Közlemény a „Stelian”-dossziéról

Másfél évvel ezelőtt Gálfy Zoltán alias „BIBLIOTECARUL” ny. teológiai professzor, a Református Szemle volt főszerkesztője, zsinati atya, valamint Bányai Ferenc alias „PETRESCU” alias „FARKAS” volt temesvári esperes társaságában lepleztük le első ízben Bartha Tibor alias „STELIAN” Kolozsvárról Budapestre kitelepedett ortopéd főorvos, jeles orgonaművész Szekuritáté-informátori tevékenységét, az akkoriban előkerült titkosszolgálati dokumentumok alapján (lásd mellékelve a vonatkozó iratokat).

Nevezett vehemens tagadása nyomán és a leleplezést övező általános érdektelenség következtében az ügy akkor igen hamar elült. Bizonyosnak mondható igazunkat sajnos A Szekuritáté Irattárát Átvilágító Országos Tanács (CNSAS) sem erősítette meg, Bartha doktor beazonosításával azóta is adósunk.

A hírneves orvos gyalázatos kollaboránsi tevékenységéről utóbb újabb, igen gazdag iratanyag került felszínre, az 1985–1989-es időszakból (lásd mellékelve ennek táblázatba szedett kimutatását, valamint feltüntetett besúgójelentéseinek magyar fordítását).

Az újabb források arra is alkalmasak, hogy ezúttal a konkrét szövegösszefüggések alapján, minden kétséget kizáróan bizonyítsuk, hogy a „STELIAN” fedőnév valóban Bartha Tibor doktort takarja. 1985. december 27-i Jelentése ugyanis – véletlenségből? – éppen a „BARTA” nevezetű informátor saját esküvőjéről szól, az „Intézkedések” című függelék pedig azt tartalmazza, hogy „»STELIANT« utasítani kell felesége, Eszter csillapítására”. Hasonló elszólások, valamint a terjedelmes iratanyagból kirajzolódó viszonyok és élethelyzetek egyértelművé teszik a horogra akadt besúgó kilétét, aki a sajátjához hasonlóan sógora, Tőkés László esküvőjéről is készségesen beszámolt, és jelentéseit kivételes passzióval, elkötelezett gonoszsággal küldte/mondta az egész – népes – Tőkés családról, apósáról, dr. Tőkés Istvánról, valamennyi sógoráról és sógornőjéről.

Bartha dr. esete valóságos nóvumnak számít, hiszen mind ez ideig úgy tudtuk, hogy a házasság útján való beszervezés kizárólagosan a KGB vagy a STASI hírhedt ügynökségi gyakorlatának volt a sajátja. Íme, egy jóhiedelemmel újból szegényebbek lettünk…

Június folyamán Bartha dr. egyik besúgottja, a kommunizmus idején meghurcolt Cs. Gyímesi Éva professzornő sokkoló részleteket hozott nyilvánosságra a kolozsvári Szabadságban „STELIAN” vele kapcsolatos jelentéseiből. Ezekből – egyebek mellett – az is kitűnik, hogy Bartha Tibor alias „STELIAN” doktor úr rendkívüli elvetemültséggel a hippokratészi esküjét is megszegte.

A rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján, bizton megállapítható, hogy a Kolozsvár-kerekdombi kollaboráns saját nemzettársait és hitsorsosait halálosan veszélyeztette. Besúgói tevékenységének közveszélyes voltára és társadalmi közveszélyességére vall az általa beárult személyek és személyiségek gazdag névsora: Haraszti Miklós író (Mo.), Király Károly, Cs. Gyímesi Éva és Doina Cornea, Jakab Gábor és Czirják Árpád, Ara-Kovács Attila, Balla Zsófia, Dobai István, Kányádi Sándor, Bálint Tibor, Beke György, Kallós Zoltán, Benkő Samu, Imreh István, Lászlóffy Aladár, Lászlóffy Csaba és Újvári Ferenc; Gáll Judith, Kovács Miklós, Fekete József és Géczi István magyarországi, valamint Fésűs Erzsébet és Salamon Rudolf külföldi állampolgárok; Nagy István, Dobri János, Ferenczi Miklós, Demeter József és Ady Béla lelkipásztorok, valamint Barabás Béla, Enyedi Mihály, Felméri József, Sallai János és Balaton Zoltán családi barátok.

A „STELIÁNOK” és tettestársaik leleplezése nem csupán a történelmi és társadalmi igazságtétel megkerülhetetlen követelménye, hanem legalább annyira: időszerű korparancs. A kommunista diktatúra óta eltelt két évtizedben ugyanis a saját kárunkon győződhettünk meg arról, hogy a múlt visszahúzó örökségével a hátunkon aligha haladhatunk előre; hogy a múlttal való szembenézés, erkölcsi igazság- és jóvátétel nélkül tényleges és valóságos rendszerváltozást és megújulást nem remélhetünk. A „STELIÁNOK” alapjaiban mérgezik meg és aknázzák alá – jövőnket.

Kolozsvár, 2009. június 25.