzúzhatja az ellenséges ütegek célzott találata.

Természetesen, ez nem a lemondás és nem a reménytelen megadás szava. Mi is a „cselekvő nemzet” hadrendjébe sorakozunk fel. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács utolsó erejéig kész folytatni a küzdelmet közösségi autonómiánkért. Önámítás és megalkuvás nélkül. Köszönettel azért és elvárással az iránt, hogy a magyar hazára mindenkor számíthat.

Petőfi Sándor születésének kétszázados emlékesztendejében végezetre ekképpen fohászkodjunk: „És te, Isten, magyarok nagy / Istene, / Légy népeddel, hű népeddel, /Jó népeddel, légy vele!”

Tőkés László