2012. november 22. csütörtök
Send this article Print this article

„Egyetlen magyar ügy van”

Aktuális kérdésekről, a romániai restitúciós folyamatról, az ennek felgyorsítása érdekében szervezett megmozdulásokról, a kisebbségvédelemről nyilatkozott a Bihari Naplónak Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.



– Megítélésem szerint néhány fontos politikai eszköz használatáról leszoktunk az elmúlt 23 esztendőben – nyilatkozta Tőkés László az utóbbi időben lezajlott, a restitúciós folyamat felgyorsítása érdekében szervezett tüntetések kapcsán. – Példának okáért az önálló külpolitikai képviseletről mondott le az RMDSZ annak fejében, hogy bevették több rendben a román kormányba. Nyilvánvalóan nem mehetett szembe a saját maga által alkotott kormánnyal. Egy másik ilyen eszköz a kormány elleni tiltakozás, vagy polgári engedetlenség eszköze. Nyilvánvaló, hogy egy kormánytag nemigen tud hitelesen tiltakozni a maga által alkotott kormány ellen, de előbb-utóbb az is anakronisztikussá válik, hogy ha a polgári engedetlenség eszközéhez folyamodik, mert hiszen akkor miért vállal közösséget azzal a kormánnyal? Ezekről az eszközökről leszoktattak, vagy leszoktunk önként, egy idő után azonban észbe kaptak kisebb-nagyobb csoportok, szervezetek. És íme, az utóbbi években, de különösképpen most, a választások időszakában több tiltakozó akció indult. Ezek közé tartozik a Restitutio in integrum elnevezésű mozgalom, amely megítélésem szerint komoly figyelmet keltett, sokan álltak mellé, noha nincs agyonszervezve, és figyelmet keltett a hatalom körében is. Sepsiszentgyörgyön kezdődött el az Igazság Napjával, Nagyváradon a premontrei rend iskolája előtt is sor került egy ilyenre. Nagy visszhangja volt, sokan vettek részt rajta, s megmutatták a restitúció másik arcát is, Markó Attila ugyanis éppen annak az ellenkezőjét cselekedte a premontrei rend esetében, mint amiért börtönnel akarják sújtani: itt az állam álláspontját képviselte az egyház, a premontrei rend, Anzelm atya álláspontjával szemben. Éppen az ő esetéből világlik ki az RMDSZ sokszori felemás magatartása ehhez vagy ahhoz az ügyhöz, fogalmazott az EMNT elnöke.
Európa „malmai”
Kérdésünkre, miszerint reális esélye van-e annak, hogy ezek miatt a tüntetések miatt a hatalom álláspontja megváltozhat, Tőkés László kifejtette: „Ahhoz képest, hogy át akarták alakítani a restitúciós törvényt, és a természetbeni visszaszolgáltatás helyett csökkent értékű jóvátételre nézve tett javaslatot a román kormány, föltétlenül nagy jelentősége van, mert tartanunk kell attól, hogy 23 évvel a rendszerváltozás kezdete után újragondolják a visszaszolgáltatást, és a hosszú csűrés-csavarás, halogatás, jogi útvesztők nyomán megint ott maradunk, ahol kezdtük, hogy az egyházak, a közösségek, vagy éppenséggel a civilek nem nyerik vissza jogos tulajdonukat. Márpedig egy hiteles demokráciában a magántulajdon szent és sérthetetlen”. „Lassan őrölnek Európa malmai” – fogalmazott az EP-képviselő Brüsszel viszonyulásával kapcsolatosan. – Én magam is felszólaltam a Mikó kollégium ügyében, több rendben folyamodtam az illetékes európai biztoshoz ebben a kérdésben. Sajnos semmitmondó választ kaptam: a tagországok saját hatáskörébe utalták vissza gyakorlatilag a kérdésnek a megoldását. De érzékelhető, hogy mozgás van ebben az ügyben, lassan kifejti a hatását munkánk, annál is inkább, mert Nyugat érzékeny a tiltakozásokra, felszólalásokra, a Restitutio in integrum típusú akciókra. Éppen ezért arra kell törekednünk, hogy tornázzuk fel ezeket az ügyeket a nemzetközi figyelem, az Európai Unió ingerküszöbének a szintjéig.
Kisebbségvédelem
Az Ady Endre születésének évfordulója kapcsán tartott érmindszenti és váradi ünnepségeken is előkerült az úgynevezett nemzetiségi kérdés, amely már Ady korában kiéleződött, és maga a költő is vátészi jóslatot mondott a nemzetiségi kérdés miatti térképváltozásokról – emlékeztetett Tőkés László. – Nagy kortársa, Jászi Oszkár tette azt a kijelentést, hogy a magyar politika és a magyar állam kulcskérdése a nemzetiségi kérdés. Látnunk kell, hogy közel száz esztendeje már annak, hogy a kárpát-medencei népek szenvednek Trianon előzményeitől és következményeitől, s még mindig nem sikerült egy olyan rendezést elérni, mint például a franciák vagy a németek között. Nem jutott nyugvópontra a kérdés, és még mindig ugyanolyan akadálya a demokratikus kibontakozásnak, mint volt akkor. Ezt a kérdést nem kerülhetjük meg, nem kerülhetik meg a világháborúból győztesen kikerült nációk sem, se a románok, se a szlovákok, mert őket is nyomasztja, nem csak minket, magyarokat, akiket elosztottak a környező országokban. Szerintem ebből kell kiindulnunk, ennek a szükségszerűségéből és ennek a követelményéből. Hogy van egy olyan kérdés a Kárpát-medencében, amelynek a megoldása nélkül nincsen tovább. Most már javultak az esélyeink, mert nem fenyeget egy harmadik világháború, mert nem fenyeget a bolsevizmus, mint a második világháború végén, nem fenyeget egy harmadik világháború. Az Európai Unió és a mostani európai nemzetközi viszonyok békés megoldásra kínálnak lehetőséget. Most már nem szükséges, és nem kényszeríthetnek rá, hogy a kérdést szőnyeg alá söpörjük. Végzetesen és sajnálatosan elhibázott például az RMDSZ-nek a politikája, amely ezt a kérdést meg akarja szelídíteni, és maradékjogokkal, a kompromisszum látszatával, de valójában a megalkuvás szintjén próbál megoldást keresni. Véleményem szerint a nemzeti összefogás és az ügynek a nemzetközi szintre való emelése a járható út. Rá kell mutatni, hogy nem sok kis magyar ügy van különböző országokban, hanem egyetlen magyar ügy van, hogy a tárgyalópartner és az ügynek az alanya nem egyik vagy másik közösség, hanem az egységes magyar nemzet. Erre nézve mintaértékű Orbán Viktor miniszterelnök személyes politikusi attitűdje. Százszor visszavonulhatott volna, megpróbálták letörni, de amikor az ember tudja, hogy valamiben igaza van, vagy amikor biztos abban, hogy kettős mércét alkalmaznak Magyarországgal és a magyarsággal szemben, és minden visszariasztó politikai lépés ellenére tovább halad az általa kitűzött úton, nos, egy ilyen magatartást kellene magyar ügyben tanúsítanunk. Az lehetetlenség, hogy betesszük azRMDSZ programjába a három szintű autonómiát, és ma már sokkal hitelesebben és következetesebben képviseljük mi, az EMNP és az EMNT az RMDSZautonómiaprogramját, mint ők maguk.
Versenyhelyzet
Az EMNT elnöke úgy véli: következetesen kell kiállni azon ügyek mellett, amelyeknek a képviseletével megbíztak a választóink. – Ha nem ezt tesszük, akkor a választóink számon fogják kérni rajtunk, hogy mit tettünk, és szankcionálni fognak bennünket. És ezt meg is teszik. Sajnos közel fele a magyar szavazóknak nem jött el már az utóbbi időben a választásokra, a másik fele pedig nemzeti öntudatból szavazott adott esetben a többségi magyar érdekszövetségre, mondván, hogy mégis csak a mi kutyánk kölyke, és nincs kire szavazni. És ezzel kikerülte az RMDSZ a szavazói általi komoly számonkérést. Valahol itt kellene változtatást elérni, hogy a magyarság adjon megbízatást, adjon mandátumot a választottainak, és kérje is számon az elvégzett munkát, és ha választottai nem teljesítik, amit vállaltak, akkor a választópolgárnak legyen joga és lehetősége leváltani őket, és olyanokat választani, akik teljesítik a megbízatásukat – vélekedett Tőkés László,aki szerint el lehet érni azt, hogy az eddiginél nagyobb számban vegyenek részt a magyarok a választásokon. – Úgy érzem, hogy már 2007 óta, amikor egyfajta szabad választásra került sor az európai parlamenti választásokon, amikor én önálló jelöltként indultam, ezzel már növeltük a választói részvételt a magyarok körében. Ugyanezt tapasztalhattuk 2009-ben az európai parlamenti választásokon. Természetesen ezek sajátos esetek, mert mindig kevesebben mennek el EP-választásra, mint hazaira, tehát nem akarom a kettőt összemosni. De azt láttam most a legutóbbi helyhatósági választáson is, hogy a verseny mozgósító hatással van a magyarságra, sőt azt mondhatom, az RMDSZ-nek is a javára szolgál, ha van egy verseny, és abban tud megnyilvánulni és szavazatokat gyűjteni. Arra számítok most is, hogy a versenyhelyzet mozgósítja az embereket, és azokat mindenképpen mozgósítani tudja az ellenzék, akik semmiképpen nem szavaznának az RMDSZ-re – ha volnánk, ha nem volnánk, akkor sem szavaznának rá. De hatással lehet ez a verseny az abszenteistákra, akik távol maradnak a választásokról, vagy éppenséggel átszavaztak román pártokra. Tehát mindenképpen egészségesnek tartom ezt a versenyhelyzetet, és ha azt is figyelembe vesszük, hogy a román választási propaganda mit sulykol – hogy a magyarok ellenében menjetek el románok szavazni –, akkor azt gondolom, hogy ez a több fronton, több viszonylatban kialakuló verseny nagyobb mozgósító erőt gyakorol a magyarságra, nem beszélve arról, hogy az első olyan országos választásról beszélhetünk, amikor van egy magyar alternatíva.
Nincs bizalom
– Sajnos a rendszerváltástól számított két évtized alatt, és ha ehhez még hozzászámítjuk a kommunizmus ötven évét, tehát hetven év alatt, az egypártrendszer folytonosságában úgy leszoktak a kommunizmusban és a posztkommunizmusban élő magyarok a választás szabadságáról, és magáról a plurális demokráciáról, hogy nagyon nehezen tudják megszokni, nem az ördögtől van a verseny, hogy igen, akit megválasztunk, annak hordoznia kell a mandátumának a felelősségét, csak azt választjuk meg, aki vállalja a szavazói által adott megbízatást, és lelkiismereti és emberi jogunk a választás szabadságával élni – állapította meg Tőkés László. – Ezt fordítva beállítani, és öngólnak nevezni, mint ahogy tette Kiss Sándor, hogy „öngól, ha másra szavazunk”, vagy azt mondta Szabó Ödön, hogy csak őt szabad választani, mert ha nem, az a románokra való szavazatot jelent… Inkább úgy kell feltenni a kérdést, hogy nem öngól, hanem bundázás történt az elmúlt évtizedekben a romániai politikai téren, nem csak a román politikában, hanem sajnos a magyar politikában is, és sajnos visszaéltek azzal a bizalommal, ami a 89-es változások utáni lelkesedésből fakadt. Most is bizalomról, biztonságról, jövőről szól az RMDSZjelmondata. Hát hol a biztonság? Abban az anyagi helyzetben, amit előidéztek a megelőző kormányok azRMDSZ-szel együtt? Hol a bizalom? A megingott bizalom ma már kirívó méreteket öltött, és hát éppen a jövővel van baj, mert mennek el a mi drága honfitársaink, és ifjúságunk, gyermekeink hagyják itt az országot. Nincs bizalom a jövőben. Ezt kellene helyreállítani egy hiteles plurális demokrácia körülményei között. Nagy munka vár reánk…
Balkáni viszonyok
– Soha nem abból kell kiindulni, hogy Ceauşescu úgyis leveri a megmozdulásokat Temesváron, mert ha erre gondoltak volna a temesváriak, akkor nem mertek volna pisszenni sem – fogalmazta meg a véleményét az EMNTelnöke annak kapcsán, hogy az USL pártszövetség 50 százalék feletti sikerre számít a decemberi voksoláson. – Nem erre kell gondolni, a céljainkra kell, és a céljainkhoz megkeresni a legmegfelelőbb eszközt. Sajnos nincs igazán megfelelő eszköz, mert a plurális demokratikus intézményrendszer és demokratikus politika még nem alakult ki Romániában 23 év alatt. Sajnos balkáni viszonyok között élünk, még Magyarországon is nehéz volt áttörni a kádári rendszer visszahúzó örökségének az akadályait. Úgy kell feltenni a kérdést, hogy Isten ments attól, hogy a szociálliberális tábor több mint 50 százalékos győzelmet arasson. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ez ne történhessen meg, de úgy nem fogjuk megtenni, ha egymás ellen agitálunk, és negatív propagandát folytatunk. Nézze, amikor 2007-ben választás volt, bejutott az RMDSZ két képviselője az Európai Parlamentbe, és bejutottam én is. Ezért mondjuk, hogy minden magyar nyer. Mert bejuthatunk mi is, bejuthatnak ők is, erősödünk, és majd a parlamentben alakítjuk ki azt az összefogást, amelynek a létrehozását megakadályozta az RMDSZ, ezért voltunk kénytelenek külön úton indulni.
Tököli Magdolna, Bihari Napló


www.tokeslaszlo.eu | © Minden jog fenntartva, 2010