Nyilatkozat a korrupcióellenes harc tárgyában, erdélyi nemzeti közösségünk és egyházam védelmében

Jelek szerint végre az igen gyakran kettős mércét alkalmazó uniós intézmények ingerküszöbét is elérte a romániai korrupció. Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke határozottan felszólította Romániát, hogy az igazságszolgáltatás munkáját ne akadályozza – amint azt a román törvényhozás Victor Ponta miniszterelnök korrupciós ügyében teszi.

Manfred Weber, az Európai Parlament néppárti frakcióelnöke szerint: „Romániában aggasztó a helyzet. Elfogadhatatlan, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) blokkolni akarja a kivizsgálásokat”. Más előjellel viszont Dean Thompson, az Egyesült Államok bukaresti ügyvivője országunkat „olyan partnerként jellemezte, amely közvetlenül és keményen szembeszáll a korrupcióval és a szervezett bűnözéssel”.

Mindezek összefüggésében elvárható volna, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is egyértelműen és határozottan a korrupcióellenes küzdelem oldalára álljon – hiszen a korrupció nem ismer nemzetiségi határokat. Más szóval ne csak az alaptalanul vagy méltatlanul meghurcolt RMDSZ-es közszereplőket védelmezze, hanem saját korruptjaitól is szabadulni próbáljon. Már csak európai néppárti tagsága is erre kötelezné legnagyobb érdekszövetségünket.

Európai parlamenti vonatkozásban sajnálatosnak kell tartanunk, hogy az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság 2015. június 25-i ülésén, mely a romániai helyzetet tűzte napirendjére, Sógor Csaba RMDSZ-es képviselő az amúgy jogosan felvetett kisebbségi jogok fedezékéből szólva „a korrupcióellenes harc jegyében folyó politikai leszámolásra” helyezte a hangsúlyt, ahelyett, hogy a nemzetiségre való tekintet nélküli, pártatlan eljárást sürgette volna.

Tudnivaló, hogy a román parlament nemcsak Victor Ponta kormányfőnek, hanem – példának okáért – Borbély László képviselőnek, volt RMDSZ-alelnöknek is védelmet nyújtott a Legfőbb Ügyészség Országos Korrupcióellenes Igazgatósága (DNA) bűnvádi eljárásával szemben.

Amint az már annakidején is nyilvánvaló volt, a Kiss Sándor vezette bihari RMDSZ kétes gazdasági szerepet játszó nomenklatúra-tagjai, nevezetesen Biró Rozália és Szabó Ödön is nem másért, mint a parlamenti mentelmi jog megszerzése céljából választatták meg magukat szenátornak, illetve képviselőnek.

Nevük kapcsán feltétlenül idekívánkozik az eredetileg Érmindszentre tervezett, ún. nagyváradi Ady-központ csúfos esete. A Királyhágómelléki Református Egyházkerülettől az a Mecénás Alapítvány rabolta el a Széchenyi-terven nyert nagy összegű támogatást, amelynek elnöke, illetve ügyvezető elnöke ugyanaz a Kiss Sándor és Szabó Ödön, akik a bihari RMDSZ-ben is ugyanezeket a tisztségeket töltik be.

Amint az köztudott, Kiss Sándor ellen folyó év júniusában többrendbeli pénzmosás, csúszópénz elfogadása, befolyással való üzérkedés és hivatali visszaélés miatt emelt vádat a DNA. Kívánatos, sőt egyenesen erdélyi magyar közösségünk jól felfogott érdeke volna, hogy az országos RMDSZ elébe menjen a várható fejleményeknek, de legalábbis elhatárolódjon a kebelében feltételezhető vagy vélelmezhető – tényleges – korrupciós ügyektől.

Hasonló értelemben szólok féltve szeretett református egyházkerületem lelkiismeretéhez.

1989-ben Temesváron, majd Erdély-szerte nem azért ráztuk le magunkról a diktatórikus idegen hatalom igáját, hogy utóbb az RMDSZ-es magyar egypártrendszer jármába hajtsuk a fejünket.

Még a vak is látja, hogy – példának okáért – a bihari RMDSZ valósággal megszállta egyházkerületünket, egyházmegyéinket és gyülekezeteinket. Az RMDSZ hatalomba kapaszkodott tiszt- és tisztségviselői valóságos politikai komisszárokként közlekednek templomainkban és intézményeinkben.

Ugyanezt tették legutóbb a Kárpát-medencei református iskolák zilahi találkozóján, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület cinkos asszisztenciájával csempészve be magukat Kárpát-medencei iskoláink és iskolafenntartó egyházaink meghitt közösségébe.

El az Anyaszentegyháztól ezzel a hit- és nemzetidegen pártpolitikával! Nem azért küzdöttünk az egyházi autonómiáért, hogy utóbb önként feladjuk azt.

A Király András oktatásügyi államtitkár, Magyari Tivadar tanügyi RMDSZ-alelnök és a Szilágy megyei RMDSZ-„honatyák” társaságában beszédet tartó Kovács Péter ügyvezető elnök zilahi szónoklata nem volt más, mint merő RMDSZ-es sikerpropaganda. Egyházaink igencsak jól ismerik állami és felekezeti magyar oktatásunk siralmas állapotát – éppen ezért még csak hallgatásukkal sem hitelesíthetik az RMDSZ-pártaktíva szavazatszerzésre irányuló propagandáját.

A Zilahi Református Wesselényi Kollégium elbitorolt épületének helyzete a Református Székely Mikó Kollégiuménál is rosszabb. Ez pedig nem utolsósorban az RMDSZ sara. A Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek tehát nem „hódolnia”, hanem sokkal inkább a kollégiumért kiállnia volna a feladata.

Egykori temesvári lelkipásztorként és volt királyhágómelléki püspökként okkal féltem Egyházamat. Isten segítségével nem szabad hagynunk, hogy a vesztébe süllyedő RMDSZ-nomenklatúra egész jóhiszemű Tagságát, erdélyi nemzeti közösségünket és – többé vagy kevésbé – általa behálózott egyházainkat is magával rántsa.