A Nagybánya Tájképfestő Telep 20. alkotótáboráról

Augusztus 31-én tizenkilenc képzőművész részvételével – akik Erdélyből, Magyarországról Németországból és Angliából érkeztek – nyílt meg Felsőbányán, Daniel Leș keramikus Casa Olarului (A Fazekas Háza) nevű panziójában a Nagybánya Festőtelep huszadik tábora. A jeles évfordulót tegnap ünnepelték meg a Nagybánya melletti kisvárosban.

A Nagybányai Művésztelep 100. és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) megalakításának 75. évfordulóján, 1996 júliusában Tőkés László püspök kezdeményezésére Magyarláposon nyári alkotótelepet szervezett Véső Ágoston festőművész és néhai Lugosi Mihály helybéli lelkipásztor. Olyan kulturális missziót vállaltak ezzel, amely biztosította a magyar képzőművészet egyik legnagyobb teljesítményének, a világhírű nagybányai festészet hagyományainak továbbéltetését, valamint a Kárpát-medencei művészek közötti kapcsolatok ápolását. A Nagybánya Képzőművészeti és Kulturális Egyesület 2000-től a felsőbányai Bódi-tónál és környékén szervezte meg a Nagybánya Tájképfestő Telep alkotótáborát, mindvégig Véső Ágoston Munkácsy-díjas festőművész szakmai irányításával.

2015. szeptember 12-én délután, a táborzárást megelőző napon az impozáns felsőbányai római katolikus templomban ökumenikus hálaadó istentiszteletre került sor. Veres Attila plébános magyarul és románul köszöntötte a művésztelep részvevőit, a meghívottakat és a híveke. Igei alkalmi beszédében Tőkés László, a KREK előző püspöke az Ótestamentumnak a Királyokról írott I. könyve 19. részét idézve – egyebek mellett – az egyház, a hit és a művészet szoros kapcsolatáról beszélt. Egyfelől az alkotóművészetet mint szakrális szolgálatot állította előtérbe, másfelől az istenhit művészeteket megtermékenyítő, jótékony hatását húzta alá. Az elhivatott alkotóművészek szolgálatát méltatva Kazinczy Ferenc szellemi örökségével, illetve Széphalommal vonta párhuzamba Nagybányát, mely „a magyar kultúra szentföldje”, ahová minden magyar embernek életében legalább egyszer el kell zarándokolnia.

Román János, a nagybányai r. kat. kerület esperese az aktív és passzív életszemlélet és emberi magatartás viszonyát és különbözőségét taglalta beszédében, kiemelve: lehet alkotni a Hollóssy-féle nagybányai festőtelep árnyékában, de lehet annak fényében is. Istennek tetsző cselekedetként ábrázolta az ihletett, művészi alázattal végzett alkotómunkát.

Varga Károly ny. koltó-katalini református lelkipásztor, esperes a maga során szintén igei alapú köszöntéssel szolgált, méltatva a művészek és támogatóik egymásra találását. Említésre méltó, hogy a Nagybányai Református Egyházmegyének, élén előző esperesével, nagy szerepe volt abban, hogy az egyházkerület védnökségével és támogatásával működő festőtelep immár két évtizede végzi áldásos szolgálatát.

Véső Ágoston templombeli felszólalásában köszönetet mondott mindazoknak, aki a festőtábor létrejötténél bábáskodtak, illetve húszéves fennállásához különféle módon hozzájárultak, majd egyénenként bemutatta a jubileumi tábor részvevőit. Hupka Józsefné Diószegi Katalin verset mondott, Krucz János a színvonalas ének- és orgonaszolgálatot végezte.

Az ökumenikus istentisztelet után a felsőbányai RMDSZ székházában nyitották meg az alkotótáborban készült munkákból rendezett tárlatot. Az anyagot válogató és méltatót művészettörténész, Vécsi Nagy Zoltán véleménye szerint: e szerény, kényszerű helyszínnél méltóbb környezetet érdemelnének a színvonalas alkotások. Ennek mentén Véső Ágoston –visszatekintve az alkotótábor két évtizedére – a szervezési nehézségekről is szólt, valamint azokról a körülményekről és viszonyulásokról, amelyek miatt ez a rangos partiumi művészeti intézmény, a Nagybánya Festőtelep még mindig nem nyerte el az őt megillető figyelmet.

Tőkés László európai parlamenti képviselő a méltatás hangján szólt a művésztelepről és a mindenkori részvevőkről, a hagyományőrzésben, értékteremtésben és nemzetszolgálatban elért eredményekről. Ugyanakkor a kortárs művészet kellő értékelése és a fiatal alkotók megfelelő támogatása mellett tett hitet, Balog Zoltán miniszter szavaival emlékeztetve: a tradíciók éltetése és megbecsülése fontos ugyan, de nagy szükség van az innovációra is, az állandó megújulásra és fejlesztésre. „Az élő művészet szól a jelenről és a jövőről” – mondotta, kifejezve ugyanakkor azon reményét és szándékát, hogy a közeljövőben egy önálló székház vásárlásával sikerülhet a festőtelepet intézményesíteni.

Takács Péter kolozsvári konzul a magyar kultúra fontos helyszíneként szólt Felsőbányáról, egyetértve ugyanakkor Vécsi Nagy Zoltánnal, aki a Nagybánya-jelenséget az erdélyi művészet alfájának nevezte, amely mindmáig nem nyerte el méltó helyét az egyetemes és a magyar művészettörténetben.

Véső Ágoston végül megköszönte minden eddigi és mai munka- és alkotótársának – külön is a román partnereknek – az elmúlt húsz esztendőt, elmondva: 13 országból mintegy 140 művész vett részt az általa vezetett táborokban az évek során, legtöbbjük vissza-visszatérő, néhányan sajnos már csak alkotásaik révén lehetnek velünk, dicsérte a kitartókat és üdvözölte a fiatalabbakat. Őt magát viszont Szakács Imre festőművész, a Szentendrei Régi Művésztelep vezetője, az Európai Művésztelepek Szövetségének alelnöke köszöntötte és méltatta baráti meghatódással, szavait a tárlatnyitó részvevőinek tiszteletteljes vastapsa egyetértőleg húzta alá.