Nagyváradtól Masikóig, és vissza

Wagner Nándor 1997-ben bekövetkezett halálának évfordulóján, november 15-én a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen felállították és felavatták a kiváló szobrászművész és a hagyatékát, emlékét sokáig ápoló, 2021-ben elhunyt felesége, Wagnerné Chiyo Akiyama mellszobrait.

Az egyetem régebbi épületének – ami a Városháza/Primăriei utca 27. szám alatt áll és egykor református kultúrpalotaként szolgált – aulájában áll egyelőre Solti András budapesti szobrászművész két alkotása, külön-külön két márványtalapzaton, mégpedig a Királyhágómelléki Református Egyházkerület első megválasztott püspökének, a palotaépíttető Sulyok István emléktáblájának két oldalán, de Pálfi József rektor elárulta, hogy azok csak ideiglenesen kaptak helyet itt addig, amíg a PKE az új épületszárnya meg nem épül.
A szoboravató előtt megemlékező ülésre került sor a díszteremben. Az egybegyűlteket Kiss Sándor, a Wagner Nándor emlékét ápolós és hagyatékát kezelő Academia Humana Alapítvány kuratóriumának elnöke köszöntötte, felelevenítve az 1922. október 7-én Nagyváradon született szobrász életének fő stációit. A Magyarországon tanult és dolgozni kezdett fiatalember 1956-os forradalmi szerepvállalása miatt Svédországba emigrált, ott vette el japán tanítványát, akivel 1969-ben a felkelő nap országába telepedtek. Skandináviában megkezdett sikeres alkotói pályafutása Japánban teljesedett ki. Az alapítványi elnök röviden bemutatta az általa szerkesztett antológiát is (Wagner Nándor: Nagyváradról Masikóig), ami főként a szobrászról írott anyagokat, méltatásokat tartalmaz, de életrajzi adatokat és a művészi utóélet egyes részleteit is; a Partium Kiadó gondozásában jelent meg.

Wehner Tibor művészettörténész A nagyváradi Wagner Nándor címmel tartott előadást, amelyből kevésbé ismert részleteket is megtudhatott a hallgatóság a szobrásznak a szülőházától – amelyen 2005. december 19-én domborműves emléktáblát helyeztek el – Japánig tartó életútjáról. Amiben kellemes és kellemetlen momentumok egyaránt előfordultak. „De ő maga itthon van Váradon, és ha legismertebb műve, a Filozófiai kert már elkészült másolata – sokak várakozásainak megfelelően – végre helyet kapna egy váradi köztéren, akkor – az ő szavaival – elmondhatnánk, hogy Wagner Nándor, Wagner Nándor műveinek együttese, Wagner Nándor művészete valóban, véglegesen hazaérkezett” – hangoztatta a művészettörténész, megemlítve, hogy az eredeti monumentális térplasztikát 1985-ben avatták fel a japáni Masikóban, hű másolatát pedig 2001-ben a Gellért-hegyen, Budapesten, a már kiöntött harmadik bronzkópia becsomagolva várja a szülőváros fogadókészségét. Egyelőre csak a PKE hallgatói élvezhetik a wagenri mecenatúrát olyan formában, hogy az Academia Humana és az özvegy által alapított Wagner Nándor Díjat minden évben kiosztják százezer forint értékben a fiatal tehetségek számára kiírt pályázaton.Cserna Csaba előadóművész a Wagner Nándor által hangrögzítőre mondott memoárból olvasott fel részleteket, többek között gyerekkoráról, nagyszüleiről, a nagyapjával közös csínyekről. „Nagyapám mindent elkövetett, hogy jó magyar embernek neveljen” – hangzott el, de az is kiderült, hogy a királyi Romániában nem volt egyszerű sorsa egy magyar gyermeknek. S amikor utoljára szülőföldjére látogathatott, már a Ceaușescu-diktatúra bukása után, felmenői sírját sem kereshette fel, mert közben felszámolták azokat, a temetővel együtt.

A megemlékezés záró mozzanataként Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke, a Pro Universitate Partium Alapítvány elnöke mondott szoboravató beszédet a földszinti aulában. Felidézte, hogy Wagner Nándor 2005 májusában tért igazán haza Nagyváradra, akkor avatták fel egyik legzseniálisabb alkotását, az egész alakos József Attila-szobrot, amely a Petőfi-parkban található. Az 1954-ben készült, félszáz évig gipszben rejtőzködő művet Wagner Chiyo adományozta a városnak, és 2005. május 1-án, a Festum Varadinum egyik záróeseményeként avatták fel az özvegy jelenlétében. „Erdély, a Partium és a magyar haza kétszeresen számkivetett fiaként Wagner Nándor sorsa és életpályája nemzetünk egész 20. századi történetét leképezi” – fogalmazott Tőkés László. Aki szerint Wagner Nándor valóban hűséges fia volt hazájának. „Idegen földön élve is meg volt győződve arról, hogy amint maga írta: »az én működésem itt is a magyarság hitelképességére törekszik. (…) Biztos vagyok abban, hogy a hazám javát szolgáltam a munkámmal«. Ebben a szellemben és ezzel a lelkülettel alkotott és kívánta megosztani művét népével, hazájával. Távolra szakadt szülőföldjétől, de hazaszármaztatott szoboralkotásai révén mintegy hazatalált. (…) Hazatérésének útját jelzik a Budapesten, Székesfehérváron, Miskolcon, Dunaújvárosban felállított szobrai is. Most pedig végtére ez a mai szoborpáros szülővárosa befogadó szeretetének és hálájának szimbóluma. Béke, barátság, szeretet a mindent betöltő csend szépséges ötvözetében – írta Wagner Nándor egyik utolsó feljegyzésében. Háborgó és ellenségeskedő világunk démonikus zűrzavarában a keleti meditáció és a hitbéli elmélyedés lelki csendjével adózzunk Nándor és Chiyo asszony emlékének” – zárta ünnepi beszédét az EMNT elnöke.