Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából tartott közös nagyváradi ünnepségét megelőzően, a két szervezet helyi és megyei elöljárói megkoszorúzták Bem tábornok segédtisztje, Farczádi Kováts Mihály sírhelyét, majd Petőfi Sándor Schlauch-kerti szobrát. 

   Szacsvay Imre mártír jegyző Körös parti szobránál a Csökmői Fúvószenekar ünnepi hangulatot teremtő zenéjére gyülekeztek a megemlékezés résztvevői, akiket Török Sándor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei elnöke köszöntött. Felhívta a figyelmet, hogy az állampolgárságuktól önkényesen megfosztott felvidéki nemzettársainkkal való szolidaritásvállalás jegyében a helyszínen is alá lehet írni azt a Szolidaritási Nyilatkozatot, amelyet Tőkés László EP-képviselő kezdeményezésére hirdetett az EMNT Bihar megyei szervezete és a Magyar Állampolgárok Klubja. 

Orbán Viktor üzenetét Albertné Simon Edina, a Kolozsvári Főkonzulátus konzulja tolmácsolta. A miniszterelnök üdvözölte, hogy a könnyített honosítási eljárásnak köszönhetően „a magyar állampolgárok közössége 150 ezer honfitársunkkal gazdagodott, és hamarosan még százezren vehetik kézbe magyar okmányaikat.”

   Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke ünnepi beszédét azzal indította, hogy a héten sok újságcikk jelent meg arról, hogy mennyire fontos együtt ünnepelni, mondván, hogy a nemzeti méltóságnak ez felelne meg a legjobban. „Ehhez képest a hivatalos érdekképviselet részéről hivatalos döntés született, hogy nem ünnepelhetünk együtt. A gőgös felül- és különállás a tilalmas időket juttatja eszünkbe” – mondotta az EP-képviselő. Hozzátette: „megérett az idő a szabad ünneplésre, mint ahogy Kolozsváron és Székelyföldön is történt, ahol eltörpülnek a különállások.” A nemzet érdekeiért felül kell emelkedni a mai pártviszonyokon is, élő példa erre 1848 márciusa. „Jó volna egymásra találni, egymás mellé állni a szabadságharcban” – hangsúlyozta, majd rávilágított arra, hogy a szabadságot nem lehet kisajátítani, hiszen az „minden nemzet Istentől kapott, elidegeníthetetlen joga.” Ennek kapcsán Tőkés László párhuzamot vont a nemzeti dal és a román nemzeti himnusz között, rámutatva arra, hogy ugyanazok az ellentétpárok vonulnak végig minkét eredeti versben. Emlékeztetett rá, hogy ő először 1989. december 16-án hallotta, akkor a szabadságszerető románok ezt énekelték a temesvári parókia ablaka alatt.  

   Az EP-képviselő úgy fogalmazott: meg kell erősíteni őseink fogadását, valóban talpra kell álljon a magyar, még akkor is, ha egyesek ezt nem akarják. „Talpra állunk jogaink védelmében, pedig koldussá tettek minket 22 év alatt ebben az országban” – tette hozzá Tőkés, majd kritikusan szólt az országban burjánzó korrupcióról és a magyarság csorbított közösségi jogairól is. „Elég volt abból, hogy a többség koldusai legyünk, váljunk igazán szabadokká” ‒ zárta beszédét Tőkés László.

Csóti György, a FIDESZ országgyűlési képviselője arra hívta fel a figyelmet, hogy az összefogás meghatározó volt 1848-ban, de meghatározó ma is. „A hit, bátorság és összefogás jelszavai alatt harcoltak elődeink, s ennek jegyében kell küzdjünk mi is önrendelkezési jogainkért” - mondotta. Megítélése szerint meg kell erősíteni a lelki és szellemi kötelékeket a Kárpát-medencében, és felül kell emelkedni a csoportérdekeken.

  Bódis József, a Pécsi Tudományegyetem rektora meghatódottsággal szólt az egybegyűltekhez, mondván, március 15. olyan ünnep, mely minden magyar számára egyet jelent, úgy köt össze bennünket, hogy nem szakít el más nemzetektől sem. „A kérdés az, hogy tudunk-e olyan Európát teremteni, ahol minden nemzet otthon érzi magát” – fogalmazott Bódis József. 

  Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt partiumi régióelnöke is a kettős állampolgárság intézményének fontosságát hangsúlyozta, mondván: úgy tűnik, az 1848-ban követelt 12. pont (Uniót Erdéllyel) a nemzetben gondolkodó magyar kormánynak hála megvalósul. „Védtük Európát és közben állandóan a szabadságunkért kellett küzdenünk. De lelkiekben nagyok tudtunk maradni. Erről tanúskodik az is, hogy a mi Ünnepeink sohasem a területszerzésről, más népek kárára történt gyarapodásról, hanem eszmékért való kiállásról, szabadságunk kivívására tett kísérletekről szólnak” – mondotta beszédében Zatykó Gyula.

   A méltóságteljes ünnepségen a már említett Csökmői Fúvószenekaron kívül közreműködött Fábián Enikő színművésznő, a Nagyváradi Asszonykórus, Orosz Zsolt 11. osztályos tanuló, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium diákkórusa, valamint a Váradi Dalnokok. 

    A szervezők a békét szimbolizáló 48 fehér galambot reptettek fel az ünnepségen.

   A Szacsvay-szobortól a Nagyvárad-Olaszi református templomba vonultak át az ünneplők, ahol a történelmi egyházak közösségében ökumenikus istentiszteletet tartottak. Csűry István királyhágómelléki református püspök igei szolgálata után a házigazda jogán Tőkés László nagyvárad-olaszi lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket. A leköszönt királyhágómelléki püspök Máté evangéliumából idézte: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,28-30.) Krisztus igája a szabadság igája, mutatott rá az egykori temesvári lelkész, Pál apostollal szólva: „Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.” (Gal 5,1). Történelmi léptékben ez történt 1848-ban, jelentette ki Tőkés László, és mi, „az örök újrakezdés népe újból kiállunk a szabadságért”. Ezt szolgálja ez az ökumenikus megemlékezés is – zárta rövid köszöntőjét Tőkés László.