Domonkos László könyvének bemutatójáról

A szerző, akinek tavalyi, tényfeltáró moldvai utazását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta, e hét elején Kolozsváron és Nagyváradon személyesen beszélt csángóföldi élményeiről a közönségnek: május 8-án a magyar főkonzulátus rendezvénytermében, 9-én a Lorántffy-központban.

Domonkos 2022 nyarán a moldvai csángók egész szállásterületét bejárta. Az irodalmi riport és az esszé műfaját keverve írta meg tapasztalatait, de közérthetően bemutatja a moldvai magyarok gazdag történelmét, történetét is. Összegezi számunkra azt a tudást, amire szükségünk van ahhoz, hogy megismerjük a csángómagyarok múltját és jelenét.

Váradon a Magyar Polgári Egyesület által létrehozott Polgári esték nevű rendezvénysorozat keretében mutatták be a szegedi születésű, budapesti író, közíró, tévészerkesztő Magyar Moldva című kötetét, ami a Jogar Alapítvány kiadásában jelent meg, sok fotóval. A hiánypótló kötet nyolc fejezetben taglalja a múltat, a jelent és a moldvai magyarság jelenlegi súlyos helyzetéhez vezető út körülményeit.

A könyvbemutatón köszöntötték a kiadóvezetőt, a jelen lévő Baranyi Krisztinát, majd moldvai csángó népdalokat adtak elő Árkosi Julianna és Szilágyi Ágnes zenetanárok, valamint Márkus Zoltán kántor, karnagy. Nagy József Barna, az MPE vezetője mutatta be Domonkos Lászlót – aki a Várad folyóiratban is gyakran publikál – és adta át neki a szót. Az író személyes hangú „élménybeszámolót” tartott, történeti keretbe ágyazva kialakult affinitását az utódállamokban kisebbségben élő, valamint a Kárpátokon túli magyar közösségek iránt. A viszontagságos múlt pozitívumainak kidomborítása mellett realistán szólt a nem túl rózsás jelenről és a kétségesnek mutatkozó jövőről.

Az eseményen jelen volt Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is, valamint egykori kabinetfőnöke, Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Szövetség külpolitikusa is, aki még RMDSZ-képviselőként, a kilencvenes években kezdett el behatóbban foglalkozni a csángók helyzetével. Szerinte több évtizedes magukra hagyatottság után nagy erőt jelentett a csángóknak, hogy Sógor Csaba szenátor és ő szerződésben vállalta a 2000-es évek elején a csángó ügy képviseletét a romániai és a nemzetközi porondon a hatalom a félelemre játszott, ezért sokat jelentett a csángóknak, hogy érezték: támogatójuk van. „Azt reméltük, hogy Tytti Isohookana-Asunmaa, az Európa Tanács jelentéstevője munkája nyomán nagy változás lesz. Kis változás történt, de gyökeres nem”, mondta Szilágyi, emlékeztetve: Tőkés László európai parlamenti képviselői mandátuma alatt háromszor voltak meghívva Brüsszelbe csángó csoportok, a püspök javaslatára pedig a pusztinai közösségi vezető, Nyisztor Ilona Európai Polgár-díjat kapott.

A szervező felkérésére Tőkés László is elmondta a témával kapcsolatos gondolatait, egyebek mellett szólt a brüsszeli magyar kulturális intézetben rendezett csángó estről, valamint Tytti asszonynak a csángókérdésről szóló könyve EP-beli bemutatásáról. De visszaidézte azt is, hogy királyhágómelléki református püspökként elvitte a csángómagyarok anyanyelvű miséjének és a gyulafehérvári püspökség érseki rangra emelésének ügyét II. János Pál pápához 1992-ben. A jelenről szólva nagyon fontosnak mondta az anyaországi támogatással zajló anyanyelvű oktatási programot, amiben kb. 1200-an vesznek részt a Csángóföldön, de méltánylandó az erdélyiek testvérsegítő munkája is, példának okáért a Gergely István Tiszti és társai sokéves gondoskodása. Tőkés László szerint legalább negyedmillió csángómagyar származású él ma Moldvában, ebből 40-50 ezren beszélik a magyart, ha foszlányosan is. Végezetül kiemelte, hogy nemzetpolitikai fontosságú a csángómagyarok hozzásegítése identitásuk megőrzéséhez.