Köszöntőbeszéd az Erdélyi Magyar Szövetség Küldöttgyűlésén

Ünnepi érzéssel állok meg a mikrofon előtt. A március 10-i Székely Szabadság Napjának rendezvényéről és a nagyváradi március 15-i ünnepségről jövet, ezen alkalmak lelkületével.

A Székely Szabadság Napján Török János, Gálfi Mihály és Horváth Károly székely vértanúkra, szabadságharcosoka emlékeztünk. Megragadom az alkalmat, hogy Jókai Mór születésének 200. évfordulójáról is megemlékezzem, akinek disztichonjai találhatók felírva a marosvásárhelyi Postaréten, az emlékművön. Ebből idézek: „Törvényes, szabad és független nemzeti állás / Intő szobra legyen, honfi, e drága jel itt!” Regényirodalmunk „fejedelmének” klasszikus tömörségű megfogalmazását akár válaszként is felfoghatjuk arra a kérdésre, hogy: „Mit kíván a magyar nemzet?” Szabadságot és függetlenséget Magyarországnak, ennek törvényes biztosítását. Ez egybehangzik a márciusi 12 pontnak a megfogalmazásaival: „felelős minisztériumot Budapesten” és „évenkénti országgyűlést Pesten” – vagyis azt, ami a szabad és független állam elválaszthatatlan velejárója: önálló kormányt és önálló törvényhozást kívántak a márciusi ifjak és a pozsonyi országgyűlés képviselői.

Muatis mutandis, megváltoztatva a megváltoztatandókat, törvényes, szabad, autonóm jogállást követelünk a romániai magyar nemzeti közösség egészének, külön is Székelyföldnek. Személyi elvű és területi autonómia biztosítását, amelynek keretében önkormányzati tanács látná el a parlament funkcióit és az autonómia vezető testülete töltené be a kormány szerepét. Az autonómiáknak eme két intézményét vonom párhuzamba a 12 pont követeléseivel.

Nos, ezért harcol az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, amelynek tegnap tartottuk a küldöttgyűlését, és emellett áll ki az Erdélyi Magyar Szövetség, a maga sajátos eszközeivel, amint Zakariás Zoltán elnök úr hozzászólásában tegnap is kihangsúlyozta: egymással politikai–nemzeti szövetségben. Ámbátor a programunk is közös, tehát mi sem természetesebb, minthogy a Tanács és az EMSZ ugyanazt az ügyet képviseli, szoros szövetségben.

Rátérve az aktuális kérdésekre, nagy túlerővel szemben, kényes, mindenkori kényszerű defenzív, védekező helyzetben kell kifejtenünk tevékenységünket, folytatnunk küzdelmünket az autonómiáért, nemzetünk felemelkedéséért és legnemesebb céljainkért. A román hatalom tilalmas magatartásával szemben kell kifejtenünk erőfeszítéseinket, kétes partnerségben az RMDSZ-szel. Zakariás képviselő úr által – úgymond – kormányzati pozícióban vagyunk, de ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ellenzéki szerepet töltünk be. Erre utalt a „kétes” jelző megfogalmazásomban. Saját pártszíneiben halad előre az Erdélyi Magyar Szövetség, és mégis az RMDSZ pártszíneiben ül elnökünk, képviselőnk a romániai parlamentben. Mondhatnánk, hogy kompromisszumos helyzettel van dolgunk, de sokkal inkább egy tudathasadásos állapotnak nevezhetjük ezt a helyzetet. Elnökünk az RMDSZ parlamenti képviselőjeként szerepel a nyilvántartásban. Íme, önálló jobboldali érdekérvényesítésünknek ez a gyenge, sebezhető pontja, amit tudomásul kell vennünk ugyan, de meg kell haladnunk, ahogy lehet. Ez rendkívüli kihívást jelent, különösképpen a jelenlegi bonyolult belpolitikai helyzetben, amikor is elkeseredett politikai hatalmi harc folyik Romániában, a parlamentben, a kormányzatban. Ki kellene maradnunk ebből a hatalmi harcból – mondom kritikus szándékkal. Nekünk nem kellene ott lennünk abban a tipródásban, ami a román pártok között folyik. Akár így, akár úgy végződik, mindenképpen mi fogjuk meginni a levét és megszenvedni a kárát.

A román társadalom, illetve a romániai szavazópolgárok elveszítették a bizalmukat a kormánypártokban. A Nemzeti Liberális Pártban, a Szociáldemokrata Pártban és velük együtt a Romániai Magyar Demokrata Szövetségben. Megítélték őket – ezt tükrözi a tavalyi két választás: az országos parlamenti választás és az elnökválasztás. Többé vagy kevésbé mind a két választás ezt a tényállást tükrözi. A koalíciós kormány is „ítéletes” állapotban van. Részesei voltunk a válságba vezető kormányzásnak – mondom az RMDSZ-re vonatkozóan –, de ennek ellenére utóbb az ország megmentőinek a pózában tetszelgünk az uralkodó pártokkal együtt. Ez önmagában egy nagyon ellentmondásos helyzet, hogy finoman fogalmazzak.

Még ellentmondásosabb, amikor Crin Antonescu elnökjelölt megválasztása mellett szállunk síkra. Megjegyzem, ő sem jobb, semmivel „sem jobb a Deákné vásznánál”. Sajnos hangadó politikusaink harsányan és hazug módon kampányolnak neki, a jelen helyzetből kivezető útnak ítélve remélt megválasztatását, úgy állítva be, mintha kiállt volna a magyarság mellett. Egész példatárát tudnánk felsorolni az ellenkezőjének, de hogy egészen objektív legyek, Izsák Balázs urat, a Székely Nemzeti Tanács elnökét idézem, aki kolozsvári sajtóértekezletünkön elmondta, hogy jó néhány évvel ezelőtt Antonescu – akkor még mint házelnök – egy olyan kijelentést tett, hogy a közigazgatási reformot követően nem lesz magyar többségű területi része Romániának, hadat üzenve ezáltal magának Székelyföldnek. Tiltakozásképpen eljárást indított a Székely Nemzeti Tanács eme diszkriminatív megnyilatkozás ügyében, de elvesztették a pert. Nos, ennek kapcsán Izsák Balázs levonta a következtetést: „Márpedig én nem szavazok Crin Antonescura.” Ítélje meg ki-ki a jelenlévők közül, hogy nekünk hol a helyünk és mi a feladatunk. Én csak Izsák Balázst idéztem.

Sajnos az RMDSZ beszorul a szélsőséges román pártok és a Romániát csődbe vivő kormánypártok közé. Ez egy eléggé hálátlan helyzet és szerep. Ráadásul két olyan felelős funkciót is elvállalt, mint amilyen a pénzügyminisztérium és a fejlesztési minisztérium vezetése.

Ebben a nehéz helyzetben politizálunk tehát. Erről a helyzetről még többet tudna elmondani az elvárt „egyenes beszéddel” Zakariás Zoltán elnök úr és Csomortányi István ügyvezető elnök úr.

Végezetül azt kívánom ezen a kongresszuson, hogy „vágják ki magukat” ebben a nehéz helyzetben! Cselekedjenek lelkiismeretük szerint, de értékelveink alapján. Politizáljanak úgy, hogy az tényleg „művészet” legyen, elérjék a „politika művészetének” színvonalát – ahogy mondani szokták –, és kívánom, hogy markánsan képviseljék az Erdélyi Magyar Szövetség nemzeti elvű politikáját, amint az jelszavunkban is kifejezésre jut: számunkra Erdély az első! Legyen ez az Erdély az autonóm Erdély. Legyen az autonómia ügye a legfontosabb az Erdélyi Magyar Szövetség számára!

Székelykeresztúr, 2025. március 22.

Tőkés László

az EMNT elnöke