2019. december 31. kedd

Románok közt egy európai

József Attila 1937-es, Thomas Mann üdvözlése című verse szállóigévé vált sorainak („mert örül, hogy lát ma itt / fehérek közt egy európait”) parafrázisát az indokolja, hogy 2019. december 15-én, a temesvári népfölkelés megindulásának harmincadik évfordulóján Iulian Bulai román parlamenti képviselő, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) nevű politikai párt ifjú törvényhozója az alábbi bejegyzést osztotta meg a nyilvánossággal a legismertebb internetes közösségi hálózaton:

„Egy ember. Egyetlen ember, aki akkor nevén merte nevezni a dolgokat. Felvállaltan. Annak a templomnak a szószékéről, amelynek papja volt. Egy magyar etnikumú ember. Egy református lelkész. Egy polgárjogi aktivista. Onnan jött a változás. Pont 30 éve kezdődött a Forradalom. »Pénteken este, 1989. december 15-én, egy csoport magyar nemzetiségű református hívő, akikhez a nap folyamán egy csoport baptista hívő is társult, a Református Templom előtt gyűltek össze, hogy támogassák Tőkést.« (Wikipédia) Egy ember, mint egy ország. Ma este ennek a lelkésznek ama páratlan bátorságára gondolok, amellyel a túlkapásokról, az igazságról, a méltóságról, az emberi jogokról szólni mert. A kommunista elnyomás teljében, számos béklyó és fenyegetettség közepette. Amikor mindenki félt, neki sikerült szembeszállnia a rezsimmel. És maga köré gyűjteni embereket. A talpnyalás ellentettjét választotta. A hallgatás ellentettjét. A kényelem és az azonnali anyagi előnyök ellentettjét. Példakép ő mindannyiunk: politikusok, papok, véleményvezérek, merészek, egyszerű emberek, polgárok számára. A romániai sztálinista ősmaradvány térdre kényszerült egyetlen ember bátorsága révén. Aki kisebbségi minden szempontból: etnikailag, felekezetileg, politikailag. Az ő megvédésére irányult cselekvés indította el a temesvári fölkelést. Azok a temesvári események inspiráltak tízezreket arra, hogy tiltakozzanak szerte az országban, és ez vezetett a kommunista rendszer bukásához. Gondoljunk erre a bátor kiállásra valahányszor azon siránkozunk, hogy magunkra maradtunk. Tőkés László, hálás vagyok neked a bátorságodért! Neked is köszönhetjük, hogy szabadok vagyunk.”

Iulian Bulai fenti bejegyzése alatt rögvest temérdek Tőkés- és magyarellenes mocskolódó kommentár jelent meg, csak úgy ömlöttek az összeesküvés-elméletektől a szekus dezinformációkon át a válogatott gyalázkodásokig terjedő tirádák, való igaz, sok román ember – köztük az egykori temesvári események részvevői – védelmébe vette a püspököt és egykori híveit, türelmesen elmagyarázva, miért írt igazat az ifjú bukaresti politikus.

Maga Tőkés László az alábbi sorokat intézte pár nap múlva Iulian Bulaihoz:

„Tisztelt képviselő úr! A Facebook révén hozzám is eljutott a romániai forradalom évfordulója alkalmából megfogalmazott elismerését és köszönetét kifejező bejegyzése. Nem találok szavakat arra, hogy méltóképpen köszönetet mondjak érte. A nacionálkommunista – volt – szekusok karaktergyilkos támadásai közepette emberi megnyilatkozása rendkívül jólesik. „Egy ember” – idézem Önt. Egy román ember – teszem hozzá. Fogadja őszinte hálámat Temesvár 1989-béli szellemét idéző szolidaritásáért! Áldott karácsonyi ünnepeket, boldog új esztendőt kívánok, testvéri szeretettel, Tőkés László.”