Megidézett temesvári forradalom

Rendszerváltó politikusok, egykori állam- és kormányfők vettek részt a romániai forradalom 20. évfordulója tiszteletére rendezett temesvári emlékhét keretében tartott tegnapi ünnepi fórumon. A konferencián felszólalt többek között Lech Walesa volt lengyel és Emil Constantinescu korábbi román államfő, Orbán Viktor egykori miniszterelnök, Tőkés László pedig politikai szándéknyilatkozatot tett közzé a kommunizmus bűneit kivizsgáló nemzetközi büntetőjogi rendszer kialakítása tárgyában.

“A téma olyan hatalmas, hogy legalább négy órára volna szükségem ahhoz, hogy mindent elmondjak” – kezdte beszédét Lech Walesa a Temesvári Egyetem Aula Magnájában rendezett, a romániai rendszerváltás huszadik évfordulója tiszteletére rendezett ünnepi fórumon.

Lengyelország volt államfője úgy vélte, a kommunizmus nem húsz évvel ezelőtt bukott meg, hiszen minden ország maga harcolta ki saját szabadságát, ki hamarabb, ki később. Elmondta, 1989-ig mindenki többféleképpen harcolt: a magyarok 1956-ban, Csehszlovákia ’68-ban. Mindez azonban meghiúsult. “Amikor egy lengyelt választottak pápává, ő először imában szervezte egybe Lengyelországot, ezzel a lengyelek megmutatták a kommunistáknak, milyen sokan vannak. Ez volt az első győzelem a diktatúra fölött” – hangoztatta Walesa, aki szerint a fejlődést fékező rendszert megbuktató generációnak hinnie kell az előtte álló lehetőségekben.

Emil Constantinescu szerint nagy szükség volt a mostani megemlékezés-sorozatra ahhoz, hogy helyreállítsák Temesvár és a forradalom becsületét. Kiemelte, Temesvár romániai és európai szimbólum, Románia és a világ történelmében az egyik legnagyobb hőstett a bánsági városé, mindezt azonban a politikus szerint a mai napig nem tudjuk megbecsülni. “A többi európai forradalom nem volt véres, Romániában azonban vér is folyt. Miért? Főképp azért, mert itt az értelmiségnek nem volt lehetősége az önszervezésre, nem találhatott ki tervet a megújhodásra.

A kommunizmus nem halt meg: még mindig fellelhető sokak mentalitásában, és tetten érhető a forradalomról terjesztett hazugságokban” – jelentette ki Emil Constantinescu. Az országot 1996 és 2000 között irányító politikus ugyanakkor úgy fogalmazott: húsz év után “bolondnak kell lenni ahhoz”, hogy valaki azt mondja: semmi nem változott Romániában, a demokratikus intézmények létrejöttek és működnek, de sajnos még mindig dolgoznak bennük volt kommunista tisztségviselők – ami szerinte morális bűncselekmény.

“Mint a régi házastársakat, úgy köti össze Romániát és Magyarországot a rendszerváltás és a történelmi ellentétek” – mondta a fórumon Orbán Viktor Fidesz-elnök, aki szerint Kelet-Európában a kontinens többi részénél jobban tudják, milyen kommunista diktatúrában élni. A volt kormányfő aláhúzta: mivel a második világháború után minden áron meg akarták teremteni Európa békéjét, s a nyugat kompromisszumot kötött a kommunista blokkal, a béke ára Közép-Európa népeinek szabadsága és függetlensége volt.

“A történelem tanulságos, és nincs értelmük az összeesküvés-elméleteknek. Kemény figyelmeztetést kaptunk a kommunizmustól: sorsközösségben élünk itt, Közép-Európában, és csak együtt lehetünk erősek. Azt is megtudtuk, hogy szabadság nélkül akkor is elsorvadunk, ha nincs körülöttünk csatazaj. Húsz év után megláttuk: a dolog nem olyan egyszerű, mint ahogy azt forradalmi lelkesedésünkben képzeltük, nem érkeztünk meg egyenesen a demokrácia világába. A diktatúra bukása csak egy átmeneti korszak kezdete: együtt él benne a régi és az új, de küzdenek is egymással” – hangoztatta Orbán Viktor, hozzátéve: a mostani válságos időkben is lehetőség nyílik Közép-Európa számára, hogy új szerepet vállalhasson a közös történelem elősegítette összefogással, és az országok népei valóban élhessenek szabadságukkal.

“Azt pedig, hogy ezt hogyan kell tenni, már megtanulhattuk az elmúlt két évtizedben: a gyakorlatba ültetés lengyelek, magyarok és románok közös felelőssége” – zárta beszédét Orbán Viktor. Tőkés László – aki tegnap este Temesváron vette át a legmagasabb román állami kitüntetést – a fórumon politikai szándéknyilatkozatot tett közzé, amely azt kéri az EU-tól: indítsa be a megfelelő eljárásokat az ENSZ-nél egy olyan nemzetközi büntetőjogi rendszer kialakításának érdekében, mely lehetővé tenné a kommunizmus ideje alatt elkövetett bűnök, emberiségellenes cselekmények törvényes kivizsgálását és elítélését a nemzetközi jog normáinak megfelelően.

Népek összefogása
“Volt-e Temesváron, lehet-e egyáltalán a fővároson kívül forradalom, ellopták-e a temesváriak az 1989-es romániai forradalmat? Ezek a legnagyobb megválaszolatlan kérdések immár húsz éve Romániában” – jelentette ki Bodó Barna, a Sapientia–EMTE docense az ünnepi fórumot megelőző, Temesvár 1989 – húsz éves a rendszerváltozás című nemzetközi kerekasztal-beszélgetésen.

A számos román és magyar rendszerváltó részvételével megtartott konferencián Tőkés László európai parlamenti képviselő, Temesvár hőse köszönetet mondott mindazoknak, akik külföldről szövetségesként segítették a diktatúra megdöntését. Külön kiemelte a nemzetközi sajtó – a Magyar Televízió Panoráma című műsora, a falurombolásról filmet forgató kanadai tévések, a Vasárnapi Újság rádióműsor – és az amerikai nagykövetség szerepét, amelynek munkatársait napra pontosan húsz évvel ezelőtt vitték el a Szekuritáte ügynökei Tőkés temesvári parókiája elől, amikor ott elkezdtek gyülekezni a lelkipásztorukat védő hívek. Tőkés úgy vélekedett, a Bánság fővárosában tapasztalható etnikumközi összefogás több volt, mint tolerancia: a szeretet mutatkozott meg a népek között.

Ugyanezt a gondolatot vitte tovább Gabriel Andreescu egyetemi tanár is, kiemelve: egyetlen dolog késztethet közös cselekvésre két, egymással szemben sok sérelmet viselő népet, mint a román és a magyar, mégpedig a szabadság vágya. A politológus szerint nem véletlen, hogy a romániai kommunistaellenes forradalmat egy magyar indította el, hiszen Nicolae Ceauşescu nacionalista, magyarellenes politikája elsősorban ezen a kisebbségen csattant, amelyre a diktátornak ellenségképként volt szüksége hatalma megerősítéséhez.

“Temesváron nem a Szekuritáte vagy a magyarországi kémek küldték az embereket az utcára: maguktól mentek, mert vágyuk hajtotta őket” – összegzett Andreescu. Németh Zsolt arról beszélt, Európához csak a térségünkön belüli együttműködésen keresztül vezet az út, de a magyar térségpolitikát kellően összhangba kell hozni a magyar nemzetpolitikával. Az Országgyűlés külügyi bizottságnak fideszes elnöke emlékeztetett: 1848-ban, 1956-ban és 1989-ben a magyarok és románok együtt indultak, utána pedig szembekerültek egymással. “Most eljött az a pillanat, amikor fel kellene ismernünk, hogy Európához csak az együttműködésen keresztül vezet az út” – hangoztatta a politikus.

Pozsgay Imre volt államminiszter úgy fogalmazott: miközben Magyarország “leadminisztrálta” a rendszerváltást, Romániának meg kellett küzdenie érte, és ez a legtisztább formában Temesváron testesült meg. “Akkor még az igazi román patrióták sem a kirekesztést, hanem az összefogást szorgalmazták” – fejtette ki Pozsgay. Markus Meckel, az NDK utolsó külügyminisztere lelkipásztori minőségében az egyház kommunizmusbeli helyzetét, illetve a diktatúra lerombolása utáni építkezés, demokráciaépítés fontosságát emelte ki.

Bakk Miklós egyetemi docens az erdélyi magyarság mai helyzetéről mondott véleményt, majd Traian Orban, a Forradalom Emlékezete Egyesület vezetője húzta ismét alá az etnikumok 1989-ben tapasztalt összefogását. “Ami akkor történt, az csoda volt, és mi ennek a csodának lehettünk a részesei” – jelentette ki a forradalmár, aki szerint a volt szekusügynökök kilétének felfedésére európai szintű törvényre van szükség, ők ugyanis nemcsak Romániában, hanem valamennyi volt kommunista országban még mindig a politikai színtér részesei.

Rendszerváltó újságírók
A forradalmi emlékhét keretében hétfőn este magyarországi, romániai és nyugati újságírók részvételével tartottak rendkívüli sajtóklubot Temesváron. A meghívott sajtósok mindegyike valamilyen módon részt vett az 1989. decemberi eseményekben, s írásaival, híradásaival akarva-akaratlanul alakította a történelmet. A beszélgetés házigazdája Füzes Oszkár volt, aki nem bukaresti magyar nagykövetként, hanem volt újságíróként vezette a beszélgetést. “Ritka, amikor az újságíró befolyásolhatja a történelmet, s nem csak annak első vázlatát írhatja meg, mint általában” – fogalmazott a diplomata. Michele Claire kanadai újságíró és kollégája elmesélte, hogyan készítettek interjút Tőkés László akkori temesvári lelkésszel.

A quebeci szerkesztőségben azonban nem tartották különösebben fontosnak a beszélgetést, amelyet végül a Magyar Televízió Panoráma című műsora tette adásba, s ezzel végleg nemzetközi porondra emelte Tőkés alakját és a temesvári eseményeket. Chrudinák Alajos, a Panoráma szerkesztője felidézte: sokan és sokszor támadták amiatt, hogy a műsorban mindig nyíltan foglalkozott Erdéllyel, noha ilyesmiről a kommunizmus idején még Magyarországon sem volt ildomos beszélni. Gazda Árpád – aki akkor még nem dolgozott újságíróként – Tőkéssel együtt került a Szekuritáte börtönébe 1989. december 17-ére virradóra, ahol négy napon keresztül tartották fogva.

Lapunk munkatársa elmesélte: csalódott, amikor 21-én kiengedték, mert azt remélte, addigra megdől a rendszer, ám mint kiderült, szabadon engedésük csak egy jelentéktelen engedmény volt, a rezsim még néhány napig húzta. Salamon Rudolf véletlenül vált újságíróvá egy interjú erejéig. Miután korábban Székelyudvarhelyről Ausztriába szökött, egy osztrák ismerőse – akit azelőtt kiutasítottak Romániából – megkérte: rögzítsen egy beszélgetést Tőkéssel. Egy kis SVHS-kamerát és egy mikrofont kapott, azzal indult a parókiára. Miután lezajlott a beszélgetés, a kazettát széttörte, s a szalagot belevarrta a kabátja ujjába.

Ám ez sem volt elég a Szekuritáténak: nem sokkal azután, hogy kilépett a házból, letartóztatták, levetkőztették, megverték, s végül az anyagot is megtalálták nála. Nem sokkal később az interjú mégis adásba került a Panorámában. Boros Zoltán (Román Televízió), Szőczy Árpád (Kanada), Sugár András (Panoráma) és a többi rendszerváltó újságíró csaknem három órán keresztül idézte fel személyes élményeit azokról a napokról. Szőczy nemrég újabb filmben idézte fel az ország sorsát alakító történéseket – a Drakula árnyékában című dokumentumfilmet tegnap délután vetítették le a Temesvári Egyetem Aula Magnájában.

Nagy Orsolya, Krónika, 2009. december 16.