Magyarországi viszonylatban kettős átvilágításra és elszámoltatásra van szükség. Vagyis a 2010-ben megválasztott nemzeti kormány hatóságai iránt az az elvárás, hogy a határon túli titkosszolgálati és korrupciós eseteket is tegyék vizsgálat tárgyává.

   A. Hazai téren a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben beindult hatósági és egyházi átvilágítás – az illetékes fórumok és személyek legjobb szándéka ellenére – már-már leállni látszik. Antal János, a kutatóbizottság vezető tagjának közlése szerint az Egyházkerületi Közgyűlés úgy határozott, hogy folytatódnia kell a feltáró munkának. Püsök Csaba, az Átvilágító Bizottság elnöke a feldolgozásra váró irattári anyagok hiányáról számolt be. Úgy tűnik, hogy a Szekuritáté Irattárait Tanulmányozó Országos Tanács (CNSAS) szándékosan tartja vissza újabb titkosszolgálati dossziék kibocsátását.

   Megjegyzésre méltó, hogy az Egyházkerületi Átvilágító Bizottság által azonosított kollaboránsok esetében hosszú idő után még mindig nem indult be a fegyelmi eljárás, melyről az Igazgatótanács határozott.

   Szintén tudni való, hogy egyes választott egyházi tisztségviselők átvilágítása – a törvényes rendelkezések ellenére – még mindig várat magára.

Olyan kirívó esettel is találkozni lehet, hogy – példának okáért Nagy Sándor nagykárolyi esperes személyében – leleplezett kollaboránst választottak meg egyházi tisztségre.

   Az Erdélyi Református Egyházkerületben – dr. Pap Géza püspök közlése szerint – ez ideig 1200 besúgói fedőnévvel találkoztak, melyeknek 70%-át sikerült beazonosítani, akiknek azonban csupán egy része lelkipásztor.

   Katolikus oldalon „az egyházi vezetés elzárkózik a múlt őszinte feltárásától” – állítja Gergely István lelkész. „Az elmúlt huszonegy évben nagyon sok időt vesztegettünk el, márpedig megtisztulás, a múltunkkal történő őszinte szembenézés nélkül nincs megnyugvás és újrakezdés” – állapítja meg igen találóan Szabó Gyula magyarországi plébános.

Tőkés László európai képviselő, a püspöksége idején elkezdett folyamat folytatásaképpen ebben a szellemben kereste meg Pintér Sándor belügyminisztert, utóbb pedig Kontrát Károly államtitkárt, együttműködésüket kérve a Magyarországra áttelepedett volt ügynökök, köztük dr. Bartha Tibor alias „Stelian” főorvos és több lelkipásztor leleplezésében. Ugyanez volna kívánatos egyes áthonosult Szekuritáté-tisztek esetében is.

   A korábbi királyhágómelléki püspök szintén megkereséssel fordult dr. Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspökhöz, óva attól, hogy egyháza nehogy „felvonulási területévé” váljék olyan, tőlünk repatriált kollaboránsoknak, mint amilyenek Kovács Imre alias „Avram” és Fazakas László alias „Kiss János” egyházi szolgák.

„A fogva tartott emberek minden korban lojálisak tudnak lenni fogvatartóikhoz” – állapítja meg Gergely István. A múltjuk miatt zsarolható személyek – a „cinkos áldozatok” – leleplezése ezért is elengedhetetlenül szükséges. És joggal volna elvárható tőlük, hogy ők maguk leplezzék le közöttünk élő, volt tartótisztjeiket.

 

   B. Az anyagi visszaélések elszámoltatása létérdeke a korrupció fogságában vergődő posztkommunista társadalmaknak. Adrian Năstase volt miniszterelnök minapi elítélése – ezen a téren – csupán csepp a tengerben. A magyarországi elszámoltatási folyamat is rendkívüli közegellenállásba ütközik.

   Feltűnő, hogy a román politikai élet magyar – RMDSZ-es – képviselői mintha teljes mentességet élveznének a korrupció tekintetében. Az erre irányuló kezdeményezés ellenére a magyarországi pénzekkel visszaélők elszámoltatása sem halad előre. Ez vonatkozik a gencsi és az érmindszenti földpályázatok eltérítésére, valamint a Királyhágómelléktől eltulajdonított érmindszenti Ady-központ ügyére. Bátori Gyula volt ügynöklelkész hosszú évek óta zavartalanul garázdálkodik az időközben elidegenített földek nyereségén, a Bihari RMDSZ korrupt vezetősége pedig nemzeti legitimációt szerző „magyarkodással” igyekszik elfedni zsákmányszerző aktivitását.

    Egyes értesülések szerint, Forró Tamás kétes hírű üzletember közreműködésével a Kiss Sándor, Lakatos Péter, Biró Rozália, Szabó Ödön négyes és társai 250 ezer euróért kínálták volna eladásra a Körös-parti ál-Ady-központot, ilyenképpen igyekezvén szabadulni tőle. A nevezett összeg mintegy 75 millió forintot tesz ki. A Széchenyi-pályázaton elorozott összeg viszont kereken 320 millió forint. A szembeötlő különbözet okkal ébreszt gyanút a pályázati pénz felhasználása iránt.

A 2011 novemberében idézett Éles megállapítások szerint a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal a következő részletekben és időpontokban utalta át a nevezett összeget:

1.     70.000.000 ft   – feltételezhető 2003. június

2.     50.000.000 ft   – 2003. október 09.

3.     50.000.000 ft   – 2003. december 08.

4.     50.000.000 ft   – 2004. február 26.

5.     50.000.000 ft   – 2004. május 12.

6.     50.000.000 ft   – 2004. november 11.

 

   Azóta sem: „nem állapítható meg, hogy történt-e elszámolás… és készült volna beszámoló a beruházás megvalósulásáról. Olyan, ami pénzügyi és jogi szempontból értékelhető lenne” – olvassuk az 57. „éles megállapításban”. Lakatos Péter pedig azóta meg sem állt, míg el nem jutott az Állami Számvevőszék magas polcára…

   Egy bizalmas jelentés az elhíresült Mecénás Alapítvány és a vele cinkosságot vállaló, Tempfli József vezette és Fodor József adminisztrálta római katolikus püspökség viszonylatában a következőket állapítja meg: „a benyújtott részelszámolásokat a MeH vallásügyi államtitkársága alakilag mindig megvizsgálta, számszakilag ellenőrizte, de azokat sem szakmailag, sem érdemben nem értékelte, nem is értékelhette, hiszen azok nem egyházi jogi személy nevére szóltak.”

   A Mecénás alias RMDSZ eme eljárása példázatos módon rávilágít a bihari UDMR néppártoló „mecénási” gyakorlatára. Aggodalommal tapasztalható ugyanis az a szavazatszerző buzgalom, mellyel Kissék és Szabóék a magyar választókat, sőt, történelmi egyházainkat is megvásárolni igyekeznek. Az adatvédelmi szabályokat áthágva, Biró Rozália alpolgármester legutóbb már a váradi presbitereknek is ünnepi üdvözletet küldött, jelenleg pedig református gyülekezeteinket látogatja végig, az RMDSZ permanens választási kampánya részeként. (Február 7-én az Olaszi Református Egyházközséget tervezi felkeresni…)

   Minden bizonnyal eljön az ideje annak, hogy kiderüljön: az adófizetők – vagyis a saját adólejeik – árán hány megtévesztett közösséget kenyerezett le, hány megtévedt lelkészt vásárolt meg a bihari érdekvédő szervezet etnobizniszre szakosodott, gátlástalan vezérkara.

Addig is: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács teljes elkötelezettséggel folytatja küzdelmét a magyar közélet megtisztulásáért.