2022. március 21. hétfő

Békés forradalmunk üzenete

Tőkés László március 15-i ünnepi beszéde.

Kedves Honfitársaim! Hölgyeim és Uraim! Kedves Testvéreim!

A hely szellemében elsőként Szacsvay Imrére, az Országgyűlés néhai jegyzőjére emlékezzünk, akinek „egy tollvonás volt a bűne”, melyért életével fizetett, amikor is Kossuth Lajos oldalán aláírta a Függetlenségi nyilatkozatot.

Másodsorban Petőfi Sándor emlékének adózzunk, hiszen ő áll az élén azoknak, „Kik érted haltak, szent világszabadság!”. Petőfi-emlékévet hirdetett az Országgyűlés születésének kétszázadik évfordulóján. Mai megemlékezésünk legyen mintegy a nyitánya ennek az emlékévnek. Juhász Gyula volt váradi „holnapos” poétánk szavával méltassuk őt: „Jövő királya, fönséges, csodás, / Örök magyar erő: Petőfi Sándor!”

Mai beszédemben azonban nem a mártírokról és a háborús hősökről, nem a véres küzdelmekről és nem a háborúról, még csak nem is a nemes „szabadságharcról”, hanem elsősorban az 1848-as békés forradalomról kívánok szólni.

Közvetlen szomszédságunkban véres háború dúl, mi viszont a Budapesten gyülekező békemenetbe tartozóknak valljuk magunkat, akik nem akarunk háborúba keveredni és nagyhatalmi vetekedések sakktábláin áldozatokká válni. Csak egyetértenünk lehet Orbán Viktorral, a nemzet miniszterelnökével, aki ugyan az ukrán nép nagy nyomorúságában mellettük áll, és a menekültekért meg az otthonmaradókért semmi áldozatot nem sajnál, de igaza van abban, hogy ki kell maradnunk a vérontásból. Ezzel együtt ragadjuk meg az alkalmat arra, hogy együttérzésünket fejezzük ki szenvedő kárpátaljai testvéreink iránt!

Mondom, a vértelen márciusi forradalom példáját szeretném felmutatni a háborús erőszakkal szemben. Az 1848-as „népek tavaszának” véres forradalmaival szemben, mint amilyenek voltak január 12-én az olaszországi Palermóban, február 22-én Párizsban, március13-án Bécsben, majd utóbb Prágában, melyekben vér folyt, barikádok emelkedtek, véres elnyomás dühöngött, nos, ezekkel szemben Pest-Budán csodával határos módon a győzedelmes forradalom békességben zajlott le. Az isteni igeként hangzó Nemzeti dal kérdésére: „Rabok legyünk, vagy szabadok? / Ez a kérdés, válasszatok!” – a tíz-, majd húszezresre duzzadt tömeg egyként válaszolta, választotta a szabadságot, melyet a „magyarok Istenére” való esküvéssel kórusban erősített meg.

„Föltámadott a tenger”, hogy a márciusi ifjak, az egyetemi ifjúság, a liberális nemesek, a polgárok és a parasztpolgárok együttes erejével „eltörölje a régi, korhadt Magyarországot, s alapot teremtsen az új, az Európában számot vető, szabad Magyarországnak” – ahogyan Jókai Mór fogalmazott. Mintegy karikacsapásra, úgy alakultak a forradalmi események. Előző este Petőfi Sándor és hitvese, Szendrei Júlia a kokárdák készítésén fáradoznak. Békés családi idill pesti lakásukon. És kell-e békésebb hely a Pilvax kávéháznál, ahonnan az egész városra kiterjedő népmegmozdulás elindult? Jókai, Vasvári Pál, Irinyi József, Bulyovszky Gyula szinte még hajnalban szerkesztik, véglegesítik a 12 pontot, a forradalmi proklamációt… A főbb helyszíneket ismerjük: Landerer és Heckenast nyomdája, Városháza, Nemzeti Múzeum, Helytartótanács, megyei börtön: Táncsics Mihály kiszabadítása, Nemzeti Színház: valóságos népünnepély: a Bánk bán előadásával, mely addig be volt tiltva. A Himnusz, a Szózat, a Rákóczi-induló elhangzásával. Egressy Béni elszavalja a Nemzeti dalt. Minden, mindenütt zökkenőmentesen alakul. Még az egész nap szakadó eső sem állhatja útját a cselekvés mezejére lépett, radikális ifjaknak és a szabadságért lelkesülő sokaságnak.

Egy már-már komikus „forradalmi” mozzanat is ide tartozik. Miután délidőig eltörölték a cenzúrát, és ezerszámra kinyomtatták a 12 pontot (magyarul és németül) és a „Talpra, magyar…”-t, a tüntetők szétoszlanak egy ebédszünet erejéig, hogy aztán a megbeszélt időben, délután 3 órakor a Múzeum-téri népgyűlésen újból találkozzanak. Egy másik „bájos” jelenet a Nemzeti Színházból: Laborfalvi Róza, Gertrudis alakítója kokárdát tűz Jókai Mór ruhájára, forró csók kíséretében.

A karhatalom nem mozdul. A helytartótanács visszarendeli őket. Amúgy olasz katonákként nem is nagyon lettek volna foghatók arra, hogy fellépjenek az ünneplő tömeggel szemben. Táncsics Mihály szekeréből kifogják a lovakat, és a fellelkesült nép maga húzza a kocsit.

Hasonlóan megható és felelemelő az utolsó pozsonyi rendi országgyűlés küldöttségének fogadtatása Bécsben. Mintha összebeszéltek volna a pest-budai forradalmárokkal: ugyanazon a napon érkeznek gőzösön, és a forradalmi lelkületű, ünneplő bécsi tömeg az ő szekerüket is maga vontatja a cél felé. Kossuth Lajos beszédet rögtönöz. És eközben, a lélek sugallatára magasba emel egy csecsemőt, ezt mondván: „Íme, a szabad Ausztria jövendő polgára!”

A béke, a szabadságszeretet és az igazságtudat megannyi csodálatraméltó megnyilatkozása. Duna-menti fővárosaink hittel remélnek, jövőt építenek, meggyőződéssel cselekszenek.

A pozsonyi országgyűlés felirati javaslatát V. Ferdinánd király – nem utolsósorban a pesti forradalom hírének hatására – kénytelen-kelletlen szentesíti. A reformkor húsz évnyi munkájának, terveinek termése, gyümölcse az utóbb elfogadott áprilisi törvények, melyeket az uralkodó szintén jóváhagy, melyeknek tömör foglalata a 12 pont.

Íme, rövid egy nap, majd néhány hét alatt a nemzet összefogásával és egyetértésével minő eredményeket sikerült elérni! Felelős és független magyar kormányt Batthyány Lajossal az élen, a jobbágyfelszabadítást, nemzeti „őrsereg” – nemzetőrség – felállítását Pesten, a közteherviselést, a polgári és vallási egyenlőséget, a cenzúra eltörlését és a sajtószabadságot –hogy csak a legfontosabbakat említsem – és mindezt békés úton, vérontás nélkül. Mi mindenre lennénk képesek mi is, hogyha békén hagynának bennünket – teszem hozzá. „Barátom! Csudákat élünk. (…) Az első felvonás gyönyörűen sikerült! Én teli vagyok reményekkel” – írta volt egyik levelében Széchenyi István, március 17-én. Íme a békesség szinte hihetetlen sikere és gyümölcse, melyre tökéletesen ráillik a fogságból szabadulók sorsának jobbrafordulásáról szóló zsoltárige: „Irgalmasság és hűség összetalálkoznak. Igazság és békesség csókolgatják egymást.” (Zsolt 85,11).

A békességnek és az igazságnak ezen az útján indultak el a márciusi ifjak és a pozsonyi országgyűlés ezelőtt 174 esztendővel. Azonban: „Baljóslatú, bús nép a magyar / Forradalomban élt s ránk hozták / Gyógyítónak a Háborút, a Rémet / Sírjukban is megátkozott gazok.” – írja Üdvözlet a győzőnek című utolsó versében Ady Endre. A bécsi királyi kamarilla nem nyugodott. V. Ferdinánd túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy jóakaratának érvényt szerezzen. A Habsburg-ház véresen elfojtotta a bécsi forradalmat. Az „oszd meg és uralkodj” elve szerint a zsenge magyar államra uszította az elégedetlenkedő nemzetiségeket. Jellasics horvát bán és Windischgrätz herceg, a prágai felkelés leverője hadba indultak Magyarország ellen. Ferdinánd lemondásra kényszerült, a nyomába lépő Ferenc József császár Haynau tábornaggyal az oldalán és a cári seregek közreműködésével vérbe fojtotta a szabadságharcot, véget vetett a magyar függetlenségnek és szabadságnak. A folytatást ismerjük, nem részletezem.

Most azonban, a jelen körülmények között, az utolsó szó mégiscsak legyen a békességé. Mi, erdélyi magyarok is abban a Békemenetben haladunk előre, mely a békéért száll síkra Magyarországon, és szomszédos testvérnépeink oldalán Európában és a nagyvilágban.

Erdélyi magyarságunk is a béke és a békességteremtők oldalán áll.

Jól emlékezünk még arra, hogy 1989-ben, a dicsőséges romániai forradalomra miként szabadították rá a Securitate ellenforradalmát – ahogyan erre Andrei Ursu, Roland O. Thomasson és Mǎdǎlin Hodor Trǎgǎtori și mistificatori (Lövöldözők és megtévesztők) című kötetükben rámutatnak. A fekete március „parasztjárásának” forgatókönyvét is ugyanők írták, akik ránk hozták a háborút, „a rémet”. Ők írták ezt a forgatókönyvet, hogy ellenünk fordítsák a románokat, hogy szembefordítsák egymással a románokat és a magyarokat. A Temesvári kiáltvány évfordulóján azt is fel kell idéznünk, hogy a bukaresti bányászjárások megszervezésével miként siklatták ki végképpen a romániai rendszerváltozást, a román–magyar megbékélést is beleértve. És három évtized után, azóta sincs felelőse az elkövetett tömeggyilkosságoknak és posztkommunista bűncselekményeknek.

Mi, erdélyi magyarok békét, szabadságot és egyetértést akarunk. Nem engedhetünk a ’48-ból, nem engedhetünk a ’89-ből. Erre nézve nyújt ékes példát és eligazítást 1848. március 15-ike: a világszabadságért és a magyar szabadságért síkraszálló magyarok forradalma.

Tőkés László,

az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács

elnöke

Elhangzott Nagyváradon, a Szacsvay-emlékműnél 2022. március 15-én.