2011. március 15. kedd
Send this article Print this article

Magyarnak lenni

Tőkés László beszéde 2011. március 15-én



 
   Március idusának szabadság és igazság által megszentelődött nemzeti ünnepén a dicső múlt felidézésével, valamint a jövőbe vetett reménységgel hirdetem a Próféta szavát: „Akkor felhasad, mint a hajnal, a te világosságod, meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár…” (És. 58,8). – Székelyföld, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az erdélyi magyarság eme központi ünnepségén a történelmünkben valósággá vált ige hitbéli üzenetével köszöntöm az ünneplő sokaságot, valamint „a Nemzet Televíziója” jóvoltából örömünkben osztozó nézőközönséget, nem utolsósorban pedig az újraegyesülő Nemzet követségében közöttünk járó Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest, aki ezekben a napokban a Magyar Országgyűlés végzése alapján nyújtotta át a visszahonosítottak első csoportjainak a magyar állampolgárságot.
   163 esztendővel ezelőtt, a Márciusi Ifjak forradalmi kiáltványának 12. pontja Uniót hirdetett Erdéllyel. Ezt követően „a két testvérhaza” egyesülését előbb a pozsonyi Országgyűlés, majd 1848. május 30-án az erdélyi Diéta is egyhangúlag kimondta.
   Négy évvel ezelőtt – az európai parlamenti választások alkalmával – Erdélyország európai csatlakozása viszonylatában tűztük zászlónkra újból az „Uniót, Erdéllyel”. Ennek nyomán, íme, a 12. pont ritka gyorsasággal a beteljesülés útjára lépett: igazi XXI. századi megoldásként, a határok fölötti nemzetegyesítés politikájának megfelelően, a nemzet közakaratából megvalósulóban a magyar unió – az Európai Unióban.
 
   Honfitársaim és Polgártársaim!
 
   A Magyarországon tavaly bekövetkezett „nemzeti fordulatot” – annak természetes folytatásaképpen – idén nemzetpolitikai változások követik az egész Kárpát-medencében.
   Amiképpen a 90. évforduló alkalmával célul tűztük ki magunk elé: „Trianon gyógyítása” elkezdődött a szétszakított és több nemzedékre megnyomorított magyarság életében. Közelebbről nézve: a 2004. december 5-i, rossz emlékű magyarhoni népszavazás jóvátételének lehetünk részesei a magyar állampolgárság kiterjesztése révén, ebben a korszakos időben, ezen a páratlan márciusi ünnepen.
   1940 szeptemberéről, Biharország „visszatéréséről” ekképpen vall a krónikás: „Önfeledt örömujjongás zúgott az ég felé minden ajakról… Elnyomott lelkek mámoros lelkesedése szárnyalt a magasba…” – „Megfogyva bár, de törve nem”, most is valami hasonló érzés tölti el a lelkünket, amikor a nemzet újból egymásra és magára talál. Legutóbb talán 1989 szabadító Karácsonyán éltünk át hasonló örömöket…
   Székelyföld szívében, a Mikó-vár tövében, a Csíkszéki Mátyás Huszárezred – eszmei – védelmében: jó most magyarnak lennünk! A székelyföldi – és a romániai – jégkorongsport fellegvárában, a határainkat meghaladó MOL-Liga Kárpát-medencei mezőnyében: jó most székelynek lenni! Székesfehérvár és Csíkszereda testvérvárosi közösségében a mai napon az egymásra találás felszabadító örömét éljük át: „Egy a múltunk – a jövőnk is egy legyen!” – Gábor Áron Bukarestből végképp hazatalált „rézágyúja” jelképes ünnepi tiszteletadásával ugyanezt az érzést erősíti bennünk: „Magyarnak, székelynek lenni jó!”
 
 
   Testvéreim!
 
   Miért van az, hogy mérhetetlen nyomorában egy afrikai néger fejében meg sem fordul annak a gondolata, hogy önmagának lennie nem volna jó?! Ghánában, Zimbabwéban járva, saját szemmel láttam: jól érzik magukat a bőrükben, vállalják önazonosságukat.
   Vagy netán cigánynak lenni jobb volna, mint magyarnak?! – És ők sem tagadják meg magukat…
   De akár a nyugat-európai muszlimokat is példaként hozhatom fel, akik – egészében véve – sokkal inkább azonosulnak önmagukkal, mint elkorcsosuló nyugati keresztény hittestvéreink.
Petőfi, Kossuth és Széchenyi népének viszont lépten-nyomon mi okból támad kétsége magyarsága iránt? Bem apó hős katonái miért „dezertálnak” sorsuk elől? Erdélyi magyarságunk miért hagyja oda reményvesztetten a hazát jelentő „piski hídfőállásait”?!
   „Magyarnak lenni jó!” – hirdetjük a népszámlálások közeledtén, hogy nehogy „híjával találtassunk”.
   „Talpra magyar, hí a haza!” – mondjuk Petőfivel. „Légy hű önmagadhoz!” „Vállad önmagad!” „Vállald a sorsodat!”
   Igaz, emberileg nézve, őszintén szólva: nem mindig volt jó és előnyös magyarnak lenni. Idegen uraink tettek róla, hogy magyarnak lenni ne legyen „kifizetődő”, hogy tehernek, „fátumnak” érezzük nemzeti mivoltunkat. „Engem anyám megátkozott, / Mikor a világra hozott / – énekeljük keservesen –; Azt az átkot mondta reám, / Ország, világ legyen hazám”.
   Az Isten-nélküli kommunisták, a vérünkből való árulóink is tettek róla, hogy szégyelljük, sőt egyenesen szabadulni próbáljunk magyarságunktól. A nagy orosz tudós, Ivan Pavlov írta annak idején Sztálinnak a következőket: „Látván, hogy Ön mit művel az orosz értelmiséggel – lezülleszti, megsemmisíti, lealjasítja őket –, szégyellem magam azért, hogy orosz vagyok!” (sic!)
   Igen, nekünk, magyaroknak is szégyellnünk kellett saját urainkat és árulóinkat… Nem volt jó magyarnak lennünk a Károlyiak, a Kun Bélák, a Szálasiak, a Rákosi Mátyások, a Kádárok, a Gyurcsányok, valamint saját erdélyi nemzetrontóink gyászkorszakaiban…
   De most, Március 15-én, és most, a nemzeti rendszerváltozás és együttműködés ígéretes időszakában éppen azért próbálunk erőt meríteni történelmünk világló példáiból és szabadságharcaiból, hogy végre „Lemossuk a gyalázatot”, és végre újból jó lehessen és tiszta öntudattal vállalható legyen magyarnak lenni.
   1848-ban jó volt magyarnak lenni.
   1956-ban jó volt magyarnak lenni.
   1989-ben újból jól éreztük magunkat – magyarként.
  Kilenc évtizeddel ezelőtt is azért szólalt meg Kós Károly „Kiáltó Szava” a trianoni „pusztaságban”, hogy ne csüggedjünk, ne adjuk fel magunkat – a „román” Erdélyben is jó szívvel vállaljuk magyarságunkat, és „dolgozzunk, hogyha élni akarunk”!
Mostani ünnepünkön, Székelyföld, Partium és egész Erdély magyarságának nemzeti önrendelkezése távlatában ezért idézem újból a Kiáltó Szó messzehangzó üzenetét: „Kiáltom a jelszót: építenünk kell. Szervezkedjünk hát a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája!”
 
   Csíkszereda, 2011. március 15.
                                                                      
Tőkés László

* Kép: Tőkés László átveszi honosítási okiratát Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzultól, mellettük Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes
 


hírek

fényképek

Temesvári zarándoklat
10 éves az EMNT
Székelyek Nagy Menetelése
A Magyar Rektori Konferencia plenáris ülése Nagyváradon

videók

Trianonról és az autonómiáról
TEMESVÁR 31. - Tőkés László, az EMNT elnöke
Tőkés László évértékelője a Magyar Televízióban, 2016. jan. 1-jén
Tőkés László brüsszeli felszólalása

ajánlott oldalak

Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
Székely Nemzeti Tanács
EPP képviselőcsoport az Európai Parlamentben
FIDESZ
Fidesz Európa Parlamenti képviselőcsoportja
Orbán Viktor miniszterelnök honlapja
www.tokeslaszlo.eu | © Minden jog fenntartva, 2010