Közösségi önrendelkezésünk ügye

Harminc évvel ezelőtt, 1989-ben Kelet-Közép-Európa, a volt szovjet tömb országai, népei, nemzetei kezükbe vették a sorsukat.

Dominó-elv szerint: egymás után dőltek össze a kommunista rezsimek. Beérett 1956 szabadságharcának vetése. Október 23-án a magyar szabadság és függetlenség átmeneti kivívásáról emlékeztünk meg. Az 1968-as prágai tavasz és az 1980-ban megindult lengyel Szolidaritás mozgalom útján érkeztünk el 1989 decemberéig, amikor is a temesvári népfelkelés és a romániai forradalom kirobbant, elsöpörve Kelet-Európa utolsó sztálinista típusú kommunista diktatúráját. Akkor úgy látszott, hogy Románia népe is kiszabadul a gyilkos Ceaușescu-rezsim uralma alól, és saját kezébe veszi a sorsát.

Nem akarok évfordulói történelmi visszaemlékezést tartani, ezért nem megyek bele mélyebben a múlt felidézésébe, hanem csak azt a vonatkozást emelem ki, hogy 1989-ben a romániai, erdélyi magyarság is elérkezettnek látta az időt, hogy kezébe vegye a sorsát. Első pillanattól kezdve a nemzeti önrendelkezés megvalósítását tűztük ki célul. A közösségi önrendelkezés ügyét foglaltuk programunkba, az autonómiát tűztük zászlónkra.

Megint csak nem akarok politikatörténeti előadást tartani kínkeserves autonómiaküzdelmeink részleteit felidézve, hanem csak a lényegre, az önrendelkezés főbenjáró ügyére szorítkozom ez alkalommal, csak az 1992-ben elfogadott Kolozsvári Nyilatkozatot, továbbá a 2003-as szatmárnémeti rendkívüli királyhágómelléki egyházkerületi közgyűlést, illetve autonómiaügyi nagygyűlést, valamint a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács létrehozását emelve ki. Ez utóbbiak arra szolgáltak, hogy a tévútra tévedt RMDSZ elhibázott politikáját korrigáljuk, és a szövetség programjába is belefoglalt önrendelkezési politikát helyreállítsuk. Hogy eredeti politikai, nemzeti célkitűzéseinkről nem felejtkezve meg, híven és következetesen szolgáljuk erdélyi magyar nemzeti közösségünk érdekeit.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács mostani csíkszeredai Országos Küldöttgyűlésén tehát ismételten közösségi önrendelkezésünk egyedülálló fontosságú ügyét ajánlom a Tisztelt Küldöttek szíves figyelmébe és helyezem a szívükre, hogy egyetlen pillanatig se feledkezzünk meg létjogosultságunk legfőbb értelméről és tartalmáról – amiről egyébként igencsak hajlamosak vagyunk megfeledkezni azon opportunista politikai környezetben, amelyben vannak, akik már fel is adták, vagy olcsó párt- és anyagi érdekektől vezéreltetve akár el is árulták az erdélyi magyar és székely autonómiát.

Mi nem ezek vagyunk! Mi harminc év után is következetesen valljuk, hogy csak az jelenthet számunkra megoldást, tényleges felszabadulást, megmaradást és felemelkedést, hogyha valóban sikerül kezünkbe vennünk a sorsunkat, és közös jövőnket ekképpen alakítanunk.

Száz esztendővel a történelmi Magyarország és nemzetünk szétdarabolása után világosan látjuk, hogy Trianonra az egyetlen reális és életképes válasz: az autonómia. Korlátozott lehetőségeink és szűk mozgásterünk tudatában trianoni sorsunk alternatíváját a közösségi önrendelkezés kivívásában és megvalósításában ismerjük fel.

Ez a meggyőződés vezérelt bennünket az eltelt három évtizedben. Ebben a meggyőződésben erősít meg bennünket az EMNT újjáalakulásának idei 10. évfordulója. Emlékeztetek rá, hogy hosszan tartó hullámvölgynek véget vetve, tíz évvel ezelőtt, a 2009. április 18-i vásárhelyi találkozó keretében szerveztük újra az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, éspedig az európai parlamenti választásokra felálló magyar összefogás listájának összefüggésében, hosszú kihagyás után valósítva meg azt az összefogást, mely azóta ismét meghiúsult, de amely akkor, a 2009. júniusi EP-választásokon hatékonynak és eredményesnek bizonyult, és az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum keretében annak ígéretét hordozta, hogy a kiszorító jellegű pártegység helyét – hosszabb távon – a plurális összefogás fogja elfoglalni.

Ez alkalommal szintén nem kívánok kitérni arra, hogy az elmúlt tíz esztendőben – továbbra is – milyen vesszőfutást kellett elszenvednie az autonómiaügynek, és hogy egy évtized eltelte után miként és miért jutottunk oda, ahol éppen manapság állunk.

Ezennel legyen elégséges azt megállapítanunk, hogy az erdélyi magyar közélet kedvezőtlen belső viszonyai között is egyértelműen az a legfontosabb, hogy a poszt-nacionálkommunista romániai politikai viszonyok közepette – és ezek ellenére is – a saját kezünkbe kell vennünk a sorsunkat. Közérthetőbben megfogalmazva egy olyan autonóm magyar politikai és társadalmi közélet kialakításán és megszervezésén kell munkálkodnunk, amely mindenféle opportunizmus, meghátrálás és megalkuvás nélkül, a lehető leghatékonyabban és legeredményesebben képes szolgálni erdélyi nemzeti közösségünk javát és jövőjét.

Csomortányi István elnök úr szavai szerint új egységre van szükség.

Hogyan is lehetnénk képesek népünk sorsát a kezünkbe vennünk, hogyha saját politikai közéletünk gondjával sem vagyunk képesek megbirkózni?!

Hogyan is volnánk képesek a jóravaló románokkal megtalálni a szót, hogyha mi, magyarok sem értjük meg egymást? (Megjegyzem, számunkra az sem jelent vigaszt és feloldozást, hogy a román politikum aktorai sem értenek szót egymással, és az ország ügye helyett saját kicsinyes pártérdekeikkel vannak elfoglalva…)

Hogyan is juthatnánk egyezségre a pártos kizárólagosság és a román zsákmánypolitizálás fogságába került RMDSZ-szel vagy a Magyar Polgári Párt hozzá igazodott balszárnyával, hogyha mi magunk az EMNT és az EMNP testvéri kötelékében nem lennénk képesek egymással megegyezni, és az általunk képviselt ügy iránti alázattal nemzeti közösségünk mindenek fölött álló ügyét egységesen szolgálni?!

Magasrendű ügyet földhöz ragadt gyarlósággal nem lehet szolgálni! Emelkedjünk lehúzó helyzetünk fölé, keressük meg a célravezető utat, egyesítsük erőinket, és vegyük kezünkbe sorsunkat!

Ezekkel a gondolatokkal fordulok nem csupán erdélyi országos gyűlésünk küldötteihez, hanem Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsunk és Erdélyi Magyar Néppártunk minden Tagjához és Támogatójához, továbbá Székely Nemzeti Tanács-béli és Magyar Polgári Párt-béli szövetségeseinkhez, valamint partneri szervezeteinkhez. Ugyanilyen értelemben szeretnék számítani az erdélyi magyar társadalmi, polgári, politikai és egyházi élet valamennyi RMDSZ-es vagy RMDSZ-en kívüli közszereplőjére, valamint támogatóiknak arra a táborára, melynek számára nem kérdéses, hogy magyar ügyeinkben hol a helyük, és mi a tennivalójuk.

„Annakokáért a szabadságban, amelyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat a szolgaságnak igájával!” – ekképpen buzdít bennünket az Apostol (Gal 5,1) a kommunizmus „babiloni fogságából” való szabadulásunk 30. évfordulóján.

Befejezésképpen, az elviekben előadott felfogás és meggondolások, nevezetesen a közösségi önrendelkezés értelmében és összefüggésében, fontosnak tartom a Küldöttgyűlés szíves figyelmébe ajánlani a következőket:

A mostani országos válság körülményei közepette alkalmasnak mutatkozik az idő arra, hogy harminc év után Románia népe végre ténylegesen kezébe vegye a sorsát, és az 1989-es forradalom eredeti célkitűzéseinek megfelelően kivívja szabadságát és beteljesítse a demokratikus rendszerváltozást.

A többségi románság teljes jogú társnemzeteként az erdélyi magyarságot is megilleti az ország határain belül megvalósuló korlátozott önrendelkezés. Követeljük a romániai magyar közösség programjainkba foglalt több szintű autonómiáját, ezen belül is pedig Székelyföld területi autonómiáját.

Határozottan visszautasítjuk a román szenátus által hallgatólagosan elfogadott Trianon-napi törvénytervezetet, mely az erdélyi magyarság önrendelkezési joga elleni súlyos sérelmet jelent. Fenntartjuk, hogy a trianoni békediktátumra adható egyetlen helyes válasz: a magyar közösség autonómiája.

Elítéljük és visszautasítjuk a mindenkori román kormányok által állampolitikai rangra emelt és gyakorolt intézményes magyarellenességet, amely szögesen ellentmond az egyesült Európa írott és íratlan szabályainak.

Követeljük politikai foglyaink, Beke István és Szőcs Zoltán feltétel nélküli, azonnali szabadon bocsátását. Törvénytelen fogva tartásuk híven tükrözi az erdélyi magyarság és székelység közösségi diszkrimináción alapuló jogfosztását. Nemhogy közösségi önrendelkezésünket, de alapvető emberi jogainkat sem tartja tiszteletben a poszt-nacionálkommunista román állam.

A kisebbségi közösségi önrendelkezés elismerésével és elveinek megfelelően követeljük fennforgó jogsérelmeink orvoslását az úzvölgyi katonai temető esetében és magyar anyanyelvünk és szimbólumaink használata tekintetében, valamint más, napirenden szereplő kisebbségi ügyekben.

Követeljük a magyar nyelvű oktatásnak az óvodától az egyetemig terjedő maradéktalan biztosítását, a magyar tanügyi autonómiát. Ennek megfelelően követeljük a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem eredeti formájában való helyreállítását, a kommunizmus idején elkobzott iskoláink visszaadását és helyreállítását.

Követeljük a romániai csángó magyarok saját nemzeti identitásukhoz való jogának a törvény általi, intézményes biztosítását.

A teljesség igénye nélkül felsorolt követeléseink és követelményeink átfogó és intézményes rendezése céljából ismételten kezdeményezzük egy országos román–magyar kerekasztal összehívását, a demokratikus képviselet és párbeszéd elve alapján.

Mindezek megvalósítása céljából elengedhetetlenül fontosnak tartjuk a magyar politikai pártok és szervezetek, a polgári és az egyházi közélet szereplőinek új alapokra helyezett, teljesösszefogását. Ennek megvalósítása céljából széles körű társadalmi párbeszédet kezdeményezünk. Az egyeduralmi pozíciójával visszaélő RMDSZ-pártot felszólítjuk, hogy ne legyen akadályozója, hanem váljék részesévé az új magyar összefogásnak, ezáltal tanúsítva az általa hangoztatott tiszteletet – úgymond respektet – saját népe és választópolgárai iránt.

A felsorolt célok, illetve saját nemzetpolitikai programja megvalósítása érdekében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács rendezze saját sorait, valamint az Erdélyi Magyar Néppárthoz fűződő viszonyát.

Megtalálva szövetségesét a Székely Nemzeti Tanácsban, cselekvő módon vegye ki részét a történelmi régiókra vonatkozó európai polgári kezdeményezéshez szükséges aláírások összegyűjtésében.

Helyreállítva szövetségét a Magyar Polgári Párttal, az erdélyi magyar nemzeti-polgári erőkkel való összefogással készüljön az előttünk álló romániai helyhatósági és országos választásokra.

Az EMNT példamutatónak tartja Magyarország szabadságának, függetlenségének és nemzeti önrendelkezésének a kivívását. Magyarország és Románia unióbeli viszonyrendszerének keretei között az erdélyi magyar nemzeti közösség számára is a közösségi önrendelkezés által megvalósítható szabadság útját tartjuk követendőnek.

Tőkés László

Elhangzott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Országos Küldöttgyűlésén, Csíkszeredában, 2019. október 26-án.