2011. november 2. szerda
Send this article Print this article

Felavatták Budapesten az Erdélyi Gyülekezet altemplomát

Újabb mérföldkőhöz érkezett a Magyarországon élő erdélyiek hitélete: a magyar főváros X. kerületében található egykori katonai laktanya területén, az úgynevezett Reménység Szigetén 2011. november 1-jén felavatták az ökumenikus közösség számára épülő templom már elkészült altemplomát.



   Az eseményen részt vett a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) korábbi és jelenlegi püspöke, Tőkés László európai parlamenti (EP) alelnök és Csűry István, valamint Szászfalvi László, a magyar kormány egyházügyi államtitkára és Zalatnay István, a gyülekezet lelkipásztora.
   Mint ismert, az Erdélyi Gyülekezet alapítója a II. Világháború utáni magyar református egyháztörténet egyik legnagyobb hatású és páratlanul sokszínű személyisége: Németh Géza, aki az elsők között szervezte meg a Magyarországra érkező erdélyi menekültek intézményes formában történő segítését.
   A református lelkész és munkatársai 1987 és 1990 között sok ezer menekültön segítettek ruhával, élelemmel, lakás-vagy munkalehetőség közvetítésével – és állandó lelkigondozással.
1990-ben az Erdélyi Gyülekezet jogilag is megalakult, majd 1992-ben a Honvédség átadta számára egyik üres laktanyáját a X. kerületben, az Örs vezér tere közelében. 1995-ben a gyülekezet csatlakozott az akkor Tőkés László által vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez, s a remény jeleként elhelyezte tervezett templomának alapkövét a Reménység Szigetén.
   Ezt az időszakot idézte fel az altemplom felavatásakor elmondott beszéde elején Tőkés László is: "Öröm visszagondolni a kezdeti szép időkre, s persze ilyenkor akaratlanul is megszépül az a sok kínlódás csalódás, visszaesés, és viszály, ami együtt járt az élettel az elmúlt két évtizedben. Ma nagy lépést tett előre az Erdélyi Gyülekezet, és reméljük, hogy ez valóban az élők temploma lesz, hiszen az itteni kopjafák és emléktáblák, valamint az urnatemető a halál irányába billenti el az egyensúlyt. Akkor lesz igazán jó itt lenni, ha az élők ezt az egyensúlyt mindig helyreállítják, és megőrzik az élet elsőbbségét."
   Előadásában, amelyet a szervezők kérésére A magyar keresztyénség helye a mai és holnapi Európában címmel tartott meg, Tőkés László először a reformáció történetét elevenítette fel, majd áttért az 1989-es ateista és kommunista diktatúrák bukására, a katolikus egyház ebben vállalt szerepére Lengyelországban és Németországban, de idesorolta a temesvári reformátusok helytállását is.
   "Miközben Kelet-Közép-Európa életében mindenütt jelen van az egyház, a hit és a vallás, Nyugaton szidalmazzák a keresztyéneket, mert ott már korábban kiszorult a szekuláris egyház a társadalomból, s a francia forradalom is tönkretette az egyházakat és azok hitelét. Miközben Nyugat- Európa teljesen elvallástalanodott és úgy akarja felépíteni a jövőt, hogy a vallást csak a civil szervezetek egyikének látja, s lehetőleg ki is szorítaná a társadalomból, mi az EU-ba komoly egyházi hozzájárulással érkeztünk a csatlakozásunkkor. Érdekes egyébként, hogy pont az ateista diktatúrából érkezőknek nagyobb a hitbeli igénye, vallásos hite, mint a nyugatiaké" – jelentette ki az EP alelnöke, majd felidézte, hogy mindez nagy csalódást okozott neki, amikor először megérkezett Brüsszelbe.
"Itt több a hit, mint ott, ahol vallásszabadságban éltek az emberek. Mégis mi vagyunk azok a gazdag szegények, akik az Európai Unióhoz a hit többletét tudjuk nyújtani. Nem kell tehát szégyenkeznünk, és amikor a magyar keresztyénségről, vagy európai helyünkről beszélünk, tudnunk kell, hogy nem tőlük tanuljuk meg a kereszténységet, és nem kell újraevangelizálni bennünket. Többletet jelentünk Európa életében, s ebben az értelemben még az ortodoxia is többletet jelent, mert ott vannak az erősen vallásos románok, bolgárok, görögök, akik ugyancsak hozzák a maguk hitét, és ezt az elvallástalanodott Nyugat-Európát végül is megtermékenyítik. Látva, hogy milyen erősek a muszlimok, döbbenünk rá, hogy igazán szükség van egy hitbeli vérátömlesztésre és újjáéledésre az egész EU területén, amely még alapokmányába sem kívánta a keresztyénségre való hivatkozást belefoglalni, a katolikus vagy református egyházat pedig egy szintre helyezi a különféle ateista csoportosulásokkal" – kifogásolta Tőkés László konkrét példákat is említve.
   Mint mondta, az EP egyik alelnökeként ő koordinálja a párbeszédet az egyházakkal, a vallási és világnézeti csoportosulásokkal. Nemrég Isten áldását kérte egy tanácskozás végén a jelenlévőkre, akik között az ateisták felháborodva közölték, hogy ezzel sérült lelkiismereti szabadságuk.
"Európában ez a hamis liberalizmus dívik és tobzódik, és ebben a helyzetben kellene megtalálnunk keresztény gyökereinket, ami nagyon nehéz, mikor a vallást kulturális megnyilvánulásnak tartják. Eközben előretör a muszlim vallás, de még ez is jobb, mint ha nem volna jelen semmilyen vallási hit. Nekünk is példát kellene vennünk a muzulmánoktól a hitbuzgóságukat illetően. Meg kell, hogy találja a helyét a magyar keresztyénség ebben az egyházellenes, ellentmondásos, szekuláris és értéksemleges világban" – figyelmeztetett a KRE volt püspöke.
   A megoldásokról szólva Tőkés László elmondta még, hogy a reformáció korához hasonlóan a magyaroknak is vissza kell térniük az őskeresztyén gyökerekhez, "ahonnan újra sarjadhat a mi keresztyénségünk, hitünk, kultúránk, és meg tudunk újulni, követve a nyugat-európai keresztény modellt, de felmutatva a már a tordai vallásbéke megkötésekor tanúsított toleranciánkat, amit azonban már nem a Nyugattól kell átvennünk".
   Az EP alelnöke szerint csak akkor leszünk képesek akár a hazai rendszerváltozás terén, akár Erdélyben, vagy a súlyos válság sújtotta Európában szerepet vállalni, ha maga az egyház is megújul és felnő a feladathoz, ami reá vár. "Erre nézve örvendetes a tavalyi kormányváltás, vagy az, hogy a magyar Alkotmány végre nyíltan tartalmazza azokat a hitbeli keresztyén értékeket, amelyeket Európa rest volt még csak utalásszerűen is megfogalmazni. Élet-halál harcnak vagyunk a részesei és 1989-et követően talán most vagyunk a legnagyobb próbatételek előtt. Ebben a helyzetben nagyon nagy szükség van a hivatásuk magaslatán álló egyházainkra. Ha képesek vagyunk megújulni, akkor képesek leszünk a társadalomban is betölteni hivatásunkat, a kovász, a világosság szerepét. Ellenkező esetben együtt sodródunk a társadalommal, mint a pusztában vándorló nép, amelynek nincs iránytűje, nem tudja merre van az ígéret földje, és nem érti, hogy merre akar vezetni bennünket az Isten" – zárta előadását Tőkés László.
Budapest, 2011. november 1.
 


www.tokeslaszlo.eu | © Minden jog fenntartva, 2010