A román–magyar párbeszéd legnagyobb gyengéje, hogy nem akarnak szóba állni velünk

Tizedik alkalommal szervezte meg november 25-én hagyományos román–magyar konferenciáját az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Reconstructio Egyesület Sepsiszentgyörgyön. A Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében megtartott tanácskozás különlegességét az adta, hogy egy évtizeddel ezelőtt épp Sepsiszentgyörgyről indult útjára a konferenciasorozat, amelynek mostani epizódja A kürtőskalácstól a normalitásig, avagy miről szól(jon) az együttélés? címet viselte, s ami a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósulhatott meg.

A konferencia kezdetén Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke köszöntötte a jelenlévőket, rámutatva, hogy a román–magyar konferenciák célja a többség és az őshonos kisebbség együttélésének tartalmi kérdéseiről való egyeztetés, a jelen és a jövő kihívásainak elemzése. „2013-ban, az első tanácskozásunk alkalmával egy hiányérzetet igyekeztünk pótolni, felismerve, hogy bár a rendszerváltástól 2013-ig számos jó irányú kísérlet született a valós és tartalmi párbeszéd megteremtésére, ezeknek mégsem sikerült szervesen beépülniük a közéletbe” – mondta Sándor Krisztina. Emlékeztetett: évről évre olyan helyszíneken igyekeznek megszervezni rendezvényüket, ahol számottevő román és magyar közösség él együtt, ugyanakkora sajnálattal jegyezte meg, hogy minden alkalommal a ténylegesen részt vevők számához képest jóval több román meghívottat szólítanak meg, ám azok nagyrésze – talán politikai okokból – nem vállalják a nyilvános román–magyar párbeszédben való részvételt. Ennek szomorú példáját adta az idei konferencia alkalmával a nagybányai polgármesteri hivatal, melynek képviselője – előzetes ígéretük ellenére sem – jelent meg, noha a konferencia címét is a Nagybányán történt „kürtőskalács-ügy” adta.

A sepsiszentgyörgyi konferencia első kerekasztal-beszélgetésének részvevői Tőkés László, az EMNT elnöke, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Sabin Gherman újságíró, Péntek János, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke, Bakk Miklós politológus, egyetemi oktató és Marius Ghilezan újságíró voltak, moderátorként pedig Farkas Réka újságíró működött közre.

„Az erdélyi vallási türelem és transzilvanizmus szellemében érdemes az ilyen párbeszédre vállalkoznunk, s erre kötelez Temesvár szelleme is, mely magába foglalja a román–magyar szolidaritás nemes gondolatát. 1989 szabadító karácsonyán közösen álltak ki a zsarnokság ellen és a szabadságért románok és magyarok, vérükkel pecsételve meg ezt a szolidaritást” – kezdte beszédét Tőkés László. Az EMNT elnöke rámutatott: a romániai forradalom után kialakultak az együttélés, a közeledés, a megértés és a párbeszéd feltételei, románok és magyarok pedig egymásra találtak a barikádokon. „A rendszerváltás jelentős hozadéka volt a kezdeti román–magyar közeledés, a posztkommunista Iliescu-rezsim és a nacionálkommunista restauráció egyik legnagyobb bűne pedig a megbékélés derékba törése” – jelentette ki Tőkés László, majd hozzátette: a titkosszolgálati módszerekkel véghezvitt marosvásárhelyi fekete március „kegyelemdöfés” volt a kialakulóban lévő román–magyar párbeszéd hátába, s attól a pillanattól kezdve a román–magyar megbékélés sorsa is megpecsételődött. „Ebbe ugyanakkor nem nyugodhatunk bele, hiszen a román többséggel való viszony és a magyarság helyzetének rendezése nélkül a román társadalom és az erdélyi magyarság jövője kilátástalan. Az EMNT épp ennek felismeréseként hívta életre konferenciasorozatát” – állapította meg Tőkés László, aki beszédében részletekbe menően visszaemlékezett az 1989-es kommunizmusellenes felkelés évfordulóira szervezett konferenciákra, melyeket a történelmi igazság, a rendszerváltozás, a kisebbségi jogok és a román–magyar megbékélés témaköreiben szerveztek. Az EMNT elnöke külön is kiemelte az erdélyi magyar történelmi egyházak elöljáróinak állandó értekezleteit, melyeken egyértelművé tették határozott elkötelezettségüket a román–magyar párbeszéd iránt. „Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a román–magyar egyházi vétetésű párbeszéd mintegy tíz évre – a 90-es években – kiterjedő hőskorszaka után a lelkesedés alábbhagyott, a dialógus pedig minden különösebb eredmény nélkül kifakult, és a politikai szféra, valamint az RMDSZ érdektelensége miatt a történelmi megbékélés ügye végképp lekerült a napirendről” – állapította meg Tőkés László, aki külön is kitért az RMDSZ román–magyar párbeszédhez való viszonyulására, megállapítva, hogy a bukaresti parlamenti képviselettel rendelkező szervezet az elmúlt három évtizedben szinte teljesen kimaradt a kezdetben a valós román–magyar párbeszéd fórumaként működő bálványosi folyamatból, noha eleinte még kongresszusi határozatban szorgalmazta egy országos szintű román–magyar kerekasztal beindítását. „Megítélésem szerint a kedvezőtlen fordulatot a neptuni paktumpolitika hozta ezen a téren” – összegzett Tőkés László. Beszéde végén az EMNT elnöke rámutatott: a román politikum részéről semmilyen fogadókészség nem mutatkozik az őszinte, valódi és egyenrangú párbeszéd iránt, ironikus leegyszerűsítéssel szólva pedig megjegyezte, hogy „az állhatatosan fenntartott párbeszéd legnagyobb gyengéje, hogy nem akarnak szóba állni velünk, a többségi románság pedig nem kíváncsi a látszólag súlytalan kisebbségi magyarság véleményére”.

Péntek János online kapcsolódott be a konferencia menetébe, a Kétnyelvűség a többség és kisebbség viszonyában címmel megtartott előadásában pedig rámutatott: annak sajnálatos eredményeként, hogy a többségi románság körében nem jellemző a kétnyelvűség, nem is fogalmazódik meg az igény a párbeszédre. Ezzel szemben az Erdélyben élő magyarok jelentős része – közel kétharmada – kétnyelvű, beszéli a román nyelvet, ebből az aszimmetriából pedig számos, a magyar nyelv és a teljes magyarság szempontjából végzetes, megbélyegző és magyarellenes jelenség származik. A létező nyelvi korlátok, valamint a „professzionális kétnyelvűség” hiánya társadalomszintű elszigetelődéshez vezet, ez pedig ellehetetleníti a román és a magyar fél számára is egymás kultúrájának megismerését – mutatott rá az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke. Előadása végén Péntek János elmondta: a románság számára történő magyar nyelvoktatás, valamint „a román nyelv idegenként való oktatásával kapcsolatos téveszmék” felszámolása mind-mind hozzájárulhatna az aktív román–magyar párbeszéd megteremtéséhez.

Sabin Gherman szintén online vett részt a tanácskozáson, felszólalásában pedig rámutatott: valójában politikai „találmány” az Erdélyben állítólagosan létező román–magyar ellentét, melyet szavazatszerzés céljából és az „identitási konfliktus” fenntartása érdekében alkottak meg. Az újságíró szerint egy közös, erdélyi kulturális vonalvezetés mentén kell újraépíteni a román–magyar viszonyrendszert, melyet az erdélyiség eszméje kell áthasson. Sabin Gherman szerint a románság és a magyarság egy-egy „etnokulturális burokban” van, e tény választja el a két közösséget, valamint mindkét fél részéről hiányzik az együttélés gyakorlati ismerete, melyet ezt célzó programokkal kellene fejleszteni. Felszólalása végén az újságíró szorgalmazta a konfliktusforrásokként jelentkező történelmi események közös feldolgozását.

Bakk Miklós online megtartott előadásában rámutatott: Erdélyben létezik egy folyamatos román–magyar párbeszéd, ez azonban nem egyenlő a politikai párbeszéddel, melyre – a magyar fél részéről – rendszeres és komoly igény mutatkozik. Előadásában a politológus részletesen elemezte az elmúlt bő három évtized román–magyar párbeszédének fontosabb állomásait, több ponton is kapcsolódva Tőkés László felszólalásához. Bakk Miklós rámutatott: a román és a magyar félnek „fenntartható kiegyezésre” kellene törekednie, miközben egyértelművé kell tenni, hogy az erdélyi magyarság önmagát politikai társadalomként is meg akarja határozni, ennek pedig történelmi hagyományai vannak. Az egyetemi oktató hangsúlyozta: Európában egyedi jelenség, hogy két nemzet olyan kiterjedt területen éljen együtt, mint a magyarok és a románok Erdélyben, így nem csoda, ha a „hétköznapi emberek szintjén” létezik párbeszéd, ennek intézményesülését azonban a bukaresti döntéshozók akadályozzák, s ez így is marad, amíg az erdélyi románság és magyarság el nem jut a közös felismeréshez, hogy Bukarest „belső gyarmatként” tekint Erdélyre.

Izsák Balázs véleménye szerint a románság és a székelység egészének kellene párbeszédet folytatnia, s csak ebben az esetben várható tényleges előrelépés a két nemzet kapcsolatában, e párbeszéd legmagasabb szintű fórumaként pedig a román parlamentet jelölte meg, amely a székely autonómiatörekvés elsődleges helyszíne is kell legyen. „Épp ezért az autonómiastatútumot mindaddig be kell nyújtanunk, ha kell, újra és újra, amíg érdemi vitát nem folytatnak róla” – hangsúlyozta az SZNT elnöke. Izsák rámutatott: sajnálatos tény, hogy a román főhatalom részéről hiányzik a kölcsönösségen alapuló kompromisszumkészség, így ez is nagyban ellehetetleníti a valós párbeszéd létrejöttét.

Marius Ghilezan szintén kiemelt jelentőségűnek nevezte a történelmi sérelmek és traumák feltárását, megvitatását, valamint az azokra adható, gyógyító erővel bíró válaszok és megoldások megtalálását. Az újságíró részletekbe menően beszélt a románságban élő és a Székelyfölddel, valamint az erdélyi magyarsággal kapcsolatos tévhitekről és sztereotípiákról, melyekre megoldást szintén a párbeszéd és egymás kultúrájának beható ismerete jelenthet. A temesvári születésű újságíró élete legfontosabb feladatának nevezte Temesvár „társadalmi békén, népek közötti egyenlőségen és szabadságon alapuló szellemiségének” széleskörű terjesztését, a szabad anyanyelvhasználathoz való jogot pedig „Isten adta jognak” nevezte.

A konferencia második – Sándor Krisztina által moderált – kerekasztal-beszélgetésén Szigeti Enikő, a Civil Elkötelezettség Mozgalom ügyvezető igazgatója, Árus Zsolt, a Székely Figyelő Alapítvány elnöke és Ilie Muscalu állatorvos vett részt, a jelenlévők pedig a nyelvhasználatot szabályozó romániai törvényi keretek elemzésére vállalkoztak. Miként arra felvezetőjében Sándor Krisztina rámutatott: e kérdéskörnek különös aktualitást adott a nagybányai kürtőskalács-ügy, valamint a Kolozsvári Karácsonyi Vásár bejáratánál megjelent, majd lecserélt magyar felirat ügye. Ismételten sajnálatát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a nagybányai polgármesteri hivatal, noha érintettsége okán meghívást kapott és ígéretet is tett erre, mégsem delegálta egyetlen képviselőjét sem a konferenciára.

Árus Zsolt kimerítő szakmaisággal felépített előadásában a nyelvhasználatra vonatkozó romániai jogszabályok visszáságaira mutatott rá, külön is kiemelve azok különböző értelmezési lehetőségeit, melyek számos visszaélésre és a magyar fél számára elfogadhatatlan, súlyosan diszkriminatív döntésre adhatnak és adnak okot. A Székely Figyelő Alapítvány elnöke felhívta a hallgatóság figyelmét arra is, hogy az utcanévtáblák esetében létezik törvényi lehetőség arra, hogy a hagyományos megnevezést magyarul is feltüntessék még azokban az esetekben is, ha az nem azonos a hivatalos, román megnevezéssel.

Szigeti Enikő szintén online kapcsolódott be a konferenciába, a jogérvényesítés terén komoly nemzetközi tapasztalattal is rendelkező előadó pedig rámutatott: Romániában elsősorban nem a nyelvhasználatra vonatkozó törvényi keretek a rosszak, hanem az alkalmazásuk során merülnek fel problémák, a legtöbb esetben anyagi okokból, ennek elsőszámú felelőse pedig épp a magyar közösség. A Civil Elkötelezettség Mozgalom ügyvezető igazgatója rámutatott: sok esetben az erdélyi magyarság sem tartja fontosnak a kétnyelvűség gyakorlatba ültetését, az elmúlt időszakban pedig erőteljesen romlott – például Marosvásárhelyen – a magyar nyelv státusza és megbecsültsége a magyar közösség részéről is. Előadása végén Szigeti Enikő elmondta: fontosnak tartja a nyelvi jogok tudatosítását, amelyet minden egyes felelősségteljes személynek, civil szereplőnek és politikai szervezetnek fel kellene vállalnia.

A konferencia utolsó előadójaként Ilie Muscalu aldobolyi állatorvos elmondta: jómaga vegyes családból származik, a román és a magyar kultúra, valamint a különböző nyelvek ismerete pedig soha nem nehézséget, hanem előnyt jelentett számára. Felszólalásában elítélte az újra és újra felbukkanó, mesterségesen szított, etnikai alapú gyűlölködést, melynek eredőjeként a politikai hatalomba visszaszivárgott kommunista elitet nevezte meg.

A konferencia zárásaként a részvevők is hozzászólhattak az elhangzottakhoz. Így tett Fazakas Tibor, a Magyar Polgári Párt egykori alelnöke és sepsiszentgyörgyi önkormányzati képviselője is, aki felszólalása közben rosszul lett, majd a pillanatok alatt a helyszínre érkező mentősök szakszerű és több mint egy órás segítségnyújtása ellenére is elhunyt. A konferencia szervezői, a helyszínen lévő, a szörnyű haláleset hatása alatt lévő részvevők, valamint az EMNT országos vezetősége is mély együttérzését és részvétét fejezte ki a gyászoló családnak – közölte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sajtóirodája.