Sajtótájékoztató Nagyváradon

   1. 2011. február 10-én kelt megkeresésében az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI – Agenţia Naţională de Integritate) arról értesítette, hogy nevezett „Batori Iuliu úr” feljelentése miatt vizsgálatnak fogják alávetni vagyonosodását. Arról a Batori Iuliu alias Báthori Gyula volt gencsi református lelkészről van szó, akit hűtlen pénzkezelés („gestiune frauduloasă”) és nagy összegű sikkasztás („delapidare”) miatt – évekkel ezelőtt – palástvesztéssel sújtott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, majd a Romániai Református Egyház Zsinatának fegyelmi bizottsága. A nagykárolyi ügyészségen ugyanezen vétségek ügyében 2007 augusztusa óta bűnvádi kivizsgálás van folyamatban nevezett ellen – ám valamely okból kifolyólag, a nyilvánvaló terhelő bizonyítékok ellenére, az illetékes törvényhatóság mindmáig nem tudja vagy nem akarja lezárni a közel négy éve, botrányosan elhúzódó eljárást. Az ügyészség által cinkos módon „elsikkasztott” vádemelés annak ellenére is tovább késlekedik, hogy a KRE vonatkozó panasztétele nyomán a Szatmárnémeti Törvényszéki Ügyészség Főügyésze 2008. augusztus 27-i rendeletében („Ordonanţă”) kifejezetten elmarasztalta és rendre utasította a kivizsgálást végző nagykárolyi hatóságot. Tőkés László a sajtótájékoztatón kijelentette: a hányattatott sorsú és – többek között – Frunda György RMDSZ-szenátornak a hathatós közreműködésével „kilúgozott” hatáskörrel rendelkező intézmény, amely a magas rangú tisztségviselők vagyonát és tisztségbeli összeférhetetlenségét hivatott vizsgálni – amikor vagyoni állapota vizsgálatát tűzi napirendjére, elvileg nézve, tulajdonképpen saját, törvény szabta kötelességének tesz eleget. Éppen ezért elvileg az eljárás ellen semmi kifogása nincsen, hangsúlyozta Tőkés László, és készséggel áll elébe, semmiféle takargatnivalója nincsen, a vagyonnyilatkozata pedig nyilvánosan elérhető és összevethető keresetével.
   Ezen túlmenően egyenesen örülne annak, mutatott rá az erdélyi EP-képviselő, hogyha Romániában a köztisztviselők törvénytelen vagyongyarapodását minden területen – példának okáért a határőrök, a szakszervezeti vezetők és a politikusok esetében is – mihamarabb feltárnák, és a posztkommunista korrupciót végre sikerülne gyökeresen felszámolni. Tőkés László felhívta a figyelmet: a romániai társadalmunk eme mélyen fekvő gazdasági-politikai rákfenéje az egyik legfőbb oka annak, hogy Romániának a schengeni övezethez való csatlakozását a francia és a német hivatalosságok legutóbb megvétózták.
   Ez újabb „affér” kiegészítéseképpen az EMNT elnöke emlékeztetett a nemrégiben történt hasonló – képtelen – esetekre: a 2010 júliusi tusnádfürdői nyári szabadegyetemen tett kijelentései miatt „hazaárulás”, „az alkotmányos rend felforgatása”, valamint az ezeket célzó „összeesküvés” vádjával a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus elleni Igazgatóság (DIICOT) szintén kivizsgálást folytat ellene, valamint a Felix fedőnevű konzervatív párti (PC) médiamogul helyi folyóirata, a „Ghimpele de Bihor” azzal vádolta meg őt, hogy a román kommunista titkosrendőrség, a Szekuritáté „alkalmazottja” lett volna. A hivatalos román kurzus szerint tehát az Európai Parlament alelnökének személyében Romániát egy korrupt és szekus-kollaboráns terrorista képviseli Brüsszelben – összegzett Tőkés László.
   2. A 10. RMDSZ-kongresszus esetében Tőkés László EMNT-elnök a helyszín beszédes voltára hívta fel a figyelmet. Mint mondta: „A szemfényvesztő sikerpropaganda és erőfitogtatás Erdély-szerte talán itt, Biharországban a legkirívóbb és a legszánalmasabb. A nomenklatúra demagóg etnobiznisze példás alakban a lopott pénzen felhúzott ún. Ady-Központban ölt testet, melynek dicstelen falai között múlt héten a Kiss Sándor–Szabó Ödön–Biró Rozália alkotta bihari trojka és »mecenatúra« a távozva maradó Markó Béla pártvezérnek az »A Kezdet-díjat« ünnepélyes külsőségek között nyújtotta át – mintegy ezáltal előlegezve meg »A Véget«… Röviddel ezután az RMDSZ-választmányi ülést – ugyanezen, a rossz óment jelentő helyszínen – az RMDSZ farsangi mulatsága követte, híven példázva a mondást, hogy: »vígan megyünk tönkre«.”
   Az EP-alelnök kijelentette: „A szavazat- és lélekkufárok bihari akciócsoportja igencsak jól sáfárkodik a romániai magyarok adólejeivel, valamint a magyarországi adófizetők forintjaival.” Határokon átívelő bizniszeikkel „zsebrevágták” a bihari magyarságot, illetve módszeresen kizárják az „üzletből” azokat, akiket nem sikerül megvásárolniuk vagy megtéveszteniük – tette hozzá. Tőkés László szerint a bihari RMDSZ-esek politikai pozícióikat anyagi haszonra, anyagi eszközeiket pedig politikai egyeduralomra váltják – a megyei és a települési önkormányzatokat, az egész magyar kistársadalmat, a politikai, a polgári, a gazdasági, az oktatási és a kulturális életet, valamint a médiát is szinte kizárólagos hatalmukba kerítvén. Ez alól még talán nemzeti egyházaink képeznek bizonyos fokú kivételt, mondta az erdélyi képviselő, azonban nem fér kétség hozzá, hogy a történelmi magyar egyházak gazdasági-politikai függővé tétele terén is jelentős „eredményeket” értek el.
   Ehhez kapcsolódva az EMNT elnöke nagyváradi kongresszusa alkalmával felszólította az RMDSZ legmagasabb rangú testületét, hogy „állítsák le az Anyaszentegyház politikai bekebelezésének és kiszolgáltatásának egész nemzetünkre nézve káros folyamatát, és vizsgálják felül eddigi egyházpolitikájukat. Kölcsönös – és közös nemzeti – érdekünk az egyházak és a magyar politikai közélet kapcsolatainak egyenrangú partneri alapokra való (vissza-)helyezése.”
   Mindezen túlmenően pedig az RMDSZ azáltal hitelesíthetné leginkább az érdemi változást, jelentette ki Tőkés, hogyha a parlamenti képviselettel rendelkező magyar szervezet a romániai magyar adófizető állampolgárok adólejeivel nem csupán a román Számvevőszék felé, hanem magyar közösségünk irányába is elszámolna. Tudnivaló, hogy mint az erdélyi magyar kisebbségi közösség legnagyobb és kizárólagosan egyeduralkodónak számító szervezete, az RMDSZ egyedül rendelkezik magyarság támogatására kiutalt pénzösszeg egésze felett (legutóbb 15.980.000 lejt kapott = több, mint egymilliárd forint = több, mint 3.773.750 euró). „Ha már olyan kormányban vállaltak szerepet, amely az állami fizetések 25 százalékának levágásával és egyéb népnyúzó intézkedésekkel próbálta betömni a központi költségvetésben tátongó lyukat, akkor úgy lenne méltó, hogy az ilyenképpen Bukarestbe irányított közpénz rájuk (vissza)eső részével a létminimum szintjén tengődő erdélyi magyarjaink előtt is tisztességesen elszámoljanak” – mondotta az Európai Parlament alelnöke. „Hogy megbizonyosodhassunk: a mi pénzünkön valóban nem »betegséget«, hanem jövőt vásárolunk.” – tette hozzá, utalván Markó Béla nemrégiben tett kijelentéseire, melynek értelmében a magyar kormány a demokráciaközpontok támogatásával „pénzen vesz betegséget”.
   Tőkés László zárásképpen megfogalmazta: „az RMDSZ önrevíziója, általában pedig az erdélyi magyar politikai rendszerváltozás révén keressük a plurális egység, az erdélyi Magyar Összefogás és az egyetemes Nemzeti Együttműködés útjait, melyek – az anyaországi minta szerint – kivezethetnek bennünket jelenlegi válságunkból”.

Nagyvárad, 2010. február 22.

M E M E N T O:  N A G Y V Á R A D

   Az RMDSZ sorrendben 1. és 10. kongresszusának helyszíne egyaránt Nagyvárad. De minő – szakadéknyi – mélység tátong a kettő között.
   1990-ben az I. Kongresszus a magunkra találás, a talpra állás és a cselekvő reménység ünnepe volt. Húsz év után „nagykorúvá érettnek” hazudott pártszervezet a nemzet ügye helyett önmagával van elfoglalva.
   A helyszín megválasztása önmagában is beszédes. Húsz évvel ezelőtt Nagyvárad magyarsága mintegy 75 ezer lelket számlált, mára már azonban alig több, mint félszázezerre – 40%-ról 30% alá  – csökkent. Egyebek mellett ezt a kiábrándítóan sivár – erdélyi – magyar valóságot hivatott elfedezni az RMDSZ kongresszusi fesztivizmusba torkolló sikerpropagandája.
   A házigazda Bihari RMDSZ önmagában is talmi csillogású mementóként szolgál.
  A szemfényvesztő sikerpropaganda és erőfitogtatás Erdély-szerte talán itt, Biharországban a legkirívóbb és a legszánalmasabb. A nomenklatúra demagóg etnobiznisze példás alakban a lopott pénzen felhúzott ún. Ady-Központban ölt testet, melynek dicstelen falai között múlt héten a Kiss Sándor–Szabó Ödön–Biró Rozália alkotta bihari trojka és „mecenatúra” a távozva maradó Markó Béla pártvezérnek az „A Kezdet-díjat” ünnepélyes külsőségek között nyújtotta át – mintegy ezáltal előlegezve meg „A Véget”… Röviddel ezután az RMDSZ-választmányi ülést – ugyanezen, a rossz óment jelentő helyszínen – az RMDSZ farsangi mulatsága követte, híven példázva a mondást, hogy: „vígan megyünk tönkre”. Egyébiránt a bihari RMDSZ egész, választástól-választásig tartó, falunapos, vigasságos – szakadatlan – választási kampányolása, „cirkuszt és kenyeret” kínáló, jól finanszírozott konstans korteshadjárata is ugyanezt az üres siker-propagandisztikus népbutítást szolgálja.
   Az etnobiznisz „mecénásai” gazdasági és pénzügyi monopóliumukat a nemzeti közérdek által szentesített, integrált alapítványi rendszerben gyakorolják, éspedig az Ady-Központ Széchenyi-tervét eltulajdonító Mecénás Alapítványban, melynek egyik alapítója Mudura Alexandru (lásd: Britton-cég), alapító elnöke Kiss Sándor, ügyvezető igazgatója Szabó Ödön, kuratóriumi tagja pedig Lakatos Péter; továbbá a Partiumi Alapítványban, melynek elnöke ugyanaz a Lakatos Péter, kuratóriumi tagja pedig szintén Szabó Ödön és Biró Rozália; valamint a Varadinum Kulturális Alapítványban, melynek elnöke ugyancsak Biró Rozália – mindannyian a bihari és az országos RMDSZ-párt nomenklatúrájának tagjai, hogy csak a legismertebbeket említsük közülük. Szabó Ödön ezen túlmenően az ITD Hungary partiumi régiójának nagyváradi képviselője is egyszemélyben, tehát nemcsak a bukaresti, de a budapesti pénzek „csaposa” is egyben.
   A szavazat- és lélekkufárok bihari akciócsoportja igencsak jól sáfárkodik a romániai magyarok adólejeivel, valamint a magyarországi adófizetők forintjaival. Határokon átívelő bizniszeikkel „zsebrevágták” a bihari magyarságot, illetve módszeresen kizárják az „üzletből” azokat, akiket nem sikerül megvásárolniuk vagy megtéveszteniük. Politikai pozícióikat anyagi haszonra, anyagi eszközeiket pedig politikai egyeduralomra váltják – a megyei és a települési önkormányzatokat, az egész magyar kistársadalmat, a politikai, a polgári, a gazdasági, az oktatási és a kulturális életet, valamint a médiát is szinte kizárólagos hatalmukba kerítvén. Ez alól még talán nemzeti egyházaink képeznek bizonyos fokú kivételt, azonban nem fér kétség hozzá, hogy a történelmi magyar egyházak gazdasági-politikai függővé tétele terén is jelentős „eredményeket” értek el.
   Az elmúlt két évtizedben a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nemcsak a többségi – román – nemzetállammal, hanem az RMDSZ-szel szemben is több-kevesebb sikerrel képes volt megvédeni autonómiáját, illetve anyagi önállóságát. Ez a legnehezebben éppen itt, Biharban, illetve a mostani kongresszus helyszínén, Nagyváradon sikerülhetett. Az egyházkerületünkben beállott legutóbbi változások nyomán azonban az RMDSZ közvetlen politikai befolyása az egyházban, papságunk és gyülekezeteink körében megnövekedett. Az utóbbi időben az RMDSZ egyházi életünkben való térhódítása kiváltképpen Bihar megyében öltött aggasztó méreteket.
   Az előadottak vonatkozásában, jelképes „üzenete” van annak, hogy az egyházkerületi választásokon Varga Attila „ellenforradalmár” RMDSZ-pártkatonát emelték Egyházkerületünk főgondnoki székébe. Bihari vetületben Szabó Ödön tolakodó egyházi szerepvállalása és – katolikus volta ellenére – református téren való voluntarista buzgólkodása a legkirívóbb. Istennek és Mammonnak, „Krisztusnak és Pilátusnak egyaránt szolgálni nem lehet” – idézhetjük ebben a tekintetben a Szentírás, illetve Dsida Jenő egybevágó gondolatait.
   Nagyváradi kongresszusa alkalmával azzal a felszólítással fordulunk az RMDSZ legmagasabb rangú testületéhez, hogy állítsák le az Anyaszentegyház politikai bekebelezésének és kiszolgáltatásának egész nemzetünkre nézve káros folyamatát, és vizsgálják felül eddigi egyházpolitikájukat. Kölcsönös – és közös nemzeti – érdekünk az egyházak és a magyar politikai közélet kapcsolatainak egyenrangú partneri alapokra való (vissza-)helyezése.
   Mindezen túlmenően pedig az RMDSZ azáltal hitelesíthetné leginkább az érdemi változást, hogyha a romániai magyar adófizető állampolgárok adólejeivel nem csupán a román Számvevőszék felé, hanem magyar közösségünk irányába is elszámolna. Tudnivaló, hogy mint az erdélyi magyar kisebbségi közösség legnagyobb és kizárólagosan egyeduralkodónak számító szervezete, az RMDSZ egyedül rendelkezik magyarság támogatására kiutalt pénzösszeg egésze felett (legutóbb 15.980.000 lejt kapott = több, mint egymilliárd forint = több, mint 3.773.750 euró). Ha már olyan kormányban vállaltak szerepet, amely az állami fizetések 25 százalékának levágásával és egyéb népnyúzó intézkedésekkel próbálta betömni a központi költségvetésben tátongó lyukat, akkor úgy lenne méltó, hogy az ilyenképpen Bukarestbe irányított közpénz rájuk (vissza)eső részével a létminimum szintjén tengődő erdélyi magyarjaink előtt is tisztességesen elszámoljanak. Hogy megbizonyosodhassunk: a mi pénzünkön valóban nem „betegséget”, hanem jövőt vásárolunk.
   A nagyváradi helyszín és a bihari helyzet, valamint az 1. és a 10. kongresszus összefüggése erre – is – figyelmeztet bennünket. Továbbá arra, hogy az RMDSZ önrevíziója, általában pedig az erdélyi magyar politikai rendszerváltozás révén keressük a plurális egység, az erdélyi Magyar Összefogás és az egyetemes Nemzeti Együttműködés útjait, melyek – az anyaországi minta szerint – kivezethetnek bennünket jelenlegi válságunkból.

 Nagyvárad, 2011. február 22.

Tőkés László
az EMNT elnöke
az RMDSZ volt ti. elnöke