Megkezdődtek a 12. Szent László Napok

A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Boldogasszony tenyerén című előadásával rajtolt el hétfőn hivatalosan is a 2024. június 24–30. között zajló 12. Szent László Napok Nagyváradon, Határtalan fesztivál mottóval. A Szigligeti Színházban megtartott nyitógálán Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnök mondott ünnepi beszédet, alább olvasható.

12. Szent László Napok nyitógálája
Nagyvárad, 2024. június 24.

A Szent László Napok elébe

Az erdélyi városok és vidékek népi felsereglései, a hagyományossá vált magyar napok sorában immár a 12. alkalommal kerül sor városunkban a Szent László Napokra. Illesse ezért köszönet és elismerés a Varga Korpos Dalma vezette Szent László Egyesületet és Zatykó Gyula főszervezőt, valamint odaadó munkatársaikat és a fesztivál támogatóit. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében honfitársi szeretettel köszöntöm a magyar kultúra eme hajlékában, a Szigligeti Színházban egybegyűlt nagyérdemű közönséget, illetve közösséget, a határtalanság központi gondolata jegyében üdvözölve határon inneni és határon túli Testvéreinket és indítva útjára egyhetes rendezvénysorozatunkat. Vendégeink között is kitüntető figyelemmel köszöntsük a Boldogasszony tenyerén című előadásukkal fellépő Hargita Nemzeti Székely Népi Együttest, élén András Mihály igazgatóval, akik hét országot átölelő Kárpát-medencei előadásaikkal maguk is a határtalan nemzeti összetartozás istenes üzenetét közvetítik felénk.

Hamisítatlan kezdeti időszakában a Varadinum ünnepi héten a Szent László által alapított „boldog Várad” gazdag örökségének éltetésére vállalkoztunk. Még hangsúlyosabb módon a Szent László Napok ugyanezt a nemes feladatot tűzte ki célul. A kezdetek azonban ennél is régebbre nyúlnak vissza. 1942 májusában – a világháború kellős közepén – megrendezett Szent László-napok alkalmul és mementóként szolgáltak annak felidézésére, hogy az „aranyvonaton” városunkba érkezett Szent Jobb meghonosította, László király pedig megvédelmezte a kereszténységet, de „nekünk – a korabeli és a jelenkori magyaroknak – itt, a kelet határán örökké csatasorban kell állanunk, hogy kereszténységünket, kultúránkat, alkotmányos életünket, létünket, otthonunkat, kenyerünket Szent László bárdjával védelmezhessük” – olvasható az 1942. május 5-i Képes Vasárnapban. Miért is emlékezünk meg évről évre, alkalomról alkalomra, évfordulóról évfordulóra Szent László királyról, „a haza fáradhatatlan védelmezőjéről és bajnokáról”? Azért, hogy példájából, hitéből, küzdelmeiből erőt merítsünk itt, a kelet és nyugat határán, kiváltképpen a nehéz történelmi időkben és helyzetekben, amikor is idegen impérium alatt kell megállanunk helyünket, és a pogány kunokénál is nagyobb ellenséges erőkkel szemben kell megvédelmeznünk nemzeti önazonosságunkat és keresztyén hitünket, szülőföldünket, létjogunkat és szeretteinket.

Létünkért és megmaradásunkért folytatott, mindennapi küzdelmeinkben egy olyan eszményi lovagkirály képe lebeg a szemünk előtt, aki „kiragyogva kimagasodott Magyarország királyainak fényes nemzetségéből (…) azon években, midőn uralkodott az állam, sőt az egész Pannónia annyira rendezetten s meggyarapodva virágzott, hogy boldog István király ideje óta törvények, szabadság és bőség tekintetében soha még ilyen csodálatosan nem csillogott” – olvassuk Szent László legendájában.

Megfogyatkozásunk és tömeges elvándorlásunk mostani ínséges korszakában Szent László legendáiból az emberiség valamennyi létkérdése példázatosan visszaköszön. Példának okáért a pusztában vándorló nép szomjúsága, melyet Mózeshez hasonlóan Szent László király a lova patkója nyomán fakadó vízzel oltott meg. De a mennyei manna csodája is megismétlődik László királynál, aki tábora éhségét egy sereg szarvas, őz meg bivaly előteremtésével csillapította. Amikor pedig a tatár hordák túlerejével kellett megbirkózniuk, székely népét, holtából is megelevenedve, László király az Úr és a boldogságos szűz segedelmével vezette győzelemre. Éhség, szomjúság, háború – manapság is ezekkel a létbevágó gondokkal kell szembenéznünk. És mintha a máról szólna a történet: „széles e hazában jött a döghalál” – mondhatnánk: a koronavírus-járvány. És kigyógyította belőle Isten népét a Szent László füve – írja Arany János a róla szóló népmondában. Még a természet- és környezetvédelem égető problémáját is felfedezhetjük a korabeli krónikában, amikor is Gallus Anonymus lengyel történetíró feljegyzését olvassuk: „Mondják, soha nem volt Magyarországnak ilyen királya, és a földje sem volt oly termékeny utána.” Istennek eme sokrétű, gazdag áldását visszhangozzák Szent László uralkodása, tettei és csodái, melyek méltán ébresztik fel bennünk, mai magyarokban a vágyat egy ilyen király, egy ilyen társadalom és egy ilyen korszak iránt, mely újból magasra emelhetné a nemzetet s benne romlásnak indult Erdélyünket és jobb sorsra érdemes Váradunkat. A szent király példája minden időben helytállásra indít bennünket szükségben, veszedelemben, próbatételeinkben, és reményteli imádságra nyitja ajkunkat: „Én Uram, Istenem! / Könyörülj, könyörülj veszendő népemen!” (Arany János).

Végezetre, Testvéreim, egy olyan veszélyre és kihívásra irányítja rá a figyelmünket szent királyunk, mely nem külső ellenséggel szembeni harcos kiállásról, hanem belülről emésztő ellenségről s az ellene való vértelen küzdelemről szól. Jelenkorunkat éppen ez az alattomos harcmodor jellemzi: a tévtanok, a kísértések, a tudatmódosítás, a manipuláció és a propaganda kiterjedt eszköztára, melyek hitünk és lelkiismereti szabadságunk föladására, keresztyéni és nemzeti hovatartozásunk, gyökereink és hagyományaink megtagadására igyekeznek rávenni bennünket. Ezen veszedelemmel és kísértésekkel szemben a szellemi önvédelem eszközéhez kell folyamodnunk, melynek legfőbb eleme a keresztyén hitvédelem. Álljatok meg a hitben – tanítja az Írás. A kegyes életű és buzgó hitű László király is, amikor végórája elközelgett, magához hívatván udvarának főembereit: „tanítja vala őket, hogy egymást hallgatnák, az anyaszentegyházat tisztelnék és a keresztyén országot oltalmaznák, árváknak, szegényeknek gondjokat viselnék, és mindenben igazságot követnének, és a mennybéli idvezítő Jézustól el ne szakadnának holtig” (Érdy-kódex, 1526).

Ezekkel a gondolatokkal és érzésekkel kérjük Isten áldását idei Szent László-napjainkra!

Tőkés László