2012. január 12. csütörtök
Send this article Print this article

Intézményesül az EP és a történelmi egyházak közötti párbeszéd

2012. január 10-én, brüsszeli rendkívüli ülésén tárgyalta és fogadta el az Európai Parlament Elnöksége Tőkés László alelnök jelentését az európai-egyházi párbeszédről.



  Amint az közismert, a 2009 decemberében hatályba lépett Lisszaboni Szerződés 17. szakasza az Unió intézményei számára kötelező módon előírja, hogy folytassanak párbeszédet az egyházakkal és vallási közösségekkel, valamint a világnézeti és szekuláris szervezetekkel. Ennek a rendelkezésnek a gyakorlati alkalmazására nyert megbízatást erdélyi képviselőnk, a testület egyházi kapcsolatokért felelős alelnökeként.
   Amint azt előterjesztésében Tőkés László is elmondta, másfél évre terjedő tisztsége igen intenzív időszakában számos találkozón, konzultáción és konferencián vett részt, melyek az uniós szerződés 17. szakasza életbe léptetésének az útját voltak hivatottak egyengetni. Ezeken túlmenően, mintegy az intézményes párbeszéd nyitányaként, 2011. május 30-án, Jerzy Buzek elnök védnökségével és részvételével került sor arra a reprezentatív jellegű európai parlamenti-egyházi közmeghallgatásra, melyet kifejezetten a nevezett törvényhely gyakorlati alkalmazása tárgyában szerveztek. Ezzel párhuzamosan és a beinduló dialógus folytatásaképpen 2011. november 30-án tartották meg azt, a második közmeghallgatást, melyen az egyházon kívüli, szekuláris és humanista szervezetek vezető képviselői adták elő a párbeszéd intézményesítésére vonatkozó elképzeléseiket és javaslataikat. Első olvasatban az Elnökség ugyanazon nap délutánján hallgatta meg Tőkés László gyorsjelentését, megbízatást adva arra, hogy a testület mandátumának lejárta előtt annak végleges formáját is terjessze elő.
   Az év végi napirendi zsúfoltság miatt az új esztendő elejére került át ennek a kiemelt fontosságú kérdésnek a megvitatása. Az ügy érzékenységére, illetve a kedvező megoldása iránti ellenérdekeltségre vallott az a körülmény, hogy egyes álliberális-baloldali körök befolyására, szinte az utolsó pillanatban kísérlet történt az egyházi párbeszéd témájának napirendről való levételére és tárgyalásának elnapolására, illetve a határozati indítvány egyházi szempontból kedvezőtlen megváltoztatására.
   Előterjesztése bevezetéseképpen Tőkés László a múlt és a jelen időszerű összefüggéseiről szólt, a nigériai véres keresztényüldözések és az 1989-ben megdöntött ateista Ceaușescu-diktatúra kegyetlenségének ellentéteképpen méltatva az egyházakkal, a különböző szervezetekkel és az eltérő felfogású emberekkel, közösségekkel folytatandó párbeszéd "európai modelljét".            Püspöki szolgálatának részét képező ökumenikus egyházi tevékenységére visszautalva attól óvott, nehogy az európai-egyházi párbeszéd a formális protokollarizmusban és az üres frázisok kölcsönös hangoztatásában merüljön ki. Rámutatott, hogy az Európai Bizottság jóvoltából már a Lisszaboni Szerződést megelőző időszakban egyházi-európai csúcstalálkozók évenkénti megrendezésével kezdődött el a párbeszéd, a folytatásban és a mostani előrelépés vonatkozásában pedig különösképpen fontos volt Hans Gert Pöttering előző és Jerzy Buzek mostani elnök támogatása, valamint ez ügyben illetékes elődei, Mario Mauro és Schmitt Pál alelnökök elkötelezettsége. Azt is kihangsúlyozta, hogy a létrejövő "nyílt, átlátható és rendszeres" párbeszéd csak abban az esetben lehet érdemleges és hatékony, amennyiben olyan konkrét kérdésekben lesz képes az egyházak és az egyházon kívüliek együttműködését megszerezni, mint amilyenek: a szociális problémák megoldása, a hátrányos helyzetű emberek és társadalmi rétegek megsegítése, a kisebbségi közösségek és a migránsok befogadása stb. Klaus Welle EP-főtitkárnak is köszönetet mondva a döntéselőkészítés  terén végzett hathatós munkájáért, Tőkés László a jelentés - halasztás nélküli - elfogadását javasolta az Elnökségnek, annak a véleményének is hangot adva, hogy annak határozati indítványával még maga Martin Schultz szocialista elnökjelölt is csak egyetérthetne.
   Az előterjesztést követő, kiadós vita rendjén érdemben szóltak hozzá Durant, Wieland, Vidal-Quadras, Kratsa-Tsagarapoulou, Podimata, Wallis és Martinez alelnökök. Ez utóbbi, a spanyolországi Miguel Angel Martinez szocialista alelnök is teljes egyetértését és elismerését fejezte ki a beterjesztett szöveg iránt. A veterán spanyol politikus, aki maga is hosszú, kínzásokkal és vallatásokkal terhes éveket töltött az egykori Franco-diktatúra börtöneiben, Tőkés László személyét is méltatta: "kollégánk, aki Temesváron a szabadságért és a vallásszabadságért harcolt, és akiről már több, mint tizenöt évvel első találkozásunk előtt hallottam és olvastam, hiányozni fog a Büróból".
Isabelle Durant, a zöld frakció alelnöke szintén megköszönte kollégája munkáját, majd azt javasolta, hogy a jövő héten megválasztandó új büró döntsön azokról az elvekről és feltételekről, amelyek alapján a párbeszédre meghívandó partnereket kiválasztják.
   Az ülést vezető Jerzy Buzek, ehhez hozzátette, hogy mind az egyházi vezetők, mind pedig a szekuláris szervezetek meghívása terén létezik egy, a továbbiakban is jól használható, precedensértékű gyakorlat, mindazonáltal a kiegészítő javaslattal ő is egyetért. Ezek után a Büró tagjai egyhangúan elfogadták Tőkés-jelentést.
  A januári végszavazás egy hosszú előkészítő folyamatnak tett pontot a végére. A határozat értelmében az Európai Parlament kötelezettséget vállal arra, hogy a párbeszédben részt vevő felekkel rendszeres, nyilvános szemináriumokat szervez; az illetékes alelnök éves jelentésben számol be a párbeszéd folyamatáról; a Parlament illetékes szolgálatainak pedig gondoskodniuk kell ennek rendszeres és jól strukturált megszervezéséről és irányításáról.
   A jelentés legfőbb eredménye az, hogy az európai egyházak végre megtalálhatják az őket megillető társadalmi helyüket az uniós intézmények rendszerében, továbbá pedig a konkrét EU-s politikákról szóló párbeszéd előtt is megnyílik a lehetőség.
Brüsszel, 2012. január 11. 

Az alábbiakban olvashatják a Tőkés-jelentés magyar fordítását.
 
J E L E N T É S
 
A Lisszaboni Szerződés 17. cikkének az Európai Parlament általi végrehajtása
 
ÖSSZEFOGLALÁS
 
1.      A Lisszaboni Szerződés 17. cikkén alapuló párbeszédnek nyíltnak, átláthatónak és rendszeresnek, kiegyensúlyozottnak és jól strukturáltnak kell lennie.
2.      A Szerződéssel összhangban egyaránt tiszteletben kell tartani a párbeszéd vallási és világnézeti résztvevői közötti, illetve az egyes ágakon belüli résztvevők közötti egyensúlyt.
3.      A párbeszédnek konkrét európai uniós politikákra kell összpontosítania. A párbeszéd során tárgyalandó kérdéseket a párbeszédben részt vevő szereplőkkel tanácskozva kell meghatározni.
4.      A párbeszédben részt vevő felekkel tartott rendszeres és nyitott ülésekbe a megvitatandó kérdés függvényében be kell vonni az Európai Parlament más szerveit is.
5.      A párbeszéd következetes irányítása érdekében a Parlamentnek a külső szervezetek számára jól látható kapcsolati felületet kell fenntartania, és rendelkeznie kell a folyamatot támogató igazgatási erőforrásokkal.
 
Javasolt intézkedések:
 
  • az eddigi gyakorlatot folytatva, továbbra is kerüljön kinevezésre egy, a párbeszédért felelős Büró tag;
  • a párbeszédben részt vevő felekkel való rendszeres, nyilvános szemináriumok szervezését folytatni kell;
  • az Elnökség részére éves jelentést kell készíteni a párbeszéd folyamatáról;
  • a Parlament szolgálatainak gondoskodniuk kell a párbeszéd rendszeres és jól strukturált megszervezéséről és irányításáról
 
 
 
 A.        ELŐZMÉNYEK:
 Az Elnökség 2011. november 30-i ülésén tudomásul vette TŐKÉS LÁSZLÓ alelnök arra irányuló kérését, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés egyházakkal és vallási szervezetekkel, valamint világnézeti szervezetekkel fenntartott strukturált párbeszédre vonatkozó 17. cikkének az Európai Parlament által történő végrehajtásáról szóló végleges jelentés szerepeljen egy későbbi elnökségi ülés napirendjén.
 
A Lisszaboni Szerződés preambuluma kimondja:
„Ösztönzést merítve Európa kulturális, vallási és humanista örökségéből, amelyből az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogai, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, valamint a jogállamiság egyetemes értékei kibontakoztak”
 
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 17. cikke megállapítja:
 
1.   „Az Unió tiszteletben tartja és nem sérti az egyházak és vallási szervezetek vagy közösségek nemzeti jog szerinti jogállását a tagállamokban.
2.   Az Unió ugyanígy tiszteletben tartja a világnézeti szervezetek nemzeti jog szerinti jogállását.
3.   Elismerve identitásukat és különleges hozzájárulásukat, az Unió nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tart fenn ezekkel az egyházakkal és szervezetekkel.”
   Az európai uniós intézmények képviselői már a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépése előtt is tartottak évente magas szintű találkozókat az egyházak, a vallási szervezetek vagy közösségek vezetőivel, illetve világnézeti szervezetekkel.
   A párbeszéd e formájához az EUMSZ 17. cikke szolgáltatott jogalapot.Míg e cikk első két bekezdése az egyházak és vallási szervezetek vagy közösségek, illetve a hasonló státuszt élvező világnézeti szervezetek nemzeti jog szerinti különleges jogállását védi, a (3) bekezdés arra kötelezi az európai uniós intézményeket, hogy nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tartsanak fenn ezekkel az egyházakkal és szervezetekkel.
   A párbeszéd nem önmagában vett cél, hanem eszköz arra, hogy ezek a szervezetek hozzájárulhassanak az európai politikához. Idén már hetedik alkalommal, 2011. május 30-án a Bizottság szervezésében a Bizottság, a Tanács és a Parlament elnökei Európa minden tájáról érkező vallási vezetőkkel találkoztak.
    November 30-án a Bizottság a világnézeti szervezetek vezetőivel folytatott hasonló megbeszélésnek adott helyet.
    A Parlament részéről Pöttering és Buzek elnök urak egyaránt egy-egy alelnököt neveztek ki a párbeszéd külön felelősévé: Mario Maurót (2007–2009), Schmitt Pált (2009–2010), illetve Tőkés Lászlót (2010-től).
    A Lisszaboni Szerződés végrehajtásának részeként az Európai Parlament 2011. május 30-án indította el saját strukturált párbeszédét egy nyilvános meghallgatással, amelyen egyházi és vallási vezetők vettek részt, a házigazda szerepét pedig Jerzy Buzek elnök és Tőkés László alelnök töltötte be.
   November 30-án a Parlament a világnézeti szervezetekkel folytatott hasonló megbeszélésnek adott helyet.
   Mindkét találkozó célja a 17. cikkben megnevezett párbeszéd résztvevőivel folytatott konzultáció volt, kiderítendő, hogy szerintük hogyan kellene a Parlamentnek végrehajtania a Szerződés említett cikkét. Buzek elnök minden esetben öttagú, különféle nézeteket képviselő panelt kért fel, hogy tartsanak rövid ismertetőt. Ezt követően vitára került sor a Tőkés alelnök vezetésével zajló nyilvános üléseken.
 
B.        A Parlament által szervezett két konzultációs meghallgatás összefoglalása:
 
I.         2011. május 30.: Nyilvános meghallgatás az egyházi és vallási szervezetek képviselőivel
(A meghívott paneltagok a katolikus, a protestáns, az ortodox, a zsidó és a muzulmán vallást képviselték.)
 
A találkozó során a panel tagjai vagy a hallgatóság által tett javaslatok:
 
1. Az egyházakat és vallási közösségeket tájékoztatni kell az európai uniós döntéshozatali folyamatról, és lehetőséget kell számukra nyújtani, hogy ehhez hozzájáruljanak.
2. A Szerződésnek a párbeszédben részt vevő partnerek jellegét és képviseletét illető előírásait tiszteletben kell tartani.
3. A találkozók ütemezését jobban kell strukturálni, világosabban és előre meg kell tervezni, és a polgárokat érdeklő, általuk fontosnak tartott uniós politikákra kell összpontosítani.
4. A párbeszédnek tiszteletben kell tartania a szubszidiaritást, minthogy a sokszínűség gazdagítja Európát.
5. Az egyház és az állam szerepének különválasztását tiszteletben kell tartani, biztosítva mindazonáltal az egyházak és vallások bevonását az európai uniós ügyekről folyó párbeszédbe.
6. A Parlamentnek külön kapacitást kell szentelnie arra, hogy a munkacsoportok szintjén rendszeres párbeszédet és konzultációkat folytasson a brüsszeli székhelyű szervezetek képviseleteivel, az európai parlamenti képviselők vezette politikai konzultációkon túlmenően. Ez támogatást jelentene a politikai folyamat számára, és hasonló lenne az Európai Bizottságnál tapasztalt helyzethez.
 MEGJEGYZÉS:
Megjegyzendő, hogy az európai katolikus egyházat képviselő COMECE és az európai protestáns, református, anglikán és ortodox egyházakat képviselő CEC közös dokumentumot terjesztett Buzek elnök elé, amelyben az említett egyházaknak a 17. cikk Parlament általi végrehajtásával kapcsolatos ötleteit ismertették.
 II.        2011. november 30.: Nyilvános meghallgatás a világnézeti szervezetekkel
(A meghívott paneltagok a reguláris [ún. angol rendszerű] és az irreguláris [francia rendszerű] szabadkőművességet, valamint a humanizmust képviselték.)
 
A találkozó során a panel tagjai vagy a hallgatóság által tett javaslatok:
1. A 17. cikkel összhangban a párbeszédnek nyílt, átlátható és rendszeres folyamatnak kell lennie.
2. A folyamat egyensúlya érdekében mind a hívők, mind a nem hívők véleményét figyelembe kell venni.
3. A párbeszédbe meghívott partnereknek saját közösségük tekintetében mérvadó képviselőknek kell lenniük. A párbeszédre meghívott szervezetek listáját közzé kell tenni.
4. A párbeszédnek túl kell mutatnia a vezetőségi szinten, és a Parlamenten belül más szintekre is ki kell terjednie.
 5. Erőfeszítéseket kell tenni az egyes polgárokhoz, nem pedig a szervezetek tagjaihoz való eljutásra.
6. A párbeszédért két alelnöknek kell felelősnek lennie: az egyik az egyházakkal és vallási szervezetekkel, a másik pedig a világnézeti szervezetekkel folytatott párbeszédért felelne.
 MEGJEGYZÉS:
A Parlament elnöke által szervezett két hivatalos meghallgatás mellett az elnök és a felelős alelnök elfogadta a „Fórum a szekularizált politikáért” elnevezésű nem hivatalos szervezet 2011. június 29-i találkozójára szóló meghívást. E találkozón sok világnézeti szervezet vett részt. Így az eszmecsere hozzájárult ahhoz is, hogy Buzek elnök és Tőkés alelnök jobban megértse e szervezeteknek a 17. cikk végrehajtásáról vallott nézeteit.
  
C.        KÖVETKEZTETÉSEK:
 Ø   Tekintettel a Parlamentnek a Lisszaboni Szerződés nyomán megnövekedett hatáskörére és az uniós polgárok által közvetlenül megválasztott intézményként játszott szerepére, komoly indok van arra, hogy az Európai Parlament kiépítse a saját párbeszéde folytatásához szükséges struktúrákat.
 Ø   A Parlamentnek évről évre rendszeres, átlátható és strukturált konzultációkat kell szerveznie a párbeszéd megfelelő keretének kialakítása érdekében.
 Ø   Az Elnökség számára évente jelentést kell készíteni a párbeszéd alakulásáról.
 Ø   Hasonlóképpen, a Parlamentnek készen kell állnia arra, hogy strukturált módon válaszoljon a 17. cikkben említett szervezetektől arra vonatkozóan érkező javaslatokra, hogy házon belül szervezzenek rendezvényeket egy adott üggyel vagy politikával kapcsolatban. Jelenleg az ilyen kérelmeket eseti alapon bírálják el, és az elnök vagy az Elnökség hagyhatja őket jóvá, illetve egy bizottság vagy képviselőcsoport támogatása szükséges.
 Ø   Miközben a párbeszédet a politikai tisztségviselőknek kell lefolytatniuk, az igazgatásnak segítséget kell nyújtania a Parlamenten belül az összes érdekelt féllel való párbeszéd megszervezéséhez. E célból és más kapcsolódó kérdések kezelése érdekében a párbeszédért egy kijelölt szolgálatnak kell felelősnek lennie.
 Brüsszel, 2011. december 6.
                                                                                      
 
Tőkés László
                                                                       az Európai Parlament alelnöke


www.tokeslaszlo.eu | © Minden jog fenntartva, 2010