A szlovén demokrácia születése – megemlékezés Brüsszelben

2010. április 14-én, az Európai Parlament szlovéniai néppárti küldöttségének, valamint a Nemzeti Megbékélés Tanulmányi Központjának (Szlovénia) szervezésében ünnepélyes keretek között emlékeztek meg Brüsszelben az első szlovéniai demokratikus választások 20. évfordulójáról.

Az örömteli eseményre tragikus árnyékot vetett az a repülő-szerencsétlenség, melynek feleségével és közel száz útitársával együtt Lech Kaczynski lengyel államelnök is áldozatul esett. Az Európai Parlament ugyanezen nap délelőttjén, Jerzy Buzek elnökletével, gyászüléssel adózott az áldozatok emlékének. A Néppárti Frakció munkaülésén Joseph Daul elnök is részvétét fejezte ki Lengyelország iránt.

A szlovén évfordulói megemlékezés szintén a lengyel nemzet iránti részvét kifejezésével vette kezdetét. A szervezők nevében Milan Zver, a szlovén néppárti küldöttség vezetője köszöntötte a megjelenteket és nyitotta meg a tanácskozást. A rendkívüli körülményeknek tulajdoníthatóan Jerzy Buzek elnök videofelvétel útján küldte el évfordulói üzenetét, melyben Szlovéniát „az Unió legboldogabb és legelégedettebbnek mondható országai” közé sorolta.

Való  igaz, hogy idén ez, a volt jugoszláv tagköztársaság kettős  ünnepet ülhet, hiszen húsz évvel ezelőtt egyszerre szabadult a kommunista iga alól, és nyerte el ugyanakkor független államiságát. Beszédében Alojz Peterle, az új szlovén állam első, demokratikusan megválasztott miniszterelnöke – „az Egyesült Európa projektje” részeként – erről a szlovén „sikertörténetről” beszélt.

Az egykori vasfüggöny túloldaláról Elmar Brok német néppárti képviselő, az EP Külügyi Bizottságának elnöke méltatta a szlovéniai demokratikus rendszerváltozás sikerét. A kifogástalan „szakszerűséggel” leplezett, egykori titói diktatúra tömeggyilkosságaira utalva, egy „ősi mítikus görög tragédiához” hasonlította a szlovének szenvedéstörténetét. Ugyanakkor rezignáltan emlékezett vissza arra, az 1989 novemberi EP-határozatra, mely – a jövendőt megelőlegezve – kimondta: az EU valamennyi felszabaduló kelet-közép-európai országot a soraiba vár.

Tőkés László európai képviselőnk előadása beveztéseképpen Temesvár 20. évfordulóját idézte, továbbá az éppen brüsszeli látogatáson lévő, erdélyi ifjúsági utazócsoportot köszöntette – élükön Sándor Krisztina MIT-elnökkel –, akik maguk is részt vettek a szlovénok megemlékezésén. Beszédében külön is kitért a lengyel-délszláv kapcsolatokra, illetve II. János Pál pápa 1996-os szlovéniai látogatására. Jerzy Buzek európai elnöksége és Karol Wojtyila pápasága viszonylatában jelképes értékű körülmény, hogy a lengyel pápa 455 év után (!) törte meg az olasz pápák „országlásának” hagyományát. „Kelet Golgotájának” szellemében erdélyi képviselőnk fájdalommal és kegyelettel adózott a – szovjet – kommunizmus áldozatai emlékének. A katyni tragédia évfordulója kapcsán „az európai szolidaritás közös gyászát” hangsúlyozta.

Janko Prunk ljubljanai történész-professzor a rendszerváltozásról szóló átfogó előadásában – egyebek mellett – azt emelte ki, hogy a volt Jugoszlávián belül Szlovénia a demokratikus változások terén kezdettől fogva élen járt.

A konferencia részeként bemutatott fotó- és dokumentumkiállítást végezetre Marta Kersic, a Nemzeti Megbékélés Tanulmányi Kozpontjának a főmunkatársa nyitotta meg.

Zárszavában Milan Zver EP-képviselő azt hangsúlyozta, hogy a szlovén rendszerváltozás nem volt „külföldi import”. „Fontosak ezek a konferenciák – mondotta –, mivel olyan, kevésbé fontos és ismert országok rendszerváltoztató és unióbeli szerepét is bemutatják, mint amilyenek Szlovénia vagy Románia.”

A rendezvény befejezéseképpen fórum-megbeszélésre került sor, majd a szervezők a „szlovén Tavaszról” szóló évfordulói kiadványukkal ajándékozták meg az előadókat.

Brüsszel, 2010. április 15.

Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája

Közös  áldozat, közös győzelem

Tavaly októberben itt, az Európai Parlamentben emlékeztünk meg II. János Pál pápa megválasztatásának 30. évfordulójáról, valamint a Parlamentben tett – történelmi jelentőségű – látogatásának 20. évfordulójáról.

A „közös európai lelkiség” jegyében tartott emlékünnepély kapcsán méltó, hogy a lengyel egyházfő húsz évvel ezelőtti beszédének egyik gondolatát idézzük: „A katolikus egyház főpásztoraként, kelet-európaiként, a közös európai otthonunk második »tüdejeként« is számon tartott szláv népek törekvéseinek belső ismerőjeként, azt kívánom, hogy egy napon egy olyan szuverén Európában élhessek, melynek földrajzi, hovatovább pedig történelmi határin belül szabad intézmények rendszere épül ki.”

  Íme, két évtized múltán a prófétikus beteljesülés bizonyosságának érzésével ünnepelhetjük az előzőleg tragikusan megosztott Európa szenvedő népeinek és országainak a fokozatos újraegyesülését – ez alkalommal pedig, kiemelkedő módon Szlovénia felszabadulását és visszatérését kontinensünk „földrajzi” és „történelmi” határai közé.

1996. május 19-én, korszakos szlovéniai látogatása alkalmával, a Maribori Katedrálisban II. János Pál pápa – egyebek mellett – ezeket a szavakat intézte a testvéri szláv / a szlovén nemzethez: „Európa számára elérkezett az igazság órája. A falak leomlottak és a vasfüggöny is már a múlté... A szabadság értéke sohasem volt nagyobb, mint most. /.../ Az Isten által teremtett ember elnyeri a végtelen távlatokat nyitó szabadságot.”

Tavaly novemberben abban a megtiszteltetésben és élményben volt részem, hogy – Milan Zver, az Európai Parlament szlovéniai néppárti delegációjának vezetője, valamint a Joze Pucnik Intézet meghívására – Ljubljanában, egy tudományos konferencia keretében együtt emlékezhettünk meg a kelet-közép-európai változások, a Berlini Fal leomlása 20. évfordulójáról. Mostanra viszont elérkezett az ideje annak, hogy itt, az Európai Parlamentben ünnepeljük meg a szlovén demokratikus rendszerváltozás jeles évfordulóját. A kettő úgy viszonylik egymáshoz, mint a rész és az egész.  Kontinensünk szabadságszerető népeinek/nemzeteinek önálló kiállása és küzdelme nélkül ugyanis Európa szabadságáról és egységéről sem beszélhetnénk. A húsz évvel ezelőtti, szlovéniai szabad demokratikus választások tehát mindnyájunk közös ünnepét jelentik, és a DEMOS-ban tömörült szlovén demokratikus ellenzék sikere Varsó, Budapest, Berlin, Prága és Temesvár győzelmeinek sorába illeszkedik.

Múlt év novemberében, az említett ljubljanai konferencia alkalmával mutatták be az Európai Néppárt elnöke, Wilfried Martens: Küzdöttem, győztem című könyvét. A mai megemlékezésen Jerzy Buzek, az Európai Parlament néppárti elnöke tartotta a nyitóbeszédet.

Úgy érzem, Szlovénia ünnepén mindnyájunk közös győzelmét ünnepeljük, hiszen már önmagában az is közös siker, hogy a Néppárt egész Európa vezető politikai erejeként fáradozik közös céljaink megvalósításán, az egyesült Európa felépítésén. Közös győzelmünknek számít az is, hogy a rendszerváltozással párhuzamosan létrejött szlovén állam nemrégen – soros – elnöke volt az Európai Uniónak, valamint az is, hogy húsz évvel a kelet-közép-európai rendszerváltozást követően, íme – a lengyel pápa után – lengyel elnöke van az Európai Parlamentnek. Mindez – és sok más – egy új kor, a demokrácia és a jogállamiság, az európai népek és nemzetek közötti szolidaritás  közös eredményének számít.

A mai napon viszont, az európai szolidaritás – Lengyelország miatti – közös gyászában, a katyni vértanúk fájdalmas emlékét idézve, mindenek fölött gondoljunk arra, hogy Európa szabadságának és egységének milyen nagy volt az ára. Éppen ezért, adózzunk együtt – mindenekelőtt – a Tito-féle kommunizmus 130 ezernyi szlovéniai áldozatának emléke előtt, de velük együtt sose feledkezzünk meg azokról a magyarokról, németekről, románokról, a balti nemzetekről, az ukránokról és az oroszokról, akikkel a világháborúkat követően vagy az 1956-os magyarországi forradalom nyomán, a Vajdaságban és Kárpátalján, vagy a KGB, a Stasi és a Securitate internálótáboraiban vagy Szibériában végzett a gyilkos diktatúra.

A szlovéniai demokrácia mai ünnepe legyen az emberiség ellen elkövetett bűntettekre néző memento, és jelentse reményteljes ígéretét közös európai holnapunknak. 

Brüsszel, 2010. április 14.

Tőkés LászlóEP-képviselő

Engedjék meg, hogy végezetre őszinte elismeréssel köszöntsem a szabad, demokratikus Szlovénia körünkben lévő, első miniszterelnökét, Alojz Peterle európai képviselőtársunkat.