»
Főtiszteletű Püspök Úr, tisztelt Részvevők!
Azon kevesen vitatkoznak, hogy a kommunizmus évei után bizony a szembenézés a magyarországi és Kárpát-medencei egyházak életében részben elmaradt. Elmaradt a szembenézés az egyház hivatalos képviselőinek megalkuvásával, a diktatórikus államhatalom elvárásai teljesítésével. De elmaradt azoknak a közösségeknek, mártíroknak a méltatása, számbavétele is, akik ellenálltak, hitükből fakadó bátorsággal védték a rájuk bízott lelkeket és valósították meg küldetésüket.
Mit tett velünk, magyar keresztényekkel, ezen belül reformátusokkal a 40 évig tartó diktatúra?
Mélyebb kérdés ez annál, mint hogy hányan és kik voltak beszervezve, hányan és kik hunyászkodtak meg, hogyan működött az elnyomó államhatalom egyházakat megtörni akaró gépezete. Kevés lenne csak felsorolni s méltatni a veszteségeket, az áldozatokat, a hitvallókat, s hálát adni a megőrzetés ajándékáért. Ezek a munkák részben el is kezdődtek, egyházanként különböző intenzitással folynak.
Az igazi nagy kérdés, hogy mi az, ami ma is mérgezi, ma is kiszolgáltatottá teszi az egyházi közösséget a kívülről jövő hatásoknak, viharoknak, politikai kényszereknek vagy csábításnak. Pozitívan kérdezve, melyek keresztény hitünknek azok a tartalmai, az a működési módja, mely ellenállóvá, autonómmá tesz, mely megvéd attól, hogy az egyház hitét, tanítását, létmódját „kívülről” diktálják? Hol van keresztény-protestáns örökségünkben az eltévelyedés veszélye, a világhoz alkalmazkodás túlzott szándéka? S melyek azok a hitbeli tradícióink, melyek az egyházi közösséget képessé teszi egyedül alapító Urára hallgatni, s ennek megfelelően cselekedni?
Akkor leszünk valóban időszerűek, akkor leszünk valóban jelen a valóságos, mai emberek, a ránk bízottak életében a 21. században, ha nem a korszellemet, hanem a pünkösdi lelket követjük. A mindenáron modernkedés és a múzeumi hagyományőrzés hamis választása helyett az „itt és most”-ban hűségesnek maradni hitünk elkezdőjéhez és bevégezőjéhez –egyedül ez méltó hozzánk. S az, hogy ebben keressük egymást és az Úr akaratát.
Kívánok eredményes tanácskozást, testvéri együttlétet!
Budapest, 2015. május 28.
2015. június 2. kedd
BALOG ZOLTÁN LELKIPÁSZTOR, MINISZTER FŐVÉDNÖKI ÜZENETE
a Szabadulás az Egyház „babiloni fogságából” – 1989 című konferencia és hálaadó emlékünnepély részvevőihezFőtiszteletű Püspök Úr, tisztelt Részvevők!
Sajnálom, hogy nem lehetek Önökkel ezen a fontos konferencián. Leginkább lelkipásztorként sajnálom.
Hiszen régen rossz, ha egy egyházi közösség megújulása az állami élet, a politika változásainak a függvénye csupán. A változás, a „rendszerváltozás” vagy belülről jön, belső igény, a közösség ökonómiájának következménye, vagy nem valóságos megújulás. Régen rossz, ha külső, állami vagy társadalmi elvárás kényszeríti, készteti az egyházat megtisztulásra.
Azon kevesen vitatkoznak, hogy a kommunizmus évei után bizony a szembenézés a magyarországi és Kárpát-medencei egyházak életében részben elmaradt. Elmaradt a szembenézés az egyház hivatalos képviselőinek megalkuvásával, a diktatórikus államhatalom elvárásai teljesítésével. De elmaradt azoknak a közösségeknek, mártíroknak a méltatása, számbavétele is, akik ellenálltak, hitükből fakadó bátorsággal védték a rájuk bízott lelkeket és valósították meg küldetésüket.
Mit tett velünk, magyar keresztényekkel, ezen belül reformátusokkal a 40 évig tartó diktatúra?
Mélyebb kérdés ez annál, mint hogy hányan és kik voltak beszervezve, hányan és kik hunyászkodtak meg, hogyan működött az elnyomó államhatalom egyházakat megtörni akaró gépezete. Kevés lenne csak felsorolni s méltatni a veszteségeket, az áldozatokat, a hitvallókat, s hálát adni a megőrzetés ajándékáért. Ezek a munkák részben el is kezdődtek, egyházanként különböző intenzitással folynak.
Az igazi nagy kérdés, hogy mi az, ami ma is mérgezi, ma is kiszolgáltatottá teszi az egyházi közösséget a kívülről jövő hatásoknak, viharoknak, politikai kényszereknek vagy csábításnak. Pozitívan kérdezve, melyek keresztény hitünknek azok a tartalmai, az a működési módja, mely ellenállóvá, autonómmá tesz, mely megvéd attól, hogy az egyház hitét, tanítását, létmódját „kívülről” diktálják? Hol van keresztény-protestáns örökségünkben az eltévelyedés veszélye, a világhoz alkalmazkodás túlzott szándéka? S melyek azok a hitbeli tradícióink, melyek az egyházi közösséget képessé teszi egyedül alapító Urára hallgatni, s ennek megfelelően cselekedni?
Akkor leszünk valóban időszerűek, akkor leszünk valóban jelen a valóságos, mai emberek, a ránk bízottak életében a 21. században, ha nem a korszellemet, hanem a pünkösdi lelket követjük. A mindenáron modernkedés és a múzeumi hagyományőrzés hamis választása helyett az „itt és most”-ban hűségesnek maradni hitünk elkezdőjéhez és bevégezőjéhez –egyedül ez méltó hozzánk. S az, hogy ebben keressük egymást és az Úr akaratát.
Kívánok eredményes tanácskozást, testvéri együttlétet!
Budapest, 2015. május 28.
Balog Zoltán
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma vezetőjének üzenetét Nemes Csaba lelkipásztor, miniszteri főtanácsadó olvasta föl a nagyvárad-olaszi református templomban, 2015. május 31-én
hírek
2024. december 29. vasárnap
Harmincöt év múltán is Menyőben
2024. december 28. szombat
Közös karácsonyi éneklés
2024. december 23. hétfő
Karácsonyi köszöntés
2024. december 21. szombat
Évértékelő és évzáró gyűlést tartott a bihari EMSZ
2024. december 19. csütörtök
Idén is volt rendhagyó évfordulós történelemóra a Szacsvayban
2024. december 19. csütörtök
Közéleti Kávéház Temesváron – elsőként Tőkés Lászlóval
2024. december 18. szerda
Küldöttgyűlést tartott Temesváron az EMNT
2024. december 16. hétfő
Temesvár szelleme kötelez a magyar–román megbékélésre
2024. december 11. szerda
Tőkés Lászlót meghívták a MAGYAR ÖRÖKSÉG 111. díjátadó ünnepségére
2024. december 10. kedd
Meghívás és gratuláció