2021. május 1. szombat

Magyarnak lenni jó!

Nemrég mutatták be a csíkszeredai Lázár-ház dísztermében szervezett, könyvbemutatóval egybekötött sajtótájékoztatón a frissen megjelent Magyarnak lenni jó! – Az EMNT Demokrácia-központok 10 éve című kötetet.

Az évfordulós kiadvány tartalmazza a honosításban részt vettek/vevők személyes vallomásait, valamint reprezentatív válogatás található benne a magyar állampolgárságot kérelmezők által az EMNT-irodákba behozott, történelmi jelentőséggel bíró okiratokból is. A kötet előszavát az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Tőkés László jegyzi, alább olvasható:

Újrahonosítás a nemzetegyesítés szolgálatában

Tíz esztendővel a külhoni magyarok kedvezményes honosításának elkezdése és az ebben együttműködő Erdélyi Demokrácia-központok Hálózatának a beindulása után a rendszerváltozás óta eltelt három évtized viszontagságos története képzik fel emlékezetünkben.

Harmincegy évvel ezelőtt Kelet-Közép-Európa elnyomott népei végre kiszabadultak a szovjet birodalom lágerének fogságából. A berlini fal leomlását követően Temesvár a bennünket az Anyaországtól elválasztó határfalakat is ledöntötte. Néhány hónap leforgása alatt a Kárpát-medence határok szabdalta magyarsága számára megteremtődött az újbóli egymásra találás lehetősége. Antall József rendszerváltó miniszterelnök emlékezetes nemzetpolitikai megfogalmazása szellemében kezdetét vette a Trianonban egymástól elszakított nemzetrészek – a tizenötmilliónyi magyar – reintegrációja. A határon túli magyarság ügye egyike lett a magyar külpolitika prioritásainak.

A reintegráció folyamata azonban odahaza és az utódállamokban egyaránt nagy ellenállásba, rendkívüli akadályokba ütközött. A kommunista visszarendeződés, valamint a szomszédos országok nacionalizmusainak a feléledése egészséges nemzetpolitikai törekvéseinket rendre és ismételten visszavetette. A státusztörvény átmeneti eredményét (2001) a kettős állampolgárságra vonatkozó népszavazás kudarca (2004) követte. A Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai korszak „szűk esztendei” a külhoni magyarság ügyét már-már kilátástalan helyzetbe taszították.

Az Orbán Viktor miniszterelnök nevével fémjelzett „második rendszerváltozásnak” kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy 2010-ben a Kárpát-medencei magyarság sorsa kedvező fordulatot vegyen. Az ismét kormányra kerülő nemzeti erők a határokon átívelő nemzetegyesítés stratégiájának értelmében elméleti keretet és gyakorlati irányt szabtak a közös magyar nemzetépítésnek. Ennek megfelelően az újan felálló kormányzat, illetve Országgyűlés egyik első – jelképes és gyakorlati fontosságú – lépése volt a külhoni magyarok egyszerűsített honosítását kimondó állampolgársági törvény elfogadása.

Immáron egy évtizede elkezdődött és azóta is töretlenül folytatódik a magyar állampolgárságuktól száz évvel ezelőtt, diktatórikus módon megfosztott külhoni magyaroknak, illetve leszármazottaiknak az újrahonosítása, közjogi úton a nemzet közösségébe való visszafogadása. Két világháborút, többszöri impériumváltást, kegyetlen kisebbségi elnyomatást és kommunista diktatúrát megszenvedett népünk számára mintegy kései jóvátételt és trianoni sorsára adott méltó ellenválaszt jelent az állampolgárság visszanyerésében formát öltő nemzetegyesítés. Ez iránti örömünket, hálánkat és elismerésünket hivatott kifejezni a honosítás eddigi tíz esztendejét megörökítő emlékkönyvünk.

A magyar kormány megtisztelő bizalmának és felhatalmazásának köszönhetően, a közigazgatási és igazságügyi, valamint a külügyminisztériummal kötött megállapodásnak megfelelően az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) maga is cselekvő részesévé vált a történelmi és politikai jelentőségű újrahonosítás folyamatának. Kiterjedt demokráciaközpont-hálózatunk legjobb ereje és tehetsége, valamint anyagi lehetőségei szerint híven igyekezett szolgálni a nemzetegyesítés ügyét, a hozzá folyamodó honfi- és polgártársai javát. A kötetben bemutatott eredmények és értékelések magukért beszélnek.

Számos esetben szögezik nekünk azt a kérdést, hogy a nemzeti önrendelkezés szervezeti letéteményeseiként nem látjuk-e ellentétesnek egymással a magyar állampolgárság kiterjesztését és az erdélyi autonómiatörekvéseket. Válaszunk erre az, hogy az autonómia és a határok fölötti nemzetegyesítés nemzeti létünk, nemzeti érdekérvényesítésünk két alappillére, melyek kölcsönösen kiegészítik és erősítik egymást. Éppen ezért – mondhatni – példaértékű, hogy az EMNT együttesen vállalja eme két főbenjáró nemzeti ügy képviseletét és szolgálatát. Külhoni irányban a nemzet egészéhez kapcsolódva, belső viszonylatban pedig a nemzeti önrendelkezés alapján állva – íme ez biztosíthatja életrevaló erőnket és „két lábon álló” szilárdságunkat.

Az EMNT mint autonómiatanács ugyanakkor puszta létével, de programja által is az elvándorlással ellentétben a helyben maradás, a szülőföldünkön való helytállás üzenetét hirdeti – mint ahogyan a külhoni magyar állampolgárságra vonatkozó jogszabály is – per definitionem – otthoni lakcíméhez kapcsolja újrahonosított honpolgárait.

A tömeges kivándorlás jelenkori körülményei között éppen ezért aggodalommal tapasztaljuk a kettős állampolgárság ún. diszlokációs kihatásait. Fontosnak tartjuk, hogy a megszerzett magyar állampolgárság ne szolgáljon ugródeszka gyanánt a kiköltözéshez, hanem eredeti rendeltetése szerint a szülőföldön való megmaradásunkban erősítsen.

Az EMNT az internacionalista gyökértelenséggel szemben erdélyi gyökereink megerősítését tartja követendő céljának. Ebben a szellemben köszönti egymillióegyszázezernyi külhoni polgártársunkat, köztük az erdélyiek százezreit, akiket nem Magyarország „kihelyezett állampolgárainak”, hanem szülőhazájuk hűséges fiainak és leányainak tekint. „Itt élned… kell!” „Itt élned, halnod kell!” – hirdeti Vörösmartyval.